Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

3

Péntek

Teljesítette éves tervét a Kondoros! Gépállomás

A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett Kondorosi Gépállomás, vállalásához híven, teljesítette éves tervét a pártkongresszus tiszteletére. A 64 erőgéppel rendelkező gép. állomás kollektívája százezer normálhold gépi munkát végzett a körzetébe tartozó termelőszövetkezetekben. Az éves tervet a kongresszusig 600 ezer forint költségmegtakarítással teljesítették, 102 százalékra. Az őszi tervteljesítéssel is 102,5 százaléknál tartanak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a gépállomáson több olyan szorgalmas traktoros van, mint Sonkoly Pál, aki egymaga több mint ezer hoki őszi kalászost vetett el az idén.

Négyszáznál több traktor szánt éjjel-nappal megyénkben

A korábbi hetekben a rendkívüli szárazság miatt lassan haladtak a mélyszántó ekék megyénkben, ezért a váratlanul megérkezett hótakaró sok mélyszántani valót talált. A hóesés megszűnése titán, ahol csak lehetett, ismét munkához láttak a szántótraktonok. Legtöbb helyen csak a lánctalpasok boldogulnak. Megyénk nagyüzemi gazdaságaiban több mint négyszáz traktor szánt éjjelnappal. A szarvasi ÖRKI nagytábláin például 18 DT és 9 SZ—

Pulykavásár

A Kamuti Földimövesszövetkezet felvásárlód minid! több pulyikát, hízott (libát, kacsát, tyúkot ég tojást vesznek át most az őszi napokban a háztáji gazdaságokból. Ldszkai Sándorod a kamuti Kossuth Ttez tagja pl. eddig 80 pulykát, 10 Hibát, 40 gyöngyöst és kétezer tojást adott át szerződésre, amiért 5452 forintot kapott a fölidművesszövetkezettől. EMceekszík vele, hogy nemrégiben agy hízott bikát adtaik át az Állatforgalmii Vállalatnak, amiért 6775 forintot kaptak. Mindez csak egy része annak a jövedelemnek, amelyhez ebben az évben jutnak a háztáji gazdaságiból. Ezt alaposan megfölözi a 63 éves Iiiszkai Sándor bácsi által teljesített több mint 250 munkaegység.

forintot keresnek havonta. & ahol csak egy fizetésből élnek, bizony édeskevés ez. De mégsem a szocializmust hibáztatják, anynyira nem, hogy tesznek is érte sokat. Viszont meghúzták a határvonalakat és tudják hol kell az élet értelmét keresni, ha ezt így sohasem fogalmazták meg maguknak.

Sorolhatnám a példákat A kötelesség szólítana, mert ezrek ezerfajta élete illik ide. A párttitkáré, aki nyolc órát dolgozik az üzemben, s közben lót-fut az üzem érdekében. Az egyik legrosszabban kereső munkás a gyárban, mert kevés a százaléka. Ahogy mondja, nem jut ideje dolgozni és mégsem panaszkodott még sohasem. Az emberektől nem kap mást, csak tiszteletet De nem is ezért dolgozik.

És itt van Erdei József, akiről az előbb már említettem néhány szót. Huszonnégyholdas középparaszt fia. 1960 óta tagja a pártnak, s azóta párttiktár is. Ketten vannak testvérek, mindketten fiúk. Amikor először találkoztunk, nem tudtam mit jelent az a fanyar mosoly szája görbületében, csak másodszorra jöttem rá. Azért is mentem, hogy megtudtam ezt is. Erdei Józsefnek hat gyermeke van. Mind a hat leány. Ebben a családban pedig remegtek a fiúgyermekekért, Ügy kívánták,

100-as hasítja éjjel-nappal a friss barázdákat. Minden traktorhoz két termoszt vásároltak, s a munkába induló traktorosokat forró teával látják el. A sarkadi Lenin Tsz nagytábláin két lánctalpas szánt, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátsági Tsz határában pedig négy. Különösen a kötöttebb talajokkal rendelkező járásokban szánt sok lánctalpas gép. A korai havazás ellenére megyénk traktorosai fel akarják szántaná a tavasa vetésre szánt területet

Jövőre négyezer holdon termelnek kapálás nélkül kukoricát megyénkben

Még messze van a tavaszi kukoricák apái ás ideje, hiszen az ez évi termést is csak mostanában raktuk a góréba, de a jó gazda módjára, a termelőszövetkezetek már a jövő évi termésre gondolnak. A kapálásmentes kukoricatermes2!tésben még nem nagy tapasztalatok állnak rendelkezésünkre. Az előző években jóformán csak az állami gazdaságok próbálkoztak a kukoricában lévő gyomok vegyszeres irtásával. Az idén. azonban megyénkben több mint három és fél ezer hold kukoricát termeltek, amelyen csak minimális kézi kapálást végeztek a szövetkezeti gazdák. A kapálás nélküli kukoricatermeléssel kapcsolatos kérdésekkel kerestük fel Csomós István elvtársat, a megyei növényvédő állomás igazgatóját.

