Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
MfeS. november 9. Fentek Ezerháromszáz pedagógus képezi magát ebben az évben az ideológiai oktatás különböző tanfolyamain fcapwnk munkatársa felkereste Mitykó János elvtársat, a megyei tanács művelődésügyi osztályának előadóját, választ kérve az idei oktatási év új vonásairól, helyzetéről és problémáiról. — Történt-e változás az állami ideológiai oktatásban? — Igen. Ügy is mondhatnám, hogy minőségi és mennyiségi is. Az elmúlt években nem volt biztosítva a megfelelő előrehaladás a politikai oktatásban, így aztán» számtalan esetben előfordult, hogy egy-egy pedagógus éveken át a marxizmus—leninizmus alapjai tanfoJyamot járta, nyilván, a sorozatos ismétlés nem vált az érdeklődés fokozásának hasznára. — Tehát vannak változások. hogy esti egyetemre most túlnyomórészt a megyei és járási művelődési osztályok munkatársai járnak, a cél azonban az, hogy az iskolaigazgatók és igazgató-helyettesek is bekapcsolódjanak az esti egyetemi oktatásba, fejlesszék politikai képzettségüket. — Az állami politikai oktatás lebonyolításában van-e valami változás? Éspedig? — Ez évben megszüntettük a marxizmus—leninizmus alapjai oktatási formát, és minden igyekezetünk az volt, hogy akik kellő alapismeretekkel rendelkeznek, magasabb színvonalú oktatásban vegyenek részt. A dialektikus materializmus I. évfolyamára négyszázan jelentkeztek, és több mint hatszázan folytatják tanulmányaikat a II., illetve a III. év anyagának feldolgozásával. — Többen vagy kevesebben — Van. Eddig évente hat konfe. renciát tartottunk és utána vizsgát. Most évente csak háromszor jönnek össze egy-egy oktatási forma hallgatói, ezek az összejövetelek sem konferenciák többé, hanem elméleti vita-jellegűek, vizsga pedig nem lesz, hanem az okvesznek részt az idén ideológai oktatásban? — Kevesebbén. Tavaly 1800- an, most 1300-an járnak, ugyanakkor azok, akik egyetemi, főiskolai továbbképzésen vagy szakosításon vesznek részt, szintén részesülnek politikai oktatásban. Rajtuk kívül az ezerháromszáza® létszámhoz kell hozzáadni azokat, akik közvetlenül a pártoktatásban tanulnak, a marxizmus—leninizmus esti egyetemének első évfolyamára is jelentkezett 25 kartársunk, vala. mint azokat, akik az esti egyetem második vagy harmadik évét járják. — Ügy látjuk, az esti egyetem kedveltíé vált a pedagógusok körében. Vannak további céljaik? — Valóban kedvelt az estj egyetem. Itt említem meg, A főépület előcsarnokába lépve szinte pillanatok alatt megtudhatjuk, min dolgoznak most ebben a nagy szovjet filmgyárban. A falakon táblák, rajtuk a készülő produkció címe, s néhány a friss filmkockákból. Jelenleg negyven filmet forgatnak a MOSZFILM- studióban. Az egyik pavilonban, egy kis helyiségben Alov rendező, kollégájával, Naumov,val az Ilyen az élet című film már elkészült felvételeit nézi éppen. (Ök készítettatási év végén csoportos beszámoló. Az első elméleti vitát már megtartottuk, a következők decemberben és februárban lesznek, a csoportos évzáró-beszámoló pedig máricusban. — Hol Iát frissülő érdeklődést a politikai oktatásban? — Elsősorban a mezőkovácsházi és az orosházi járásban, valamint Békéscsabán. Máshol sincs azonban különösebb probléma. A politikai önképzés, ismerétgyarapitás fontosságát — úgy vélem — nem szükséges külön aláhúznom. Ahol pezsgőbbé vált az állami politikai oktatás, ott ezt mind