Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

december Ki.

4

Kedd

„Kiköszörüljük a vállalat presztízsén esett esorbát, teljesítjük évi tervünket

Év végi beszélgetés a Gyulai Bútoripari Vállalat vezetőivel —

Ismeret*, hogy a Gyulai Bútoripari Váüalat az év első leiében csaknem két és léi millió forinttal maradt el a tervétéi az első félévet 400 kombinált szekrény adóssággal zártáik.

Miént volt ez a termelési zökkenő és hogyan tudták pótolni a vállalat vezetői és munkás kollektívája ezt az óriási mérvű lemaradást. Erre kértünk választ Kurunczi Jenő elvtársiéi, a Bútoripari Vállalat igazgatójától, Rácz József műszaki vezetőtől és Hlich József párttitkártói. Lássuk mi a válaszúid

—1 Fiatal gyáruk «Setében csaknem hagyományossá vált, hogy az áj éve* mindig áj gyártmánnyal tseadtük — kezdi Kurunczi eivtáns. Oj gyártmányra átállni mindig két-három hónapos visszaesést jelent, mert hiába készítjük el a prototípust, a sablonokat a Hlűvefletterveket, gyártás közbe» mindig akadnak olyan problémák, amelyeket közbe kell kikísérletezní. De ez az átállás szükséges volt. A „Cili” kombinált nem volt annyira keresett. A kereskedelem inkább a most gyártott mutatósabb balassagyarmati kombinált szekrényt óhajtotta. Ebből, a bátorból mi készítjük az országos igény csaknem 50 százalékát és jövőre a kereskedelem még többet kíván ebből is.

tosabb feladat olyan program elkészítése volt, amelyet lebontottunk hetekre, napokra, sőt műhelyekre és emberekre is. Minden

Az új gyártmány bevezetése méflefct sajnos a vezetésben sem volt egyetértés és ez csak fokozta a nehézségeket. Néhány hónapig műszaki vezető nélkül dolgoztunk, az elkészíteti; programok rosszak voltak és mindezek egy picit deaongamzálták a termelést.

Amikor a hibák mér nyilvánvalóvá váltak és megláttuk az okait is, azonnal elkezdtük az egész termelés átszervezését, öszszehívtuk a műszaki gárdáit, a művezetőket és brigád vezet őket. Összeült a pártszervezet és a szakszervezet is, hogy hadat üzenjünk a lemaradásnak, kiköszörüljük a termelésben és a vállalatunk presztízsén esett csorbát. Ebben minden egyes dolgozóra számítotrank és nem is csalódtunk.

— Az év elején készített programozás csődbe jutott — kezdi Etócz József megbízott műszaki vezető — ezért az egyik legfomemfoer, minden üzemrészben ismerte a napi feladatát. Nehéz helyzet volt, mert a 415 kombinált szekrény azt jelentette, hogy hetenként 20 darabbal kellett többet készíteni, hatvan helyett; nyolcvanat. Hogy a program jó. azt a gyakorlat bizonyította. Azóta nap minit nap tudjuk teljesíteni és január 2-án az utolsó elkészített szériát is elszállítják vállalóiunktól.

— A programon kívül új szervezési kereteket kellett beállítani és a szakgárda csaknem 10 százalékát átcsoportosítani, összevontuk a brigádokat is. Ezek az intézkedések már néhány hét múlva éreztették hatásukat. Ezután felülvizsgáltuk az újítási feladatterveket, módosítottuk és megvitattuk a dolgozókkal. Ezeknek az eredménye szinte azt mutatta, hogy helyes úton jár az üzem vezetősége. A szekrények gyártási idejét néhány órával rövidebbé, olcsóbbá és szebbé varázsolták a dolgozók. Hatvanhét újítás érkezett be eddig amelyeknek mintegy 60 százalékát már a gyakorlatban alkalmazzuk. A szárnyra kapott újítási mozgalom eredménye csaknem 200 ezer forint megtakarítás. Ebből 20 ezer forintnál többet fizettünk ki az újítóknak. Ebben a nehéz munkában nagy segítséget nyújtott a vállalat pártszervezete.

