Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-13 / 265. szám
1962. november 13. 5 Kedd Érdekes kisíilmeket vetítenek a mozik novemberben Diákok voltunk Érdekes bolgár filmet tűzött a műsorára november 13—14-én a békéscsabai Brigád Filmszínház. A fűm története fiatalokról szól, a fiatalok problémáit boncolgatja. Időpont: közvetlenül a felszabadulás előtt, tehát mondanunk sem kell, hogy a film híven tükrözi a bolgár nép felszabadulás előtti harcát, partizánmozgalmát. S0&H Novemberben is igen változatos témáiú rövidfilmek szerepelnek a filmszínházak műsorán. A Ballada egy gyermekre című csehszlovák rövidfilm drámai hangú emlékeztető a fasiszták lidicei rémtetteire., a koncentrációs táborokban megölt férfiak, nők, gyermekek szenvedéseire. A Lumieredíjjal kitüntetett Lakásínség című francia film tárgyilagosan., statisztikai hűséggel mutatja be a szörnyű- lakáshelyzetet Franciaországban, különösen a fővárosban. Az egészségtelen, túlzsúfolt lakáskörülmények szemléltetésével a film a kormány figyelmét akarja felhívni, hogy nem hunyhat tovább szemet a súlyos problémák felett. A Budapest Filmstúdióban készült a Tornyai János című színes rövidfilm, érnem, hogy találkoztunk még ebben az életben. Stalecker, miután megértette a néhány szó lényegét, megfogta Aszker kezét, s erősen megszorította. — Bocsásson meg barátom, — mondta Aszkernak — most már elhiszem, hogy német kommunista. — Én viszont most már nyugodtan megmondhatom, hogy téved. Stalecker zavartan nézett Schubertra. — Hazamehet, ha akar Otto, — szólt Schubert. — Későre jár. Éjszaka van. — Igen, Oskar. — Stalecker Aszkerhez fordult. — Jó éjszakát, elvtárs! — Kezet nyújtott Kerimovnak, s közben elmosolyodott. — Az érzésem azért nem csalt: rendes emberrel hozott össze a szerencse. — No és az én érzésem? — Aszker ravaszkásan hunyorított. — Én sem csalódtam, igaz? Stalecker elment. Schubert karonfogta Aszkert, bevezette a szomszédos szobába, s leültette a díványra. — Beszéljen. — Előbb néhány kérdésem lenne. Működik Ostburgban az antifasiszta szervezet? — Igen. — És ön a vezetője? — így döntöttek. — És régóta van itt? — Kis híján egy éve. A kémiskola likvidálása után csak a nyomorban, mellőzöttségben meghall festő életérői és müveiről. Joganszont, a híres festőt, a történelmi és forradalmi témájú nagyszerű képek alkotóját mutatja be A Szovjetunió népművésze című színes szovjet film, A Bajkái című színes, szélesvásznú szovjet film bemutatja a Föld legmélyebb tavának gyönyörű környékét, a hatalmas tó minden évszakban más arcát, múltját és jövőjét. A természetfilmek kedvelőit a Himalája csodálatos, félelmetesen gyönyörű hegyei közé viszi el A föld legmagasabb csúcsa című színes kínai film. Szergej Mihalkov két szatirikus állatmeséje elevenedik meg A róka, a hód, meg a többiek című színes szovjet rajzfilmen, hárman maradtunk a csoportból. Átmentünk utána Lengyelországba. Vagy egy hónapig voltunk ott. Később aztán utasítást kaptam, hogy jöjjek ide. — Értem. Aszker kis szünetet tartott. — Schubert elvtárs, nem ismeri véletlenül ezt a nevet: Max Wiesbach? — A Gans—Behmer-gyár hegesztője? — Igen. ö az. Ki kell derítenem, miféle ember ez. — Jót mondanak róla általában. — Közelebbről szeretnék utánanézni ennek a Wissbachnak. És egyáltalán megvalósítható