Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-22 / 273. szám
1962. november 22. 2 Csü törtük A Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusának 2. napja (Folytatás az 1. oldalról) repének lebecsülésével, s helyes következtetéseket vont le a múlt súlyos hibáiból. A párt a történelmi tapasztalatok alapján tanította a népet és egyúttal maga is tanult a néptől. A párt a néppel tanácskozva dolgozta ki politikáját s ezért a dolgozó tömegek joggal tartják az MSZMP politikáját saját politikájuknak, s lelkesen támogatják azt és harcolnak hiánytalan megvalósításáért. A magyar nép és forradalmi élcsapatának egysége, döntő tényezője volt Magyarországon a szocializmus felépítéséért folytatott harcnak — mondotta Kuusinen, majd megemlékezett arról, hogy az utóbbi években a magyar nép pártja vezetésével sikeresen oldott meg sok bonyolult gazdasági feladatot. A magyar kommunisták hozzáértéssel oldották meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi feladatát. Azért tudták ezt a feladatot sikeresen megoldani, mert a párt politikája, a falun megegyezett a dolgozó parasztság, az egész nép érdekeivel. — Kedves Elvtársak! — folytatta. — Köszöntjük nagy sikereiket és Önökkel együtt büszkék vagyunk azokra. Jól értjük azt, hogy a ragyogó perspektíva, amelyről Kádár élvtárs beszámolójában szólt, a Magyar Szocialista Munkáspárttól nagy erőfeszítéseket, nehézségek leküzdését követeli, akárcsak azt, hogy hozzáértéssel tudja szervezni a dolgozókat a szocialista építés új, hatalmas feladatainak teljesítésére. Teljes szívünkből kívánunk magyar elvtársainiknak sikert ehhez a nagy és nemes munkához! Üj gazdasági és politikai sikereik nagymértékben hozzájárulnak a szocialista világrendszer megazilárdításához. Ezután a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldötte beszélt azokról a feladatokról, amelyeket jelenleg a Szovjetunió Kommunista Pártja és Központi Bizottsága old meg. Elmondotta, hogyan halad azoknak a grandiózus terveknek teljesítése, amelyeket a párt meghatározott. A szovjet kommunisták teljes joggal jelenthetik, hogy a párt által kidolgozott, a kommunizmus felépítését meghatározó lenini irányvonal sikerrel valósul meg. Kuusinen elvtárs részletesen szólt a szovjet ipar, mezőgazdaság nagy fejlődéséről, s hangsúlyozta, hogy a XXII. kongresszus után a Szovjetunió Kommunista Pártjának tevékenységét különösen bátor újító szellem, a kommunista építés feladatai megoldása, új formáinak és módszereinek keresése jellemzi. — Jelenleg pártunk újabb jelentős intézkedéseket hozott, amelyek programjának sikeresebb megvalósulását irányozzák elő. Ezekben a napokban kezdte meg munkáját Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése. A plenáris ülésen vitatják meg a népgazdaság pártvezetésének javításával, valamint a párt- és állami ellenőrzés szervezésének javításával kapcsolatos alapvető kérdéseket — mondotta. — A párt sarkalatos intézkedéseket szándékozik végrehajtani, hogy biztosítsa a pártszervek részéről az összes iparágak konkrétabb és tervszerűbb vezetését. A hatalmas átalakulások újabb sikerek záloga a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tényleges megvalósításában. Ennek a programnak a megvalósítása közelebb viszi a szovjet népet a kommunista társadalom felépítéséhez — mondotta Kuusinen elvtárs, majd így folytatta: — A kommunizmus építését országunkban mi úgy tekintjük, mint a szocialista tábor népeinek, a fényes jövő felé való közös haladásának szerves részét. A Szovjetunió Kommunista Pártja legfontosabb feladatának tartja, hogy tovább fejlessze a szocialista országoknak a proletár nemzetköziség elvein alapuló gazdasági együttműködését és kihasználja a szocialista világrendszerben rejlő előnyöket és objektív törvényszerűségeket. A szocializmus országai közötti gazdasági kapcsolatok megerősítése lehetővé teszi, hogy még nagyobb sikereket érjünk el mind az összes szocialista országok gazdasági életének fejlesztésében külön-külön, mind pedig együttműködésünk egészében. Ez segíti, hogy a szocialista világrendszer a világ leghatalmasabb ipari központjává váljék, és biztosítja a sikert a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben. Kuusinen ezután a nemzetközi politika időszerű kérdéseire