Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-16 / 294. szám

1982. december 16. 4 Vasárnap PÁRTÁI EGBÍZATÁS H alkan kopognak az ajtón. A beszélgetés tüze be feledkezet­ten csak másodjára halljuk meg a szemérmesem doboló ütemet. A tessék-re kerek, kipirult arcú, nemsokára anyai örömök «elé te­kintő fiatal asszonyka térül be az elnöki szoba langy-melegébe. ■— Elnézést kérek, Sanyi bácsi. Csak azért néztem be, hogy átvit­­ték-e a paplant Flóra bácsinak. —- Át, hogjfoe. Körülbelül két órája... •— Akkor megyek, megnézem az öreget — mondja s azzal már ma­gunkra is hagy bennünket. A pillanatnyi csendben rejtély feszeng: ki az a Flóra bácsi, mi­lyen paplanról van szó és tulaj­donképpen kihez volt szerencsénk az imént. — A védőnőnk: Kiss Gábomé. Nagyon lelkiismeretes kis asz­­szonyka. Tudja, van itt a faluban egy vak öregember. Se gyereke, se testvére, se semmije — oldja fel a talányt a tanácselnök. •— Míg sikerül szociális otthonba el­helyeznünk, segíteni kell neki, Kemény a tél... Látja, ilyen prob­lémák is vannak, de most mar azért nincs annyi, mint amikor idekerültem. Lassan, szépen sort kerítünk, időt szakítunk mindnek az orvoslására. Nem azt mondja, hogy kerítek, meg szakítok, nem egyes számban beszél, hanem többesben, s értve­­érti ezalatt a falu közösségét, me­lyet megszeretett, nagyra tart, amely segít néki e fontos poszt tisztességes, becsületes elvégzésé­ben. Két évvel ezelőtt még a sarkadi járási rendőrkapitányságon dol­gozott. 1960 október elején behívták a sarkadi járási pártbizottságra. Őszintén szólva váratlanul érte a meghívás, de főképpen az, amiről szó volt. Kerek-perec feltárták előtte mostani faluja helyzetét — Débreczeni elvtárs biztosan hallott már róla, hogy Sarkadke­­resztúron bajok vannak. Se ta­nácselnök, se párttitkár nincs, sok probléma van az italozás miatt a tsz-ekben csáki-szalmájának nézik egyesek a vagyont Rendet kellene itt teremteni, szeretnénk, ha segí­tene nekünkTM No, nem ment olyan könnyen a döntés, mint egyesek hiszik. Jól meg kellett gondolni, hogy mit tesz, hiszen nem fenékig tejfel és nem lakodalom egy háromezer Helyére kellett tenni a falu pe-1 aI.IzAS notl __ 1 - 1 1 • .1.1 11 1 1 _ 1 í lelkes „nehéz” község szénáját rendbe rakni, újra bizalmat önteni az emberekbe a tanács, a párt­­szervezet a szövetkezeti élet iránt. Ö, aki ügyész volt majd párttitkár, városon élt mindig, vállalja ezt a kemény küzdelmet, népszerűtlen megbízatás^ egy sá­ros, gondokkal csordultig telt fa­luban? Számba vette az útját, az­tán döntött Vállalta a megbízatást. Minden eshetőségével együtt. Mert ismerte az embereket, a gondolkozásukat, még ügyészkedése idejéből és bí­zott bennük. Kacifántos helyzetet talált Sar­­kadkeresztúron. Az mind igaz volt, amit eléje tártak a pártbizottsá­gon és a járási tanácson. Az elő­ző vezetőket le kellett váltani tűr­hetetlen hanyagságuk, iszákossá­­guk, felelőtlenségük miatt. Az első lépés egy munkaértekez­let megtartása volt, amit előtte sohasem csináltak. Debreczeni Sándor kifejtette elgondolásait. dagógusaival kialakult kapcsolatot is. Régen, nem nagyon köszönték egymásnak a tanácsiak és a taní­tók. Az okot inkább a tanács ad­ta, pláne elnöke, aki mostohán ke­zelte lakásgondjaikat, tisztes meg­becsülésüket. Ma már merőben más a kapcsolat értéke és ezt öröm még elmondani is. A kis pedagó­gus-közösség jó szívvel fáradozik a falu boldogulásáért, a kultúra honfoglalásáért, a fiatalok otthon­ra találásáért. Biztató jelei vannak annak is, hogy talpra áll a két szövetkezet, az Egyeté’-tés és a Hunyadi. Per­sze, ezért még az eddiginél töb­bet kell fáradozni. a vezetőségek­nek és Debreczeni Sándornak is. Csakis úgy tudják feledtetni a gyászos vegetálást, ha talpraeset­tebben, erélyesebben, a tagság sza_ vának meghallgatásával cseleksze­nek. r Jó kerékvágásba zökkent a párt­­szervezetek