Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

I9SS. december 30. s Vasárnap Körösnagviiarsány 1422 lakosa közül 528 a könyvtár beiratkozott olvasója A rendszeresen olvasóik arány-szá­mát tekintve, a megye északkeleti „zugában” meghúzódó Körö6- nagyharsányban olvasnak legtöb­ben megyénkben. Bor Imréné könyvtáros szerint ennek semmi rendkívüli oka sincs. Az új mű­velődési házban együtt van min­den: művelődési terem, klubszo­ba, szakköri helyiségek, mozi és könyvtár. Ennek az egészséges Megérdemli Békéscsabán, az ötötdik kerület­ben lévő közművelődési könyv­tár, mely a Megyei Könyvtár fi­ókja, aránylag szerény lehetősé­gei ellenére, nem egy járási szék­helyi könyvtár dicséretére váló kölcsönzési forgalmat bonyolít le. Ennek ellenére sokáig igen mos­toha körülmények között műkö­dött. Első helyén egér-rágta, rossz padiójú kis helyiségben volt, az­tán a Kedvenc presszó létesítése­kor el kellett költöznie a Tégla­gyár 1-es számú üzemével étel­iemben lévő házikóba. A kölcsön­zési körülmények itt sem voltak jobbak, pedig a forgalom, az ol­vasók nagy száma kulturáltabb feltételeket követelt. Most érkezett a hír, hogy a Megyei Könyvtár a kis helyiséget kitataroztatja, higamygőzvilágí­­tással látja el, a könyvespolcokat újra cseréli, a padlót „felfesti”, a kölcsönző pultot laikkoztatja, az ablakra függönyt tetet, vagyis az egészet méltóvá teszi a kölcsön­zésre. Liptáfc Pál, a Megyei Könyvtár igazgatója, már a hely­színen intézkedett is és az év utolsó hetében asztalosok, festők szállják meg a 4. számú fiókot. Az erzsébethelyi olvasók bizo­nyára elnézik a néhány napos szünetet, hiszen elsősorban nekik lesz kellemes, jó világítás mel­lett, üde környezetben böngészni a polcokon vagy olvasgatni az asztalnál a folyóiratokat. körülménynek köszönheti egy­részt Bor Imréné, hogy noha csak hetente, vasárnap kölcsönöz, mégis ilyen ritka eredménnyel dicsekedhet. A művelődési otthon látogatói, közülük különösen a a moziba járók, hazamenet min­dig jól megpakolják magukat ol­vasnivalóval. A „titoknak” ez az egyik nyitja. Az sem egészen kö­zömbös dolog, hogy a' könyvtá­ros férje a vb -titkár. Ennek a körülménynek az a jótékony ha­tása, hogy tudva, tudatlanul, sza­kadatlanul reklámozza felesége „könyvtárát” a tanácsi vezetők, aztán a tsz-vezetök körében. Emiatt Körösnagyharsány Békés megye azon kevés községei közé tartozik, ahol tanácselnök, tsz-el­nök, párttitkár és minden rendű­­rangú vezető, tagja a könyvtár­nak. A pedagógusok is nagyon szeretnek olvasni, ők is erőssé­gei az olvasómozgalomnak. Mind­ez persze kisugárzódik az egész lakosságra, s íme a nagyszerű eredmény; a községben élőknek — a csecsemő és az óvodás korú­nkat leszámítva — majdnem a fele könyvtári beiratkozott. Mind többen viselik arrafelé a József Attila jelvény bronz-, ezüst- és aranyfokozatát. És mi a nagy eredményért a könyvtáros fizet­sége? Havi 250 forint tiszteletdíj. Tehát senki sem foghatja Bor Imrénére, hogy „csúf anyagia­kért” töri magát a népművelés­ben. — ö — TV-avatás a sarkadi gimnáziumban A múlt hét utolsó napján ked-. vés ünnepség színhelye volt a ] sarkadi gimnázium egyik tanter­me. Ennek tulajdonképpeni oka 1958-ra nyúlik vissza. Attól kezd­ve minden esztendőben a gimnázi­um KISZ-fiataljai példás eredmé­Vilmos igazgató. A kedves kis ün­nepségen jelen voltak a tantestü­let és a gimnázium tanulói köré­ben a megye, s a járás párt- és KISZ képviselői is. Az esemény a kiszesek által előadott műsorral zárult. Csak ketten játszhatják John Lewis már hosszú idő óta nem alszik rendesen Hajnalban felébredj nézi az undorító, ágaskodó szarvasokat ábrázoló mintákat a falon és hallgatja felesége, Jean szuszogását, és szomorúan gondol arra, hogy őt nem elégíti ki ez az élet. Elsősorban pedig Jean nem, aki a házimunkától és a két gyere ktől holtfáradtan, mélyen alszik mellette. Es amint John kilép a házból, igéző női keblek, csípők forgatagába kerül és ilyenkor úgy érzi, választ kapott könyvtára egyik sokat forgatott példányának címére: „Fontos-e a nemiség?”