tért át Gyors és hatásos intézkedésekre volt szükség a helyzet megmentésének érdekében. Ilyen intézkedéseket hozott a szovjet kormány, figyelembe véve ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban nemcsak eszeveszett háborús gyújtogatok vannak, hiszen ft lakosság széles körei, és felelős társadalmi személyiségek is, józanul értékelik a világ mai erőviszonyait és tudatában vannak a termonukleáris háború katasztrofális következményeinek. A maximális kitartás és meggyőződés erejét tanúsítva a levélváltás folyamán, a szovjet kormánynak és Nyikita Szergejevics Hruscsovnak végeredményben sikerült az éles és veszélyes válság leküzdésére vezető ésszerű kompromisszumot elérnie. Így győzött az értelem a bonyolult nemzetközi kérdés eldöntésében. Sikerült egyidejűleg megvédeni Kuba szabadságát is és elérni az atomháború megelőzését is. Soha ezelőtt az amerikai kormány nem tett Ígéretet a forradalmi Kuba függetlenségének tiszteletben tartására. A kubai válság kritikus időpontjában a háborús kaland legőrültebb hívei az Egyesült Államokban arra számítottak, hogy sikerül bennünket meggondolatlan tettekre provokálni, s ezáltal az általuk óhajtott módon indokot szolgáltatni a termonukleáris háború kirobbantáséra. De elszámították magukat. A Szovjetunió a világbéke megrendíthetetlen támasza maradt Kubáról szólva megállapította: önök tudják, hogy a Szovjetunió, mint a többi szocialista ország, elejétől kezdve abban látta feladatát, hogy megvédje a forradalmi Kuba szabadságát és függetlenségét. A kubai nép miután kezébe vette a hatalmat, a nyugati féltekén elsőnek állította maga elé azt a feladatot, hogy felépítse a munkások és parasztok államát. Mindenki emlékszik arra, milyen határozottan visszaverte a múlt évben a hősies kubai nép igaz ügyéért vívott horcában az Egyesült Államok reakciós erőit és zsoldosait, akik ellenforradalmi inváziót szerveztek Kuba ellen. De az amerikai imperializmus agresszív körei nem hagytak fel a Kuba elleni újabb invázió előkészítésével. Ezért a Szovjetuniónak •legelső gondja az volt, hogy meglelő intézkedéseket léptessen Aetbe, melyek segítséget nyújtanának a Kubai Köztársaságnak a katonai invázió megelőzésében, az amerikai agresszorok ellen. A szovjet kormány Kubának gazdasági és katonai segítséget nyújtott, védelmi célokra átadott neki saját rakétáiból bizonyos korlátozott mennyiséget. Mint ismeretes, október második felében a helyzet a végletekig kiéleződött, s a Kuba elleni közvetlen támadás bármely órában bekövetkezhetett volna. Mindenki számára világossá vált, hogy Kuba függetlenségének veszélyeztetése, az Egyesült Államok agreszszív körei által a termonukleáris háború kirobbantásának veszélyévé nőtte ki magát. Soha még a háború utáni időszak folyamán az új világháború létrejöttének veszélye nem volt ennyire közel. Igaz, hogy egyes, a forradalmi Kubától távol élő személyiségek ugyan — gondolok itt az albán vezetőkre — most azon lármáznak, hogy egészen másként, kellett volna cselekednünk. Önök, elvtársaim, természetesen általában ismerik az albán vezetők szakadár szerepét. A referátum teljes joggal ítélte el káros tevékenységüket, élesen elítélték őket más tesvérpártok képviselői is. Az albán szakad árok azonban a kubai kérdéssel kapcsolatban ismét régi szerepkörükben lépnek fel. Mellüket verve olyan marxistáknak—leninistáknak adják ki magukat, akiknél különbek nincsenek a világon, s azt állítják, hogy a Szovjetunió, amikor a kubai kérdésben kölcsönös kompromisszumban egyezett meg, éltért a leninizmus élveitől. Az ilyen nagyszájú, szélső „baloldali” kritikusok bátran csörtetnek a szó fegyverével a világimperializmus előtt. A valóságban azonban alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy a forradalmi Kubának akár a legcsekélyebb gyakorlati segítséget is nyújtsák az imperialisták agressziója elleni küzdelmében — fűzte hozzá és utalt arra a küzdelemre, amelyeket annak idején már Lenin folytatott a szocialista forradalom sorsára veszélyes és káros „baloldali kommunisták” ellen. Meg kell értenünk — mondotta —, mit jelent ma az ál-forradalmi frázisokkal való dobálódzás, az im. perializmus előtti „kapituláció”val való felelőtlen vádaskodás. Ez azt jelenti, hogy akarva-nem akarva csapást mérnek a