Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-28 / 302. szám

1962. december 28. 5 Péntek A „ROSSZ" GYERMEK 99 Találkozunk néha nyugtalan, ideges gyerekekkel, akiknek oly feltűnő a korukhoz nem illő „eg­­zaltáltságuk”, hegy szinte megsaj. »áljuk őket. Ha ez a tulajdonsá­guk nem magukkal hozott vagy örökölt valami, akkor honnan ered? Sajnos, nem ritkán a „gondos” mama váltja ki belőlük ezt a re­akciót. Akadnak ideges mamák, akik annyira féltik a gyermekü­ket és oly buzgalommal akarják mennél hamarább „derék, becsü­letes, fegyelmezett” emberré ne­velni a kicsinyüket, hogy szinte pokollá teszik vele az életüket. Ki nem hallott még az olyan mamá­ról vagy ki ne ismerne ilyet, aki bői kora reggeltől estig szakadat­lanul így ömlik a szó: — Pistike: ne menj oda! Pistike: ne gyere ide! Pistike: ezt nem sza­bad! Pistike: megverlek! Pistike: már megint pancsolsz! Pistike: már megint piszkos a kezed! Pis­tike: ne kiabálj! Pistike: ne fut­koss! Pistike: ne lármázz! Pistike hallgatsz rögtön! Pistike, Pistike, Pistike... Az ilyen Pistike bármerre is te­kint a világban, csak tilalomfá-Ki mit tud Békésszentandráson Sinka Gabriella kozáktánca. A békésszentandrási Zrínyi Ilo­na úttörőcsapat vezetői Ki mit tud vetélkedőt rendeztek az is­kolások között. A döntőt decem­ber 16-án tartották meg. Addig azonban hosszú utat kellett meg­járni, selejtezőkön estek keresz­tül, s a 248 szám .több mint 400 résztvevője küzdött a döntőbe ju­tásért. A bemutatott számok érté­két növeli, hogy a kis úttörők minden nevelői segítség nélkül ta­nulták be számaikat. Helyesnek bizonyult a kezdeményezés, hi­szen a felhívásra önkéntesen ala­kultak meg énekkarok, tanultak be kollektív táncszámokat, vidám je­leneteket, s ha kissé lámpalázzal is, de bátran léptek fel népdallal, mesemondással, szavalással. A se­lejtezők után 38 szám került a döntőbe, amely kellemes szórako­zást nyújtott a közönségnek is. A lelkes úttörőkön kívül szervezői és segítő munkájukért említést ér­demelnek: Kertész Károly csapat­­vezető, Csikós György, Szekeres Jánosné, Györgyjakab Endréné, Búzás László, dr. Molnár György és Grexa György nevelők. A sok jó között kitűntek számaikkal Ju­hász Imre citera, Gugolya Margit tangóharmonika, Kovács Edit sza­valat, Bencsik Margit énekszóié és Sinka Gabriella kozáktáncával. Ambrus Mária: hegedűszólóját játssza. kát lát. Neki semmit sem szabad, s kis lelke megtelik gátlásokkal. Ezek a gátlások később annyira összesűrűsödnék, hogy daccá vál­nak: Pistike lázadni kezd a maga módján. És ekkor a mama így pa­naszkodik: — Haszontalan, rossz gyerek az én Pistim. Önfejű, makacs, már odáig jutott, hogy nem fogad szót még nekem sem. Istenem, Istenem, mi lesz ebből a gyerekből! Jej, de megvertek vele! A rossz tulajdonságokat csirájá­ban észre kell venni és ki kell gyomlálgatni a,gyerekből. De min­dent a maga idejében. Mindent fo­­fokozatosan. Nem egyszerre zú­dítva valamennyi észrevételünket a gyermekre, mert megbénítjuk vele. Ha mindig a legfontosabb fel­adatot oldjuk meg, ha mindig csak az éppen legkirívóbb hibát akar­juk kiküszöbölni, akkor lesz ered­ményes a munkánk. A gyermek rossz tulajdonságai között az alap­vetőt kell megkeresnünk, a fun­damentálisát És ha a gyermeklé­­lek édes virágoskertjéből mindig csak a legcsúnyább gyomokat irt­juk ki — türelemmel és szeretettel — feltétlenül elérjük a célt: a bá­jos, kedves és életvidám gyerme­ket. T. M. FVl/M|Vfl24f>Ó Esős vasárnap Pongrácz Zsuzsa, ismert ifjúsági író művéből készült forgatókönyv alapján Keleti Márton rendezte ezt az új magyar filmet, mely a mai ifjúság erkölcsi problémáiról merészen, igazságosan beszél. Kitűnő szereplői többségükben fiatalok: Polonyi Gyöngyi, Torday Teri, Béres Ilona, Halász Jutka, Kálmán György, Mendelényi