«.. Így kezdődik ennek az érdekes, szellemesen vidám angol filmnek a meséje, melyet az orosházi Partizán mozi mutat be december 27-től január 1-ig. Két geszti hír Törpevízmű dig, a körülményes vízbeszerzés nyékét érnek el az ifjúsági építő­táborokban. A nyáron is' úgy dol­goztak, hogy első díjként televí­ziót nyertek. A készüléket most adta át Pillér Sándor, a középis­kolák megyei KISZ-tanácsadója. Üdvözlő beszédet, mondott Csausz műsora December 30-án este 7 órakor: tdzwaték Blaha- és szelvénybérlet. December 3d án este Í9.30-kor Dobo zon: HAMLETNEK NINCS IGAZA A községben tervbe vették egy törpevízmű létesítését. Ennek el­ső lépéseként fúrtak egy artézi kutat olyan helyen (a Kastély­kertben), ahonnan a víz szétágaz­­tatása történik, vagyis a vízmű épül majd. A tervet a MÁV Bu­dapesti Vasúti Főosztálya készí­tette, ugyanis ők patronálják eb­ben a községet. A kutat is ők fúr­ták. Felszerelésükkel most az Egyetértés Tsz-hez vonultak, ott is fakasztanak vizet. Az állatállo­mány mennyiségi fejlesztése ed­miatt, csak lassú ütemben tör­ténhetett. Messziről, lajtos ko­csikkal kellett szállítani az élte­tő nedűt. A probléma, a patroná­lok segítségével, közreműködésé­vel nemsokára teljesen megszűnik tehát. Olvasómozgalom Az 1400 lakosú kis Gesztnek a kastélyi művelődési teremben szép nagy színpada van, s az egész terem nagyszerűen fűthető. Azt fájlalják a gesztiek, hogy a DECEMBER 3*. Békési Bástya: Randevú Koppenhá­gában. Békéscsabai Brigád: Az édes élet. Békéscsabai Szabadság: Bolondos halászfalu. Békéscsabai Terv: Elve­szett paradicsom. Gyomai Szabadság: A két , N” úr. Gyulai Erkel: Az elma­radt találkozó. Gyulai Petőfi: Candide, avagy a XX. század optimizmusa. Me­­zőkovácshizi Vörös Október: Fagyos­szentek. Orosházi Béke: Malachiás cso­dája. Orosházi Partizán: Csak kelten játszhatják. Sarkadi Petőfi: Kereszte­sek I, II. rész. Szarvasi Táncsics: Esős vasárnap. Szeghalmi Ady: Lopott bol­dogság. ••«■■■■■•■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■•■■■■•■■a sürgette a beszélgetést. Kétszer is rátélefonált Upilzra... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a gyár felrob­bantásáról, azokról az akciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderitők felkuta­tására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderitők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlslusteben műkö­dött? — Igen — állította határozot­tan Upitz. Seifert elgondolkodott — Nos — szólalt meg kis szü­net után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szov­jet felderitők nyomára bukkan­tunk Ostburgban, Karlslusteból semmiféle életjelt nem adtait magukról ezek az orosz ügynö­kök. A rádiófigyelő szolgálat az­előtt rendszeresen észlelte egy ismeretlen rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint va­lahol Karlsluste környékéről su_ gárzott Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frek­vencián. — Felesleges folytatni. Min­den világos. — Nem, ez fontos. Éppen ak­kor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizo­nyosodtunk, hogy sikerült átját­szanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Ottó Liss átdobásának akcióját ön ismeri ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nékem erről. — Szóval Ostburgban megje­lent egy illető, aki Homann val­lomásának