Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
196t. november 1, 6 Csütörtök Tudomány— Technika Kísérleti árapály-erőmű épül jövőre a Szovjetunióban A nemrég elfogadott terveik szerint 1963-ban a Fehér-tenger partján, Kiszlogubszkban megkezdik a Szovjetunió első kísérleti árapály-erőművének építését. Ezen fogja a Villamos Erőművek Minisztériuma azokat a műszaki és gazdasági problémákat tanulmányozni, amelyele ma még akadályozzák az árapály-erőművek szélesebb körben való elterjedését. A kísérleti erőmű helye Guba Kiszlaja, kicsi, de mély folyammedence, területe kb. egy és negyed négyzetkilométer és egy keskeny csatorna útján kapcsolatban van a tengerrel. Bár itt az apály és dagály szintkülönbsége vi_ szonylag kicsiny, a környék topográfiája kiválóan alkalmas a kísérlet céljára. A hely megválasztása mellett szólt az is, hogy a Kola-félszigett elektromos rendszerén belül helyezkedik el. Ez azért fontos, mert az árapály-erőműnek — a szükségszerűen egyenlőtlen áramtermelés miatt — szorosan együtt kell működnie a más rendszerű áramfejlesztőkkel. A kiszlogubszki erőmű áramot fog kapni a Koia-félszigeti rendszerből, amikor az nincs teljesen kihasználva és ezzel vizet szivattyúz majd. Ilyesmi más erőműveknél is van. Ami a kiszlogubszkit megkülönbözteti a hasonló rendszerektől, az, hogy a vizet be és ki lehet szivattyúzni a medencébe, aszerint, ahogy a dagály és a csúcsterhelés időpontja közti különbség megkívánja. A több mint 30 méter szséles — a tengerhez vezető — csatornában a víz útjában három, egyenként 400 kilowatt teljesítményű turbina helyezkedik el. Ezek közül az egyik francia gyártmányú és hasonló a St. Malo-i kísérleti erőműben lévőhöz, de azzal a különbséggel, hogy Kiszlogubszkban fogaskerékáttételek alkalmazásával a generátor percenként 600-at fordul, St Maloban pedig közvetlen kapcsolással csak 79-et. A másik két turbina szovjet gyártmányú: ezek különleges áttétellel egy közös generátort hajtanak majd. Valamennyi turbina vízszintes tengelyű, tengelyirányú vízáramlással. A turbinák és a generátorok, valamint az áttételi rendszerek védőburokban lesznek elhelyezve. Az egész úgy van megszerkesztve, hogy a viz mindkét irányban történő áramlása esetén működhet és szükség esetén szivattyúként is használható. A Kiszlogubszkban szerzett tapasztalatok alapján tervezik majd meg a Szovjetunió északnyugati tengerpartján elhelyezkedő árapályerőmű-rendszert. Ezek közül az első 320 megawattos (320 ezer kilowattos) teljesítményű lesz és Lumbovszkban fog működni. Az egész erőműrendszer — hála az e területen rendkívül nagy árapálymozgásnak — kb. 1,8 gigawatt (1800 megawatt, 1 millió 800 ezer kilowatt) teljesítménynyel járul majd hozzá a Kola-félszigeti energiarendszer összteljesítményéhez. Pető Gábor Pál r Iszákos apa—Éheznek a gyerekek — Ingyenes napközi — Tapasztalatok egy gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság munkájából — # ölig egy éve alakultak meg országszerte a tanácsok mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottságok, s az eddigi tapasztalatok bizonyítják hasznosságukat. Sok gyermek életét vezették már helyes útra intézkedéseikkel, tanácsaikkal, a szülők felvilágosításával, s ha kellett szigorral is. Még inkább megnyilvánul ez falun, ahol jóformán mindenki ismer mindenkit, s a züllött életet élő családok szinte a figyelem középpontjában állnak. Eddig is megvolt a segítő szándék sok jóindulatú emberben, s a tanácsok sokszor felkeresték segítséget kérve vagy segítségüket felajánlva e családokban élő gyermekek megmentéséért, ám amióta az albizottságok megalakultak, ez sokkal szervezettebbé vált. Sokkal könynyebb ma már segíteni egy-egy család életén vagy a gyermekek helyzetén, hiszen a bizottságban a különböző szervek képviselői is részt vesznek, s így több lehetőség nyílik a különböző problémák megoldására. Egy ilyen falusi gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságot mutatunk be most, ahol nemrég járási tapasztalatcsereértekezletet is tartottak, más községek bizottságainak tagjai részére, bemutatva, hogyan lehet és kell