Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-23 / 274. szám

I 6 Péntek Intézkedjünk, amíg nem késő Háziafe és fajaik veszélyességéről ír Kejpenyes Jámos olvasónk Szarvasról. Levelében a szarvasi tanács illetéke­seihez szól, de figyelmeztetésül szol­gál írásának tartalma más város vagy község tanácsi szerveinek is, ahol a szarvasihoz hasonló esetek vannak. Szarvason ugyanis a Kossuth Lajos ut­cában az utolsó ház tégla kerítése ve­szélyes a járókelőikre nézve. Mint ol­vasónk írja: „Ez a téglakerítés annyira kibillent, hogy a teteje csaknem a járda fölött van. A falat kitámasztották, s az idő­sebbek el is kerülik ezt a sarkot. Igen ám, a gyermekek azonban játszadoz­nak a falat kitámasztó oszlopok kö­zött, s félő, hogy egyszer rájuk omlik az. Ilyen veszélyes épületfal-marad­­vámy van a Kulcsár utcában, az egyik orvos háza előtt. De még ennél is ve­szélyesebb az utca felőli házfal a Tom­­ka-féle Kása-malommal szemben. Er­re a házra már figyelmeztető táblát is tett ki a tanács, a gyermekek azonban ennek ellenére piszkálják az egyre lassuló téglákat. Meg kellene ezeket szüntetni azért is, mert csúnyák, mert úgy is kidőlnek, s ami a legfontosabb, könnyen balesetet okozhatnak.” A hála jeléül November 7-e jelentőségéről ír O. Kovács Klára békési középis­kolás tanuló. Levelében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ról, mint fordulópontról ír, arról, hogy megszületett az első olyan állam, ahol az emberek szabadok, ahol a munkának van értelme. ,J3üszkék vagyunk, hogy mi is a szocializmus útjára léptünk — úr ja többek között. Mindezt azok­nak a hősöknek köszönhetjük, akik vérük hullatásával a mi sza­badságunk alapjait is megteremtet­ték. Mi, diákok mindent nekik köszönhetünk, az iskolákat, a gimnáziumokat, a technikumokat és egyetemeket. Nekik köszönhet­jük a tanulást, és ezért hálánkat és megbecsülésünket úgy fejezzük ki, hogy igyekszünk jól tanulni, megállni helyünket az iskolában azért, hogy az életben is el tud­juk majd végezni a ránk bízott feladatokat.” öngól A november 9-én megjelent Gyulai Hírlap első oldalán kö­zölt „Melegágyak tiltott terüle­ten” című íráshoz fűz egyikét megjegyzést Nádházi Sándor gyu­lai olvasónk. Mint írja, csak örül­ni lehet annak, hogy a tanács gon­doskodik a város lakói egész­ségének védelméről, szívügyének tekinti a város szépségét. „Ez dicséretre méltó, de hogyan számítja ki az írás ikesztöje, hogy a Nagyváradi út jobb olda­lán — mert ez nem tartozik a belvároshoz — szabad termelni minden fajta trágyával, de a bal oldalon — mivel az már a belvá­roshoz tartozik — nem, mert az járványt terjeszthet. Furcsa egy kissé, hiszen tudott dolog, hogy Európában háromezer fajta légy van, s ez alól nem mentes hazánk sem, sőt Gyula sem. A légy pe­dig nem válogat, hogy jobb vagy bal oldalra szálljon, sőt még né­hány százmétert is odébb repül Az ilyen tiltó rendeletek mellé egy tiltó táblát is javaslok a Nagyváradi út jobb oldalára a kö­vetkező szöveggel: A bal oldalra berepülni tilos.” Nagymamák ankétja Idősek és fiatalok találkozásáról, a nagymamák ünnepléséről ír Jambrik Imréné kamut! olvasónk. Levelében a Béke Termelőszövetkezet nőtanácsá­­nak munkájáról emlékezik meg, s többek között a nagymamák ankétjé­ről. „Az ankéton mintegy száz nagyma­ma vett részt. A Béke Tsz autója a legtávolabbi