élete, a tanácstagság tekintélyes fórumnak ítéli a ta­nácsüléseket, hónapról-hónapra teljesítik a községfejlesztési terve-Hogy nem fogja elnézni a munka- ^et, naególdják a nyomasztó gon­dokat Sarkadkeresztúron. Debreczeni Sándor új légkört te­remtett közvetlen egyszerűségével, az emberekért érzett felelősségé­vel ez alatt a két év alatt. Jól sáfárkodik pártmegbízatá­sával. Pallag Róbert idő alatti kocsmába mászkál ást, ki kell szakítani a tanács és a pedagógusok kutya-macska kap­csolatának gyökereit, új légkört kell teremteni a tanácsnál. Ezt a szövetkezeti látogatások követték. Kora reggeltől, késő estig járt, kelt, emberekkel ismerkedett, gondcsomókat oldozgatott, taná­csokat osztott. Sérelmek, kételyek, elintézetlen ügyek jöttek elébe garmadával. Néha úgy érezte, hogy ez már több a soknál, aztán le­­csöndesedett és szívós nekigyűrkő­­zéssel folytatta ott, ahol előz» nap abbahagyta. *— A legtöbb baj a fiatalokkal volt. Nem találtak jó vezetőre. Az italboltban tanyáztak, az összes szórakozást a biliárd jelentette. Dívott a göcs-húzás. Göcsöt kötöt­tek a zsebkendő egyik sarkára, két marokba szorították a kendőt, aztán ki kellett találni, hogy me­lyikben van a göcs. Aki nem talál­ta, az a kocsma minden vendégé­nek fizetett. Hát szóval ezt kellett megszüntetni. Berendeztük a kul­túrotthon két szobáját, szereztünk rádiót, lemezjátszót, a kisnyéki if­júsági házba televíziót,’ lemezját­szót. Pedagógusaink .előadásokat tartanak nekik. Ha lassan is, ha ne­hezen is, de feledtetjük a göcs-hú­­zást... Embertani vizsgálatok Orosházán A Szegedi Tudományegyetem antropológiai intézete dr. Bipták Pál egyetemi tanár és dr. Farkas Gyula egyetemi adjunktus vezeté­sével nagyarányú embertani fél­­mérést tart januárban Orosházán. Kutatócsoport keresi fel az üze­meket és a termelőszövetkezete­ket, s háromezer felnőtt és ugyan­ennyi iskolás gyermek embertani vizsgálatát végzi él. A koponya­­vizsgálatot folytató kutatók mun­káját az orosházi Petőfi Művelő­dési Otthon fotó-szakköre fény­képfelvételekkel segíti, s akiket megvizsgálnak, azokat egy-egy fényképpel ajándékozzák meg. A vizsgálat eredményéről tudo­mányos munka - készül, mélynek kivonatát a fényképekkel mellé­kelve közük majd az 1965-ben meg. jelenő Orosháza története és nép­rajza című, mintegy ezeroldalasra tervezett monográfiában — Nagy Gyula orosházi múzeumigazgató közlése szerint Iv-és lánghegesztésben jártas szerkezeti lakatosokat telvesz az ÉM Békés megyei . llamá Építőipari Vállalat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy utca 4. 81051 A KIOSZ helyi vezetőségválasztása Orosházán Korábban már beszámoltunk a KIOSZ vezetőségválasztásról. A képen Plenter Lajos, a KIOSZ megyei titkára politikai tájé­koztató előad ását tartja.' Békéscsabán változatlanul nagy a forgalom — A raktárak kimeríthetetlenek — A Békés megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat alaposan felkészült a decemberi forgalom­ra. Az üzleteket és ezek raktárait teljesen feltöltöttek áruval, így a vásárlóközönség jócskán válogat­hat a több ezer féle divatárucikk­­böl. Békéscsabán napok alatt el­adtak nyolcezer pár téli, bélelt ci-Szög-belövőpisztollyal dolgoznak a villanyszerelők az üveggyárban Az eléktromcs kábelek felfüg­gesztéséhez szükséges csavarok helyét eddig kézi erővel verték ki a betonban. Ezzel az eljárással az anyagban szerkezeti változás kö­vetkezett be. A vésés helyén ke­letkezett üreget cementtel kellett kitölteni. Az Orosházi Üveggyárban most új eljárást alkalmaznak a villany­­szerelők. Szög-belövőpisztollyal dolgoznak. A szerkezet segítségé­vel — a csövet a betonfal megje­lölt helyére nyomva — a gáz nyo­mása óriási erővel megfelelő mély­ségre belelövi a falba a csavart, amelyből egy rész a falon kívül marad. Erre erősítik a vezetéket A szög-belövőpisztoly, amely hat ember munkáját végzi