Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-15 / 267. szám
M6Ä. november 15. 2 Csütörtök A párítítkár egy napja EGYIK NAP olyan, mint a másik... Peregnek egymás után, s az ember azt veszi észre, hogy végiglapozta a naptárt. Aztán, ha időnként belenéz a tükörbe, látja, hogy megint szaporodtak hajában az ősz szálak, s az arcán több lett a barázda. De a naptár rovátkáiban és az emlékezetben nyomokat hagy a mindennapok sora. Nehéz kiválasztani közülük a leg. rangosabbat, amelyik megérdemli, hogy külön is beszéljünk róla. Mert az ember leginkább a múló időnek egy-egy nagyobb szakaszát méri csupán. így hát gondban vagyok, ha egy napomról kell számot adnom. Melyiket fogjam vallatóra?... Talán november ötödikét? Azért ezt a napot, mert egy vita végére tett pontot. Én azt javasoltam, hogy a répaszedés meggyorsítása és könnyebbé tétele érdekében alkalmazzuk a gépi kiemelést. A főagronómus ellene volt ennek, mondván, hogy a száraz föld kidobja az ekét. Végül mégis megpróbáltuk. Előző vasárnap elhoztuk a Szőlősi Állami Gazdaság kiemelő ekéjét. Ráakasztottuk az U—28-as traktorunkra, s a munka nagyszerűen haladt. Most már a főagronómus is örült, hiszen naponta hat holdat emel ki az eke, s tíz fogat és tíz ember szabadult fel. A répaszedés így egy héttel előbb fejeződik be. A fogatok hordhatták a takarmányrépát, a kukoricát, hazaszállították a tagok részesedését. És persze részt vehettek a szár letakarításában, ami a vetést meggyorsította. Aztán ez a nap is úgy folytatódott, mint a többi. Irány a nagy határ, beszélgetés az emberekkel, jobbára gazdasági kérdésekről. Mert mi, hogy úgy mondjam, munkával politizálunk főiként. Ilyenkor ősszel, amikor közeleg már az év vége -I- ez különösen érthető, hiszen az emberek most összegezik, hogy mit végeztek az év folyamán, mennyi jövedelemre számíthatnak. Beszélgettünk a jól bevált premizálási rendszerünkről, amely a közösség szempontjából is igen hasznos volt, mert nemcsak meggyorsította a munkát, de igen örvendetesen növelte a terméshozamokat. Gazdatársaim büszkén mutatták, hogy a felszedett répa után milyen tiszta, gyomtalan a föld, akárcsak a kukoricatáblákon. Emlékeztünk a nyárra, amikor az emberek sokasága lepte el a különböző növényeket, jöttek a hozzátartozók és az idén már nem fordult elő, hogy zöldre feketét húzzanak, vagyis a gyommal-együtt földdel takarják le a kultúrnövényeket. MEG IS LETT ennek a haszna, mert a tervezett 130 mázsa cukorrépa helyett a holdanként! átlag 170—200 mázsáig terjed. S kukoricából pedig a tervezett 16 mázsa májusi morzsolt helyett, 24 mázsát értünk el. Tavaly perszenem volt prémium, s főként ez volt az oka az alacsonyabb hozamoknak, a késlekedésnek, annak, hogy a kukoricát csak december elején sikerült betakarítani. Az idén ezzel november elején végeztünk, ami nagy szó, hiszen a kedvezőtlen időjárás egy hónappal tolta ki a különböző betakarítási határidőket. Ezen a napon is, miint mindig, a Befejeződött a Bolgár Kommunista Párt kongresszusa Szófia (MTI) Szerdán délben kilencnapos tanácskozás után befejeződött a Bolgár Kommunista Párt VIII, kongresszusa. A kongresszus záróülésén Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára mondott zárszót.------1 KOMMENTÁR 1 legtöbbet az állattenyésztésben időztem, mert mit tagadjam: a több mint egy évtizedes állattenyésztői múltam nem tudom elfelejteni. Amikor egy évvel ezelőtt párttitkárnak választottak, kértek is rá, és én örömmel vállaltam, hogy továbbra is patronálom az állattenyésztést. A közös állatállományon kívül gyakran hívnak a háztáji gazdaságokba is, és többször előfordul, hogy az állatorvost kell helyettesítenem. Jóleső érzés tölt el, ha arra gondolok, hogy szépen fejlődik a közös állatállományunk, s a háztájiból is sok hűsít, állati terméket adhatunk az ország asztalára. TERMÉSZETESEN azért senki se gondolja azt, hogy a „munkával való politizáláson” kívül gazdatársaim nem foglalkoznak a bél- és külpolitikai