helyről is beszállította a nagyszülőket. A szépen jeldíszített kultúrteremben Szlankó János, a párt­­szervezet titkára köszöntötte az időse­ket, majd az úttörők szavalatokkal és jelenettel kedveskedtek. Az előadás után jilmet vetítettek, illetve finom borjúpörköltet tálaltak az asztalra, amelyen a nagymamák tányérja mel­lett egy-egy szál vörös szegfű díszlett." SPORT Gyulai kerekesek A gyulai kerékpársport társadalmi szövetségének elnökével ülök a 100 éves cukrászda egy meghitt zugában. A falon, ha. nem is éppen százéves, de minden esetre öreg inga óra. Mintha csak példázná e sportág fejlődését, áll. Jánosi sporttárs. a kerékpárszakosztály vezetője kássé szomorúan mondja: — Sajnos így van, már két éve, hogy volt egyesületünk, a Helyiipar Sport­köre hűtlen lett hozzánk és azóta sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kapunk. Az egykor — joggal mond­hatom — országos hírű gyulai gárda, sehol sincs. Zsiga Ferenc, Bende Sán­dor, Bagi Sándor, sok nagyszerű csata hőse, be-benéz hozzám és .. . — vonja fel a vállait — most ennyiből áll ná­lunk a sportélet. S közben a kerékpár szerelmese, aki 1938-ban hozzálátott — Nagy Lajossal, a másik veterán kerekessel — e sport­ág elterjesztéséhez, az írásos és fény­képes dokumentumokat mutatja, 35 éves kerekes pályafutásáról. Arról be­szél, hogy a nyáron városunkon is vé­gigvonuló „Tour de Hongrie” nemzet­közi mezőnyének egy hatalmas tor­tával kedveskedett és elkísérte a Gyu­la—Debrecen közötti szakaszon. De most úgy tűnik, hogy újra lesz „kerekes élet” Gyulán. A megyei TST jelentős anyagi támogatást ígért. Üj sportkörünk, a „Pedagógusok” pedig biztosíték arra, hogy anyag is lesz az anyagiak mellé. Szeretnénk az új sportkörrel a leg­hatékonyabban együttműködni, nem akarjuk mostoha gyermeknek érezni magunkat a többi szakosztály között, mint ahogy eddig éreztük. Ha a me­gyei és a járási TST-től megkapjuk a megígért támogatást, akkor hiszem, hogy újra sokat fognak magukról hal­latni a gyulai kerekesek ... esetleg megyénk határain túl is. Béla Ottó BEMUTATJUK vw^wwwwwwwwwvwww Szarvason, a KISZ járási végrehajtó bizottságon találtunk rá Sebő János asztalitenisz sportolóra. Amikor, mint asz tali teniszezőt kerestük, nem tudták, kiről van szó, nem csoda, hiszen tehetséges lab­darúgónak in­dult, de lábtö­rése kettévágta egyébként szép jövőt ígérő pá­lyafutását. Fia­talember, s már 16 éve sportol, neveli az ifjúságot. — A lábtöré­sem óta aszta­litenisz-sportot űzök csak — mondotta —, bár itt is szük­ség van láb­munkára, de ezt jobban sze­retem. Erről egyéb­ként eredmé­nyei is tanús­kodnak, mert a múlt évben a Spartakiád me­gyei versenyén négy első he­lyezést ért el. Megszerezte egyéniben, ve­gyes-párosban, párosban és csapatban a bajnoki címet. Sportbeli érté­kén túl sze­rénységéről hí­res. Sebő János űOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ÖKÖLVÍVÁS Gyulai MEDOSZ — Hatvani VSC 15:3 Apróhirdetések Rézüst katlannal, asztalok, szekrények, székek, fotel, zongoraszék, villanysü­tő, vlllar.yrezsó, műszerszekrény, mű­szerasztal, zzírosböciönök eladók. Dr. Középesy, Gyula, Hétvezér u. 5. 64407 Motorkerékpárt, rádiót cseréiméit tele­vízióért. Baditz Pál, Miskolc, Tass u. 15. 2250 Budapesti egy szoba, komfortos, vil­­laház-felügyelőségi lakásomat elcserél­ném gyulaira. Érdeklődni: Budapest II., Pasaréti u. 65 vagy Gyula, Eötvös u. 10., földszint 2, Fonád György. 