Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-30 / 304. szám
I9SS. december 30. s Vasárnap Körösnagviiarsány 1422 lakosa közül 528 a könyvtár beiratkozott olvasója A rendszeresen olvasóik arány-számát tekintve, a megye északkeleti „zugában” meghúzódó Körö6- nagyharsányban olvasnak legtöbben megyénkben. Bor Imréné könyvtáros szerint ennek semmi rendkívüli oka sincs. Az új művelődési házban együtt van minden: művelődési terem, klubszoba, szakköri helyiségek, mozi és könyvtár. Ennek az egészséges Megérdemli Békéscsabán, az ötötdik kerületben lévő közművelődési könyvtár, mely a Megyei Könyvtár fiókja, aránylag szerény lehetőségei ellenére, nem egy járási székhelyi könyvtár dicséretére váló kölcsönzési forgalmat bonyolít le. Ennek ellenére sokáig igen mostoha körülmények között működött. Első helyén egér-rágta, rossz padiójú kis helyiségben volt, aztán a Kedvenc presszó létesítésekor el kellett költöznie a Téglagyár 1-es számú üzemével ételiemben lévő házikóba. A kölcsönzési körülmények itt sem voltak jobbak, pedig a forgalom, az olvasók nagy száma kulturáltabb feltételeket követelt. Most érkezett a hír, hogy a Megyei Könyvtár a kis helyiséget kitataroztatja, higamygőzvilágítással látja el, a könyvespolcokat újra cseréli, a padlót „felfesti”, a kölcsönző pultot laikkoztatja, az ablakra függönyt tetet, vagyis az egészet méltóvá teszi a kölcsönzésre. Liptáfc Pál, a Megyei Könyvtár igazgatója, már a helyszínen intézkedett is és az év utolsó hetében asztalosok, festők szállják meg a 4. számú fiókot. Az erzsébethelyi olvasók bizonyára elnézik a néhány napos szünetet, hiszen elsősorban nekik lesz kellemes, jó világítás mellett, üde környezetben böngészni a polcokon vagy olvasgatni az asztalnál a folyóiratokat. körülménynek köszönheti egyrészt Bor Imréné, hogy noha csak hetente, vasárnap kölcsönöz, mégis ilyen ritka eredménnyel dicsekedhet. A művelődési otthon látogatói, közülük különösen a a moziba járók, hazamenet mindig jól megpakolják magukat olvasnivalóval. A „titoknak” ez az egyik nyitja. Az sem egészen közömbös dolog, hogy a' könyvtáros férje a vb -titkár. Ennek a körülménynek az a jótékony hatása, hogy tudva, tudatlanul, szakadatlanul reklámozza felesége „könyvtárát” a tanácsi vezetők, aztán a tsz-vezetök körében. Emiatt Körösnagyharsány Békés megye azon kevés községei közé tartozik, ahol tanácselnök, tsz-elnök, párttitkár és minden rendűrangú vezető, tagja a könyvtárnak. A pedagógusok is nagyon szeretnek olvasni, ők is erősségei az olvasómozgalomnak. Mindez persze kisugárzódik az egész lakosságra, s íme a nagyszerű eredmény; a községben élőknek — a csecsemő és az óvodás korúnkat leszámítva — majdnem a fele könyvtári beiratkozott. Mind többen viselik arrafelé a József Attila jelvény bronz-, ezüst- és aranyfokozatát. És mi a nagy eredményért a könyvtáros fizetsége? Havi 250 forint tiszteletdíj. Tehát senki sem foghatja Bor Imrénére, hogy „csúf anyagiakért” töri magát a népművelésben. — ö — TV-avatás a sarkadi gimnáziumban A múlt hét utolsó napján ked-. vés ünnepség színhelye volt a ] sarkadi gimnázium egyik tanterme. Ennek tulajdonképpeni oka 1958-ra nyúlik vissza. Attól kezdve minden esztendőben a gimnázium KISZ-fiataljai példás eredméVilmos igazgató. A kedves kis ünnepségen jelen voltak a tantestület és a gimnázium tanulói körében a megye, s a járás párt- és KISZ képviselői is. Az esemény a kiszesek által előadott műsorral zárult. Csak ketten játszhatják John Lewis már hosszú idő óta nem alszik rendesen Hajnalban felébredj nézi az undorító, ágaskodó szarvasokat ábrázoló mintákat a falon és hallgatja felesége, Jean szuszogását, és szomorúan gondol arra, hogy őt nem elégíti ki ez az élet. Elsősorban pedig Jean nem, aki a házimunkától és a két gyere ktől holtfáradtan, mélyen alszik mellette. Es amint John kilép a házból, igéző női keblek, csípők forgatagába kerül és ilyenkor úgy érzi, választ kapott könyvtára egyik sokat forgatott példányának címére: „Fontos-e a nemiség?”