jobban értik, és érzik szükségességét. S. E. Randevú Koppenhágában Akik a könnyűzenét szeretik, azoknak különösen jó szóraKbzá; ez a szellemes, érdekes film. Fiatalokról szól, akik nagyon kedveli1 a dzsesszt és mivel tehetségük i. van hozzá, zenekart alakítanak. Ennek a zenekarnak kalandos tör ténete elevenedik meg a film vásznon. (Bemutatja a magyarbánhegyes Kossuth mozi november 8—10-ig ; Új filmek a MOSZFILM-studíóban ték a Békét az érkezőnek című alkotást is.) Az „Ilyen az élet” a haladó amerikai író: Albert Maltz elbeszéléseiből készült. A Játék, Vasárnap a dzsungelben és a Világ legboldogabb embere című novellák azt mutatják be, milyen Az irodalmi Nobel-dfj idén >lyan életművet jutalmaz, amely világszerte kivívta az olvasók millióinak szeretetét és megbecsülé.ót. John Stein'becket a magyar koönség is évtizedek óta a világirotalom legjobbjai között tartja szánon. Tekintélyét nemcsak nagy látású művészetének köszönheti, nmem annak is, hogy regényeiben. Amerikai munka után vándorló, otthontalan napszámosainak enlékezetes típusait alkotta meg. Arról az amerikáról mondta el ,z igazságot, amely a nagyvárosok pényei, a gazdagok luxusa és a középosztálybeliek gondtalansága mögött elkeseredett küzdelme, vív a puszta meg-Kép a Huszár-ballada cimű film felvételeiről. Rjazanov rendező (a jobb szélén) utasításokat ad az egyik szereplőnek. Középen Tatjana Smigna, a francia színésznő alakítója. (Foto: Averbuh és Domzikoj) STEINBECK élhefcésért. Steinbeck talán leghíresebb regénye, az Érik a gyümölcs t az 1929—1932-es nagy gazdasági válság miatt földönfutóvá nyomorodé földmunkás-szegénység forradalmi érzelmeinek, emberibb élet utáni sóvárgásának magával ragadó ábrázolása. Színpadi változatában is népszerű kisregénye, az Egerek és emberek, ugyancsak a munka nóllkül kallódó, hánykódó szegényemberek vágyainak és valóságos életének keserű ellentmondását ragadja meg. Az igazságkereső és feltáró realizmust ebben a művében különös erővel hatja át az együttérző szomorúság szép költészete. Steinbeck nem reményt vesztett művész. Hősei állják az idők próbáját, nehéz körülmények között is megőrzik szívüket, a tőkés társadalom kegyetlen törvényei ellen lázadó emberségüket. A lélektelenség ellen keltette életre az író, magyarra ugyancsak lefordított Kedves csirkefogó című regényének csavargó alakjait is. Társadalombírálata — ebben, s más munkáiban — nem egészen következetes, szándéka azonban félreértheteden: a szegények partján áU, a haladást kívánja, gúnyolja, bírálja és megveti a milliárdosok Amerikáját. A második világháború éveiben is ez az alapállás határozta meg munkásságát. Haditudósítóként vett részt a háborúban, járt a fronton, Észak-Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Norvégiában. Háborús tapasztalatairól eredeti gondolatokat kimondó, érdekes naplójában számol be: legnagyobb élményéről, az antifasiszta ellenállási mozgalomról pedig gyönyörű kisregényben emlékezett meg. Bement a hold című könyve norvég kisvárosban játszódik, de hősei mindazok elszántságát, érzés, és gondolatvilágát kifejezi, akik Európa-szerte fegyverrel a kézben fordultak szembe a szabadság ellenségeivel, a fasiszta megszállókkal és zsoldosaikkal: Erre a könyvre, az Erik a gyümölcs-ve és az Egerek és emberek megrázó pillanataira emlékezünk, gondolunk, amikor az új Nobel-díjast, a művészetében realista, világnézetében