Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
1962. november 29. 2 Csütörtök Hz építés méá&zGT® I lezajlott VIII. pártkong-|| resszus jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy megerősítette a párt eddig folytatott helyes politikáját, s megfogalmazta a jelszót: így tovább, csak egy kicsit jobban! Megállapította, hogy a VII. kongresszuson elfogadott irányéi-, vek a gyakorlatban megvalósultak, s ennek következtében 1962- ben a párt legfőbb fóruma hazánk történetének új szakaszában, amikor már a népgazdaság minden ágában győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, láthatott munkához. A VIII. pártkongresszus e történelmi helyzet elemzéséből következően stratégiai feladatul szabta a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Egy-egy stratégiai cél eléréséhez az adott körülmények tudományos elemzése alapján tűzhetok ki a közbenső, a végső cél elérését lépésről lépésre megközelítő feladatok, melyeket a marxizmus—leninizmus a fejlődés kulcskérdéseinek, döntő láncszemeinek nevez. Egész népgazdaságunk további fejlődését illetően ilyen kulcskérdésként határozta meg a kongresszus az ipar ágazati szerkezetének korszerűsítését, mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek nagyüzemi kiépítését, a szocialista alapok gyors ütemű fejlesztését, mindezt összevonva: a gazdasági munkát, ideológiai téren pedig a dolgozók szocialista tudatának kialakítását. E három lö feladat szoros I egységben van egymással. Ha egyiket a másiktól elválasztjuk, akkor népgazdaságunkban ellentmondásokat hozunk létre. Ha például az ipar gyors növekedéséhez mérten a jelenleginél még jobban elmarad a mezőgazdaság, akkor ez nyilvánvalóan akadályozni fogja az általános fejlődést, sőt gazdasági és politikai nehézségdk elé. is állítja egész népünket. Ilyen értelemben népgazdasági szinten kell, hogy gondoskodjék minden vezető, aki az ipari vagy mezőgazdasági üzemek élén áll, s felelős a termelés irányításáért, hogy ne következzék be gazdasági életünkben ilyen ellentmondás. Hiba volna azonban úgy követelni a vállalatvezetőktől, termelőszövetkezeti elnököktől, s gazdasági életünk más irányítóitól a népgazdasági szinten való gondolkodást, mint tesszük azt egy minisztertől, aki valóban a csúcsról látja tárcája valamennyi ágazatának, részlegének problémáit és feladatait. A népgazdasági szinten való gondolkodás egy adott termelőegység, üzem vagy termelőszövetkezet vezetőinek munkájában azoknak a módszereknek, annak a munkastílusnak az alkalmazása révén testesül meg, melyeket a Vili. pártkongresszus adott gazdasági életünk elemzésével. S ebben van a kongresszus másik nagy jelentősége. Melyek ezek a módszerek? A kongresszus — mint erre fenntebb utaltunk — megállapította, hogy általános előrehaladásunk kulcskérdése az iparban az ágazati szerkezet korszerűsítése. Ez nem jelent mást, mint az élenjáró országok műszaki színvonalának elérését, a munka termelékenységének növelését, a világszínvonalat legalábbis megközelítő termékek előállítását. Ez tehát egész iparunk továbbfejlesztésének kulcskérdése. Miben adott itt felbecsülhetetlen módszerbeni segítséget az egyes üzemeknek is a pártkongresszus? Abban, hogy minden egyes üzemben, vállalatnál ezzel a módszerrel elemezzék, derítsék fel tudományosan azt a láncszemet, amelyet megragadva gyors ütemben előre lendíthetik a termelést. Ahány Üzem, annyi sajátos probléma akadhat, s egyszerre, kapkodva mindet nem lehet megoldani. A Békéscsabai Kötöttárugyárban például az elmúlt évben sok nehézség támadt, melyek abban csúcsosodtak ki, hogy a termelés növekedésének 71 százalékát létszámemeléssel érték el és csak 29 százaléka származott a termelékenység növekedéséből. Ez tény, ami lerontotta a vállalat gazdaságosságát és nem építően járult az ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtásához népgazdasági szinten. Mi a módja annak, hogy ezen a helyzeten — mely a kötöttárugyárban a legsúlyosabb problémaként jelentkezett — változtassanak? Ez a kérdés foglalkoztatta az üzem vezetőit. Felszínes intézkedés lett volna ilyen körülmények között, ha a sok jelentkező hibából egyre, például a belső anyagmozgatás megjavítására fordítják a fő figyelmet, mivel ez is hozzájárult az önköltségek növeléséhez. Meg kellett keresni azt az okot, amely miatt az anyagmozgatásban is rossz volt a helyzet. A főláncszem, a kulcskérdés