Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
W#2. november 25. 5 Vasárnap A Békés megyei képzőművészek IX. kiállítása November 7-e tiszteletére nyílt meg Békéscsabán, a múzeum termeiben a Békés megyei képzőművészek IX. kiállítása. Szocializmust építő országunk kultúrforradabnának egyik fontos eredménye — és további célkitűzése is — a művészet demokratizálódása, a művészet és dolgozó népünk kapcsolatának elmélyítése, kiszélesítése. Ezért minden képzőművészeti kiállítás is, nemcsak fontos művészi, de társadalmi esemény is egyben. A művészet és társadalom állandó kölcsön hatásban fejlődnek, s minden olyan esemény vagy megnyilvánulás, ami ezt a kölcsönhatást elősegíti, szorosabbá teszi, fontos láncszeme a további előrehaladásnak. Ilyen láncszem ez a IX. kiállítás Békéscsabán is. A nagy, országos kiállításokon kívül egyre több vidéki városunkban, Miskolcon, Hódmezővásárhelyein alakul ld rendszeres, országos kiállítások rendezésének hagyománya, s hozzájuk zárkóznak fel azok a helyi jellegű, megyei, városi kiállítások, melyek egy-egy kisebb terület művészeit fogják össze, s saját körzetükben törekednék művészeti közélet és központ kialakítására a művészetet kedvelők, a műbarát közönség seregének növelésére. Mit nyújt ez a kiállítás a nézőknek, mit mond el a kiállító művészek fejlődéséről? anyaga az utóbbi fél év termése, R kiállítás főleg a nyári élmények megérleléséből született. A fő téma: —az ember és a táj s ezek őszinte átéltsége, kifejezésbeli gazdagsága, hangulati változatossága ragadja meg a közönséget. A tájképeken az a környezet kel életre, amelyben élünk, de a művész szeme itt is megérzi az egyes jelenségekben az általánosabb tartalmat, a megszokott benyomások kifejezésére pedig egyéni, sajátos megjelenítési módot talál. Lipték Pál Mártélyi udvar c. képén a téli hangulatot egyszerűen, kristálytisztán fejezi ki, csabai városképein az építkezés lázas ütemét felfokozott színhangú kompozíciókban érzékelteti. Szürkületkor című művében pedig látomásszerűen lebegnek a színek, sejtelmesen, szinte zeneien fejezve ki a szürkületék sajátos hangulati élményét. Bazsali Ferenc Táj című képén kissé ködös atmoszférában oldott színekkel teszi költőien megragadóvá a falusi házak egyszerű világát. Miklós István, a hazai táj meleg szívű festője, az Alföld és az alföldi festészet hagyományainak szeretete érződik művein. A nyugalmas, széles horizontú tanyavilágba is belépett az új élet — Miklós István „Csabai táj”-a finoman érzékelteti ezt, mikor az alacsony, sík, alföldi horizonton füstölgő gyárkémények mai korról beszélő motívumát jeleníti meg. Ezüst György festészete erőteljesebb színekkel, határozott formalátással és kompozíciós bátorsággal ez alkalommal veszprémi élményeit fogalmazta meg: Utca, Festő az utcán című képein. Festőtileg más hangvételű „Fiú portréján” már a kiállítás másik fő témája, az ember jelenik meg, a belső kifejezés visszaadásának magas művészi igényével. Az ezüstös-szürkés koloritban megfogalmazott képből meleg emberséggel villan felénk egy ifjú ember tekintete. Koszta Rozália is az emberek, jellemek finom megfigyelője. Több portrét mutat be a kiállításon — „Józsika”, „Leányportné”, „Zsuzsi” — melyek arról a törekvésről beszélnek, hogy nem csupán a külső látványt akarja lefesteni, megörökíteni, hanem megragadva a belső lényeget, a jellemet, kifejezést, a tartalmat abban, akit megfesteni akar, konstruktiven e tartalomnak megfelelően építi fel portréit. Egyszerűségre és tisztaságra törekszik a képek érzékenyen megválasztott színhangjával, a mozdulatok, az arc, tekintetek kihangsúlyozott jellemző erejével, és alkotásait az emberek szerelteiének nagy érzése, igazi művészi humánum hatja át Petrovszki Pál lírai melegséggel megfestett „Anyám”, és Gaburek Károly Édesapám c. képe a dolgozó emberekről, a sok megpróbáltatást átélt idősebb nemzedékről mondanak sokat a nézőknek. A kiállításon több csendélet is látható, amelyek — mint Hajúik Antal nagyszerű dekora ti vitással megfestett „Virágcsendólet”-e és Máthé Margit Két szelet dinnye című képe — egyszerű