kérdésekkel. Érdekli őket minden, ami határainkon belül és túl történik. Hányán megállítottak a határban, s az istállóban, azokban a forró napokban, amikor a kubai kérdés került napirendre. Kik az én véleményemet kérdezték: lesz-e háború, kik pedig saját gondolataikat mondták el az Egyesült Államok agresszív pólitiikájáről, s „drukkoltak” a hős kubai nép sorsáért. Valamennyi gazdatársam szavából kicsendült a béke iránti aggodalom, s az a vágy,hogy szeretnék, ha mindvégig nyugodt, emberi körülmények között végezhetnék alkotó munkájukat, mert csak így lehet szövetkeze-MI VAN A SPIEGEL. EL—■--------------------*---------LENI AKCIÖ HÁTTERÉBEN. — FELTÉTELEZETT AGRESSZIÓ. — STRAUSS a Riviérán. —t-------,--------A Fallex—62 manőver Szeptember végén nagyszabású hadgyakorlat zajlott le Nyugat- Németországban, a NATO főparancsnoksága alatt. Október 10-én a Hamburgban megjelenő Spiegel megdöbbentő tényeket közölt a Fallex—62 elnevezésű manőverről. A megjelent cikk miatt a nyugatnémet hadügyminisztérium elrendelte a Spiegel elkobzását és a szerkesztőbizottság letartóztatását. Fallex—62 alapfeltevése az volt, hogy Norstedt tábornak, a NATO főparancsnoka az európai térségben általános riadót rendelt el. mert a nyugati előőrsöket támadás érte. Feltételezték, hogy megkezdődött a harmadik világháború, s bevetették a nukleáris fegyvereket. A Spiegel riportja szerint a hadgyakorlatnak az volt a legfőbb célja, hogy felmérje a NATO katonai felkészültségét, a vezérkar működési képességét, de mindenek előtt arra volt a vezérkar kiváncsi, hogyan1 tudják a rendkívüli állapotot a polgári lakosságra is kiterjeszteni. Éppen ezért a katonai egységek mellett a polgári közigazgatás számos ágazata is részt vett a hadgyakorlaton. 10—15 millió halott És az eredmény? „Néhány nap rpúlva Nyugat-Németország és Anglia jelentős része elpusztult. Mindkét országban 10—15 millió halottal számoltak. Közben az USA-ra több „szovjet hidrogénbomba” hullott, az ottani veszteség még nagyobb volt”. Nyugat-Németországban tehát a háború első napjaiban már 10— 15 millió halott volt. Milyen sors várhatott azokra, akik az atom- I csapást túlélték? A Spiegel a kötünkből jól jövedelmező, virágzó nagyüzemi gazdaság... MONDOM, ÜGY telt el lényegében november 5 -e is, mint a többi nap, s ahogy beszélgettem az emberekkel, újra és újra éreznem kellett, hogy meleg szívű, értelmes közösséghez tartozom, s ezért a közösségért nekem, mint párttítkámak még többet kell tennem. Eszembe jutott most is, hogy valahogy úgy kellene megszerveznem munkámat, hogy több időm maradjon az egyes emberekkel való beszélgetésre, arra, hogy keressem és mindjobban megtaláljam az utat a szívükhöz, értelmük, gondolkodásuk formálásához ... Amikor az esti kisvonattal hazafelé utaztam, sokan jöttek velem gazdafáAaim közül, akikkel együtt gyerekeskedtem, majd felnőtt korunkban küzdöttünk és reménykedtünk. De ez a mai élet kárpótol bennünket és biztait, bátorít a ránk váró feladatok végrehajtására. Otthon vacsora közben, a családi körben kezembe vettem az újságot, s azt olvashattam belőle, hogy a béke hadserege ismét előrenyomult, az emberség megint győzedelmeskedett. És nagyon szép volt november 5-eis, mint a többi nap, amely látszólag egyforma, de mégis mindegyiknek megvan a sajátos arculata. Mindegyik nappal teljesedik, szépül az életünk. Elmondta: Lőrincz István, az Orosházi Szabadság Tsz párttitkára. Van-e még vétójoga Adenauernek? Adenauer azt tartja washingtoni útja legfőbb céljának, hogy a tőle megszokott merev magatartásával már előre megnehezítse a nyilván hamarosan elkezdődő kelet—nyugati tárgyalások kibontakozását — hangsúlyozzák a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában. Adenauer már azt is túlzásnak és engedménynek tekinti a Nyugat részéről, hogy egyáltalán tárgyalni kezd a Szovjetunióval, illetve a szocialista táborral olyan problémádról, mint az égető nyugat-berlini kérdés, a leszerelés, az atomfegyver-kísérletek