Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
1962, november 25. 3 Vasárnap Kádár János elvtárs válasza (Folytatás a 2. oldalról) nem véletlen. Az iparban á kocsi a síneken megy. A mezőgazdaságban most születik az új, az erősödő szocialista mezőgazdaság rengeteg feladatot ad az egész pártnak, az egész társadalomnak, a többi között az iparnak is. Most az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni. Ez daságosabb és a jobb, de ennek a megvalósítását nem lehet olyan egy-kettőre napirendre tűzni. Két évvel ezelőtt léptek be a parasztok a termelőszövetkezetbe, megválasztották a vezetőket, rendeződtek, s akkor egy-két esztendő múlva kezdjük megint az átszervezést, az egyesítést. Ugyanígy vagyunk a gépállomások megszüntetésével is. Ezt a kérdést a Központi Bizottság tanulmányozta, megvizsgálta. Kimondtuk határozaüilag, benne van az ötéves tervben, hogy a mezőgazdaságban a gépesítési és a gépi munka fő támasza a gépállomás. Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a beszerzésre tervezett géppark kisebbik részével erősítjük a gépállomásokat, és a nagyobbik részét azoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználására. A mázsában megszabott gafoonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus megerősítse. lemben, a helyes értelemben. A pártosság nem azt jelenti az irodalomban és a művészetben, hogy az MSZMP valamilyen alapszervezetének az álláspontját védjék vagy támogassák. A pártosságot itt abban az értelemben használjuk, hogy ha a szocialista és a kapitalista rendszer ütközik össze valamely kérdésben, akkor álljanak a szocialista társadalom mellett. A vitában felvetődött többi kérdésre nem térek ki, mert azokkal egyetértek. Helyes, hogy a rádió, a televízió, a színház ne legyen a hitványságnak, a gyenge, rossz ízlésű dolgoknak a népszerűsítője. Bár, ha ilyesmi előfordul, ezért nemcsak a rádió, a televízió, meg a hasonló intézmények vezetői, a színigazgatók a hibásak, és nem is csak a közízlés, hanem néha a művészek is. Nemcsak az intézmények vezetőin és a közízlésöl múlik, hanem a művészeken is, hogy a közízlés hogyan alakul, mert ez a kettő természetesen kölcsönhatásban van. dott fórmaja van. Ezek közül egyet akarok megemlíteni, az úgynevezett előzetes vitát. Régi igazság, hogy a kommunista pártok annyi ember igazi, teljes és odaadó támogatására számíthatnak, amenynyit meggyőznek álláspontjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással, meg közfelkiáltásokkal bonyolult kérdésekre nem lehet tömegeket mozgatni. Ha előzetesen lefolytatják a vitát és mindenki tudja, mit kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határozatot. Ehhez tehát, mint módszerhez ragaszkodnunk kell. Sokszor felvetődik az a kérdés is, hogy évek óta folyton a párton, kívülieket dicséri a pórt, meg a Központi Bizottság. A kommunistákat is lehetne többször, vagy néha dicsérni, lehetne róluk is elismeréssel szólni. Ez azt hiszem nem szükséges. Vannak esetek természetesen, amikor a kommunistáknak is kijár a dicséret, de ebből rendszert csinálni nem érdemes. A párt 5—6 éve mindig a pártonkívüliek megbecsüléséről beszél, vagy ha annak helye van, elismeréssel szól róluk. Az eredmény az, hogy a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. Jobb volt régebben is, ha más pártbeliék dicsértek minket, mintha mi önmagunkat dicsértük. A kommunisták a pártonkívüliek megbecsüléséből csinálnak problémát maguknak, és majd a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól várják a jó életet, a szabadságot, a magas kultúrát, a boldogságot, akkor szerintem jól ítélik meg a szocialista társadalmi rend küldetését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél. Ez a kommunizmus rendeltetése és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvédeni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ezzel a mi népünk, a mi országunk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartani az imperialista agressziót és így megőrizni a békét, majd állhatahiszem, helyes, ha mi, magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelességünk a nemzetközi életben visszájára fordítani az úgynevezett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ezelőtt hat esztendővel testvérpártjainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink, a mi helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk és ne a reakció kiabálhassa a mi elvtársainknak, ha azt mondják, hogy a kommunizmus, a szocializmus magasabbíendű társadalom, hogy „arról beszéljen, mi van Magyarországon”, hanem a mi elvtársaink mondhassák azt, hogy „gyerünk beszéljünk arról, mi van Magyarországon”. (Nagy taps.) Nem nacionalizmus, nem sovinizmus mondatja ezt velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár internacionalista kötelességünk. Internacionalista kötelességünk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tábor egységének erősítése. Azon kell lennünk, hogy ez az egység, erős és megbonthatatlan legyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor egysége ezután is, éppen úgy, mint eddig, csak a marxizmus— leninizmus tiszta eszméi alapján állhat fenn és növekedhet tovább. (Nagy taps.) A testvérpártoknak kongresszusunkon felszólaló küldöttei közül a kínai delegáció vezetője, W. Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott ellenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megállapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a pártonkívüliek dicsérjék a kommunistákat. Ez így egészségesebb« munkamegosztás, mint fordítva. Hencegés nélkül állítható, hogy a párt viszonya a munkásosztállyal, a dolgozó néppel, a kommunisták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt. A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt. Nagyobb alkalmakkor, kongresszusokon megdicsérhetjük egymást. Akkor is jobb, ha az ülés befejezése után dicsérjük egymást azzal, hogy jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait. (Taps.) Ugyancsak ezekben a napokban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtársaink a Kína és India között kialakult határviszályban az összeütközések megszüntetését, tűzszünet megteremtését kezdeményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvözöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljük, most India kormányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, maga is megtegye azokat a lépéseket, amelyek a béke ügyének megfelelnek, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján rendeződjenek. Meg kell mondanunk azt is, hogy Indiából híreket hallottunk kommunista funkcionáriusok, többek között testvérpártunk, az Indiai Kommunista Párt főtitkárának letartóztatásáról. Bennünket, magyar kommunistákat, magyar munkásokat, magyar dolgozókat ez mélyen felháborít, ezt mi elítéljük, és tiltakozunk ellene. (Nagy taps.) A tényékhez tartozik, hogy az India és Kína között keletkezett áldatlan viszály hírére — ahogy az szokott lenni — megjelent Indiában a ragadozó, az Egyesült Államok. Egyáltalán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperializmus képviselői és búj lógató) megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosztani, üldözni, bebörtönözni és gyilkolni. A felelős indiai tényezőknek tudniok kell, hogy a kommunisták és a haladó emberek üldözése még soha sem vált a jó ügy javára, mindig az imperialista reakció és a belső reakció erőit erősítette. Mi sokszor üdvözöltük India demokratikus és szabad fejlődését, és az a véleményünk, hogy a haladás és a demokrácia erőire kell támaszkodni. Szót kell érteni Kína és India között, hogy az emberiség javára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is, és ne az imperialisták aknázhassák ki a viszályt a világ összes haladó erői. többek között a független India népének érdekei ellen. Elvtársak! Ügy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak politikai, gazdasági, kulturális programunk végrehajtásának feltételei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Magyar Népköztársaság külpolitikai érdekeit^ népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődését. népünk életszinvonalának rendszeres emelését, társadalmunk politikai és erkölcsi összeforrottságát, a szocialista társadalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgálják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért sri. kérem a tisztelt kongresszustól, a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság nevében, liogy a két jelentést és ezt a most elhangzott választ vegye tudomásul, a benyújtott javaslatokat emelje határozattá. Biztos, hogy a Vili. kongresszus ezzel új. jó és hatalmas fegyvert ad pártunk és népünk kezébe a további harchoz, további sikerek eléréséhez. (Hosszantartó. viharos, nagy taps.) * A kongresszus zárt ülésen megválasztotta a Központi Bizottság tagjait, póttagjait, valamint a Revíziós Bizottságot, a Központi Ellenőrző Bizottságot. A kongresszus Kádár elvtar.