Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-06 / 285. szám

MS. december 8. Csütörtök Akik visszaidézik a gyermekkort A kedd és csütörtök délutáno­kon ők idézik a gyermekkort, az a 18—20 apuka és anyuka, akik Békéscsabán, a Kölcsey utcai óvo­dában találkoznak, s fürge, ügyes kezükkel babákat, bababútort, já­tékot formálnak. Ilyenkor eszük­be jut gyermekkoruk, s egy-egy baba talán kicsit hosszabban is elidőz az őt alkotó kézben, amire elkészül. ) Gyermekeknek, kis Ilikéknek, Marikáknak és Józsikáknak ké­szítik a sok-sok szép játékot az óvoda szülői munkaközösségének tagjai. A keddi és csütörtöki na­pokon előkerülnek az ecsetek, a szivárvány minden színében, a festékek, az olló, a lombfűrész, ka­lapács és egyéb szerszám a játék­­készítés kellékei. Minden este né­hány szép darabbal gyarapodik a játékország. Készül a kombinált szoba „kárpitozott” rekamiével, melyre hímzett díszpáma is kerül, a kicsiny asztalkára pedig, apró, horgolt csipketerítő. Mesealakok kelnek életre, ruhát kapnak a ba. bák, még Miki-egér is megjelenik A munkádélutános szülők egy csoportja. Kvasz Katalin óvónő adja az ötleteket a szebbnél-szebb játékok készítéséhez, Elekes apuka a szer­vezésben segít, Hankó Gyöngyi, a III-as számú általános iskola VIII. osztályos tanulója a lombfűrész kezelésének mestere. Testvérkéje lakója az óvodának, s így ő is fel­ajánlotta a segítségét, és a töb­Elekes József, az óvó nénik, az anyukák és a legkisebb érdekelt: Duna Mártika, gyönyörködnek a kész játékokban. a rég elfelejetett mesekönyvből, az emlékekből lép elő. Készítői mozgatható kezet és lábat is szer­kesztettek neki. Amíg a kezek fürgén ragasztják, festik, díszítik a játékokat, addig az óvó nénik, a szülők el-elbeszél­­getnek a gyermekekről, magatar­tásukról, nevelési kérdésekről. Hogy kinek: az ötlete volt e munkadélutánok szervezése? Már rég elf ele j tették, hiszen minden év őszi hónapjaiban összejönnek a szülök. Csak annyit kell az óvó néniknek mondani, hogy „megkez­dődnek a munkadélutánok” és ók jönnek, segítenek ötletekkel, mun­kájukkal —, hogy sok-sok gyer­meknek szerezzenek örömet az ál­taluk készített játékok. biek, az óvó nénik, a szülök, mind­mind azon fáradoznak e munka­­délutánokon, hogy több szép játé­kot készíthessenek a gyermekek­nek, így karácsony előtt. Az így készített játékokból de­cember 8-án, 9-én kiállítást és vá­sárt rendeznek. A Télapó már be­kopogtatott a házak ablakain, el­vitte ajándékait mosolyt fakasztva a gyermekarcokra. Ezek a játékok is sok-sok örömet szereznek majd, ha oda kerülnek a fenyőfa alá. Kasnyik Judit (Foto: Kocziszky László) Elektronikus agy irányítja a forgalmat Az Amszterdamtól északra fek­vő Alkmaar város talán a világon az első, ahol elektronikus agy irá­nyítja a forgalmat. Az úttesteken „érintkezési sávokat” létesítettek, amelyek elektromos impulzusok segítségével, az elektronikus agy tudomására hozzák a forgalom sű­rűségét. A „hírek” alapján az elektronikus agy automatikus fényfázis-szabályozónak adja ki parancsait, s ennek megfelelően váltja a forgalmi lámpákat. (A „Süddeutsche Zeitung”-ból.) Védjük értékeinket 0 © o A fűtés megkezdésével egyidőben szinte ugrásszerűen emelkedik a lakóházakban és azok környékén a tűzesetek száma. Ezzel kapcsolatban kerestük fel a Tűzrendészeti Osz­tályparancsnokságot és tájékoztatást kértünk a lakástüzek megelőzésével kapcsolatos tennivalókról. — Valóban jól tudják — mon­dotta Várhegyi Ferenc százados, a parancsnokság vezetője. — A fű­tési idény évről évre együtt jár a lakóházi tűzesetek számának emelkedésével, sőt hozzátehetem, hogy a legtöbb halálos végű tűz­eset is éppen ebben az időszakban történik. Ennek részben az az oka, hogy a tüzelőberendezések, ké­mények elhanyagoltak. A hibás kályha, füstcső vagy kémény a fűtés megkezdése után rövid időn belül tüzet okoz. Szerencsés eset azután, ha a tűz csak kisebb je­lentőségű és sikerül azt esetleg egy vödör vízzel eloltani. Helyte­len