megszüntetése stfo. Azt pedig közvetlenül Washingtonba utazása előtt amerikai újságíróknak nyíltan kifejtette, hogyha ilyen tárgyalásokra mégis sor kerül, azokon „a Nyugatnak kemény magatartást kell tanúsítania”. Adenauer nem most utazik először az Egyesült Államokba: ez a tizedik, Kennedy hivatalba lépése óta pedig a harmadik amerikai útja. Semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy Adenauer tengerentúli látogatásai — saját szempontjából nézve — eredménytelenek lettek volna. Sőt, nagyon sokszor úgy látszott, mintha az Egyesült Államok vezető körei vétójogot biztosítottak volna a bonni ultrák szószólójának a nyugati politika kialakításában. Sok érdekes gondolat megvalósításának, fontos nemzetközi problémák újszerű megközelítésének lett már a kerékkötője a vén nyugatnémet kancellár azáltal, hogy az utolsó pillanatban „lebeszélte” amerikai tárgyaló partnereit ésszerű, józanabb politikai lépésekről. Az érem másik oldala viszont az, hogy Adenauernék egyre nehezebb és nehezebb dolga van az Egyesült Államokban. Washington és Bonn felhőtlen barátsága és zavartalan együttműködése már a múlté. Berlinben nem tartják valószínűnek, hogy — különösen most, az új kelet—nyugati tárgyalások előtt — ismét kiújuljanak, és a nyilvánosság elé kerüljenek Washington és Bonn ellentétei. Azt azonban bizonyosra veszik, hogy Adenauer Washingtonban ismét konokul érvényre akarja majd juttatni saját ósdi politikai elgondolásait. Pinczesi Pál Ä hadgyakorlat kudarcba fulladt vetkezőkben foglalja össze a pol- | gári lakosságot ért veszteséget: ‘ I „Először az elsősegély megszervezése bizonyult elégtelennek. Nem volt elég orvos, szükségkórház és gyógyszer. Még rosszabb volt az élelmiszerellátás és a létfontosságú üzemek, vasútvonalak helyreállítása el sem kezdődött. A légvédelmi intézkedések teljesein kezdetlegesnek bizonyultak. Nem tudták megvalósítani a menekültek áradatának irányítását. A távíró és távbeszélő összeköttetés a nagyobb városok és a vezérkar között órákon belül megszakadt, s napokig nem tudták helyreállítani.” Mindez azt jelenti, hogy további atombombák lebodása nélkül is a nyugatnémet állampolgárok milliói pusztultak volna el. „Mindenki túlélheti?" Néhány hónappal ezelőtt a bonni hadügyminisztérium kiadott egy brossúrát: „Mindenkinek van lehetősége” címmel. A Fallex—62 választ adott arra a kérdésre, milyen lehetősége van egy nyugatnémet átlagpolgárnak atomtámadás esetén. „A hadgyakorlaton részt vevő civilek, közöttük a nyugatnémet iparszövetség vezetői, mélyen meg voltak lendülve, amikor értesültek a manőver lefolyásáról. A szövetségi, belügyminiszter, Hermann Höcherl hangot is adott véleményének: »A jelenlegi körülmények között senkinek sincs reménye, hogy túléljen egy atomháborút«.” A Spiegel megállapításainak helyességét Bonn nem is vonta kétségbe, hanem azért foganatos!, tottaik rendőri intézkedéseket a hamburgi hetilap ellen, mert az olyan tényeket közölt, amelyeket mindenképpen titokban kellett volna tartani. Ehhez járul, hogy a Spiegel leleplezései súlyos bizonyítékokat szolgáltattak Strauss hadügyminiszter elképzelései éllen, alp évek óta harcol a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszereléséért A hadügyminiszter nyaral A szeptember 21-én kezdődő hadgyakorlat bebizonyította, hogy atomháború esetén Nyugat-Németországból semmi sem maradna meg. Jellemző, hogy Strauss hadügyminiszter, miközben a Fallex—62 futott, a Riviérán nyaralt ezzel szemben az amerikai hadügyminiszter Mc Namara részt vett a vezérkar hadműveleteiben. Mindez azt bizonyítja, hogy a Fallex—62 súlyos csapás voät Strauss érveire, aki évek óta vitában áll az USA vezérkarával a Bundeswehr stratégiai irányítását illetően. (Sz. L.) Képünk a frankfurti „Justicia” szoborról készült, melyre a törvénysértés miatt felháborodott tüntetők két feliratot helyeztek. A kardon ez áll: „Sajtószabadság”, a szobor nyakában pedig ott a felirat: „Éjszaka, amikor a bűnügyi rendőrség jött”.