Vil­mos, Mécs Károly. Balázs papát Páger Antal, Balázs mamát pedig Komlós Juci alakítja. A filmet a szarvasi Táncsics mozi mutatja be december 27—30-ig. mesrvsi"á®zik — Megjegyzések a kultúr problémák Lőköshazán című cikkhez — TÍZ éve jártam először ebben a község­ben. A határállomás sa­játos körülményei, ter­mékeny, jó földjei, szor­galmas, barátságos lakói, a fejlő­dés bontakozó lehetőségei már ak­kor is rokonszenvessé tették. Az­óta hosszabb vagy rövidebb időre minden évben erre vetődtem. Az én szemem előtt is nőtt, fejlődött, alakult, formálódott ez a község. A falu műked­velő gárdájának előadásában legelőször a Liliomfit lát­tam. Nagyon lelkes gárda ______birkózott a leküzdhetetlen akadályokkal, zenekar nélkül, az azóta már lebontott, korábban is­tálló vagy magtár céljaira szolgáló — mozi-kultúrhelyiségben. De telt ablakon, utána nyomban bődti­­letes robbanás reszkettette meg a levegőt. — Végre! — Schubert egy mé­lyet sóhajtott, s kiegyenesedett. Ismét léptek hallatszottak a lépcsőn. Ezúttal ketten igyekez­tek felfelé. Felemelte a piszto­lyát. Tudta: az utolsó töltény van a tárban. Homlokához irá­nyította a fegyver csövét, s utolsó erejét összeszedve meghúz­ta a ravaszt. Az Abwehr emberei ugyan­ezen az éjszakán behatoltak Sta­­leckerhez is. De a ház üres volt. Senkiit sem találtak a lakásban. A kémelhárítók harmadik csoportja Trofim Knis és öt fo­­golytárea után kutatott lázasan. Megerősített rendőrosztag és egy sereg tűzoltó sürgött-forgott a Gans-Behmer gyár égő műhe­lyei körül. Némán álltak mögöt­tük a munkások, akik nem sok­kal azelőtt jöttek fel az óvó­helyekről. Késő éjjel még egy esemény­ről kapott hírt az Abwehr. A fo­golytáborból jelentették, hogy a Cupa nevű besúgót, aki szükség végzése miatt ment ki a barakk­ból, holtan találták. A barakk mellett épülő ház faláról tégla esett rá, s agyonsújtotta. * Sepp Seifert vezérőrnagy, Upitz főnöke nem vette igénybe a szállodát, amikor Karlslusteba érkezett, noha egy luxuslakosz­tályt foglaltak neki már napok­kal előbb. A tábornok gépkocsi­ja átsuhant a városon, s a nem messze lévő erdős domb felé in­dult. A dombtetőt egy ódon kas­tély festői falai és csipkés bás­tyái koronázták. A kastély tulajdonosa — egy berlini üzletember — Seifert jó barátja volt, s azon a napon, amikor a tábornok megérkezett, a kastély számtartója távirati úton utasítást kapott, hogy kel­lőképpen fogadja a magasrangú vendéget és bocsássa a kastélyt teljesen az ő rendelkezésére. A tábornokot természetesen nemcsak a szám tartó fogadta, hanem a helyi titkos hivatal ve­zetői is. A nagy tekintélyű SS-tábomok érkezéséről idejében tudomást szereztek a szovjet felderítők is. Még a háború első esztendejé­nek végén három szovjet felde­rítőt küldtek Hitler hátországá­ba különleges megbízatással Amíg nem kaptak parancsot hogy költözzenek át Karlsluste­ba, mind a hárman Németország különböző vidékein telepedtek meg. Elsőnek Tamara Stireva érke­zett Karlslusteba, egy elesett né­met tiszt özvegyének irataival. Házat vett, s az egyik helyi fény­képészetben helyezkedett el, mint retusőr. Oleg Ljulko Hamburgban élt, az ottani telefontársaság műsze­része volt. Ennek a cégnek sok kirendeltsége, leányvállalata működött az Elba alsó és közép­ső folyása mentén lévő városok­ban, s Ljulko aránylag könnyen, akadály nélkül el tudta intézni, hogy helyezzék át Karlslusteba. Nehezebb volt a helyzete Pa­vel Percevnek. ö Cottbusban építette ki a bázisát, ahol egy kis régiségkereskedést nyitott. Percevnek ürügyet kellett talál­nia, hogy Karlslusteba utazhas­son áruért, s ott „megismerked­jék” Stirevával és „elvegye fele­ségül”. Miután Fritz Gottbach régiségkereskedő és Stefánia Schneider retusőrnő „házasságot kötöttek”, Gottbach-Percev már teljesen