— Hogyan kedvelték meg a tér. melőszövetkezetek és állami gazdaságok a kapálás nélküli kukoricatermelést?

— Nagy tapasztalatokkal még nem rendelkezünk a kukorica vegyszeres gyomirtásában. Az idén a megyében 3617 hold kukoricán alkalmaztuk, s ez mintegy , 70—75 százalékos eredményt hozott,

zuwvww^ wwwww>

hogy fiúk legyenek, azokból is kevés, éppen annyi, hogy megműveljék a földet, de ne több, hogy ne kelljen majd sokfelé osztani azt. És amikor Erdei Józsefeiknél jöttek a lányok, kettesével is egyszerre, azt hitte, viccel az isten.

Most?

— Megváltozott a világ. A legkisebb lányom születésekor, annak idején — régen volt már az is —■, be sem mentem a szülőotthonba. Alig tudtam elviselni a csapást. Most meg egyformán, nagyon szeretem valamennyit. Az egyik jobban tanul, a másik kevésbé, de mit tegyek. Tudom, hogy jó lesz az életük. Nem szegényen adom őket férjhez, az biztos.

Szép lányai vannak a titkárnak. Sudár termetű, bájos arcú gyerekek, szófogadóak és csintalanok, pontosan olyanok, mint a többiek. Anyjuknak segítenek a ház körül, ha egy kis időt szakítanak tanulás közben.

Ha mindez húsz év előtt van így, akkor átokxjak neveznék őket, most boldogság a nevük.

És ahogy a lányoktól szerzett csapás megnyugvás, majd jövő lett, úgy változott meg Erdei József egész élete is.

Nagy a termelőszövetkezet, sok a gond. Tanul. Elvégezte a kétéves mezőgazdasági szakiskolát, s azután később technikumba szeretne menni. Már mehetett volna ugyan, de becsület is van a világon. Nem akarta egy év alatt letenni a VII. VIII. általánost.

— Nem kell nekem az ingyen szerzett osztályzat. Ha tanulok, akikor már tudni is akarok. Meg nem vagyok még az a nagyon öreg ember sem. Lesz még időm a technikumra is.

Ilyen az élete. Tiszta és nehéz. Sok mindennel kellett megküzdenie, amíg eddig ért. Középparasztból lett kommunista. Utána nemsokára párttitkár is. A tagsági könyv neki sem, osztályos társainak sem jelentett mindent.

— Azért bennünk volt még a szikföldi magyarok dacossága. Együtt vívtuk meg egymással a mi harcunkat. Nekem is át kellett „alakulnom”. (Ha akarja, mondom így.)

*

Most, hogy visszaolvastam e sorokat, látom: nehéz az emberek életéről írni. Ügy hiszem, előbb meg kellett volna fogalmaznom, hogy mit jelent az élet értelme.

Hacsak nem muszáj, ne dadogjon az ember. És egyébként is, még a Magyar Nyelv Értelmező Szótára sem ír egy sort sem erről.

Kiss Máté

Ugyanis elég késön fogtunk hozzá az elmúlt évben, nem állt rendelkezésre megfelelően előkészített talaj, s a kevés sikerhez hozzájárult a száraz tavaszi időjárás is. Nem mosta be megfelelően a vegyszert a hó, az eső, s ezért egyes területen szükségessé vált a kézi kapálás is. Az említett okok ellenére főleg a mezőkovácsházi és orosházi járásban kedvelték meg a kukoricagyom vegyszeres irtását

— Hasznos, jó dolog a vegyszer rés gyomirtás, főleg az olyan termelőszövetkezetekben, ahol kevés a munkaerő. A kükoricakapálás kihagyásával sok munkaerő szabadul fel és azt más, fontos tavaszi munkákra összpontosíthatják. Ezért most főleg olyan szövetkezetekben. kezdjük él a vegyszerezést, ahol előreláthatólag a tavaszon munkaerő-problémával küzdenek. Ilyen a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz, a vésztői Kosuth és más, még több termelőszövetkezet.

— A tél folyamán hány Hold kukoricaföldet permetez meg a növényvédő állomás és milyen vegyszer áll rendelkezésre?

— A termelőszövetkezetek eddig háromezer, az állami gazdaságok pedig ezer hold kukoricaföld vegyszerezésére adtak be igényt. Ez a terület alig pár száz holdnál nagyobb az ideinél. Itt is érvényesül az az örök igazság, hogy minden újnak kell egy bizonyos

idő, míg az emberek kitapasztalják, s jóságát, hasznosságát megismerik. Ha most megfelelő időben — novemberben, decemberben — él tudjuk szórni a vegyszert, de ha megfelelő idő lesz, nem lesz késő a januárban, februárban kiszórt vegyszer sem, akkor nagyobb sikereket érünk el a jövő évi vegyszeres gyomirtásban, s ez agitálni fog magáért és az elkövetkező években megduplázódhat a vegyszerezett területen termelt kukorica. Állomásunknak megfelelő mennyiségű vegyszer áll rendelkezésére, amelynek kiszórását már meg is kezdtük. Hungazin DT és Hungazin PK elnevezésű vegyszert alkalmazunk a kukoricaföldeken.

