Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

december Ki. 4 Kedd „Kiköszörüljük a vállalat presztízsén esett esorbát, teljesítjük évi tervünket Év végi beszélgetés a Gyulai Bútoripari Vállalat vezetőivel — Ismeret*, hogy a Gyulai Bútoripari Váüalat az év első leié­ben csaknem két és léi millió forinttal maradt el a tervétéi az első félévet 400 kombinált szekrény adóssággal zártáik. Miént volt ez a termelési zökkenő és hogyan tudták pótolni a vállalat vezetői és munkás kollektívája ezt az óriási mér­vű lemaradást. Erre kértünk választ Kurunczi Jenő elvtárs­iéi, a Bútoripari Vállalat igazgatójától, Rácz József műsza­ki vezetőtől és Hlich József párttitkártói. Lássuk mi a vála­szúid —1 Fiatal gyáruk «Setében csak­nem hagyományossá vált, hogy az áj éve* mindig áj gyártmánnyal tseadtük — kezdi Kurunczi eiv­­táns. Oj gyártmányra átállni min­dig két-három hónapos vissza­esést jelent, mert hiába készítjük el a prototípust, a sablonokat a Hlűvefletterveket, gyártás közbe» mindig akadnak olyan problémák, amelyeket közbe kell kikísérletez­­ní. De ez az átállás szükséges volt. A „Cili” kombinált nem volt annyira keresett. A kereskedelem inkább a most gyártott mutató­­sabb balassagyarmati kombinált szekrényt óhajtotta. Ebből, a bá­torból mi készítjük az országos igény csaknem 50 százalékát és jövőre a kereskedelem még töb­bet kíván ebből is. tosabb feladat olyan program el­készítése volt, amelyet lebontot­tunk hetekre, napokra, sőt műhe­lyekre és emberekre is. Minden Az új gyártmány bevezetése méflefct sajnos a vezetésben sem volt egyetértés és ez csak fokozta a nehézségeket. Néhány hónapig műszaki vezető nélkül dolgoztunk, az elkészíteti; programok rosszak voltak és mindezek egy picit de­­aongamzálták a termelést. Amikor a hibák mér nyilván­valóvá váltak és megláttuk az okait is, azonnal elkezdtük az egész termelés átszervezését, ösz­­szehívtuk a műszaki gárdáit, a művezetőket és brigád vezet őket. Összeült a pártszervezet és a szak­szervezet is, hogy hadat üzenjünk a lemaradásnak, kiköszörüljük a termelésben és a vállalatunk presztízsén esett csorbát. Ebben minden egyes dolgozóra számítot­­rank és nem is csalódtunk. — Az év elején készített prog­ramozás csődbe jutott — kezdi Etócz József megbízott műszaki vezető — ezért az egyik legfom­emfoer, minden üzemrészben is­merte a napi feladatát. Nehéz helyzet volt, mert a 415 kombinált szekrény azt jelentette, hogy he­tenként 20 darabbal kellett töb­bet készíteni, hatvan helyett; nyolcvanat. Hogy a program jó. azt a gyakorlat bizonyította. Az­óta nap minit nap tudjuk teljesí­teni és január 2-án az utolsó elké­szített szériát is elszállítják vál­lalóiunktól. — A programon kívül új szer­vezési kereteket kellett beállítani és a szakgárda csaknem 10 száza­lékát átcsoportosítani, összevon­tuk a brigádokat is. Ezek az intéz­kedések már néhány hét múlva éreztették hatásukat. Ezután fe­lülvizsgáltuk az újítási feladat­terveket, módosítottuk és megvi­tattuk a dolgozókkal. Ezeknek az eredménye szinte azt mutatta, hogy helyes úton jár az üzem ve­zetősége. A szekrények gyártási idejét néhány órával rövidebbé, olcsóbbá és szebbé varázsolták a dolgozók. Hatvanhét újítás érke­zett be eddig amelyeknek mint­egy 60 százalékát már a gyakor­latban alkalmazzuk. A szárnyra kapott újítási mozgalom eredmé­nye csaknem 200 ezer forint meg­takarítás. Ebből 20 ezer forintnál többet fizettünk ki az újítóknak. Ebben