az is, hogy a tűzgyújtást gyak­ran gyermekekre bízzák vagy a begyújtáshoz benzint, petróleumot használnak. Súlyos katasztrófák származtak már ebből. A szabad­tüzelésű üstházak, katlanok sza­bálytalan használata is veszélyt jelent a behordott széna, szalma és egyéb könnyen gyúló anyagok kazlaira, illetve a náddal, szalmá­val fedett épületekre, ólakra. — Mi a teendő, hogyan előzhetjük meg az ilyen tű­zet? — A legfontosabb feladat, hogy csak teljesen hibátlan tüzelőbe­rendezésben rakjunk tüzet. Ugyel-Százezer díszcserjét és örökzöld facsemetét ad parkosításra a szarvasi arborétum A szarvasi arborétum faiskolá­jából — ahol a világ minden tá­járól származó fák, egzotikus nö­vények és díszcserjék csemetéit nevelik nagy gondossággal — ez év őszén százezer értékes facse­metét és dugványt adnak városok, iskola- és kórházudvarok parkosí­tására. Igen sok dísznövény-cse­metét vásárol tőlük Eger, Dunaúj-IDEÁLIS FÉRJ Rio de Janeiro egyik tv-műsorában a következő kérdést tették fel a né­zőknek: „Véleménye szerint milyen legyen az ideális férj?“ A kérdésre rengeteg válasz érkezett, köztük néhány vaskos kötetre terjedt. Az első díjat az alábbi válasz kapta: „Az ideális férj az a férfi, aki szikla­­szilárdan hisz abban, hogy az ideális feleséget vette nőül”. KÖZBOTRÁNYT OKOZÖ '»^ANATÓMIAI TANULMÁNY OK” Paduában bíróság elé állítottak egy orvostanhallgatót, mert barátnőjével egy parkírozó kocsiban „közbotrányt okozó magatartást tanúsított”. Miután a bíróság nem tudta megcáfolni azt az állítását, hogy az orvostanhallgató kol­léganője csak anatómiai tanulmányai­ban volt a fiatalember segítségére, — a vádlottat felmentették. KEVÉS A NÖ AZ EGYESÜLT Államok két Államában Az Egyesült Államok két legfiata­labb tagállama nőhiányról panaszko­dik. Alaskában 132 férfire száz nő, Hawaiban 114 férfire száz nő jut. Was­hington államban ezzel szemben az arány: 88 férfi — száz nő. 63 város, Kecskemét, de számos is­kola, intézmény keresi fél őket parkosításra alkalmas kisfákért. Ezenkívül mázsaszámra szállíta­nak vöröstölgy és egyéb fa makk­jából Miskolc környékére és más állami erdőgazdaságba, hogy a rendkívül értékes fa hazánk más tájain is meghonosodjék, elszapo­rodjék. — Igenis, tábornok úr. — A fogoly megnedvesítette a szája szélét, s közben még egyet lépett előre. — Szóval beszélgetést hal­lok. Halkan sustorognak. Ez a bi­zonyos Andrej izgatottan mesél­te: „Felemeltem a fejemet és kő­vé meredtem. Ö az!” — „Ugyan, ez nem létezik!” — felelte a má_ sik. — „De, ő volt az, ő maga!” — „A parancsnok?” — „Igen. Az én parancsnokom volt, gárdafő­hadnagy.” Itt halkabbra fogták a beszélgetést, úgyhogy sokáig nem tudtam kivenni semmit be­lőle — folytatta Cupa. — De any­­iiyit értettem, hogy Andrej meg akarja győzni valamiről azt a másikat. Az pedig kételkedik, nem hisz neki. „Rendben van — mondta Andrej — bebizonyítom neked!” Leszállt a priccsről és eltűnt. Vagy két perc múlva jött vissza. „Nézz ide — mondta a másiknak — nyisd ki jól a sze­med”. Én észrevétlenül felemel­kedtem és óvatosain a prices szé_ léhez húzódtam. Egy tőrt pillan­tottam meg Andrej kezében. Meg is jegyeztem: csavart mar­­kolatú, csillogó tőr volt. — Kinek jelentetted? — kér­dezte Upitz. — Nem tudtam jelenteni, tá­bornok úr. — A fogoly teljes tes­tével előredőlt, s közben a fejét rázta. — Semmi módon nem je­lenthettem, az élő istenre eskü­szöm! Hiszen ez éjjel történt. Szálljak le a priccsről és men­jek ki? Amint kidugja az ember a fejét az ajtón, azonnal golyót eresztenek belé. Korán reggel pe­dig sorba állítottak bennünket és csoportokba osztottak. Az egyik társaságot, amelyikbe ón is ke­rültem, vagonba rakták és ide­hozták. Csak itt tudtam... — Andrejt tehát felismerted, láttad a tőrt is, arról a másik il­letőről pedig fogalmad sincs, hogy kicsoda? Hogy lehet ez? — Az a másik fogoly háttal volt nekem, árnyékban. A hátá­ról, a tarkójáról pedig ki ismer­né meg? Hiszen mindannyiunk­nak egyformán ... lenőtt