indokolt, törvényes ala­pon költözött át Karlslusteba. Annak a néhány személynek, aki az esketésnél jelen volt, el­mondták, hogy Cottbusban na­gyon rosszul megy a régiségke­reskedőknek, Berlin közelsége halálra ítéli őket .elszívja tőlük azt a kevés vevőt is, ami egyéb­ként lenne. Itt viszont. Karlslus­­teban, amely kétszer akkora, mint Cottbus, jóval több a mű­gyűjtő, a régi bronz- és porce­lánritkaságokat kedvelő ember. (Folytatjuk) ház előtt, lelkes tapsok közepette folyt a műsor. Az én szám íze bi­zony keserű volt utána. Csak most érzem, hogy akkor az önte­vékeny műkedvelők akartak és adtak is valamit a falu népének. Régen volt ez. Azóta... ? Üj iskolaf óvoda épült. Üj dísze a falunak a korszerű, az igényeknek megfelelő kultúrház. Üj otthont kapott az ifjúság. Erről beszélgettünk a tanács egyik szobájában és a gondokról. Akik itt vóllak — a községi párt­szervezet titkára, a tsz-ek vezetői, tanácstitkár, iskola és kultúrott­­hon-igazgató, KISZ-titkár és má­sok — azoknak a szavából mindig az csendült ki ,hogy az emberek gondolkodása nagyon lassan ková­­csolódik, formálódik olyanná, ami­lyennek lennie kellene már. Keresik a tenni­valót, a módot, lehetőségeket. Néha egymásnak sze­gülnek . a vélemények. Az iskolai továbbtanulás kérdéseit tovább feszegetik. Ke­vesen jelentkeztek a dolgozók általánoís iskolájába. Hiába a meg­győző szó. Azt mondják sokan, hogy „négy osztállyal is tudunk mi kapálni!” Mások meg azt ve­tik ellene a tanulásra hívó szónak: Nem akarok ón miniszter lenni. Egész nyáron dolgozom, miért nem hagynak legalább télen nyugod­tan? A tavasszal a termelőszövetke­zetek vezetői sem értették meg, hogy jó lenne a tagságot anyagi­lag is érdekeltté tenni a tovább­tanulásban. Most már látják, de csak a jövőre nézve nem későn. A mezőgazdasági technikum kihelye­zett osztályának harminchat ta­nulójából álig egy-kettő a tsz-doL gozó. Pedig a legtöbb brigádveze­­tőnék, munkacsapat-vezetőnek ott lenne a helye! Azután tovább áradnak a prob­lémák. Az elmúlt évben 80 isme­retterjesztő előadást tartottak, idén 35-re kötöttek szerződést a TIT-teL Az előadások többségét a, Ennyivel választ lehet határőrség kéri, a község erejéből csak a szülők akadémiájára tellett. Hat előadásra! adni az embereket foglalkoztató tenger­nyi kérdésre? Ennyi. ____ ___ vei közelebb lehet hozni az emberekhez az általános iskolai oktatás egész ismeretanya­gát? Ez megoldhatja azt a nagy gondot, hogy nagyon sokan csak a földszöv kisvendéglőjében érák jól magukat, addig-addig, hogy lassan tűrhetetlen lesz az ottani helyzet? A község vezetői okos nyugtalansággal keresik a választ. Jönnék a jő, megfontolt javas­latok. Még a közeli napokban min. den tömeggzervezet, tájsadalmi szerv eljuttatja terveit a művelő­dési bizottság elnökéhez. Össz­hangba kell hozni a terveket, a kultúrotthon és az ifjúsági ház programját, hogy mindennek le­gyen helye. Az eddigiek alapján úgy tűnhet­ne, hogy Lőkösházán eddig nem sok törekvés volt a tudat formálá. sára. Pedig nem szabad azt figyel­men kívül hagyni, hogy a párt­ós KISZ-oktatásra több mint két­százan jelentkeztek és még min­dig jelentkeznék. Azt sem, hogy nyolc szakköre van a kultúrott­­honnak, hogy tevékeny a községi MHS-szervezet és így tovább. Végül abban állapodtak meg a község vezetői, hogy még egyszer megvizsgálják, milyen anyagi le­hetőségekkel rendelkeznek és megbeszélik ennek ésszerű fel­­használását. Igen, össze kell fogni! Lőkösháza művelődésének ügyét csak terv­szerű munkával, áldozatvállalás­sal lehet segíteni. Ä eltakarja előlünk az est (alul köde. A kultúrházból messzire száll a zenekari próba hangja, jelezve, Lőkösháza változni fog. Nemcsak a község, hanem az em­berek gondolkozása is. Marsi Gyula _máj_ hogy

Next

/
Thumbnails
Contents