64404 A Békéscsabai Földművesszövetkezet a kiskondorosi csárda 10. számú ital­boltjába vezetőt keres. Erkölcsi bizo­nyítvány szükséges. Jelentkezni: Bé­késcsabai Földművesszövetkezet, Sza­badság tér 23. 73655 Üj diófa hálószobabútor eladó. Meg­tekinthető: Gyula, Kosár u. 5. 64405 200 négyszögöles házhely, egy maha­góni hálószobabútor eladó. Gyula, Wes­selényi u. 8. Érdeklődni: délelőtt 10-ig és este 7 után. 64409 Közel egy éve nem volt Gyulán ököl­vívó-mérkőzés. Ez meglátszott a közön­ség érdeklődésén is. Mintegy kétszázan voltak kíváncsiak a megfiatalított gyu­lai csapat szereplésére. A mérkőzések általában nem voltak magas színvona­lúak, inkább küzdelmek jellemezték az összecsapásokat. Részletes eredmények (elöl a vendégek). Pál—Jordán: A lsét serdülő ver­senyző közül a gyulai fiú egy árnya­lattal többet támadott, 0:2. Kókal—Perei n: Mindkét játékos ál­landóan rohamozott. Perei II inkább a belharcban volt eredményes, a döntet­len igazságos, 13. Csollár—Tóth: Az erősebb testi fel­építésű Csollár rohamai ellenére a technikásabb Tóth keresztbe ütéseivel biztosan győzött, 13. Zsámboki—Ordasi: A hatvani fiú pontosabbakat ütött és a sokat sza­bálytalankodó. Ordasi számára hízelgő volt a döntetlen, 2:6. Kelemen—Pálinkás n: A gyulai fiú nem nyújtotta azt, amire képes. Csu-A Mezőkovácsházi Gépállomás felvesz jármű villamossági villanyszerelőt, ki­emelt órabér mellett. Jelentkezni lehet a Mezőkovácsházi Gépállomás műszaki vezetőjénél. x Bestiális gyilkosság Gyulán y Gyul&n évtizedek óta nem fordult elő ilyen kegyetlen bűn­tény, mint amelynek kedden reg­gel terjedt el a híre. Mindenki másképp beszélte el a történteket és csak nehezen lehetett megtudni, mi is a valóság. Szakmándi László, a statisztikai hivatal járási kirendeltségének dolgozója, hétfőn este fél nyolc tájban kilenc késszúrással megöl­te tőle törvényesen elválasztott feleségét, volt apósának Thököly utcai lakásán. A fiatalasszony, akit volt férje — a letartóztatásban lévő gyilkos — többször életveszélyesen meg­fenyegetett, este fél nyolc tájban tüzelőért ment ki a lakásból. Fé­lelmében megkérte apját kísérje ki. Az udvarban lévő fásszínből visszatérve toppant elébük Szak­mándi László, aki a ház mögött álló üres telken keresztül hatolt be az udvarra. Szóváltás keletke­zett köztük és a fiatalasszony elő­re szaladt. Szakmándi utolérte és mielőtt apja megakadályozhatta volna, többször kést döfött a fia­talasszony hátába. A fiatalasszony a helyszínen meghalt, a gyilkost az apa tette ártalmatlanná, majd a rendőrség letartóztatta. . Megnyílt Békésen A háztartási gépek és felszerel,ések köl­csönzője, Rákóczi úí 5. szám alatt. Kaphatók: mosógép, parkettkefélőgép, porszívó, háztartási edényeik, kerékpár, permetező, falfestőhengerek és perzse­lőgép. Kényelmes, előnyös, befektetés nélkül használhatja a köl­­csön adott gépeket!'