foglalkozni a családokkal, segíteni a gyermekek helyzetén. # — flz ilyen gyermekek nevelése, a velük való foglalkozás az igazi pedagógusmunka — mondotta a tapasztalatcsereértekezleten Mahácsi László pedagógus, a kondorosi gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság titkára. A bizottság 1961. december 12- én alakult meg, tagjai pedagógusok, a községi tanács, a rendőrség, vöröskereszt, nőtanács, földművesszövetkezet és más szervek képviselői. Első feladatuk volt felmérni a községben, melyek azok a családok, ahol baj van a gyermekek nevelésével, ahol veszélyeztetett a fejlődésük. A tapasztalat az volt, hogy e családok 65 százalékánál az alkoholizmus okozza az anyagi romlást, a család züllését, s ezt magától értetődően a gyermekek sinylik meg, mert a szülők nem törődnek nevelésükkel, nem küldik iskolába sem, elhanyagolják őket. Sokszor éhezneki rongyos ruhában járnak ezek a gyerekek. • B. János gyermekei is ilyen helyzetbe kerültek. Mindkét szülő ivott, nem törődött a gyerekekkel, míg a bizottság bírósági úton felelősségre nem vonta őket. Egy másik családnál, ahol az apa elitta a keresetet, a gyermekeknek sokszor még a betevő falat sem jutott, az ingyenes napköziellátást biztosították a gyerekeknek. S hogy mennyire sokoldalú egy ilyen társadalmi csoport munkája, mennyire szükséges az együttműködés a társadalmi szervekkel, azt az esetek egész sora igazolja. Cz-né gyermekeit állami gondozásba kellett helyezni, mert a családban nem láttak mást, csak durva magatartást, erkölcstelenséget, s emellett éheztek, a tanulásukkal pedig senki sem törődött. Az aszszony anyagi gondjait enyhítette a bizottság a havi 150 forintos segély megszavazásával. De foglalkoznak a nagylány nevelésével is. • TÖbb CSaládbÓI a gyermek nem jár iskolába, a Szülők nem engedik. Igen furcsa indokkal tartja vissza az iskolától Sz. András a gyermekét. Kijelentette: míg ő nyugdíjat nem kap, addig a gyerek nem megy iskolába. Mintha elsősorban a tanácsnak vagy kizárólag az iskolának lenne az érdeke, hogy gyermeke megfelelő műveltségű emberré váljon. A gyermek visszatartásával akar dacolni azokkal szemben, akikre a nyugdíjaztatása tartozik. A gyermekvédelmi bizottság tagjainak sok-sok türelemre, felvilágosító- és nevelőmunkájára van szükség, hogy helyesebb gondolkodásra bírja az ilyen szülőt. • S kondoros! albizottság | tagjai fáradhatatlanok ebben. A feladatok végrehajtására munkatervet dolgoztak ki. Látogatják a| családokat, beszélnek a szülőkkel I és különböző szervek segítségével — ahol szükséges — az anyagi helyzet javítását is lehetővé teszik. így sikerült jobb munkakört biztosítani a Lenin Tsz egyik tagjának, aki most nagyobb jövedelemhez jut, s természetesen többet tud nyújtani a családnak. ® 9 tanács is segíti a bizottság munkáját, hogy minden veszélyeztetett gyermek életét, nevelését a megfelelő helyes útra vigyék, segítség emberré válását. Kasnyik Judit 34 Így aztán hozzájuk is beosztottak két idegent. Mos, főz rájuk — Lizái egy mélyet sóhajtott. — Igaz, azt hiszem, ma már el kellett utazniok a tiszteknek. Lange megkönnyebbültein fellélegzett, Aszker sem tudta viszszatartani a sóhajtást. — Kedves Lizél — mondta Aszker — szeretnénk megkérni, menjen át Bertha Staleckerhez. Beszélgessen vele, érdeklődje meg, beszállásolnák-e hozzájuk újabb tiszteket. Rólunk, természetesen egy szót sem, — Most? — Igen. Csak ne maradjon sokáig. Várjuk, jöjjön minél előbb. Lizel ismét elment. Amikor visszatért, Herbert éppen akkor fejezte be a borotválkozást. Aszker — két tenyerébe „Ha bármit is tehetek../' Egy London melletti kertváros egyik kis házában, fázósan a kandallónak dőlve, leveleket diktált egy kilencvenesztendős férfi. Hangja halk, öreges, rekedtes — a titkárnő sem értett minden szót első hallásra. És ez a fáradt hang mégis elhallatszott Öt világrészbe, elgondolkoztatva és meghatva az embereket. A Kubát fenyegető amerikai provokációt követő események drámai pergése közben is oda kellett figyelnünk erre az öreg emberre, erre a nyughatatlan nyugdíjasra, aki — miközben nála jóval fiatalabb kollégái rózsát