már a hajunk, meg a rabruhák is egy­formák. Csak a fülét jegyeztem meg. Nagy, elálló füle van.., — Elálló füle — ismételte Upitz. Az asztalon fekvő papírra nézett. — Mikor is volt ez? jünk a füstcsövek és kémények hibátlanságára is, és ne feledkez­zünk meg a használaton kívüli füstcsőnyílásokról sem. Ezeket gyakran ronggyal, papírral tömik be. Sok-sok tüzet okozott már az is, hogy a hamuval együtt parázs került a szabadba és meggyúj­totta a szalmát, trágyát, hulladé­kot. A legcélszerűbb az lenne, ha minden udvaron ásnának egy-egy fél méter mély gödröt — épüle­tektől, kazlaktól lehetőleg távol — és a hamut, salakot abban gyűjt­sék össze úgy, hogy kiöntés után le is locsolják azt. — Sok tüzet okoztak már a gyerekek, hogyan előzhetjük meg ezt? ■— Mindenekelőtt ügyeljünk ar­ra, hogy a gyermek kezébe ne ke­rülhessen gyufa, gyújtó. Ezeket tartsuk állandóan zárva. Gyerme­keket lehetőleg ne hagyjunk fel­ügyelet nélkül a lakásban. A 10— 12 éves gyermekek megfelelő fi­gyelmeztetés mellett már megbíz­ható felügyeletet jelentenek. Igen fontos — és erre több súlyos tra­gédia figyelmeztet —, hogy alvó vagy nagyobb testvérek felügyele­tére bízott gyermekekre se zárjuk kívülről az ajtót, hogy baj esetén azok el tudják hagyni a lakást. Nem szabad a tűzhelyet szárítás céljára sem használni. A tűzhely­hez közel terített ruhanemű vagy a sütőbe rakott fa már sok tra­gédiát okozott. Végezetül elmondotta az osz­tályparancsnok elvtárs, hogy ,a megye önkéntes tűzoltói meg­kezdték a lakóházak tűzrendészeti felülvizsgálatát. E munkájuk so­rán felkeresik a lakókat és taná­csaikkal segítik a tüzek megelőzé­sét — fejezte be a tájékoztatást Várhegyi elvtárs. — A tizennyolcadikéról tizen­kilencedikére virradó éjjel, tá­bornok úr. — És az az Andrej azt állította, hogy előző napon a volt parancs­nokát látta? — Igen. — Tizennyolcadikén? — Azt hiszem, igen, tábornok úr. — Akkor kapta a tört is? — Igen, akkor. — És azon a napon nem vitték ki a lágeren kívüli munkára ezt az Andrejt? Emlékszel ponto­san? — Azon a napon sehová nem ment el. — Hát akkor mivel foglalko­zott? — A barakkok körül dolgozott. Reggel ellenőrzés volt, ruhaszem. le. Aztán a foglyok felét elvitték a gyárba, a másik fele pedig ott maradt a lágerben, követ hor­dott, csatomaárkot ásott. —Jól van — Upitz Torphoz fordult. — Gondoskodjon róla, hogy gyanút ne fogjon a barakk­ban senki erről az ügyről. A töb­bieknek nem kell tudniuk, hogy ez a Cupa itt járt nálunk. — A tábornok ismét a fogolyra nézett. — Te meg jól nyisd ki a szeme­det, Cupa. Mindent látnod kell, hallanod, és ha megtudsz vala­mit, azonnal jelented nekünk. Ha hasznunkra leszel, élni fogsz, és nem is rosszul. Most pedig elme. hetsz. A foglyot elvezették. Upitz a Standartenführerhez fordult. — Most pedig hallgatom ma­gát Bohlm. — Ellenőriztük a kérdéses idő­pontot, Gruppenführer úr. Ti­zennyolcadikén az oroszok láger­zónájában, pontosabban azon a környéken a nap egész első felé­ben senki idegen nem járt. Olyan emberekre gondolok, akiket ez a bizonyos Andrej azelőtt nem lá­tott még soha. Délután megláto­gatta ezt a táborrészt Werner Kranz Hauptsturmführer, Ausch­witz helyettes parancsnoka, és a sofőrje, Fittermann Scharführer, 9 velük volt Arthur Khümetz, a Gans—Behmer-gyár igazgatója a sofőrjével, Heinrich Gubeval. — Kire gyanakszik a négy kö­zül? — Upitz szájaszögletén eny­he gúny látszott. — Csak nem az auschwitzi láger parancsnok-he­lyettesére? — Természetesen nem őrá. Kranz és Fitterman már öt esz­tendeje, a láger megalapításának napja óta Auschwitzban dolgo­zik. Mind a kettőről a legjobb véleményt mondják, szilárd nemzeti szocialisták. — Akkor marad a barátom, Khümetz igazgató, akivel együtt nőttünk fel, s tanultunk, együtt léptünk be a nemzeti szocialista pártba, és közösen verekedtünk a Führer és a nemzet ellenségei elleni csatákban. Ügy látszik te­hát, Arthur Khümetz lesz az a kézieken theteüen szovjet felde-

Next

/
Thumbnails
Contents