________________618 I 52 — Jő messzire jöttek. Biztos valami komolyabb ügy miatt, mi? — Nem tudom, — vont vállat Aszker. — Azt hiszem, embere­kért. —Cigarettát vett elő, s megkínálta a kollégát. — Hát te, kivel jársz? — A lágerparancsnok helyet­tesével. — Nahát! — Aszker megvere­gette Fitterman hátát. — Éppen őhozzá jöttünk. Még tegnap ta­lálkoztak. A gazdám most is ve­le van, azt hiszem. — Az órájá­ra nézett. — Azt mondta, tíz órára készítsem el a kocsit. Most kilenc múlt néhány perccel. Tán még lesz idő lemosni, mi? — Ülj be. Elvezetlek ódéiig. Gyere mindenütt utánam. A kocsimosó alig egy kilomé­terre Volt Aszker és Fitterman oldalt álltak, amíg a munkás — egy éltes, aszott, szikár deportált — akkurátusán, de igyekezettel lo­csolta a fecskendőből a vizet a kocsira. — Te mióta vagy itt? — kér­dezte Fittermantól Aszker. — A láger megalapításának első pillanatától. Hamarosan Auschwitz fennállásának ötö­dül évfordulóját ünnepeljük. Még kilencszázharminckilenben jöttünk ide. Köröskörül krump­liföld volt itt, semmi egyéb. És most? — A sofőr jelentőségtel­jes mozdulatot tett a fejével. — Nézz körül. Egész város lett itt. Valóságos város! — Hát ez mi? Valami gyár? — Aszker a hatalmas épületre mutatott, amelynek magas ké­ményeiből sűrű fekete füst go­­molygott. — Gyár! — Fitterman fölényes nevetésben tört ki a naiv kér­désen. — Hadd nézzelek meg jobban. Hiszen te egészen zöld­fülű vagy! Ez Auschwitz, jólé­lek! — No és? — Itt csak egyféle gyár füs­tölöghet éjjel-nappal: a krema­tórium. Krematórium! Aszkernek most már nem kellett tovább kutatnia a bűzt, amely Ausch­witz levegőjében terjengett. A lágerzóna kapujában nők pán annak köszönhette a győzőmét; hogy többet támadott, 2*. Sándor—Perei: Sokkal nehezebb küzdelmet hozott ez a mérkőzés, mint ahogy azt várni lehetett volna. Már az elején nagyszerű kemény Perei hor­gokat láthattunk. Aztán a gyulai fiú érthetetlenül lefékezett. Csak nagyobb rutinjának köszönhette győzelmét, 2Ué. Benes n—Váradl: Óriási ütésváltá­sokkal kezdődött a mérkőzés. A má­sodik menetben aztán egyre több lett a szabálytalanság. A bíró két ízben is figyelmeztette a hatvani fiút, majd érthetetlenül mindkét versenyzőt le­léptette. Oláh—Cseket A hatvaniak edzője igen sportszerűtlenül az első ütésnél bedobta a törülközőt, 2:12. Benes I.—Bogár: Az egyformán nagy ütésekre menő versenyzők jól állták egymás rohamait és igazságosan osz­tozkodtak a pontokon, S:13. Molnár—Pálinkás It Pálinkás tart)« jó formáját. Nem okozott különösebb feladatot a nála jőval idősebb Molnár legyőzése, 3:15. B. O. egy csoportja jelent meg: vala­mi zsákszerű, rongyokban lógó szürke lebemyeget viselő elkín­­zott asszonyok. — Sétálni hozták a menyasz­­szonyokat, — sízólalt meg Fitter­­man. Kutyákat vezető SS-fcfetonák kísérték a menetet. Valahová bandukoltak az asszonyok, akik láthatóan igyekeztek, hogy ne maradjanak el egymástól. Oldalt, a sor mellett egy csinos német nő ment, katonatiszti egyenru­hában. Borjú nagyságú dogot vezetett pórázon. — Maria Mandel Oberaufse­herin — mondta félhangosan a sofőr, a nő felé intve. — Hová viszik őket? — kér­dezte Aszker. — Az Unionba. — Union? — Igen. Hadianyaggyár. Nem messze van innen. Sok hasonló csőcselék dolgozik ott. A kocsimosó fogoly — kezé­ben a slaggal — Aszker és Fit­terman felé indult. — Kész az autója, uram, — mondta alig hallhatóan a fogat­lan öreg. Fitterman egy cigarettát do­bott oda neki. Aszker kinyitot­ta a cigarettatárcáját, s kivett belőle még kettőt. Többet nem mert adni, félt, hogy feltűnő lesz. A fogoly szeme boldogan csillogott. Felvette a cigarettá­kat, mélyen meghajolt, majd Mt. **v ember 23. OLVflSOINKIt^

Next

/
Thumbnails
Contents