a nehéz munkában nagy se­gítséget nyújtott a vállalat párt­­szervezete. A pártszervezet munkáját úgy irányította, hogy a fennálló szer­vezetlenségek kijavításában azon­nali segítséget nyújtson. Első lé­pésként kommunista aktívát hív­tunk össze, ahol termelési párt­megbízatásokat adtunk a műveze­tőknek és a brigádvezetőknek. Később sem volt olyan taggyűlés, ahol ezekre a problémákra ne tér. tünk volna vissza újólag. Nem váratott magára sokáig az eredmény. A második félév minden hónapjában teljesítettük a feladatunkat. Az egy főre eső tér. melési érték az első félévhez vi­szonyítva 21 százalékkal, a dolgo­zók átlagkeresete pedig csaknem 300 forinttal emelkedett havonta. A kongresszusi mun ka verseny ben különösen a szakszervezet jeles­kedett. A pártonkívüliek is megértéssel fogadták a pártszervezet felhívá­sát és ennek az eredménye nem­csak a termelésben mérhető le. A párttagok és a vállalat törzs­­gárdájának példamutatása, vala­mint a vállalat dolgozóinak lelki­ismeretes munkája közben össze­­ko v ácsolódtak a párttagok és pártonkívüliek is. Most már nyu­godtan elmondhatjuk, hogy sike­rült úrrá lenni azokon a nehézsé­geken, amelyek: az első félévben csaknem kilátástalanná tették a vállalat munkáját. S az első fél­évi reménytelenség ellenére a vállalat nyereséggel zárja az évet. Kollárik János 1962. december 18., kedd Salloi Imre 65 évvel ezelőtt, 1897, december 17-én született Sallai Imre, a magyar munkásmozgalom már­tírja, aki már az 1. világháború alatt a Galilei-kör tagjaként fon­tos háborúellenes tevékenységet fejtett ki, majd a KMP egyik ve­zetőjeként a kommunista sajtó egyik szervezője volt. Sallai alak­ját a Különös ismertetőjel című filmben is megörökítették. — 205 évvel ezelőtt, 1757. december. 18-án halt meg ANTONIO STRADIVARI olasz hegedűkészítő mester, a hegedű mai végle­ges formájának kialakítója. Jelentős szerepe volt a brácsa és a gordonka most használatos alakjának kidolgozásában is. A Stra­­divari-hegedűk a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak és rendkívül értékesek. Életéről Szántó György a Stradivari cí­mű regényét írta. * — 110 évvel ezelőtt, 1852-ben e napon halt meg HORATION GREENOUGH (ejtsd; Grinó) amerikai szobrász. Rómában Thorvaldsen tanítványa volt, az ő hatására alkotta meg a was­hingtoni Capitólium előtti híres, klasszicista stílusú WAS­­HINGTON-szobrofc • — 80 évvel ezelőtt, 1882-ben született ARTHUR EDDINGTON angol csillagász. Jelentősek a csillagok belső szerkezetére vo­natkozó kutatásai, felfedezte a csillagok tömege és fényereje közti összefüggést; * ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK. — 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon szabadalmaztatta GAS­TON PLANTÉ az első elektromos ólom-akkumulátort és annak egy példányát a párizsi Mesterségek és Művészetek Múzeumá­ban őrzik. — A KLOROFORM ÉRZÉSTELENÍTŐ hatását 115 évvel ez­előtt 1847. novemberében próbálták ki saját magukon Simpson, Keith és Duncan angol orvosok. Az optimizmus rekordja A svéd Sveti Brimsson bebizo­nyította, hogy a világ egyik leg­nyugodtabb idegzetű és legopti­mistább embere. A Kaspi-tenge­­ren utazva, keresztülesett a hajó korlátján, bele a vízbe. Az esetet csak hat órával később vették ész. re. A kapitány — bár semmi re­ménye nem volt — megállította és visszafordította a hajót. Néhány óra múlva a hajó legénysége cso­dálkozva pillantotta meg Sven Brimssont, aki egy filozófus hideg, vérével, nyugodtan tempózva úszott a hajó felé. ív- és lánghegesztésben jártas szerkezeti lakatosokat felvesz az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy utca 4. 