Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-19 / 296. szám

JAfe‘2. december 19. 2 Szerda Szavak és' tettek Kennedy számtalanszor el­mondja, hogy az amerikaiak bé­két akarnak. Az elnök nemes szándékát senki sem vonhatja kétségbe, hiszen szelíd leikül e­­tér® a világ népei iránti atyai gondoskodásáról csak legutóbb az atomháború szélére sodort kubai válság kapcsán győződhet­tünk meg. Most újabb amerikai kezdeményezés tárta ország-vi­lág színe elé a béke megvédése iránti őszinte gondoskodásukat. A közelmúltban a legnagyobb példányszámban megjelenő ame­rikai hetilap, a „Life” egész ol­dalas hirdetést közölt: egy ha­tásos felvételt, mellette rövid szö­veggel. A kép egy marcona ka­tonát ábrázol, ahogy megtudjuk, Tofferi. kapitányt. Háttérben pe­dig a Lokheed California Com­pany legújabb gyártmánya, az F—104-es lökhajtásos gép. A lap megvételre ajánlja a gé­pet, s értékeként emeji ki, hogy a fent nevezett pilóta nagyszerű új rekordokat ért el vele. De jó­­tulajdonságaként nemcsak eny­­nyit tud felsorolni. Büszkén is­merteti, hogy az F—104-as ki­próbálása során a taktikai had-' viselés minden fajtájában: a föl­di bevetésben és a légi harcban atombombával a fedélzetén és nélküle ragyogóan bebizonyította fölényét a világ minden más ha­sonló termékével szemben. Ez a hirdetés nem egy futball­­labdát vagy egy tésztareszelűt kínál megvételre, ami senkinek sem árt. Az F—104-es veszélyes tömegpusztító fegyver, s mint ilyen, természetesen jó üzlet. Jobb üzlet, több pénzt hoz, mint a béke. Arról elég beszélni is, ezt pedig jó áron árusítani kell. (Ó.) Upitz a fejét lehajtva, mé­lyen gondolkozva néhány lépést lett a szobában. Húsos nyaka egészen megfeszült. Hosszú, ne­héz karjait ie-fel lóbálta. — Nem tudja? — üvöltötte el magát Upitz. — Miféle báróm az?-. — Larch nem tudja, de he­lyette tudom én — mondta siet­ve Tórp. — Larch részletesen le­írta Wiesbach asztaltársának a külsejét, a termetét, a testtartá­sát, az, arcát. Sok vonása egy­beesik annak a férfinak a külse­jével, akit Lange özvegye leírt, s az a gyanúm, hogy az illető nem más volt, mint az a bizo­nyos Krause tizedes. Egyszóval Lizel asszony férjéhez, Herbert Lángéhoz vezetnek a szálak. — De hát ő már nincs az élők sorában! — Lange nincs, de van Stalec­­ker, aki az elhunyt legjobb ba­rátja volt, Gruppenführer úr. — Maga már több mint két hónapja figyeli Staleckert, de még semmiféle terhelő ténye nincs ellene. — Nem volt! — Ahá! Talán most van? — Igen, Gruppenführer úr. Éppen most jövök azoktól a foglyoktól, akiket Khümetz igaz­gató hozott Auschwitzból. A Cupa nevű besúgónkkal talál­koztam, ezért mentem a láger­be. Lehetséges, talán emlékszik a nevére, Gruppenführer úr. — Igen, igen. Folytassa, csali folytassa. — Cupa jelentette, hogy ismét látta a tőrt, amelyet Auschwitz­ban annál az Andrej nevű fo­golynál észrevett. — Várjon csak... Egy csavart nyelű tőr, ugye? — Kitűnő emlékezete van, Gruppenführer úr. Torp egy rövidke szünetet tar­tott, mintha a gondolatait gyűj­­tené össze, s közben -lopva Upitz­­ra nézett. A Gruppenführer ér­deklődve várta a folytatást. A tőr mostani tulajdonosát Trofim Knisnek hívják — foly­tatta Torp. — Ezt tegnap tudta meg Cupa. Ma pedig Knis be­szólt... Mit gondol, kivel? — Staieckerrel — kiáltott fel Upitz. — Igen, Staieckerrel. — Torp az asztalhoz lépett. — Fel tudjuk göngyölíteni az egész láncot, Gruppenführer úr. Ha feltéte­lezzük, hogy a lánc egy-egy sze­me Krause, akit keresünk, Lan­ge és Stalecker, továbbá And­rej és Knis, akkor már csak egyetlen láncszemünk hiány­zik: nem tudjuk, hogy Andrej kitől kapta a tőrt. — Most már nem is fogja mégtudni. A legjobb szakembe­reink foglalkoztak azzal a vörös patkánnyal. Megizzadtak