lenne az, hogy figyeljék őt? — Azt hiszem, igen. — Meg kell mondanom, hogy Wiesbach most mindennél fontosabb az én számomra. — Személyesen akar vele foglalkozni? — Az lenne a legjobb. Ügy látszik, egy darabig itt kell laknom a városukban. Schubert előtt érthetetlennek tűnt, miért érdekel egy szovjet felderítőt ennyire egy bizonyos hegesztő. De ő maga is tapasztalt illegális pártmunkás és konspirátor volt, s nem tett fel kérdéseket. Ha nem mondta, hogy miért van rá szüksége, akkor nyilvánvalóan nem akarja mondani, így kell eljárnia. — Itt lakni egy darabig, — ismételte Schubert. — Akkor valahol dolgoznia kell. Legalizálnia kell magát. Amott lakik, a gáton túl... MIKOR A CSABAI „villanygyárnál” a tágabb láthatárú világba jutok, tanácstalanul megállók; — most aztán merre? Illendően ráköszönök egy komótosan ballagó bácsira. Tán az idő öregapja, annyi orcáján a ránc. Mondom neki, hogy kit és melyik utcában keresném. — Amott lakik, a gáton túl — mutatja az irányt, aszalódott, bibircsókos kezével, akár egy göcsörtös bot végével. Jó egészséget kívánva, odébbállok. Istenmegáldját tántorogtat utánam. W — OLÁH ISTVÁN UTCA 5. — olvasom a számtábláról Helyben volnánk. Kicsi ház, gonddal kezelt kertes udvar. A levegőben fonnyadt levelek, őszi virágok illata. Hófehér cica ugrik elém és játékosan megcibálja nadrágom szárát. — Te vagy most a házigazda? — kérdem tréfásan, miközben megsímogatom. Harsány jónapottal riogatom a lustán terülő délutáni csendet. A nyitott ajtón barátságos női hang kíváncsiskodik elém: — Ki az? Erre tessék ... Bent, a szoba, a külső világ meghittebb mása. Itt is rend, tisztaság és őszi virágok illata. Az asztali vázából fehér, lila, meg piros fejecskék kandikálnak elő a zöld levelek közül és reám mosolyognak. Magas homlokú, szíves szavú asszony fogad. Bemutatko-NOVEMBER 13. Békési Bástya: Egy év kilenc napja, Békéscsabai Brigád: Diákok voltunk. Békéscsabai Szabadság: Elmentem a nap után. Békéscsabai Terv: Krisztina és a szerelem. Gyomai Szabadság: Hintón járó szerelem. Gyulai Erkel: Angyalok földje. Gyulai Petőfi: Aki szelet vet. Mezőkovácsházi vörös Október; A kétéltű ember. Orosházi Béke; Ferrara hosszú éjszakája. Orosházi Partizán: Utak ás gondok. Sarkad! Pe tőfi: Suhog a pálca. Szarvasi Táncsics: A nagy start eló'tt. Szeghalmi Ady: Ballada a katonáról. zom, s mondom, hogy mi szél hozott: ^ — AZ OTTÖRÖHÁZBAN egyszer, egy sereg pajtás közt szorgoskodó emberre bukkantam. Olyan buzgalommal foglalkozott velük, ami csak a gyermekszerető emberek sajátja. — A rajz-szakkör vezetője. Igen-igen jól csinálja — mondták. Később, egy tárlaton láttam viszont. Áhítattal szemlélte mások alkotásait. Aztán meg én bámultam ilyen áhítattal a megyei képzőművészeti kiállításon képeit. Akkor tudtam meg, hogy festő és, hogy nem is akármilyen. Kiváncsi lettem rá, életkörülményeire, amelyből alkotásaihoz kedvet merített. Most eljöttem, hogy családi környezetben beszélgethessünk. — János nemsokára itt lesz, még dolgozik — kínál hellyel a felesége. Addig is szóval tart. Férje harminchétéves. Huszonhétéves korában kezdett festeni, de már az első képét kiállították Pesten. Tájkép volt. Azóta szerepelt Debrecenben, Gyulán, Szegeden és természetesen Csabán. A kezr deti sikerek nem szédítették meg, hiszen örökké elégedetlen önmagával. Tíz évig mást sem csinált, mint önsakkozást azért, hogy mennél jobban kiteljesíthesse művészi képességeit. Azt tartja, hogy a világ festményállományának öncélú szaporítására semmi szükség. Ha valaki csupán erre képes, tegye le szép csendben az ecsetet. Az emberért, az ember jobbá, tökéletesebbé tételéért van minden művészet.