Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-07 / 286. szám
ÜHR. december 7. 4 Péntek fl népi ellenőrzés tevékenységét vitatta meg Endréden a párttaggyfllés November 30-án taggyűlés volt Endrődön, a területi pártszervezetnél, mely alkalommal a népi ellenőrük munkáját vitatták meg. A NEB járási elnöke ismertette a taggyűléssel a népi ellenőrzés jelentőségét, s értékelte ebben a vonatkozásban a járási munkát. A népi ellenőrzés célja — mondotta többek között —, hogy tevékenységével elősegítse a párt- és kormányhatározatok végrehajtását, ellenőrzései alkalmával fedje fel azokat a hibákat, amelyek akadályozzák a határozatok végrehajtását és helyileg adjon útmutatást a hibák felszámolásához. A dolgozó tömegek bevonásával, azok aktív támogatásával szilárdítsa az állami fegyelmet, akadályozza meg a népi vagyon pazarlását és folytasson következetes harcot a bürokratizmus intézkedései ellen. A gyomai járásban a népi ellenőrök e követelményeknek igyekeztek is eleget tenni. Bizonyítja est az, hogy a vizsgálatok 98 százalékát tudták hasznos!tani a járás területén. Ezután néhány példát mondott a. népi ellenőrök tevékenységéről: — Az Bndrődi Vegyes Ktsz-nél a volt technikus, szakmai felkészültségének hiányossága folytán, rossz kalkulációk készültek. Ennek következtében egy-egy lakóház megépítését 15—20 ezer forinttal kevesebbért vitelezték ki, ami jelentősen rontotta a ktsz gazdálkodását. Ugyancsak Endrődön, a Kossuth Tsz-ben történt meg a közelmúltban, hogy az ömlesztett búzát egy tanyaépületben tárolták, melynek kitört ablakát zsákdarabbal helyettesítették. Ennek következtében annyi búzát merhettek volna ki illetéktelenek az ablakon, amennyit akarnak, anélkül, hogy észrevegyék hány mázsa hiányzik belőle. Ugyancsak a népi ellenőrök fedték fel, hogy a hunyai Aranykalász Tsz-ben füstmérgezés következtében elhullott 250 db baromfi és nem vonták felelősségre a kár okozóit A dévaványai Lenin Tsz-ben egy év alatt kétszáz darab zsák tűnt el, felelősségre vonás azon' ban itt sem történt Ilyen komoly visszaélést lepleztek le a népi ellenőrök a Kőrösvidéki Vízügyi Igazgatóság gyomai szakaszmérnökségénél is, ahol a volt vezető és néhány társa jogtalan átiszámlákra vettek fel pénzt Ugyanitt az egyszerű dolgozóknak 600—1600 négyszögöl háztáji földet osztottak, de a vezetőség egymás között 3—4 katasztrális holdat biztosított magának személyenként. Persze ezt sem maguk munkálták, hanem feles művelésre adták azt ki. Így, volt köztük olyan is, akinek annyi kukoricája termett, hogy haszonbérbe vett ki górét. Mindezek mellett ráadásul sem haszonbért, sem jövedelmi adót nem fizettek. Így mintegy ötven kh földet használtak bejelentés nélkül. A járási Népi Ellenőrző Bizottság javaslatára a tanács kivetette rájuk a földadót, a vízügyi igazgatóság pedig 3 évre valamennyiüket eltiltotta a földhasználattól. Ugyancsak Gyomén történt, hogy a-z egyik magánkisiparos munkaidőn túl, házi munkával foglalkoztatta a tanulót, ezenkívül a tanuló fizetésével (közel kétezer forinttal), mintegy másfél évvel elmaradt. Sőt, a munfiaruhát sem biztosította neki időben. A NEB-nek kellett közbelépni a visszaélés megszüntetéséért És így sorolhatnám a példákat tovább, melyekből kitűnik, hogy a járás népi ellenőrei betöltik feladatukat és ellenőrzésük során _egy-egy alkalommal olyan hiányosságokra derítenek fényt, melyek úgy népgazdasági, mint társadalmi téren károsak. Endrődön 38 népi ellenőrt tartanak nyilván, akik áldozatos munkájukkal komoly mértékben hozzájárulnak a községben, s az egész járás területén a fogyatékosságok megszüntetéséhez. Á MEGBECSÜLT EMBER — Ennek igen finom az esése, én ezt ajánlom, ebből tessék venni — mondja az előtte álló asszonynak Bartyik András, a Békéscsabai Körös Állami Áruház dolgozója, s egy igen szép függönyanyagot mutat a vevőnek. A nagy karácsonyi vásárlás már megkezdődött, s Bandi bácsit — ahogyan kollégái és ismerősei hívják — sokan keresik fel. Ilyenkor a legnagyobb a forgalom a lakberendezési osztályon, hiszen a karácsonyi ünnepekre sok család akarja szebbé tenni lakását új