Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-22 / 299. szám
december as. 4 Szombat Nemcsak a munkások gondja Gondolatok a Békési Téglagyár dolgozóinak idénypóHék ügyéhez Bogy miért lett ügy a Békési igazolták:, hogy lemondanak ■ Téglagyár dolgozóinak idónypótlé- idénypótlékról. Icából, nehéz lenne most megmon. — Miért írták alá? _* kérdez-Elgondolkoztató számok dani. Az ember következtetésekre van utalva és nem lenne jó, ha moat talán rosszindulatúan elmarasztalnánk a felelősöket Egy lény, a békési téglagyáriak panasza jogos volt és megnyugtató, hogy panaszuk rövidesen orvoslást nyer. Néhány héttel ezelőtt jártam a Békési Téglagyárban először, s azóta már többször ebben az ügyben. Akkor felháborodva mondták el a munkások, hogy őket vállai latuk a Békés megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülési megkárosította, nem fizette ki részükre a jogos idénypótlékot Mi is történi? Ez év áprilisában visszamenőleges határidővel a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés idényjellegű szerződést kötött valamennyi téglagyáradnak munkásaival. A szerződés 1962 szeptember végén járt le. Mint a törvények ezt világosan megszabják, ebben a munkásoknak idónypótlékot kell fizetni, minden fizetéskor. A vállalat (néhányak szerint) a dolgozók kérésére az idénypótlékot a szerződés lejárta előtt egy összegben akarta kifizetni. Szeptember közepén levélben kérték a Békési Téglagyár adminisztrátorát, hogy számfejtse a munkásoknak járó idénypótlék összegét. Ezt az utasítást végre is hajtották. Nem sokkal később, 1962. szeptember 21-én a vállalat egyességet kötött a munkásokkal, mely ügyesség értelmében megváltozott a szerződés: „Mi, alulírottak tudomásul vesszük, hegy a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés Békési Téglagyára szerződéssel alkalmazott dolgozói közül tizennégyen a leállás után is a téglagyár, ban maradunk, munkaviszonyunk nem szűnik meg, hanem határozatlanná válik. Tudomásul veszszük, hogy az idény-szerződésünket a gyárvezető bevonja, illetve megsemmisíti és beleegyezünk abba, hogy idénypótlékot nem fizetnek ki részünkre. Aláírások.” Törvénysértés a törvénytelenségben. Helytelenül jártak el akkor, antíkor az idénypótlékot nem a fizetéssel együtt számfejtették. Jogtalanul visszatartották a műn. írásoknak járó nem is kevés pénzt, s ezt tetézte az előbb említett jegyzőkönyv, melynek törvénytelenségéhez nem fér kétség. Igen ám, de tem. — Azért — mondták —, mert megfenyegettek bennünket. Tóth Mihály, a szerződést előszőne aláíró pedig egyenesen azt mondotta, hogy ebbe a szerződésbe azt is bele kellett volna venni, hogy kényszer hatására írták alá. A munkásokká!, a vezetőkkel, a bányaipari - egyesüléstől kinn lévő Vastagh Pálné elvtársnővel tisztáztuk ennek a fenyegetésnek a módját. Váczi János elvtárs, a gyárvezető, valóban kijelentette a munkásoknak, akik vonakodtak a szerződést aláírni, hogyha ezt megtagadják, akkor megszűnik a munkaviszonyuk (lejár a szerződésük) és leáll a gyár. A párttitkár, Petrás élvtárs véleménye sze. rint a gyárvezetőnek ez a kijelentése, nem egyszerűen ténymegállapítás, hanem valóban fenyegetés volt. Ezzel egyébként egyetértettek az aláírók közül valamennyien. El kell mondanom, hogy mi a szerződést aláíró munkásokkal értünk egyet és az ő nevükben is megfellebbezzük az ilyen módszerek alkalmazását. Ez még akkor is vétek, ha a gyárvezető (utólagos véleménye szerint) csak ténymegállapításnak szánta. Vétek, mert a munkások csak egyet tudtak: nem kapják meg a jogosan nekik járó pénzt, és ehhez még valamiféle fenyegetés is hozzájárul. Az élőbb idézeltt jegyzőkönyvben az is szerepéi, hogy az egyesülés részéről Vastagh Pálné személyzeti felelős is részt vett a szerződéskötésnél. Később kiderült, hogy nem volt ott Kár. Valószínű, nyűgödta-bb légkörben egyességre tudtak volna jönni a munkásakkal. Vastagh elvtársnő a törvények jobb ismerője, segítenie kellett volna. A munkások nem