•.. Kintről dal száll be az ablakon. W — A KISEBBIK JÁNOS, — Igen. — Aszker felállt, s fel-alá járkált a szobában. — Vannak nálam jó igazolványok. Nagyon jó iratok. Nincs semmi félnivalóm, ha esetleg utánam néznek valahol. — Gépkocsivezető igazolványa is van? — kérdezte váratlanul Schubért. — Hisz maga kitűnően vezet kocsit. Emlékszem, micsoda úton és milyen ügyesen vezette azt a Steyrt az erdőben. — A gépkocsivezetői igazolványom tökéletesen rendben van. De előbb szerettem volna megváltoztatni a külsőmet. Schubert kérdően nézett Aszkerra. — Ne gondoljon rólam túlságosan rosszat, — mondta Aszker. — Nincs szándékomban semmiféle műszakállt ragasztani vagy fekete kötést tenni a szememre. Pusztán csak leborotváltatom a hajamat, kicsit megnövesztem a bajuszomat. És szemüveget teszek. Csak egészen egyszerűt. Mondjuk plusz egy dioptriásat. A leggyengébbet... — Ez menni fog. — És aztán az öltözék. Valami tipikus gépkocsivezetői ruházatra lesz szükségem: lakk-simléderes sapka, szerényebb zakó és nadrág, fűzős szárascipő. — Ehhez egy kis idő kell... — Nincs más hátra, minthogy várok valamelyest. Úgyis ki kell várni, amíg a bajuszom megnő, — nevette el magát Aszker. (Folytatjuk) a Jancsi fiúnk. Biztosan ötöst kapott az iskolában valamiből. Olyankor dalolva jön haza — derül gyermekét ölelővé az édesanya tekintete. Három gyermekünk van, ez a kis dalolónk, aztán Lackó, meg Krisztina. Mind iskolások, és végtelenül jók ... Benyit Jánoska, illedelmesen köszön és egy békát tesz az asztalra. Papírból van, kézimunkaórán csinálta, de igen élethű ügyes munka. Kérésemre hajtogat is egyet a Gabi lányomnak, aján dékba. Kisvártatva megérkezik a „nagy” János is. Ahogy a családtagok üdvözlik egymást, az szinte muzsikája a szeretetnek, a meghitt családi életnek .:. EGY KIS MOSÖKONYHA félén meg egy fáskamrán át tes sékel a művész a műtermébe, mely négyszer négy méternél aligha nagyobb kis vályogfalú szobácska. öreg asztalon, rossz szalmakalap (nyári plenaire festésnél kellett a napsugarak ellen) társaságában ecsetek, féstéktubusok halmaza. A falhoz kereteknek való lécek támaszkodnak és köröskörül mind a négy fal síkjáról képek és képek tekintenek ránk. A képekről emberek szólnak hozzám; beszélnek, vitatkoznak velem, igyekeznek meggyőzni alkotójuk vágyairól, mondanivalóinak értelméről, céljáról. Festményein minden más csupán háttér. X — VALAMIKOR CSAK a színek világa érdekelt, egyedül a színeké — emlékezik művészünk. Miattuk odahagytam az otthonom. Festettem, festettem szakadatlanul ... Végig kellett küzdeni magam a vívódások, felismerések és rádöbbenések nehéz útján, míg odáig jutottam, hogy már nem csupán a színek, vonalak néptelen világa, hanem elsősorban maga, a sokféle érzelemmel, vággyal, tervekkel teli ember érdekel. Minden képemről ő tekint rám. Szakkörös^imet is időnként kiragadom a műteremből, a hideg, rideg mértani idomok. gipszfejek másolásának igájából és rászabadítom