függönnyel, szőnyeggel, bútorhuzattal, így Bandi bácsinak aztán akad munkája bőven. Szívesen is teszi és sok fiatal vehetne példát tőle gyorsaságban, udvariasságban és a szakma szeretetében. Szinte vérében van a kereskedői szakma, becsülettel helytáll már 40 éve a pult mögött. Vannak törzsvendégei is, s hogy mennyire szeretik az emberek, azt bizonyítja az, hogy sokszor naponta 25 000 forintot forgalmaz. Korábban a Csanádapácai Földművesszövetkezetben dolgozott, négy év óta pedig a Körös Állami Áruházban. A szakmában követi őt — hat gyermeke közül — az egyik fia is, aki bár még alig 19 éves, már boltvezető Csanádapácán. Bandi bácsi erről így nyilatkozik: Szabványosított szarvasmarha A Hannover melletti Marienseeben működő Max-Planck intézet állattenyésztési részlege „szabványosított szarvasmarhát” akar kitenyészteni, hogy megkönnyítse a német parasztok helyzetét az Európai Közös Piacon belüli versenyben. A „megtervezett állatot” sok hús- és kevés zsírhozamra, a leitető leggyakoribb borjazásra és a legbőségesebb tejelésre nevelik. Tőgye is olyan lesz, hogy alkalmas legyen a fejőgép legjobb kihasználására. — Nagyon szeretem a szakmát, s éppen ezért a munka szeretetére neveltem a gyermekeket is. Nem minden eredmény nélkül. Megállják a helyüket. Az egyik felelős beosztásban, a másik az egyetemen, középiskolában és másutt. S hogy a szakmában is van követőm a családban, azon talán nem is lehet csodálkozni, hiszen lehet, ' hogy tőlem örökölte. Munkahelyéről pedig csak anynyit mond, hogy itt nagyon megbecsülik, más a légkör, sokkal többet törődnek az emberekkel. Ezt bizonyítja az is, hogy amióta az áruházban van, kétszer kapott kitüntetést. Legutóbb november 7-e alkalmával a Kereskedelem Kiváló Dolgozója jelvényt kapta meg jó munkájáért és az ezzel járó kétheti fizetésének megfelelő pénzjutalmat K. i. „Amíg az elnök távol van...” — Kis történet az örménykúti nőkről — Közéletünkben sok szó esik a nők egyenjogúságáról, de valljuk be, a férfiak még gyakran nem veszik jó néven, ha a nők velük azonos módon kívánnak társadalmi életet élni, részt vállalni a közélet vezetésében, a mindennapi társadalmi gondok megoldásában. Addig minden rendben van, amíg általánosságban kell elismerni a nők jogait. Mert ki is az a férfi manapság, aki nyilvánosság előtt tagadni merné a nők egyenjogú ságát a férfiakkal. A baj tehát ott kezdődik, amikor az elv gyakorlati megvalósításáról van szó... Asszony legyen a munkacsapat vagy a brigád vezetője? Nő parancsoljon a férfiaknak? Fonák dolog — gondolják egyes tsz-gazdák, még ma is. Többek között a mi járásunkban, Örménykúton is így gondolkodnak néhányan. Éppen nemrégen történt egy érdekes eset ebben a községben. Amikor a tsz elnökével az ezüstkalászos tanfolyamról beszélgettünk, érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy bizony az asszonyok nem érdeklődnek a szakoktatás Iránt. Kisebbségi érzésük van a férfiakkal szemben, így aztán nem is igen szervezik őket. Ezután beszélgettünk az aszszonyokkal és kiderült, hogy nem is tudnak az ezüstkalászos tanfolyamról. Ellenben egyesek közülük azt ajánlották, jó lenne kihasználni azt az időt, amíg a tsz« elnök üdülni van és mégis meg kéne szervezni a tanfolyamot. így történt aztán, hogy Krajcsovicsné, Hruskáné, András Zsuzsanna, Hajdúné meg a többi lelkes aktivisták, napokon át fáradhatatlanul szervezték a gyűlést. December 3-án este, az örménykúti kultúrház kisterme zsúfolásig megtelt asszonyokkal, lányokkal. Miután megismerték az ezüstkalászos tanfolyam célját és jelentőségét, ott a helyszínen mindjárt hnszonhatan jelentkeztek az oktatásra. így alakult meg az első női ezüstkalászos tanfolyam a szarvasi járásban. Rózsa Béla a járási tanács vto, elnökhelyettese. Tudnak róla, hogy a titkosszolgálat iratait őrző egyik titkos rejtekhely környékén szovjet felderítők dolgoznak, s mégis, a rengeteg áldozat és erőfeszítés ellenére sem sikerült a csoportot kézre keríteni a mad napig sem. A legértékesebb német dokumentumokat tehát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok kezébe kerülnek. Hogyan hárítsák el ezt az egyre növekvő