A pártszervezet munkáját úgy irányította, hogy a fennálló szervezetlenségek kijavításában azonnali segítséget nyújtson. Első lépésként kommunista aktívát hívtunk össze, ahol termelési pártmegbízatásokat adtunk a művezetőknek és a brigádvezetőknek. Később sem volt olyan taggyűlés, ahol ezekre a problémákra ne tér.

tünk volna vissza újólag.

Nem váratott magára sokáig az eredmény. A második félév minden hónapjában teljesítettük a feladatunkat. Az egy főre eső tér. melési érték az első félévhez viszonyítva 21 százalékkal, a dolgozók átlagkeresete pedig csaknem 300 forinttal emelkedett havonta. A kongresszusi mun ka verseny ben különösen a szakszervezet jeleskedett.

A pártonkívüliek is megértéssel fogadták a pártszervezet felhívását és ennek az eredménye nemcsak a termelésben mérhető le. A párttagok és a vállalat törzsgárdájának példamutatása, valamint a vállalat dolgozóinak lelkiismeretes munkája közben összeko v ácsolódtak a párttagok és pártonkívüliek is. Most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy sikerült úrrá lenni azokon a nehézségeken, amelyek: az első félévben csaknem kilátástalanná tették a vállalat munkáját. S az első félévi reménytelenség ellenére a vállalat nyereséggel zárja az évet.

Kollárik János

1962. december 18., kedd

Salloi Imre

65 évvel ezelőtt, 1897, december 17-én született Sallai Imre, a magyar munkásmozgalom mártírja, aki már az 1. világháború alatt a Galilei-kör tagjaként fontos háborúellenes tevékenységet fejtett ki, majd a KMP egyik vezetőjeként a kommunista sajtó egyik szervezője volt. Sallai alakját a Különös ismertetőjel című filmben is megörökítették.

— 205 évvel ezelőtt, 1757. december. 18-án halt meg ANTONIO STRADIVARI olasz hegedűkészítő mester, a hegedű mai végleges formájának kialakítója. Jelentős szerepe volt a brácsa és a gordonka most használatos alakjának kidolgozásában is. A Stradivari-hegedűk a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak és rendkívül értékesek. Életéről Szántó György a Stradivari című regényét írta.

*

— 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon halt meg HORATION GREENOUGH (ejtsd; Grinó) amerikai szobrász. Rómában Thorvaldsen tanítványa volt, az ő hatására alkotta meg a washingtoni Capitólium előtti híres, klasszicista stílusú WASHINGTON-szobrofc

•

— 80 évvel ezelőtt, 1882-ben született ARTHUR EDDINGTON angol csillagász. Jelentősek a csillagok belső szerkezetére vonatkozó kutatásai, felfedezte a csillagok tömege és fényereje közti összefüggést;

*

ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK.

— 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon szabadalmaztatta GASTON PLANTÉ az első elektromos ólom-akkumulátort és annak egy példányát a párizsi Mesterségek és Művészetek Múzeumában őrzik.

— A KLOROFORM ÉRZÉSTELENÍTŐ hatását 115 évvel ezelőtt 1847. novemberében próbálták ki saját magukon Simpson, Keith és Duncan angol orvosok.

Az optimizmus rekordja

A svéd Sveti Brimsson bebizonyította, hogy a világ egyik legnyugodtabb idegzetű és legoptimistább embere. A Kaspi-tengeren utazva, keresztülesett a hajó korlátján, bele a vízbe. Az esetet csak hat órával később vették ész.

re. A kapitány — bár semmi reménye nem volt — megállította és visszafordította a hajót. Néhány óra múlva a hajó legénysége csodálkozva pillantotta meg Sven Brimssont, aki egy filozófus hideg, vérével, nyugodtan tempózva úszott a hajó felé.

ív- és lánghegesztésben jártas

szerkezeti lakatosokat felvesz

az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4.