bele. Inkább hagyta magát agyonver­ni, de nem nyitotta ki a száját... No mindegy. Most már minden esetre valamivel könnyebb a dolgunk. Foglalkozzék Stalec­­kerrel és a másik... Hogy is hív­ják? — Knds. — Torp most az Abwehr főnökéhez fordult. — Az Obersturmbannführer úr a Bohlm Standartenführer és tár­sai elleni merénylet nyomozó­­csoportjába osztott be engem. Én azt szeretném kéi-r»: kapjak lehetőséget, hogy önállóan csele­kedhessek. — Rendben van — szólt a tá­bornok. — Megenfedjük ezt ma­gának, Torp. Személyesen von Suttel Obersturmbannführemek ad majd jelentéseket. Azt sze­rettem volna, ha én is a nyoma-Kennedy elnök televíziós nyilatkozata Washington (MTI) Kennedy, az Egyesült Államok ^lnöke abból az alkalomból, hogy csaknem két éve foglalta el hiva­talát a Fehér Házban, nyilatkozott a három nagy amerikai televíziós társaság riportereinek. Beszédé­ben elsősorban a nemzetközi helyzettel, a Kelet—Nyugat viszo­nyával foglalkozott. A többi között 3d jelentette, nem tartja hasznosnak a csúcsértekez­letet mindaddig, amíg jelentős kö­zeledés nem következik be az Egyesült Államok és a Szovjet­unió kozott az atomfegyverkísér­­letek vagy a leszerelés, vagy álta­lában az európai helyzet problé­máival kapcsolatban. Kennedy kifejtette, hogy véle­ménye szerint a nemzetközi hely-Mit mond egy Pestből „ábrándalt” KISZ-títkár? — Net» Olyan értelemben álb­­rándultam ki a fővárosból, hogy csúnya lenne. Talán minden fő­város közül a legszebb! „Gazdasá­gilag” történt a csalódás — mondja az Üj Alkotmány Tsz n. üzemegységének irodáján Balázs István, az egész szövetkezet KISZ-alapszervénék a titkára. Igen-igen barátságos, közvetlen modorú fiatalember ő. Valamikor azt csinálta, mint a többi; oda­hagyta szülőfaluját, oda a szövet­kezetét, ment fel Pestre. Az Épü­letelem Gyárban dolgozott. — Nekünk, falusi fiataloknak drága ott az élét — mondja. Minden lépés pénz és pénz. Sokat költ az ember, haza nem ád semmit, sőt kér hazulról. Az ilyes­mi kínos, mondhatnám, szégyen. Én ezt nem csinálom tovább — gondoltam, s hazajöttem Mezőfko­­váesházára, vissza a tsz-be. Ese­tem ma már nem újság. Fecske­csapatként térnek vissza a falvak­ba a többiek is, lányok, fiúk egy­aránt. Jobb a „hazai” levegő, a „hazai” víz meg minden. Aztán még egy; az, hogy a szövetkezetek vezetősége egymás után ébred tu­datára, hogy mi már más igényű fiatalok vagyunk, mint voltak elő­deink a cseléd sorsú időkben. Napban, sárban, s ha kell, fagy­ban kimegyünk a földekre mi is, nem kíméljük magunkat a mun­kában, de utána le a göncöt, le a munkaruhát, tisztálkodás, evés, s ha az idő engedi, ünneplőben el a klubba meg a moziba, miegy­más. Mi nem várhatunk az év végi zárszámadásra, ha zseb­pénzről van szó. No, mind­ezt megértik nálunk is és ahogy mondani szokás, „érdekelt­té tesznek bennünket” a falun, s a tsz-bem maradásra. Ennyi az egész, és-mégis milyen nagy, ókos dolog! — Hát, az! Nagyon is! Jelen­leg mi ebben a tekintetben a hely­zet? — kérdezzük. Balázs eivtárs elmondja szép rendjén, hogy van tsz-klubjulk. Mióta téliesre for­dult az idő, minden este telt ház. A klub felszerelése jó, vagyis vannak könyvek, folyóiratok, le­mezjátszó, tv, biliárd, sőt kint az oldalán tekepálya is, ami tavaszi, nyári, őszi időkben igen forgal­mas, mozgalmas képet nyújt. A klubházat egyébként társadalmi munkában alakították át. Volt és még sokszor lesz benne szellemi vetélkedő, aztán kisebb előadások a tudományról, technikáról, mű­vészetről, szövetkezeti tudnivalók, ról. Filmvetítésekre is sor kerül. Van már színjátszó- és tánccso­port is. Tagjaik: fogatosok, nö­vénytermelők, könyvelők, bér­­számfejtők, csdbenevelők és min­den más foglalkozású, ami csak egy tsz-ben előfordulhat. Márton Éva a