mindennapi motívumokat emelnek festői élménnyé. ■ i XSSZEZ általánosítást igénylő, tematikuskompozíciós alkotásokban való megjelenítését egy ilyen rövid idő. szak termését felölelő kiállításon nem is nagyon kérhetjük számon a művészektől, de hogy vannak ilyen törekvések, arra néhány kisebb méretű kompozíció vagy vázlat következtetni enged, s bizonyára az elkövetkezendő kiállításokra beérik egy-egy ilyen alkotás. Békés megye művészei alkotómunkájukkal és rendszeres kiállításaikkal hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy a művészet közel kerüljön a dolgozó tömegekhez. A művészet iránt érdeklődő, azt meg. értő közönség pedig olyan légkört tud kialakítani az alkotóművészek körül (fontos, hogy ez kialakuljon!), ami fűti és továbblendíti az alkotókedvet, még nagyobb, még mélyebb tartalmú műalkotások létrehozása felé. öröm tölthet el bennünket, hogy Békés megyében is ilyen irányban halad a művészeti közélet fejlődése. Kovanecz Ilona művészettörténész Népszerű a szülők akadémiája Szeghalmon (Tudósítónktól.) Szeghalmon már harmadik éve az őszi-téli hónapokban megrendezik a szülők akadémiáját, a községi nőtanács és a szülői munkaközösség szervezésében. A szülők akadémiája előadásai igen népszerűekké váltak, s az idén a november 21-én megtartott előadást a nagy érdeklődésre való tekintettel a moziban kellett megrendezni. Az akadémia hat előadássorozatból áll és minden alkalommal a TIT biztosít előadót. Az első alkalommal Sándor Jenő, a gimnázium igazgatója, A gyermeknevelés a családban címmel tartott előadást. Ezután az Égrenyüó ablak című magyar filmet vetítették. Legközelebb december 19-én tartanak hasonló összejövetelt a szülők akadémiája keretében. A takarékossági irodalmi pályázat eredménye A Hazafias Népfront és az Országos Takarékpénztár augusztusban meghirdetett takarékossági irodalmi pályázatára 228 művei küldtek be. Az ezer forintos első díjat Üj Rezső (Békéscsaba) kapta Csoda a Csempe utcában című villámtréfájáért Hétszázötven forintos második díjat kapott: Ludsoher Lóránd (Tarhos) bohózatáért és László Klára (Budapest) komferansz-szövegéért. ötszáz forintos harmadik díjat Adamkó Klára (Miskolc) magánszámáért és Vertes György (Barcs) jelenetéért kapta. Űj jugoszláv filmet mutat be november 26-tól 27-ig Orosházán a Partizán mozi. A film cselekménye 1950 tavaszán játszódik le, színhelye egy nagy ipari központ. A történet az egyszerű emberek gondolatait, tettre készségét tükrözi. em Miért jelentkezett technikumba Szentesinél Két év óta jár már a techni. kumba Szentesi Lászlóné, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozója. Tavasszal az első évet jó rendűén végezte, pedig sok olyan tantárgyat kellett tanulnia, ami az általános iskolában ismeretlen volt, így például az üzemtervezést, a francia nyelvet stb. — Mi indította őt arra, hogy felvételét kérje a szakmai technikumra? — ezzel a kérdéssel fordultunk hozzá. — Az, hogy megértettem: az általános fejlődés nagyobb szakmai követelmény elé állít bennünket — mondja és ezt példával illusztrálja. — Néhány évvel ezelőtt is ezen a helyen dolgoztam. Akkor azonban még talponállónak hívták a büfét. Két éve nagy összegű beruházással átalakították és modem falatozóvá változott a talponálló. Ezzel mintha kicserélték volna a fogyasztóközönséget is. A régi — sértődés ne essék — enyhén szólva rosszmodorú vendégek helyett „jobb emberek” jöttek hozzánk vagy talán a modem környezet hatására a régiek változtak meg. Ez a tény mindenesetre azt követelte, hogy kulturáltabbá tegyük a kiszolgálást is. Tömören, az DCisíáiujoni, ez nekünk a párt... Megmondom őszintén; nem értettem _________ eddig semmit „politikából”. A tanulás, játék és az olvasás lekötötte az időmet, naponta az újsámást a a teljesen Átlapoztam got, de a címeken kivül nemigen olvastam el benne. Most azonban feltűnt nekem, hogy mindenfelé a pártot emlegetik és különösen a nyolcadik kongresszust. A magam módján itt is, amott is kérdezgettem, hogy mi a párt, de a válaszoktól nem lettem okosabb. Tegnap aztán megkérdeztem őt, akinél először tellett