őket a kinti életre. A felnőtténél dúsabb, elevenebb, tisztább képzeletük az élet forgatagában készített munkáikon virul ki igazán! Ilyen erőpróbákon buggyan felszínre az igazi tehetség és életlátás. ^ MIKÖZBEN ÍGY belemelegszik a beszédbe, szinte már nem is a festészet a téma, hanem az ő „egyéni” nézete az emberről. Mindenütt, mindig állást kell foglalnunk — mondja felelősségtudattal. Gondolatmenetének illusztrálásaként rá-rábök valamelyik képére, közben Francis Jammesnek, a Juhász Gyuláéval rokon lelkületű költőnek egyik verssorát is idézi: — A munka nagy csupán, s aki munkálkodik!.... Persze nem magamat kell meggyőzni erről — mondja — hiszen naponta nyolc órát dolgozom asztalosüzemben, hanem általában mindenkit, a művészet eszközeivel, arról, hogy minden, amit teszünk az életben, munkatevékenység, mit ha jól végzünk, boldogok, ha rosszul, boldogtalanok lehetünk. Jó vagy rossz munka, jó, vagy rossz gazdálkodás a termelésben, politikában, kultúrában vagy bármi másban ... valahogy itt kezdődik az egész. Ö! Ha ezt már mindenki ilyen tisztán látná! Mikor megértettem, akkor váltam kommunistává ..: Mondhattam volna lágyabb lejtéssel talán úgy, hogy „haladó gondolkodásúvá”, „harcos humanistává”, de ezek csupán visszfényei az igazinak, a kommunista ember fogalmának, mely fogalmat pedig szerte a világon, annyian igyekeznek befeketíteni, lejáratni, mindhiába. Ugyanakkor még többen tekintenek ránk szeretettel. Emlékszel a csabai békegyűlésre? Emlékszel arra a fekete afrikai szónokra, aki az emelvényen kitárt karokkal fordult a tömeghez: — Tegyetek értünk, segítsetek nekünk, testvéreim!... Megrázóan hatott rám. Annak az országnak a tömegeihez fordult, ahol — miként a többi szabad országban, — a kommunisták a kovász. Látod ezt a képet? Itt a bennünk bízó Afrika szimbóluma... És amott a felhőkarcolókig nőtt férfiak, nők, az utcákat, tereket uraló emberek, mind mi vagyunk: a segítők és a segítettek ... Az a szomorú női arc? Egy kis családi epizód... Ügysem tudnád megfejteni. A fej majdnem kitölti a képet. A házak szinte ráhajolnak, rádőlnek az arcra. Oldalt egy parányi férfialak. A háttérben fekete torony, rajta vakító fehér óralapon a mutatók kérlelhetetlen ballagása... Feleségem kórházban, élethalál között. Életünk. sorsunk rombadőlés előtt állt. Magam, az a kis alak ott hátul, a kétségbeesés eleven képviselője ... Akkor fgctottem. X ~ AZ AZ^ IGAZI KÉP. amelyik megállítja az embereket; nézzetek, mert mondanivalóm van I a számotokra. Annak, aki a XX. században él, és művészi szándékai vannak, csak akkor érdemes alkotásaival a nyilvánosság elé lépnie, ha először önmagában tisztázta a kérdéseket., politikait, mindent egyaránt. És az őszinteség! Ez elengedhetetlen! Ügy halad a világ, ha mind kevesebb a tettetés, az álorcás szerep. így érjük el azt a kort, azt az egészséges társadalmat, melyben ismeretlen lesz minden pojácáskodás; egyenes jellemek tiszta erkölcsű világára ragyog majd a nap. Ennek lét.iogát csillogtatni minden alkotni váeyónak kötelessége. Absztrabá'ás«inknak szimbóliumainknak csakis ez lehet a végső célja... Menned kell már? Kár... X VAGRET1 János csabai festő a kapuig kísér. Fent az égen már ragyognak a csillagok. Az őszi virágok közt is kettő; a fehér cica két smaragdzöld szeme. Huszár Rezső