nyugodtak bele a jogtalan megkárosításukba es közülük egy, paraszlevelet irt a megyei tanács ipari osztályához. Az osztály kivizsgálta a panaszt és utasította az egyesülést az idénypótlék kifizetésére, de nemcsak a panasztevő munkásnak, hanem valamennyi erre jogosultnak is. Az ipari osztály egyébként tudott arról, hogy az egyesülésnél nem fizetik rendszeresen az idénypótlékot, s ezért év közben két esetben figyelmeztetést küldött (a vállalatnál nem tudnak ezekről a figyelmeztetésekről). Bartolák András elvtárs, a vállalat igazgatója úgy nyilatkozott, hogy legjobban ő szeretné kifizetni a munkásoknak jogosan, járó pénzt, azonban őt köti egy korábbi Területi Egyeztető Bizottság-i hatá rozat, és feltétlenül tárgyal az illetékesekkel az idénypótlék kifizetésének ügyében. Tudomásunk szerint az ipari osztály határozata után még a vállalati egyeztető bizottság a Békési Téglagyárba kiszállt és a helyszínen tárgyalt a dolgozókkal a kifizetés ügyében. Miért van erre szükség, egy felsőbb szerv kifizetésre utasító határozata után. Rövidesen megoldódik a békésiek és a vállalathoz tartozó valamennyi téglagyári dolgozónak ügye. Ez természetes, hiszen megfellebbezhetetlen határozat biztosítja ezt. Tanulságként Az ügynek azonban vannak tanulságai, és ezt el kell mondanunk. Nemcsak a munkások ügye volt ez a mostani. A vezetőké éppannyira. Nem mi találtuk ki, erkölcsi normáink közé tartozik, hogy ami a munkásnak jár, az jár, és nem azon kel.1 gondolkodni, hogy azt hogyan nem, hanem azon, hogyan lehet kifizetni. A jógos sérelmek orvoslásra szorulnak. Csak hát miért kell egyáltalán okot adni a sérelmekre? Fent említettük, hogy nem akarunk rosszindulatúan ítélkezni. De azt mégis nehezen hisszük el, hegy a vállalat vezetői ne tudták volna, hogy az idénypótlékot havonta fizetni kell a munkásoknak. Még egy dolog: a több hetes vita folytán egy érdekes érv is felmerült. A vállalat vezetői azt mondták: „No jó, megkapják a munkások az idénypótlékot, de így túllépjük a megadott béralapot és kevesebb lesz a nyereségrészesedés.” Ez igaz, de ennél sokkal igazibb az, hogy az idénypótlék személyenként 2500 forintnyi összege jóval túlhaladja a nyereségrészesedés összegét, amit egyébként (ha néhány napi bér összegével kevesebbet is kapnak), mégis ki kell fizetni a dolgozóknak. Ebben az esetben: a törvényeket megszegni annyit jelent, hogy megsértik a munkások jogait. Kiss Máté Az ember sosem lehet eléggé óvatos. Hányszor előfordult már, hogy a gondatlanság, az oktalan virtuskodás balesetet idézett elő, aminek azután a legjobb esetben az lett a következménye, hogy hosszabb-rövidebb időre egy munkás kezéből kihullott a szerszám. Az elárvult munkapad önmagában is vádolt: nem vigyáztunk eléggé egy emberre, nem előztük meg a balesetet. Nagyon sokszor figyelmeztetéssel is megelőzhetők a bajok. Ebben pedig rendkívül sokat tehetnek a munkavédelmi őrjárat tagjai, akiknek elsősorban az a társadalmi megbízatásuk, hogy okos szóval óvják a munkásokat a sok-sok baleseti veszélytől. Egymagában azonban nem alapozhatunk csak erre a kétségtelenül szükséges és sokat segítő mozgalomra. Több kell ennél ahhoz, hogy még eredményesebben küzdhessünk a balesetek ellen, a munkások egészségének megóvásáért. Ebben viszont nem kicsi a szerepe a gazdasági és műszaki vezetőknek, az egyes üzemrészek vagy éppen munkabrigádok vezetőinek, akiknek kötelessége a biztonságos munkakörülmények megteremtése. Csakis közös összefogással bontakozhat ki az eredményesebb társadalmi akció, amely gátat vet a balesetek élé. Mennyire szükséges ez, arra emlékeztetőnek íme néhány elgondolkoztató szám, amely a Szakszervezetek Megyei Tanácsa V. küldöttgyűlésének szóbeli jelentésében hangzott el. Tavaly a megyében balesetek és betegségek miatt 836 431 munkanap esett ki a termelésből, a A híres narvégmintás kesztyű kötésén kívül a góbelinvarrást is meghonosítják a Gyoma és Környéke Háziipari Termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet asszonyai 80 000 forint értékű, tájképeket, kertrészleteket, virágos és állat alakokat ábrázoló színes gőbeUnlapot készítettek ebben az munkából. S hogy ennek az adatnak a nagyságát még jobban szemléltessük, íme néhány olyan szám is, amely közelebb visz bennünket a közérthetőséghez. A termelésből kiesett munkanapok száma 32 ezernél több munkás egy hónapi munkaidejével azonos, ami viszont 450 millió forint termelési értéknek felelt volna meg. Ez egyáltalán nem kis összeg. Hátha még hozzávesszük azt is, hogy a balesetek és betegség miatt a termelésből kiesett dolgozóknak még 92 millió forintot fizettek ki erre az időre táppénzre, gyógyszerre és kórházi költségekre, az előbbi összeg mindjárt a félmilliárd forint fölé kerekedik. Természetesen nemcsak a népgazdaságot érte veszteség. Azokat az embereket is, akik balesetük vagy betegségük következtében táppénzre kényszerültek és így ideiglenesen jelentősen csökkent a jövedelmük. Hiú ábránd lenne, ha nem számolnánk reálisan és valamiféle teljesíthetetlen célt tűznénk magunk elé. Annyi azonban a realitás talaján állva is bizonyos, hogy több törődéssel és nagyobb felelősséggel, szívósabb megelőzéssel jó néhány balesetet el lehetett volna kerülni, ugyanígy a megbetegedések számát is lehetett volna lejjebb szorítani. Ezzel szerényen is számolva több millió forintot takaríthattunk volna meg. A tanulság kézenfekvő. Ne csak gondolkodjunk a tavalyi számok felett, hanem azon Is, hogyan lehetne közös összefogással valamennyiünknek tetsző módon csökkenteni azokat. Podina Péter évben. A két lapból és egy virágos szegélyből álló egy-egy gobelin-készletnek csaknem 800 forint a munkabére, s főleg luxuscikkek, köztük kézitáskák, szemüvegtokok, púderdobozok díszítésére használják. Nemrégiben megkezdték a gyapjú bébicipők kötését is. A piros, zöld, búzakék és szürke alapon színes mintákkal tarkított bóbicipökfoől 300 párat Angliába küldtek, s ha megnyeri a rendelők tetszését, még többet készítenek. Juhász Gvulárő! nevezték e’ Orosháza legújabb utcáját Üj városnegyed „magva” létesült az orosházi épülő üveggyár «5 holdas területén. Az Orosháza—Nagyszénás- Szarvas felé vezető országút mellett 14, egyéniként két és félszobás, fürdőszobás, összkomfortos lakást építettek a leendő gyár dolgozóinak, szakembereinek. Az épületekből három lakást ideiglenesen irodának használnak, de' a többiben már otthont kaptak a szakemberek családjai. A jelenleg 7 ikerlalkásbdl álló utcát — Orosháza legújabb utcáját Juhász Gyuláról nevezték ei, HIRDETMÉNY Iz Bszfaltútépítö Vállalat a Szerdahelyi—Franklin utca átépítését elrendelte. Tekintettel az út-tükör kiemelésére a Kolozsvári úti betori-ól ártól a Szerdahelyi u. vasúti átjáróig a forgalom elől lezártuk Az úton való közlekedés élet- | veszélyes és tilos. Építésvezetőség ■ _______________________81109 ' itt a munkások saját aláírásukkal NAPTAR A dekabristák vezetői 1962. december 22. szombat —■i IMS decemberében robbántották ki az orosz hadseregben a nemesi forradalmár tisztek a Dekabrista felkelést Pétervárott, az újoncok eskütétele alkalmával és ezzel egyidejűleg a csernyigovi ezrednél. Elszigeteltségük és a tömegekkel való kapcsolatuk hiánya miatt a dekabristák felkelését a cár leverette, ennek ellenére a mozgalom nagy hatással volt Oroszország haladó erőire. Emlékét a magyar irodalomban Jókai: Szabadság a hó alatt című regénye őrzi. — 200 évvel ezelőtt, 1702. december 22-én született Jean Liotard svájci rokokó-stílusú festő, főműve: Csokoládét vivő lány. • — 95 éved ezelőtt, 1867-ben halt meg Jean Poncelet (ejtsd: Ponszöle) francia matematikus, mérnök, aki 1822-ben kiadott művével a jelenlegi ábrázoló geometriát alapozta meg. Rendszere életében nem talált megértésire. Az un. Poncelet-féle kerék a vízturbina egyik fajtája. — 25 évvel ezelőtt, 1937-ben e napon York-i Láncoin-alagút deli szakasza. nyílt meg a New Gobelin lapok és kötött bébicipők készülnek Gyomán