volna érdeklődnöm. — Anyut. Leültetett maga mellé, átölelt és magyarázatba kezdett: I— önre, I K!slánvoHi. Veled együtt oda. Ahány féle: alacsony, magas, solygós és morcoslka, jó jól az sokan gyerek, ismered iskolát? járnak annyimomeg gyenge tanuló. A magaviseletük is más és más. Mi lenne, ha az iskolában magukra volnának hagyatva, nem lenne, aki összefogja, tanítja, irányítsa őket? Azért van a tanári kar, hogy vezessen, neveljen titeket. Azonban ne hidd, hogy csak tanítanak, hanem tanulnak is tőletek, a közösségtől egyet, s mást. Persze nevelőitek egymástól is tanulnak, hiszen egyikük ebben, másikuk amabban jártasabb. Látod, Évácskám, ilyen kölcsönös, szép együttműködésben tud előrejutni tantestület és diákság. Most pedig képzelt el, hogy az egész ország egy nagy-nagy iskola, melyben felnőttek és • fiatalok, mindnyájan „tanulók” vagyunk, a tanári kart pedig pártnak hívják. Hogy az új életünk iskolájában mindenki megálhassa a helyét és a tudásnak, a közös cél megértésének mind magasabb „osztályába” kerülhessen, ennek elérésében irányít, segít a párt. A nyolcadik kongresszus pedig, kislányom, egy nagy „tanári konferencia”, ahol megvitatják, mit végeztek eddig jól, esetleg rosszul és eldöntik, mit kell a jövőben tenni, hogy új életünk építésében minden ember jól és még jobban végezhesse munkáját, mindenki jó „tanuló” és jó „tanár” legyen... I Anyukám ekkor I rám mosolygott | és tekintetével _______________kérdezte: — Érted kislányom? Én boldogan bólintottam rá: igen. Most már nagyon izgulok azért, hogy Magyarország egyre magasabb osztályba léphessen. Felajánlom, hogy őrsömmel, a „Barátság” őrssel együtt, példaadó leszek a tanulásban Kérem a kongresszust, bízzon bennünk, fiatalokban, mert amit az őrs megígér, meg is tartja! Galambos Éva Békéscsaba, I. számú iskola. indított arra, hogy jelentkezzem a technikumba, mert nem akartam elmaradni a követelmények mögött ..; Mélyen igaz, hogy vendéglátóiparunkban is haladni kell a korral, s mert az élet minden területen fejlődik, szükséges kulturáltabbá tenni a kiszolgálást is. Naponta százan és százan fordulnak meg egy-egy étteremben, köztük számos vidéki fejkendős néni vagy kucsmás bácsi, akikkel bizony korábban lekezelően bántak néhány helyen. De nemcsak a vidékiek, a városiak is elvárják, hogy kedves, udvarias, emberi közvetlenséggel foglalkozzanak velük a boltokban csakúgy, mint az éttermekben, magyarán: ne gúnyos mosoly nyugtázza azt, ha valamilyen süteménynek, ételféleségnek nem tudják a nevét. A korszerűsíléssel hűtőszekrényt kapott a büfé. Ám sokáig, úgy ahogy jött, rendszertelenül, minden szakmai meggondolás nélkül rakták abba a süteményeket, ételeket. Amióta Szentesiné technikumban tanul, alakult ki a szakmai ismeretek alapján, hogy nem mindegy mit hova helyeznek a hűtőszekrényben. Szentesiné a fizikából tudja, hogy a hideg nehezebb a meleg levegőnél, tehát a szekrény alján legalacsonyabb a hőfok. A kémiából pedig azt tanulta meg, hogy nem egyformán romlandók a különféle összetételű készítmények. A tejszínhabosak például gyorsabban romlanak, tehát ezeket tell a hűtőszekrény aljára tenni, a középső polcra a tortaszeleteket, felülre pedig az állóbbakat, a desszerteket. Ezt el is magyarázta munkatársainak, s azóta rendszeresség uralkodik a hűtőszekrény használatában is. A tanulók különösen sok szakmai ismeretet szereznek tőle a sütemények eladásában, a csomagolás technikájában stb. Tavaly a legjobb négy között végzett Szentesiné a technikumi vizsgán. Az idén kissé nehezebben megy a tanulás, mert nagy örömükre szövetkezeti lakást kaptak, s az ezzel járó problémák, a bútorok, szőnyegek beszerzése s a többi, tehát az öröm gondot is okozott s ez befolyásolta a tanulást. De pótolja majd a mulasztást. Nem akar elmaradni férje mögött, akivel versenyben tanul. Férje ugyanis vasesztergályos a felvonógyárban, s most kitűnt feleletekkel végzi a VIII. á’tnlónos iskolát... V. D. i ÓT n r>TVtiri~ru I- »ruwiriranufc jQ’flQff \]^Im^Havó3 I |||if nT^p^nx^*^^^<^«^^«-*K.*»»3wJMiOODOOOOOO<^CiiOO^|^Qp|^'*-*TM:*3lftOK A forrongó város