81051

Még érces a hangja Petri Ferenc bátyámnak, bár 85 éves. Remeg egy kicsit a nóta, indám

meg egy kicsit búsongó

is: „Nem iszok bort, csak a szőlő levit”. A többiek rákontráznak, Csák Feri bátyám, Petri Gábor,

Vass József, Czebe Sándor, Turbucz József,

Czeglédi Imre, Czebe

Mihály, Köteles János, Szakács András, Elek Imre, valamennyien túl a hetvenen, a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet nyugdíjasai. Mutatóujjukkal kísérik a taktust, kortyintanak a

* jófajta tüzes szeghalmi

* borból.

Látom, jól élnek, nem várják, hogy szóljon értük a harang, boldogok lés elégedettek.

I A nótával együtt a szó Jis jön, ahogy közéjük j ülök. Emlékeznek az 4 öregek valamennyien, lakik már tíz év óta tagijai, alapító tagjai a szöj vetkezetnek. A gazda

♦ visszatekintő nyugalmá♦ val, a sötét napok bor- I zongató megnyugvását val szólnak:

| — Milyen is volt akc/tkikhi nem izéi a harang.

kor, amikor a Nagy Imre-program volt? Nem volt takarmány a jószágnak. Kilenc ló is a ,jfirinebe volt kötve”, mert összeesett volna a gyengeségtől. Az igénytelen jószágnak, a birkának sem kellett a penészes széna, amit valahonnan összekapartak.

— Hányszor gereblyézte meg a tanyaudvart Feri bátyám? — kérdi a párttitkár, az öreg Petritől.

— Hát bizony, lovasgereblyével cirkáltunk a tanya körül, hogy minden szem szénát összeszedjünk, valamit tudjunk a jászolba tenni.

Nem panaszkodnak. A múlt is csak úgy bukkan elő, hogy volt, „de ami most van, az a mi kérges kezünk munkája, és jó, hogy itt vagyunk, mert onnan indultunk. Onnan, a sötét napokból, és jó megnyugodni, jobb így öregnek is lenni.”

Tíz év óta nem vök még ilyen összejövetel a Rákóczi Tsz-ben. Erről beszélt az elnök: Árpád Antal is. Most arra gondoltak, hogy jó szóval, egy kis kedveskedéssel megköszönik öregjeiknek a tízéves munkát. Megköszönik, hogy segítettek a szövetkezetnek idáig jutni.

A nemzedékek nem olvadnak egymásba. Idősek köszöntötték itt az öregeket, akik maguk is túl az ötverten vannak, no, de még nem a 85-né!, s a fiatal kiszesek, akik műsorral kedveskedtek, akik mosolyt csaltak a szikföldi magyarok bajusza alá, azok meg már a történelem levegőjét lengették. Nagy idők. Hatvan—hetven év a korkülönbség. Ök most kezdik, s akiket ünnepelnek, lassan befejezik.

Szép arcú öregek. Kunfajta szikföldiek, akik büszkén, elégedetten veszik tudomásul az életet. Így van Mező József is. Hatalmas bajuszát kunkoritja, amíg beszél arról, hogy a szövetkezet boldog öregkort biztosított.

— De hát magunk biztosítottuk ezt. Magunk ettük annak idején a zöld almát, azon dolgoztunk. Most meg már saját termésű borunkat isszuk, az ólban is röfög a télirevaló.

Pegelló Mihály bejárta a világot. Járt Franciaországban, Svájcban, Hollandiában, s ki tudja még merre. Idős, de van még egészsége. Most is büszkén beszél arról, hogy dolgozni jár, munkaegységet keresni, melegágyat készít a kertészetben, hadd legyenek majd primőráruk, abból jön majd sok pénz a termelőszövetkezetnek.

Ügy vettem kézbe a tollat, mintha emlékkönyvbe írnám a sorokat. S a díszkötés helyett tisztelje a szeghalmi öregeket a krónikás e néhány szarra, aki jó egészrinet és hosszú életet kíc - ■"nJamennyiüknek.

Kiss Máté