«.. Így kezdődik ennek az érdekes, szellemesen vidám angol filmnek a meséje, melyet az orosházi Partizán mozi mutat be december 27-től január 1-ig. Két geszti hír Törpevízmű dig, a körülményes vízbeszerzés nyékét érnek el az ifjúsági építőtáborokban. A nyáron is' úgy dolgoztak, hogy első díjként televíziót nyertek. A készüléket most adta át Pillér Sándor, a középiskolák megyei KISZ-tanácsadója. Üdvözlő beszédet, mondott Csausz műsora December 30-án este 7 órakor: tdzwaték Blaha- és szelvénybérlet. December 3d án este Í9.30-kor Dobo zon: HAMLETNEK NINCS IGAZA A községben tervbe vették egy törpevízmű létesítését. Ennek első lépéseként fúrtak egy artézi kutat olyan helyen (a Kastélykertben), ahonnan a víz szétágaztatása történik, vagyis a vízmű épül majd. A tervet a MÁV Budapesti Vasúti Főosztálya készítette, ugyanis ők patronálják ebben a községet. A kutat is ők fúrták. Felszerelésükkel most az Egyetértés Tsz-hez vonultak, ott is fakasztanak vizet. Az állatállomány mennyiségi fejlesztése edmiatt, csak lassú ütemben történhetett. Messziről, lajtos kocsikkal kellett szállítani az éltető nedűt. A probléma, a patronálok segítségével, közreműködésével nemsokára teljesen megszűnik tehát. Olvasómozgalom Az 1400 lakosú kis Gesztnek a kastélyi művelődési teremben szép nagy színpada van, s az egész terem nagyszerűen fűthető. Azt fájlalják a gesztiek, hogy a DECEMBER 3*. Békési Bástya: Randevú Koppenhágában. Békéscsabai Brigád: Az édes élet. Békéscsabai Szabadság: Bolondos halászfalu. Békéscsabai Terv: Elveszett paradicsom. Gyomai Szabadság: A két , N” úr. Gyulai Erkel: Az elmaradt találkozó. Gyulai Petőfi: Candide, avagy a XX. század optimizmusa. Mezőkovácshizi Vörös Október: Fagyosszentek. Orosházi Béke: Malachiás csodája. Orosházi Partizán: Csak kelten játszhatják. Sarkadi Petőfi: Keresztesek I, II. rész. Szarvasi Táncsics: Esős vasárnap. Szeghalmi Ady: Lopott boldogság. ••«■■■■■•■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■•■■■■•■■a sürgette a beszélgetést. Kétszer is rátélefonált Upilzra... Miután üdvözölték egymást, Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a gyár felrobbantásáról, azokról az akciókról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderitők felkutatására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderitők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlslusteben működött? — Igen — állította határozottan Upitz. Seifert elgondolkodott — Nos — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körülményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderitők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlslusteból semmiféle életjelt nem adtait magukról ezek az orosz ügynökök. A rádiófigyelő szolgálat azelőtt rendszeresen észlelte egy ismeretlen rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint valahol Karlsluste környékéről su_ gárzott Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleges folytatni. Minden világos. — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk, hogy sikerült átjátszanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Ottó Liss átdobásának akcióját ön ismeri ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nékem