nyesegetnek az üvegházban vagy a skóciai ősz méla szépségén merengenek — minden maradék energiájával, minden idegszálával azon van, hogy sokáig éljenek, akik eddig még csak keveset éltek, hogy éljen az emberiség. Az aggastyán-kor önzővé tesz. Legalábbis a tudomány ezt a tételt vallja. A kilencvenéves Bertrand Russel páratlan aktivitása, mély felelősségtől áthatott harca a békéért azonban ellentmond azoknak a tapasztalatoknak, amit a lélektan, a fiziológia, a gerantológia az öreg, a nagyon öreg emberek érzéseinek és gondolatainak elmeszesedéséről tanít. A szovjet politika rugalmas eszközökkel és módszerekkel párosult elvi szilárdságát felismerő és méltányoló Bartrand Russel kilencven esztendeje ellenére is azokért küzd, akik csak most eszméltek rá a világ szépségeire és akik a jövendőtől várják, hogy kibontsa életüket. A nagy gondolkodó, az ékes szavú, bátor író, kilenc évtized terhével a vállán a remény és az ifjúság szószólójává emelkedett. A fizikus, aki már évekkel ezelőtt azt hirdette, hogy befejezte művét — megifjodott erővel viaskodik azért, hogy a háború elavult erő-törvényével a béke nehézkedési erejét, az értelmes élet gravitációját szegezze szembe. Tüntet és szónokol, levelet diktál és tiltakozik minden igazságtalanság, minden értelmetlenség ellen, mert „csak a tiltakozás adhat reményt az életre”. „Ha bármit is tehetek, kérem, tadassa velem.” Milyen jellemző ez a mondat, amellyel Russel befejezte mind Hruscsovhoz, mind Kennedyhez intézett levelét. Babérjain pihenhetne hosszú, küzdelmekben és eredményekben gazdag élete alkonyán. De ő — lélegzete fogytáig —ott akar lenni és ott is van, ahol az a nehéz,szívós és idegfeszítő harc folyik, amelyről egy régebbi cikkében azt írta, hogy „ezzel a harccal, a megfeszített értelem és a bátor áldozatvállalás harcával lehet megelőzni a bombáknak és gépszörnyeknek azt a működését, ami már nem is nevezhető harcnak, csak pusztításnak”. A. Bertrand Russel hajtva a fejét — elszunnyadt. zNem múlt el nyomtalanul ez az éjszaka, s az a néhány óra, amióta itt vannak Ostburgban. Nyikorgóit az ajtó. Aszker azonnal felugrott. — Csak én vagyok — mondta Lizel. — Staieckeréknél minden rendben. Bertha egyedül van. Űjabb vendég nem jön hozzájuk. — És Ottó? — kérdezte Lange. — A gyárban van — felelte Lizel, miközben az esőköpenyét vetette le. a hármast. El ne felejtsd: hármas műhely. Ha kapcsolták és ott felveszik, akkor mondd, hogy hívják oda a telefonhoz Otto Stalecker műszerészt. — Hármas műhely, Otto Staleeker műszerész — ismételte Lizel. — Azt mondod neki, vagyis Ottónak: „Itt Lizel. Nagyon sürgősen szükségem van magára. Tizenöt perc múlva várom a gyárkapunál.” — Értem. — Várj csak, ne vetkőzz le. — Herbert odament hozzá, s gyengéden megfogta az asszony karját. — Elfáradtál nagyon? — Ugyan, csak nem képzeled! — Akkor még egyszer el kellene menni. De ez az utolsó. — Odamégy, megvárod, és megmondod neki, hogy én viszszajöttem, és hogy munka után azonnal jöjjön el hozzánk. De senkinek se szóljon erről az ‘egészről. Érted? — Igen, Herbert. — Üljön le egy kicsit, Frau lizel — szólalt meg Aszker. — A következőről van szó. Megkérjük, telefonáljon a gyárba... De igen körültékintően. Nem a gyógyszertárból, vagy valamelyik üzletből. Csak telefonfülkéből, hogy idegenek ki ne hallgathassák, érti? — Igen. — Fülkéből — ismételte Aszker, majd Herberthez fordult. — Most maga beszéljen tovább. — Ugyanazon a számon hívd, amelyiken engemet szoktál, amikor még a gyárban dolgoztaim. Emlékszel a számra? — Akkor indulj. Lizel harmadszor is elment. Ismét a várakozás kínzó percei következtek Aszker és Lange számára. A laboratórium, amely az Abwehrstelle megbízásából analizálta az erdőben talált ejtőernyőket, délelőtt tizenegykor jelentette: az ejtőernyők selyme szovjet gyártmányú. Nem sokkal ezután légügyi szakértők érkeztek Hamburgból, s azok is megerősítették: a bemutatott ejtőernyők az oroszoké. — Fersze, Herbert. — Csak ne a hetes műhelyt kérd a telefonközponttól, hanem Az Abwehr operatív csoportjai déltájra befejezték a nyomozást azon a környéken, ahol az