antifasiszta John Steinbeoket köszöntjük. d. t. tragikus a kisember sorsa a ka pitalizmus világában. De még szinte be sem fejezték a munkát, máris új elképzelések foglalkoztatják Alovot és Naumovot, Wilson amerikai író: Találkozás a távoli Délkörön című regényének megfilmesítésére készülnek. A szovjet rendezők sokat beszélgettek erről a munkájukról a könyv szerzőjével. — A film szovjet—amerikai koprodukcióban készül: orosz szereplőit oroszok, amerikai szereplőit amerikaiak alakítják majd — mondja Alov. — A felvételek a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban készülnek. A film szélesvásznú lesz. Egyelőre ennél többet nem tudok róla mondani. ...Késő volt már, amikor ismét az utcára léptünk. Az enyhe esti szellő virágillatot sodort, felénk. Jólesett a séta, a holdfényben fürdő parkban. Váratlanul hangos kutyaugatás, kiáltozás verte fel a csendet. A sötétben fényszórók villantak fel. „Biztos itt is felvételeznek” — gondoltuk, s követtük a fényszórók irányát. De egyszer csak földbe gyökerezett a lábunk. Szogesdróttal körülvett, hosszú szürke barakokat láttunk. Mellettük őrtornyok álltak, géppuskacsövek meredtek alá fenyegetően. S odalent elgyötört arcok, csíkos fogolyruhába öltözött emberek. És őrök, SS-ek. Most néhányan odarohantak a fogolyruhások csoportjához, megragadták újabb áldozataikat, s gépkocsiba tuszkolták őket... A Vészfelhők cimű film egyik jelenetét forgatták Borscsagovszkij forgatókönyve alapján. A filmet a fiatal Jevgenyij Karelov rendezi. A film meséje valóban megtörtént eseményt dolgoz fel. A második világháborúban az egyik koncentrációs táborban tartották fogva a kijevi Dinamo futballcsapat több játékosát is. A hitleristák felajánlották, hogy cserébe azért, ha hajlandók veszíteni egy mérkőzésen rabtartóik ellenében, megajándékozzák őket az élettel. A szovjet sportolók azonban inkább a halált választották, semmint, hogy átengedjék a győzelmet az ellenségnek — még akkor is, ha a küzdelem ezúttal csupán a futballpályán zajlott. Nem adhatunk számot természetesen minden filmről, amely most a MOSZFILM-stúdióban készül. Hadd szóljunk azért néhányról még dióhéjban. Nemrég mutatták be a Szovjetunióban az Iván gyermekkora című filmet, amelyet Andrej Tarkovszkij rendezett. A fiatal rendező Koncsalovszkljjal együtt máris egy új film forgatókönyvén dolgozik, amely Andrej Rubljov orosz festőművész életét és munkásságát eleveníti meg. Mihail Kalatozov rövidesen megkezdi új filmjének forgatását, amelynek címe: Én Kuba. Az ismert rendező a forgatókönyvírókkal: Jevgenyij Jevtusenkóval és a Moszkvába látogatott kubai Barnettal, valamint Uruszevszlüj operatőrrel felkeresi a hős szigetországot. A MOSZFILM-ben folynak a „Háború és béke” felvételei, s rövidesen filmre viszik Leonyid Leonov Orosz erdő című regényét is. A rendező: Petrov. Szamszonov rendezésében megkezdték Visnyévszkij Magyarországon is nagy sikerrel játszott Optimista tragédia című darabjának filmfelvételeit is. ...Sötét éjszaka borult már Moszkvára, kihunytak az utcai lámpák fényei. Egy lelket sem látunk. De a MOSZFILM-studióban még berregnek a kamerák, s a rendezők immár ki tudja hányadszor ismétlik a hagyományos felhívást: — Figyelem! Felvétel! A munka folytatódik. V. Bulicseva Serény Péter fordítása. Larisza Golubkina — Sura Azarova szerepében a Huszár-ballada című filmben. (Foto: Vilenkin)