ebben az üzemben — ahogyan megállapították a vezetők — az általános szervezetlenség megszüntetése volt, amelybe beletartozott a megfelelő gyártáselőkészítés, a gépek kapacitásának jobb kihasználása, s a belső anyagmozgatás megjavítása is. S hogy megragadták ezt a döntő láncszemet, annak eredménye, hogy az utolsó negyedévben már száz százalék felett termel a kötöttárugyár. Általános feladat, hogy az ötéves terv célkitűzéseit elsősorban a termelés műszaki színvona-A mikor a francia szocialisták ** a nantesi kongresszusukon, mintegy hetven évvel ezelőtt, a pártban reménykedő kisparasztokat megnyerésük érdekében kistulajdonosi mi voltuk megvédelmezésével ámították, Engels keményen kikelt a megtévesztő nézetek hirdetői ellen. Nem engedte meg, hogy becsapják a parasztokat és követelte, mondják meg nekik az igazat. Ámítás helyett mutassák meg nekik a létbizonytalanságból, a gazdasági és politikai nyomorból a teljes gazdasági, politikai és emberi felemelkedéshez vezető egyetlen járható utat: a szövetkezést. A munkásosztálynak éppen az a feladata — hangoztatta —, hogy a parasztságot testvéri szóval és segítséggel elvezesse felemelkedésének erre az egyetlen lehetséges útjára. Annak előtte, annak utána, s ma is sokan voltak és vannak, akik jól felfogott politikai meggondolásokból vagy puszta tévhitből csűrik-csavarják a parasztsággal kapcsolatos igazságot és a marxista— (leninistáknak nem egy antimarxislának javításával, a meglévő termelő berendezések jobb kihasználásával, a technológiai folyamatok tökéletesítésével kell megjavítani. Mindezeknek a módoknak a révén növelhető a munka termelékenysége. De, ha egyik üzemben a szervezetlenség akadályozza a termelés gazdaságosságát, másikban a nagyfokú anyagpazarlás, harmadikban az újítások lebecsülése, negyedikben a beruházások indokolatlan elhúzódása, ötödikben a dolgozók alkotó kezdeményezésének élfolytása és így tovább, akkor ez azt jelenti, hogy az üzemek sajátosságainak megfelelően kell keresni mindenütt a konkrét megoldást a fékező erők kiküszöbölésére. És ebben nagy szerepük van a pártszervezeteknek. A termelés pártellenőrzése éppen azt jelenti, hogy a pártszervezetek ne csak szemléljék és elkönyveljék, hogy így és így alakult a termelés, hanem a vállalát vezetőségét segítve felkutassák a gazdaságos termelés akadályait, s mozgósítsák a dolgozókat azok elhárítására. A mezőgazdasági üzemek fejlődéséihez hasonlóképpen felbecsülhetetlen értékű a kongreszszus módszertani segítségadása. A tsz-etoben talán még sokrétűbben jelentkeznek az előrehaladást gátló problémák, s ez még szélesebb körültekintést követel, amikor a vezetők megszabják: mik azok a legfontosabb feladatok, amelyeket megoldva, igazi szocialista nagyüzem szintjére lendíthetjük termelőszövetkezetünket. Csak így, aprólékos elemzéssel, az általános feladatokból fakadó sajátos, helyi tennivalók tervszerű kitűzésével, s azok fokról fokra történő megvalósításával válik teljessé a párt- és gazdasági munkában „lent” is a népgazdasági szinten való gondolkodás, s oldhatjuk meg hazánk szocialista építésének jelenlegi, egyetemes kulcskérdéseit. Varga Dezső ta nézettel kellett és keli megküzdeniük. Egyedül a kommunista pártok ismerték fel a parasztság igazi útját és soha nem is tagadták a parasztság előtt velük kapcsolatos céljaikat. A munkásosztály nagy osztályos társa, a dolgozó parasztság, mindenkor nagyra becsülte ezt a nyíltságot, elvi tisztaságot, politikai becsületességet. Pártunk is híven tartotta magát ezekhez az elvekhez és hogy magatartása helyes volt, azt nemcsak a múltban megtett út, hanem a jelen eseményei is igazolják. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése nemcsak gazdasági és politikai, hanem nagy ideológiai győzelem is minden marxizmussal szemben álló nézet felett. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a kispolgári ideológia veresége is — állapítják meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei —, a paraszti tömegek szemében hitelét vesztette az örök egyéni kisvállalkozó eszménye. A kispolgári ideológia elvesztette legfőbb hazai társadalmi-A magyar parasztság igazi útja — Ámítás és valóság — 1962. november 29., csütörtök. Gaetano Donizetti — 165 évvel ezelőtt, 1797. november 29-én született GAETANO DONIZETTI olasz zeneszerző, a múlt századbeli olasz opera egyik legkiválóbb mestere. Legnépszerűbb műve az 1835-ben bemutatott LAMMERMOORI LUCIA és utolsó remeke: a DON PASQALE című vígopera. — 160 évvel ezelőtt, 1802-ben e napon született WILHELM HAUFF német költő, aki bár fiatalon, 25 éves korában meghalt, a világ egyik legnagyobb meseírója lett; HAUFF LEGSZEBB MESÉI, a német történelem és a keleti mondavilág motívumait dolgozza fel. * — 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon született ALBERTO MORAVIA, az olasz realista regény fő képviselője. Az 1942-ben írt VESZÉLYES JÁTÉK című műve a fasizmus szatírája. • — 1945-ben, ezen a napon törölte el a jugoszláv nemzetgyűlés hivatalosan is a királyságot és alakult meg a JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI NÉPKÖZTÁRSASÁG. * — 1947-ben, a szocializmus építésének egyik fontos lépése történt meg nálunk: a nagybankok államosítása. Hírek Jemenből Szalal nyilatkozata — Újabb zsoldosok álltak át Kairó (MTI) Szalal elnök nyilatkozott Jemen gazdasági helyzetéről a MEN tudósítójának. Kijelentette, hogy hazájában immár megvannak a békés épitőmunka feltételei. A mezőgazdaság fellendítése végett hozzálátnak az eddig megmunkálatlan földek feltöréséhez. A jemeni nép az ország gazdájává vált. A jemeni vezető közölte, hogy hamarosan bejelentik a Népi Unió megalakulását. Ez a szervezet képviselni fogja az ország minden rétegét. Egy TASZSZ-jelentés arról ad hirt, hogy a szaúd-arábiai fegyveres erőknél szolgáló jemeni zsoldosok közül kétszázan átálltak a gazdasági alapját: a szocialista tudatosság győz a kispolgári ösztönösség felett. Uogyan állhatna ma már valaki is a kikacagás ódiuma nélkül politikai szószékre, hogy történetesen a kisparaszti „Kertmagyarország” gondolatát hirdesse, mikor szónoki emelvénye előtt az ország szántóterületének több mint 95 százalékát kitevő szocialista szektor terül él és több mint egymillió szövetkezetbe tömörült parasztcsaládnak kellene szólnia olyasmiről, amit azok már maguk mögött hagytak, „kistulajdonosi lélek”, kisparaszti lelkialkat”, „magyar sajátosság” — ma még ismert, de holnap már annyira idegen fogalmak, hogy törniük kell majd a fejüket a magyarázaton azoknak, akiknek gyermeke felteszi a kérdést: „édesapám, azok az emberek, hogyan képzelhették ilyennek a falusi embert?” Ugyanezek a tények zúzták szét azokat a jobboldali revizionista nézeteket is, amelyek, hogy úgy mondjuk, korainak találták a mezőgazdaság átszervezését és ha hallgatunk rájuk, annak találták volna ítéletnapig is. Valójában legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint a parasztság igazi érdekeivel törődjenek. A parasztság számukra csak politikai jelszój való céljuk: megakadályozni köztársasági csapatokhoz. Valamennyien jelentkeztek a jemeni forradalmi hadseregbe. Amerikai gyártmányú fegyvereiket a jemeni köztársaság rendelkezésére bocsátották. Washington Mint ismeretes, a múlt héten Kennedy amerikai elnök levélben fordult Szaúd-Arábia és Jordánia uralkodójához, valamint Nasszerhez, az EAK és Szálaihoz, Jemen elnökéhez és e levélben megvilágította a jemeni válság rendezését szolgáló javaslatait. A Fehér Ház szóvivője közölte, hogy Kennedy választ kapott levelére. A válaszüzenetek tartalmát most tanulmányozzák. a munkásosztály és a parasztság egymásra találását, követ gördíteni a szocialista forradalom irányába haladó kocsi kerekei alá. A parasztság már a hat évvél ezelőtti tragikus őszön is arcul csapta a jobboldalról hízelkedőket, amikor egyetlen pillanatra sem tántorodott el a munkáshatalom mellől. Most ismét elengedte a füle mellett a hazug szavakat és a nadrágszíj-parcellák helyett a száz és ezer holdakat: a ló és ökör fogat helyett a traktor vontatta gépjárműveket: a petróleum helyett a villanyt: a maradiság helyett a haladást választotta. Alaposan rácáfolt a falun végbement átalakulás azokra a szektás, dogmatikus, álbaloldali nézetekre is, melyeknek hirdetői másképpen nem is tudták elképzelni a falu átalakítását, mint erőszakkal. Az az agyrém gyötörte őket, hogy a paraszt csak akkor lép a szövetkezetbe, ha már a gatyát is lehúzták róla. Az átszervezés nagyszerű évei alatt dörzsölhették szemüket, hogy jól látnak-e, amikor a jómódú középparasztok tömegesen léptek be a szövetkezeibe. Miért ne léptek volna be a jómódú gazdák a szövetkezetbe, mikor a még jobb módot csak ott találhatják meg? Tolna egyik községében még a szervezők is meglepődtek az egyik belépő gazdasá-