kultúrfelelős. Neki nagy segítséget ád ebben Szikszai Fe­renc, az általános iskolai úttörő­csapat vezetője, aki még annyira fiatal, hogy KISZ-tag. Sokat jár a tsz-klubba és segít, tanácsot ad mindenben, amiben csak tud. — Kétszázötven szövetkezeti fiatal közül eddig már nyolcvan­kettő KISZ-tag, s a tagság szánra szinte hétről létre nő — közli jo-Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz Szarvas, telefon: 63 Köszöntjük az 1963-as új esztendőt és kérjük kedves megrendelőinket, hogy bizalommal keressenek fel továbbra is bennünket. RÉSZLEGEINK: kovács, bognár, kárpitos, üveges, mázoló, asztalos és fényező. Kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog áj esztendőt kíván a Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz vezetősége 698 gos büszkeséggel Balázs István. Kezdünk egy nagy, családias, ifjú­sági kollektívává alakulni. Hasz­nos ez a munkára és a művelődés­re egyaránt. Ennek hallatára arra gondolunk, hogy nem is lehet másként ott, ahol maga a KISZ-titkár mutat jó példát. A mezőgazdasági techni­kum levelező hallgatója, azonkí­vül a munkában is fáradhatatlan. Most, hogy beszélgetünk vele, munkásőri egyenruhában van, szolgálatba készül. Mielőtt elkö­szönünk, mégis felhívjuk a figyel­mét valamire: a színjátszás és a népi tánc egymagában összesen, ha húsz fiatalt foglalkoztat. Mi van a többiekkel? Itt most a ve­télkedőkön, előadások rendszerte­len hallgatásán, társastáncon és tv-nézésen túl arra gondolunk, hogy jó lenne valami rendszeres, hosszabb távú, hasznos, okos, szó­rakoztató programot szervezni a fennmaradó kétszázegynéhány fia­tal részére is. . .-..c.'itr-. Balázs elvtárs helyeslőén beemt. H. R. zet veszélyes. „Ha megvizsgáljuk a mai helyzetet és látjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok milyen messze kerültek egy­mástól meggyőződés tekintetében, s figyelembe vesszük még az atomfegyverek összefüggését ezzel az eszmei harccal, akikor megálla­píthatjuk, hogy valóban veszélyes időket élünk” — mondotta Ken­nedy. A magyar kormányküldöttség Nigériában Lagos (TASZSZ) Mint már jelentettük, hétfőn megér­kezett Lagosba, Nigeria fővárosába a Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes vezette magyar’ kormányküldöttség. A küldöttséget a repülőtéren Záram Bucar Dipcharima kereskedelem- és ipaxügyi miniszter, valamint több mi­nisztérium felelős munkatársai, s a helyi sajtó, a rádió és a televízió kép­viselői fogadták. Megérkezése után a repülőtéren Kállai Gyula rövid sajtó­­értekezletet tartott (MTI) NAPTAR 1962. december 19., szerda. Björnstjerne Björnson 130 évvel ezelőtt, 1832 decembe­rében született Björnstjerne Björnson norvég költő, Ibsén mellett a norvég irodalom legis­mertebb művésze. A századfordu­lón hazája teljes felszabadítása érdekében éles harcot kezdett, „Szabadságdal”-a a norvégek himnusza lett. Néhány magyarul megjelent művét idézünk: „Erőn­kön felül”, „Mikor az új bor forr”. 1903-ban a• skandinávok közül el­sőnek tüntették ki a Nobel-díjjal. Ma tölti be az 56. életévét Leonyid Brezsnyev eivtárs, a Szovjetunió Elnöki Tanácsa Elnökségének elnöke. * 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon született Albert Má­­chelsom (Nobel-díjjal 1907), amerikai fizikus. Kísérletei úttörő­­jellegűek a fény terjedési sebességének relativitását illetően, és ezek Einstein relativitás-elméletének kiindulópontját képez­ték. * 80 évvel ezelőtt, 1882-ben született Broniszlav Hubermamn lengyel hegedűművész, különösen Bach és Beethoven zenéjé­nek művészi íolmácsoiója. * A Szudáni Köztársaság 1955-ben, e napon vált függetlenné. Goa, Diu és Damao volt portugál . gyarmatok ezen a napon szabadultak fel a gyarmati iga alól. 1961-ben

Next

/
Thumbnails
Contents