— Van-e megfelelően előkészített talaj a termelőszövetkezetekben a vegyszerezésre, s az állomás rendelkezik-e elegendő gépekkel?

— Egyik nagyon fontos feltétele a vegyszeres gyomirtásának a sí. mára elmunkált talaj. Ezt a fontos feltétéit időben ismertettük a termelőszövetkezetekkel, s ennék megfelelően készítették elő a talajt például a csorvási Petőfi és a gyulai Vörös Csillag Tsz-ben is. Öt brigádunk 20 átalakított géppé! készült fel arra, hogy tudásuk, gyakorlatuk legjavával végezzék el ezt a fontos munkát — fejezte be nyilatkozatát Csomós István elv. társ.

Csepkó Eta

Két höccs közben a gyulai vasútállomáson

Este az idő. A gyulai vas| g gra | útálilomás várótermé! ipip sí. I ben néhányan unat- I clc **” i kozva, néhányan pedig fröccsözgetve, kedélyesen beszélgetve várják a vonat indulását. A söntéspuit előtt hárman beszélgetnek. Kiderült róluk, hogy nem vonatra várnák, hanem most érkeztek, s mielőtt ki-ki hazamenne a város különböző pontján lévő lakására, felmelegítik magukat egy-két fröccsel. Fagyoskodó foglalkozást űztek egész nap, a hidegre fordult télies időben. Ugyanis halászok, a gyomai Halászati Szövetkezet tagjai.

— Méghozzá régen — mondja Kertész Gábor. Igaz ugyan, nem a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezetben, hanem itt, Gyulán, a Kettős-körösi Halászati Szövetkezetben kezdtük huszonkilencen, még 1945 októberében. Ideje volna ezt már megírni, mert a köztudatban az van, hogy megyénkben csak egy, a Sarkad-feketeéri Lenin alakult 1945-ben.

— Ez elismerésre méltó régi szövetkezeti tagság, s elég régi a foglalkozás is — mondom szószaporításképpen.

j — Ami illeti, a halászatot afc! a foglal- kor kezdtem, amikor

kozásl még £iatal gyerekko"

I * *u romban megtanultam

úszni. Persze, akkoriban engedély nélkül fogdostam a halat, aztán beigazolódott a közmondás, hogy tolvajból lesz a jó pandúr, vagyis zughalászból a jó halász.

— Ügy értsem ezt, hogy sok halat fog naponta?

— Nem szoktuk külön mérni, de viszont tegnap is 44, ma pedig vagy 38 mázsa halat fogtunk ki harmincnégyen. Eddig mindennapra 60 forint előleget kaptam.

— Most már beszéljen Brád János bácsi is néhány szót a’fóglalkozásáról.

Nem kellett sokat biztatni, elmesélte, hogy a 30-as években cipészsegéd-korában kezdett halászni, persze engedély nélkül, s azért, hogy kiegészítse a napi egy pengő, de leginkább 80 filléres keresetet. Aztán a Sarkadi Cukorgyárhoz szegődött halásznak, ugyanis abban az időben a gyár bérelte a folyóvizek jó részét.

— És azóta hogyan él?

— Jól, mint a többi emberek. Jól keresnek a fiaim is. Egyik hegesztő, a másik traktoros, a harmadik egyelőre velem halászik, de azt mondja, hogy ő képezni akarja magát, mert a halászathoz is kell már az iskola, nem úgy, mint régen.

Mikor eddig jutottunk a beszélgetésben, Kertész Gábor elmondta, hogy ő is taníttatta a két lányát, az egyik szigorló orvos, a másik pedig tanítónő.

Ha elbeszélgettünk, nem [jljjf maradhat ki a harmaj v dili jelenlévő halász:

_____ Boros János sem. Öt

virtikii orvhalásznak tartják társai, saját maga készítette

vesszőből a varsát, aztán meg kézihorgot is szerzett, a nagy halakra pályázott vele. Egyszer egy hatalmas harcsába akasztotta bele a kézihorgot, amely egy madzaggal volt a csuklójára erősítve. Akkora nagy volt a hal, hogy Boros Jánost csak az mentette meg a megfulladástól, hogy csuklóján elszakadt a madzag. Persze most már neki sem kell orvhalászkodássál kiegészíteni a szűkös kenyerét, hiszen, mint a többi halászok, a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezetben jól keres.

K. I.

így

Mt. november 30.