-, zárszavával befejezte munkáját. döntő kérdés most a mezőgazdaság, az egész nép számára. A feladatokról, a munka irányáról helyesen szóltak a felszólalók. Mezőgazdasági terveink világosak, helyesek, azok végrehajtásán kell dolgoznunk. Az új, magasabbrendű, szocialista jellegű formát kell megfelelő szocialista tartalommal megtölteni, s erősíteni a szocialista termelési viszonyokat. Azok az eredmények, amelyeket Lombos elvtárs ismertetett a kongresszuson, önmagákéit beszélnek. Ahogy Győr megyében megszilárdultak a termelőszövetkezetek, sorra-rendre úgy szilárdulnak a többi megyében is. Felvetődött itt három konkrét kérdés: három- és négyezer holdas terüiletúek legyenek-e a termelőszövetkezetek, szűnjenek meg a gépállomások, s hogy a gabonatervet ne holdban, hanem métermázsában szabják meg. Mindhárom kérdésben azt ajánlom a kongresszusnak, hogy ne foglaljon állást, mert egyik sem olyan, hogy kapásból el lehetne dönteni. Lehet, hogy a három- és négyezerholdas termelőszövetkezet a gaz-Szeretném még röviden érinteni a művészet és az irodalom nék, a pártosságot, de a jó éí te-kérdé-seit. Darvas elvtárs szólott arról, hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az igazság. Örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény a határozott állásfoglalás a szocializmus és a nép ügye mellett. Ez helyes és ezt követeli a párt. Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Erről szólott Major elvtárs is. Ö aiz alkotói felelősségre helyezte a súlypontot és én azt hiszem, ez a helyesebb. Mert a kísérletezés szabadsága megvan. Amit erősíteni kell, azaz alkotói felelősség. Felvetette Darvas elvtárs, hogy az irodalmat ne tekintsük egyszerűen a politika ábrázolásának. Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már megszűnt. Van ilyen szemlélet, de nem a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól tudja, hogy az irodalom és a művészet nem egyszerűen a politika ábrázoló eszköze. De egy politikai követelményt aaért hangsúlyoz-Most a pártmunka kérdéseiről sok, a közi adatba átment, eifogaszeretnók szólni. Több felszólaló említette a pártmumka társadalmasítását, azt, hogy ne csak függetlenített emberek végezzenek pártmunkát, hanem társadalmi alapon dolgozó emberek is. Ennek sok előnye van. Mert például, ha egy munkásentbernek egy másik gépen dolgozó munkásember mondja, hogy ezt olcsóbban és gyorsabban js meg lehet csinálni, annak más a nyomatéka, mint egy meggyőzésre függetlenített ember szavának. Vagy, ha egy alkotó művész magyarázza egy másik művésznek, hogy alkosson kicsit szebbet is, meg jobbat is, az másképp hangzik, mintha egy minisztériumi előadó mondja ugyanezt az alkotóművésznek. Sok területen hasonló a felfogás a közvéleményben és ezért is jó a társadalmi alapon végzett pártmunka. A párt munkastílusának már A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen Ez a legfőbb kötelességünk. Ha a Nemzetközi feladatainkról is szeretnék noviden szólni. Azt íos harcban kivívni a háború nélküli világot. A legfontosabb a munkánkban: a bizalom a nép, a néptömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei, iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. (Nagy. taps.) Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt, bizalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kiderül majd, hogy az illető méltatlan volt a bizalomra, mintsem, hogy mind a száz emberrel szemben eleve legyünk bizalmatlanok, s akkor ez is további bizalmatlanságot szül. Éberség kell, de nem a néptömeggiel szemben, hanem az imperializmussal és az osztályellenséggel szemben. mi kongresszusunk egyoldalúan elítélte az Albán Munkapárt vezetőit. Mi ezt a megállapítást, mint a kínai élvtársak álláspontját, ebben a kérdésben figyelembe veszszük, a kínai elvtársakat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelembe a mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világmozgalom állásfoglalását. (Hosszantartó, nagy taps.) Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az imperialisták minden olyan tervet, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor gyengülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista világmozgalom és a szocialista tábor egysége, a marxista—leninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps.) Említésre méltó, hogy kongresszusunk ülésezésének napjaiban is olyan változások álltak be a nemzetközi helyzetben, amelyek a mi álláspontunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Államok kormánya megszüntette a Karib-tengeren korábban létesített blokádját, dernobdlizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának provokatív lépésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nemzetközi ereje. Továbbra is úgy kell fellépnünk és küzdenünk, hogy mind a békét, mind Kuba szuverónitását a kubai nép és az őt támogató haladó erők biztosítsák és Kubát megtárnadhatatlamná tegyék. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáló intézkedésekkel felelt, és a harckészültséget feloldotta a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél.