világ kommunista mozgalmának marxista—leninista egységére, a történelem tapasztalata pedig azt bizonyítja, hogy e szent egységnek a megbontására irányuló kísérletek eddig még senkinek sem váltak becsületére és dicsőségére. Elvtársak! Az emberiség megmentése a tér. monukleáris kataszrófától — lehet-e a világon más probléma, amely háttérbe szoríthatná korunk é nagy feladatát. Mit jelent ma a világbéke megszilárdításáért folytatott harc? A békeharc legfontosabb konkrét formája az általános és teljes leszerelésért vívott küzdelem lett. A leszerelés — korunk erőteljes követelése. Világszerte óriási lelkesedéssel fogadták a Szovjetuniónak a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatát. És nemcsak hálával, hanem nagy reménységgel is fogadták. A Nyikita Szergejevics Hruscsov által kitűzött jelszó: „Békét, fegyverek nélkül, békéi, háborúk nélkül” sok milliós tömegeket hozott mozgásba minden világrészen, minden országban. Ezután rámutatott, hogy a leszerelés követelése ma már a népek harci zászlaja és gyakorlati küzdelmének ügye. A leszerelésért folyó küzdelem élén a szocialista államok haladnak. Ezek maguk is* birtokában vannak olyan hatalmas anyagi erőknek, melyek kikényszerítik a tiszteletet ezen országok béketörekvései iránt. Nem jeliemző-e, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén egyetlen imperialista hatalom sem tartotta lehetségesnek, hogy felszólaljon az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslat ellen? Kénytelenek voltak, legalábbis színleg egyetérteni ezzel a javaslattal, bár a légkülönbözőbb akadályokat gördítik annak gyakorlati megvalósítása elé. A legfontosabb ma az, hogy fokozódjék a népek aktivitása a háború elleni küzdelemben, és erősödjék az összes békeszerető erők akcióegysége. A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz azért, hogy megerősödjék a béke megőrzéséért síkraszálló társadalmi és politikai erők szolidaritása. Pártunk óriási jelentőséget tulajdonít azokkal a fiatal államokkal való barátságának, amelyek nemrég vívták ki nemzeti függetlenségüket. Ezek az államok hatalmas és növekvő erők az imperializmus elleni küzdelemben. Mi nagyra becsüljük hozzájárulásukat a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, nagyra értékeljük békeszerető politikájukat. Mindent megteszünk, hogy tovább fejlesszük együttműködésünket ezekkel az országokkal. Beszéde végén Kuusinen elvtárs hangoztatta: Nagy és felelősségteljes feladatok várnak korunkban a világ kommunista mozgalmára. Ez a mozgalom emeli magasra az imperializmus elleni küzdelem, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás zászlaját. Saját soraink egysége, a marxista—leninista pártok testvéri családjának, a világ szocialista összefogásának egysége döntő feltétele a demokratikus, imperialista-ellenes erők egész szövetsége tartósságának. A szovjet kommunisták szent kötelességüknek tartják, hogy erősítsék a szocialista országok, valamennyi marxista—leninista párt barátságát és együttműködését. Beszédét e szavakkal fejezte bej Nagyra értékeljük a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzájárulását a világ kommunista mozgalma egységének megerősítéséhez. Az MSZMP küldöttsége az 1960. évi moszkvai értekezleten mélységes megértést tanúsított azon követelmények iránt, amelyeket a je. lenlegi körülmények között a nemzetközi kötelesség támaszt minden marxista—leninista párttal szemben. Mélységes meggyőződésünk, hogy a magyar kommunisták minden marxista—leninistával együtt továbbra is vállvetve fognak küzdeni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért, korunk alapvető problémáinak megoldásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcban. Engedjék meg, hogy átadjam kongresszusuknak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözletét. (Folytatás a 3. oldalon) A Szovjetunió erejét nem kímélve küzd azért, hogy előrehaladás történjék ebben a rendkívül fontos ügyben. Kormányunk kész arra, hogy megvitasson bármilyen építő javaslatot, bárkitől is származzék az, ha utat mutat a leszerelés felé, és ha fokozatosan is, de közelebb visz bennünket a probléma megoldásához. Kodály Zoltán és Kádár János, az MSZMP KB első titkára a kongresszus szünetében. (MTI-fotő — Papp Jenő felvétele.)