igazát, az ügy bizo­nyítékait kutatja. A Gans-Beh mer gyár raktárosa jelentette ezt. A raktárkezelőt idejében és megfelelően kioktatták a mi em­bereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíz tűk meg, hogy kerítsék kézre Ügy gondolom hogy a letartóz­tatása csak idő kérdése. Külön­ben a földalatti antifasiszta moz­galom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét? Nagyszerű Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudha­tunk vele magunkénak. — És kinek sikerült leszámol­nia vele? — Torp SHirmF,'ihr“rnpk. Na­gyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz elkomorodott. — Nincs nagyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem?... Felállt Seifert is. Néhány má­sodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehéredett. A szeme szikrákat szórt, ökölbe szorítot­ta a kezét, s a szája szélét ha­­rapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy 'gyekszik nyugalmat parancsol­ni magára. — Én nagyon jól tu­dom, hogy maga milyen érzése­ket táplál irántam. Illúzióim eb­ben a tekintetben nincsenek Csak annyit mondhatok: ez a2 érzés kölcsö... De most nem er­ről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumok­ra. Megmondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert el­hallgatott, s a következő pilla­natban mosoly jelent meg az ar­cán, úgy folytatta: — Thedder csak ayntán beszélt m?f’ ulán én beleegyeztem. (Folytatjuk) Jókai Színház művészei náluk még nem szerepeltek, talán mert csupán 1400 ember lakja a falut? A Dunántúlon 500 lakosú közsé­gek vannak, mégis oda is elláto­gatnak tájelőadásra az együtte­sek. Persze a művelődési terem most sem elhagyatott. Karácsony­kor az általános iskolások és a szünidőre hazajött középiskolások, főiskolások, a helybeli nevelők vezetésével, karácsony első nap­ján, szép műsorral lepték meg a közönséget. A művelődési otthon klubszobája is mozgalmas. Fel­nőttek és a játékokat szerető gyermekek egyaránt szórakozást találnak benne. Ott van a könyv­tár is, 231 olvasóval. Vezetője, Bertalan Viktor szerint ez a la­kosság 15 százalékát jelenti, ami igen szép eredmény. A tanács, amivel tudja, támogatja az olva­sómozgalmat. Remélhetőleg a tsz­­vezetőség is követi példáját. 1 Békéscsabai Gépállomás 1963. január 1-i belépésre gyakorlattal rendelkező anysnkenyvelőt keres Jelentkezés munkanaponként 7—16 óráig gépállomás irodá­jában. 8149 „A kedvenc gyermek“ Néhány hónappal ezelőtt panasz­kodtak a csanádapácai Üj Barázda Ts<z gazdái, hogy szövetkezetük má­sodik éves fennállását lánctalpas traktor nélkül kellett megér­niük, A panasz jelentős volt. Ugy­­anuyira, hogy kérésük egész a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lyáig jutott. Ott hivatástudattól át­hatva megmérték a kérelmet. Ügy döntöttek, hogy a szövetkezetnek ki­utalnak egy magyar gyártmányú lánctalpas gépóriást. Amikor a szö­vetkezetből a közelmúltban Békés­csabán jártak, rosszallásukat fejez­ték ki, mert a kiutalás nem szovjet gyártmányú traktor vásárlására jo­gosította őket. Ügy döntöttek, még mielőtt a traktort átveszik megkön­­zultálják: mit csináljanak. A véle­mények természetesen megoszlottak. Nem tudjuk, mire döntöttek. De hogy döntöttek, annyi bizonyos, mert egy traktorkiutalás, méghozzá, ha lánctalpasról van szó, a hazai gyártmány ellenére is megérdemli, hogy elhatározzák, átveszik-e vagy nem? Nőnek az igények! Ma már vissza­kanyarodtunk abba a világba, ami­kor a megyei szervek tálcán kínál­ják a portékát és mégsem kell! Vagy talán mégis kell? Az apácai új­­♦»arázdások akkor még nem kaptak *z alkalmon. Bezzeg sok más .zö­­vetkezet gép után csak a szemét irli. —sik.

Next

/
Thumbnails
Contents