veszedelmet? Wiesbach először tanácstalanul vállat vont, s azt javasolta, vigyék el onnan az iratokat, helyezzék el őket máshol, az eddiginél is nagyobb körültekintéssel. Upitz azt felelte erre, hogy ez lehetetlen. Megmagyarázta Wiesbachnak: a szóbanforgó archívumok anyaga túlságosan tetemes mennyiségű ahhoz, hogy titokban lehessen lebonyolítani az átnem Ostburgban, szállítási egy új helyre. Ha pedig nem lehet biztosítani a teljes konspirációt, akkor nincs értelme az egész műveletnek. Azonkívül az ország anyagi eszközei a legvégsőkig lecsökkentek. Könnyen meglehet, hogy egyszerűen nincs erő és eszköz arra, hogy ilyen rövid idő alatt felépítsenek valahol egy másik hasonló rejtekhelyek — Hol van ez a rejtekhely? — kérdezte- Wiesbach. Upitz kitért a válasz elől. — Szóval ugye? — Nem, nem Ostburgban — felelte Upitz. Wiesbach egy kevés gondolkozás! időt kért. Néhány nap múlva ismét megjelent a Gruppenführer szobájában, s előadta a tervét. Az elgondolás lényege abból állt, hogy félre kell vezetni az orosz felderítőket, hamis nyomra kell őket irányítani. így csapdát állíthatnak az oroszoknak, elfoghatják és megsemmisíthetik őket. Az archívumok pedig biztonságban maradnak. Az Abwehr két legyet üthetne így egy csapásra. Upitz szótlanul hallgatta Wiesbach szavait. Nem látszott rajta, hogy helyesli vagy elutasítja a felvázolt gondolatot. A hegesztő folytatta: — Minden attól függ majd, kellően el tudjuk-e hitetni az orosz felderítőkkel, hogy az iratok nem ott vannak, ahol ők sejtik, hanem egy másik helyen, mondjuk Ostburgban. — De hogyan érhetjük ezt el? — Roppant nehezen, de elérhetjük... — Wiesbach elgondolkozva fejezte be a gondolatot: — Lehetséges, hogy két-három embert fel kell áldoznunk. S részletesen kifejtette a tervét. Ki kell választani egy olyan ügynököt, akinek a hűségéhez nem fér kétség, s át kell küldeni ae oroszokhoz. Az ügynök ott megjátssza, hogy lebukik, a kihallgatáson pedig úgy tesz, mintha töredelmesen megbánna és beismerne mindent. Elmondja azt is: tud arról, hogy Ostburg közelében egy titkos rejtekhely van, amelyben nagy fontosságú dokumentumokat őriznek. Az ügynöknek akkor minden részletében az igazi rejtekhelyét kell leírnia: az elhelyezését, a belső berendezését, az iratok becsomagolásának pontos módját. Ez aaéht szükséges, hogy az oroszok, ha már van valamelyes információjuk a rejtekhelyről, ne kételkedjenek a vallomásban, elhigyjék a „bűnbánást”. Ebben az esetben ők minden kétséget kizáróan átváltanak Ostburgra. Ott pedig már várni fogják őket... — Nem jó — szólalt meg Upitz. — Teljesen megbízható és hűséges, önfeláldozó ügynökeink nincsenek. — De... — Maga a kellemes kivételek közé tartozik, kedves Wiesbach — mosolyodott el a Gruppenführer. — De nem magát küldjük el, hanem valaki mást. Az illető itt elvállalja, az oroszok előtt pedig kitálal majd mindent. Nem® itt valami egyéb módon kell el« járni. Először is: az ügynököt nem szabad beavatni az előkészítendő akcióba. Az archívumokról mintegy véletlenül, csak a saját számára, „nem hivatalosan” kell tudomást szereznie, s a legtökéletesebben abban a hiszemben kell lennie, hogy a rejtekhely Ostburgban van és az országnak nem valami más pontján. Másodszor: az ügynököt úgy kell lebuktatni, hogy észre se vegye a szándékosságot. Harmadszor: olyan embert kell erre a feladatra kiválasztanunk, aki nem túlságosan erős jellemű, aki feltétlenül beismerő vallomást tesz a kihallgatáson, s elmondja a szovjet kémelhárítóknak azt, amit a rejtekhelyről „megtudott”. Ebben az esetben kitart majd a vallomása mellett, bármit is csinálnak vele, mert ebben látja életben maradásának egyetlen és legfőbb reményét. Megértette a gondolatomat, Wiesbach? — Remek elgondolás, mesteri gondolatmenet, Gruppenführer úr! — lelkendezett Wiesbach. — Az benne a legfontosabb, hogy az ügynök nem változtatja meg a vallomását, ha felnégyelik sem. Mert hiszen meg van róla győződve, hogy ő igazat mond, s ez az igazság az ő egyetlen megmentő je. — Pontosan így van, Wiesbach. De menjünk tovább. Nem vagyunk bebiztosítva a véletlenekkel szemben. Az ügynököt lelő-