erről. — Szóval Ostburgban megjelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans-Beh mer gyár raktárosa jelentette ezt. A raktárkezelőt idejében és megfelelően kioktatták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíz tűk meg, hogy kerítsék kézre Ügy gondolom hogy a letartóztatása csak idő kérdése. Különben a földalatti antifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oskar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét? Nagyszerű Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. — És kinek sikerült leszámolnia vele? — Torp SHirmF,'ihr“rnpk. Nagyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz elkomorodott. — Nincs nagyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem?... Felállt Seifert is. Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehéredett. A szeme szikrákat szórt, ökölbe szorította a kezét, s a szája szélét harapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy 'gyekszik nyugalmat parancsolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Illúzióim ebben a tekintetben nincsenek Csak annyit mondhatok: ez a2 érzés kölcsö... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumokra. Megmondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallgatott, s a következő pillanatban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta: — Thedder csak ayntán beszélt m?f’ ulán én beleegyeztem. (Folytatjuk) Jókai Színház művészei náluk még nem szerepeltek, talán mert csupán 1400 ember lakja a falut? A Dunántúlon 500 lakosú községek vannak, mégis oda is ellátogatnak tájelőadásra az együttesek. Persze a művelődési terem most sem elhagyatott. Karácsonykor az általános iskolások és a szünidőre hazajött középiskolások, főiskolások, a helybeli nevelők vezetésével, karácsony első napján, szép műsorral lepték meg a közönséget. A művelődési otthon klubszobája is mozgalmas. Felnőttek és a játékokat szerető gyermekek egyaránt szórakozást találnak benne. Ott van a könyvtár is, 231 olvasóval. Vezetője, Bertalan Viktor szerint ez a lakosság 15 százalékát jelenti, ami igen szép eredmény. A tanács, amivel tudja, támogatja az olvasómozgalmat. Remélhetőleg a tszvezetőség is követi példáját. 1 Békéscsabai Gépállomás 1963. január 1-i belépésre gyakorlattal rendelkező anysnkenyvelőt keres Jelentkezés munkanaponként 7—16 óráig gépállomás irodájában. 8149 „A kedvenc gyermek“ Néhány hónappal ezelőtt panaszkodtak a csanádapácai Üj Barázda Ts<z gazdái, hogy szövetkezetük második éves fennállását lánctalpas traktor nélkül kellett megérniük, A panasz jelentős volt. Ugyanuyira, hogy kérésük egész a megyei tanács mezőgazdasági osztályáig jutott. Ott hivatástudattól áthatva megmérték a kérelmet. Ügy döntöttek, hogy a szövetkezetnek kiutalnak egy magyar gyártmányú lánctalpas gépóriást. Amikor a szövetkezetből a közelmúltban Békéscsabán jártak, rosszallásukat fejezték ki, mert a kiutalás nem szovjet gyártmányú traktor vásárlására jogosította őket. Ügy döntöttek, még mielőtt a traktort átveszik megkönzultálják: mit csináljanak. A vélemények természetesen megoszlottak. Nem tudjuk, mire döntöttek. De hogy döntöttek, annyi bizonyos, mert egy traktorkiutalás, méghozzá, ha lánctalpasról van szó, a hazai gyártmány ellenére is megérdemli, hogy elhatározzák, átveszik-e vagy nem? Nőnek az igények! Ma már visszakanyarodtunk abba a világba, amikor a megyei szervek tálcán kínálják a portékát és mégsem kell! Vagy talán mégis kell? Az apácai új♦»arázdások akkor még nem kaptak *z alkalmon. Bezzeg sok más .zövetkezet gép után csak a szemét irli. —sik.