81051 Még érces a hangja Petri Ferenc bátyámnak, bár 85 éves. Remeg egy kicsit a nóta, indám meg egy kicsit búsongó is: „Nem iszok bort, csak a szőlő levit”. A többiek rákontráznak, Csák Feri bátyám, Petri Gábor, Vass József, Czebe Sán­dor, Turbucz József, Czeglédi Imre, Czebe Mihály, Köteles János, Szakács András, Elek Imre, valamennyien túl a hetvenen, a szeghalmi Rákóczi Termelőszövet­kezet nyugdíjasai. Muta­tóujjukkal kísérik a taktust, kortyintanak a * jófajta tüzes szeghalmi * borból. Látom, jól élnek, nem várják, hogy szóljon ér­tük a harang, boldogok lés elégedettek. I A nótával együtt a szó Jis jön, ahogy közéjük j ülök. Emlékeznek az 4 öregek valamennyien, lakik már tíz év óta tag­ijai, alapító tagjai a szö­­j vetkezetnek. A gazda ♦ visszatekintő nyugalmá­♦ val, a sötét napok bor- I zongató megnyugvásá­­t val szólnak: | — Milyen is volt ak­c/tkikhi nem izéi a harang. kor, amikor a Nagy Im­­re-program volt? Nem volt takarmány a jószág­nak. Kilenc ló is a ,jfi­­rinebe volt kötve”, mert összeesett volna a gyen­geségtől. Az igénytelen jószágnak, a birkának sem kellett a penészes széna, amit valahonnan összekapartak. — Hányszor gereb­lyézte meg a tanyaud­vart Feri bátyám? — kérdi a párttitkár, az öreg Petritől. — Hát bizony, lovas­­gereblyével cirkáltunk a tanya körül, hogy min­den szem szénát össze­szedjünk, valamit tud­junk a jászolba tenni. Nem panaszkodnak. A múlt is csak úgy buk­kan elő, hogy volt, „de ami most van, az a mi kérges kezünk munkája, és jó, hogy itt vagyunk, mert onnan indultunk. Onnan, a sötét napokból, és jó megnyugodni, jobb így öregnek is lenni.” Tíz év óta nem vök még ilyen összejövetel a Rákóczi Tsz-ben. Erről beszélt az elnök: Árpád Antal is. Most arra gon­doltak, hogy jó szóval, egy kis kedveskedéssel megköszönik öregjeik­nek a tízéves munkát. Megköszönik, hogy se­gítettek a szövetkezetnek idáig jutni. A nemzedékek nem olvadnak egymásba. Idő­sek köszöntötték itt az öregeket, akik maguk is túl az ötverten vannak, no, de még nem a 85-né!, s a fiatal kiszesek, akik műsorral kedveskedtek, akik mosolyt csaltak a szikföldi magyarok ba­jusza alá, azok meg már a történelem levegőjét lengették. Nagy idők. Hatvan—hetven év a korkülönbség. Ök most kezdik, s akiket ünne­pelnek, lassan befejezik. Szép arcú öregek. Kunfajta szikföldiek, akik büszkén, elégedet­ten veszik tudomásul az életet. Így van Mező József is. Hatalmas ba­juszát kunkoritja, amíg beszél arról, hogy a szö­vetkezet boldog öregkort biztosított. — De hát magunk biz­tosítottuk ezt. Magunk ettük annak idején a zöld almát, azon dolgoz­tunk. Most meg már sa­ját termésű borunkat isszuk, az ólban is röfög a télirevaló. Pegelló Mihály bejár­ta a világot. Járt Fran­ciaországban, Svájcban, Hollandiában, s ki tudja még merre. Idős, de van még egészsége. Most is büszkén beszél arról, hogy dolgozni jár, mun­kaegységet keresni, me­legágyat készít a kerté­szetben, hadd legyenek majd primőráruk, abból jön majd sok pénz a ter­melőszövetkezetnek. Ügy vettem kézbe a tollat, mintha emlék­könyvbe írnám a soro­kat. S a díszkötés helyett tisztelje a szeghalmi öre­geket a krónikás e né­hány szarra, aki jó egész­­rinet és hosszú életet kí­c - ■"nJamennyiüknek. Kiss Máté

Next

/
Thumbnails
Contents