el, nem okoz szerkezeti változást a beton­ban és mivel nem keletkezik üreg, nincs szükség arra, hogy cement­tel még külön beágyazzák a csa­vart. A Békés megyei Építőipari Vállalat hat szög-belövőpisztolyá­ból jelenleg hárommal dolgoznak az üveggyár építkezésénél, hogy a munkát ezzel is meggyorsítsák. pót, nők részére. Az ipar újabb nyolcezer pár leszállítását vállalta. Meg is kötötték a szerződést, így minden bizonnyal karácsony előtt még újabb nyolcezer meleg bé­lelt cipő kerül az üzletekbe. Nagy a forgalom gyermekruhá­zati cikkekből is. Békéscsabán az T-es számú konfekció-boltot való­sággal megrohamozták a vásárlók — különösen a nők mutatkoztak állhatatos harcosoknak — a 'diva­tos télikabátokért. A kötött- és divatáruüzletekben a legnagyobb keresletnek a szin­tetikus pulóverek, kardigánok, ku­lik és az import kulik — főleg az olasz gyártmányúak — örvende­nek. A boltok forgalma nyolcadikam— tizediké körül rendszeresen csök­kenni szokott, most azonban a for. galom csökkenéséről szó sincs. A vállalat anyagbeszerzői a múlt hé­ten Budapesten, ezen a héten Ba­ján jártak és még több vidéki nagykereskedelmi vállalatot ke­resnek fel, hogy a legkeresettebb cikkekből pótolják a raktári kész. letet — Knis. Ez a családi nevem. A keresztnevem pedig Trofim. Trofim Knis törzsőrmester. — És mí van Avgyejewel? — Ott maradt, ö mezőgazda­­sági ember. Ide meg iparosokat hoztak. Amint megtudta, hogy engem idehoznak, a lelkemre kötötte, hogy keressem meg ma­gát. Pontosan leírta a gárdafő­hadnagy elvtárs külsejét, hogy felismerjem. Azt mondta: „Azt kell majd csinálnod, amit a pa­rancsnokom mond.” De nem egyedül vagyok. Lennénk még vagy húszán, akik ha kell, akár a tűzbe is megyünk! Úgyis, ki tudja... — Fegyveretek van? — Volt, de ott maradit a láger­ban. Mert Avgyejev szökést ké­szít elő... De késeket tudunk csinálni. — Várj még a késekkel. Hol­nap találkozunk. Neked mikor van ebédszüneted? — Azt hiszem* talán kettőkor. — Itt leszek. Ha látod, hogy le­veszem az akkumulátort, azon­nal gyere. Majd idehívlak, hogy 'segíts feltölteni, és akkor meg­beszéljük a továbbiakat... De rólam senki élő léleknek egy hangot sem. — Hallgatok, mint a sír!... Gárdafőhadnagy elvtárs! Van közöttünk egy spicli. Folyton je­len tget. Mitévők legyünk vele? — Biztos, hogy spicli? — Egészen biztos. Ügy rakták be közénk. — El tudjátok feltűnés nélkül intézni? —EH. — Akkor ne gondolkozzatok rajta. Lakói jón a férge! — mond­ta Aszker megvetéssel. Az olaj mind vékonyabb su­gárban csurgott a motorból. Knis matatott még valamit a ko­csi alatt, de már készülődött, hogy kimászik alóla. * — Tudja, gárdafőhadnagy elv­társ, milyen fontos ez a gyár? — suttogta Knis. — Fontos? — kérdezte vissza szórakozottan Aszker, aki a sa­ját gondolataival volt elfoglalva. — Milyen gyár? — Hát ez, amelyikben most vagyunk. Páncélöklöket gyárta­nak. Ezekkel gyújtják fel a mi tankjainkat. Azt mondják, hogy a páncélöklök több mint felét innen kapja az egész német had­sereg. Meg egy csomó más löve­déket. Igaz ez? — Igaz. — Hát akkor meg, mire vá­runk? ... Röpítsük a levegőbe ezt az egész gyárat. Inkább pusz­tuljunk el magunk is vele, de ne okádja tovább a mieinkre a tüzet ez az átkozott üzem. Aszker nem felélt. Az olaj kicsurgott a motorból. Már csak időnként hullott hang­talan csobbanássai a színültig telt vastepsibe egy-egy kövér olajcsepp. — Hallgass ide — suttogta Aszker, miközben kifelé mászott a kocsi alól. — Lehet, hogy oda­megy majd hozzád egy ember, s azt mondja: „Három és négy”. Te feleld rá azt, hogy „Négy és három”, aztán csináld azt, amit ő mond. Értjük egymást? — Igen. Aszker felállt, s a motorház­ban kezdett babrálni. Knis visz­­szahelyezte a kartercsavart. Ki­húzta a vastepsit a kocsi alól, a ■ legközelebbi csatomanyíláshoz vitte s beleöntötte az olajat. Az­tán elment.

Next

/
Thumbnails
Contents