Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

1*63. november 21. 6 Szerda A Központi BSizottsség* beszámolója (Folytatás az 5. oldalról.) gató végez. Fontos szerepet töl­tenek be a marxista-leninista es­ti egyetemek tanfolyamai, amelye­ken 12 000 elvtárs tanul. Ebben az évben az iskolán kívüli párt­oktatás különböző formáinak ke­retében 620 000 hallgató, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség okta­tási rendszerében 340 000 fiatal tanul marxizmus-leninizmust. Egészségesen növekszik pártunk szervezeti ereje, pártszervezeteink száma: 17 396, a termelőszövetke­zeteknek több mint 97 százaléká­ban van pártszervezet. A párttag­ság létszáma (tagjelöltekkel együtt) ez év szeptember elsejei adatok szerint 511 965, tehát a VII. kongresszus óta 77 000-rel nőtt A pártsajtó példányszáma is nö­vekszik. A párt központi napilap­jának, a Népszabadságnak pél­dányszáma jelenleg 707 000, száz­ezerrel több mint a VII. kongresz. szus idején volt. Növekszik folyó­irataink példényszáma is. A rádió és a televízió előfizetői­nek növekvő száma, a lapok iránti nagy kereslet, népünk politikai érettségének és érdeklődésének bi­zonysága. Bizonysága ez annak is, hogy a rádió, a televízió és a lapok színvonala emelkedett, dolgozóik segítik a pártot, lépést tartanak a fejlődés .hozta feladatokkal. Most arra lesz szükség, hogy a sajtó munkásai tovább gyarapítsák ide­ológiai ismereteiket és szakmai tudásukat; tegyék még színvona­lasabbá, még gazdagabbá és még sokoldalúbbá agitádós és propa­gandamunkájukat. A káderek nevelésével és kivá­lasztásával foglalkozva a beszá­moló megállapította: a helyzet ezen a területen egészséges. Meg­szűnt a titokzatosság és a pártszer­vezetek egyre inkább sokoldalúb­ban, előítéletek és sablonok nélkül ítélik meg az embereket. A múlt­beli érdemek számontartásán és változatlan megbecsülésén kívül, a kádermunkában most előtérbe ke. rült a feladatra való alkalmasság követelményeinek érvényesítése. A kádermunkában az eszmei és poli­tikai képzés mellett mindig ügyel­ni kell rá, hogy mindenkit megóv­junk a hosszú ideig végzett jó munka után még rendes embere­ket is megkísértő hibáktól, a sze­mélyes népszerűség hajszolásától, az elbizakodottságtól, a hatalmas­­'kodás veszélyétől. A legjobb or­vosság e tekintetben is a pártnak az t utóbbi években kialakított egészséges munkastílusa. A párt munkastílusának lé­nyeges vonása változatlanul az, hogy a párt minden tagjá­nak és funkcionáriusának eleven és szoros kapcsolatban kell élnie a dolgozó tömegek­kel. Ez az eredményes párt­munka elengedhetetlen felté­tele. A kommunisták maga­tartásában az elvi szilárdság egységben van a dolgozó em­berek mindennapos gondjai iránti figyelmességgel és hu­manizmussal. A kommunista vezetőktől meg kell követel­nünk a szerénységet és a kö­zösség áldozatkész, önzetlen szolgálatát. Kialakult, de tovább kell erősí­teni a párton belül a választott szervek önállóságát. Ez véd leg­jobban a munka elbürokratizáló­dása ellen. Pártéletünk fejlődésé­nek egészséges jelensége, hogy a vezető szervek mellett — minden szinten — társadalmi -bizottságok, munkatársak és aktivisták tevé­kenykednek, közöttük sokan pár­­tonkívüliek. A pártéletben egészséges légkört teremtettünk. Az emberek nyíltan beszélnek, vitatkoznak, bírálnak. Annál kirívóbb és élítélendőbb, hogy akadnak még különböző posztokon, főként állami és gazda­sági területeken kommunista ve­zetők, akik a párt politikájának szellemétől, a párt munkastílusá­tól idegen módszereket alkalmaz­nak. Az ilyen emberek a paran­csolgatok, az utasítgatók, a bírá­lat elfojtói és néha megtorlói. Az ilyen jelenségek ellen a párton be­lül, de az élet minden más terüle­tén is keményen harcolni kell. Gondozzuk pártéletünk és egész közéletünk tisztaságát, ösztönöz­zük a vitákat, őrködjünk a bírálat szabadságán. A párt valamennyi szervezeté­nek munkáját segíti a közvéle­mény, a dolgozók közvetlen támo­gatása. Évente több tízezer közér­dekű levél, személyes bejelentés érkezik a párt. és állami szervek­hez, a szerkesztőségekhez, a rádió, hoz. Ezekben a levelekben a dol­gozók olykor személyes' panasz­ként, de nagyon gyakran minden közvetlen érdek nélkül teszik szó­vá intézményeink munkájának hi­ányosságait, egyes vezetők túlka­pásait. Pártszervezeteinknek és közin­tézményeinknek elemi kötelessé­gük, hogy minden ilyen bejelen­tést, észrevételt a lehető leggon­dosabban kivizsgáljanak és a tény­leges hibákat orvosolják. Pártunknak őrködnie kell afö­lött, hogy a hibákat szóban vagy írásban bíráló dolgozók teljes védelmet kapjanak; a legerélyesebben és azonnal el kell járni a bírálat elfojtói­­val szemben. Irtani kell azon­ban a „fúrás”, a rágalom és az intrika szellemét. A jövő­ben párt- és állami szerveink komoly indokok nélkül, pél­dául névtelen levelek, beje­lentések alapján ^ljárást ne indítsanak. Elvtársak.! A párt kialakult he­lyes munkastílusának megfelelő­en a Központi Bizottság a gyakor­latban azt a módszert alkalmazza, hogy nem hoz állami intézmé­nyekre, tömegszervezetekre, kul­turális szervezetekre, vagy más önálló vezető szervekre kötelező párthatározatokat. A párt e terü­leteken úgy érvényesíti eszmei és| politikai vezető szerepét, hogy ha­tározatai az ott dolgozó pártta­gokra kötelezőek, és e párthatáro­zatok érvényesítéséért a meggyő­zés és érvelés módszereivel kell dolgozni. A Központi Bizottság közzétette a szervezeti szabályzat módosítá­sára vonatkozó javaslatait is. Az vezetett bennünket, hogy növeljük a párttagok jogait és kötelessége­it, fokozott erkölcsi követelménye­ket támasszunk a kommunisták­kal szemben. A tervezet újabb biztosítékokat tartalmaz a bírálat jogának érvényesítésére. Elvtársak! A párt hatalmas tá­maszai a tömegszervezetek és tö­megmozgalmak. A Magyar Szocialista Munkás­párt, a munkásosztály forradalmi élcsapata, munkájában természe­tesen mindenekelőtt 3 munkásosz­tály legnagyobb szervezeteire, a szakszervezetekre támaszkodik. Ezeknek taglétszáma ma kétmil­lió-hétszázezer. A szakszerveze­tekre fontos feladatok várnak a munkaverseny-mozgalomnak, kü­lönösen a szocialista brigádok mozgalmának szervezésében és vezetésében. A szakszervezetek mozdítsák elő a munkások, al­kalmazottak és értelmiségiek tevékeny közreműködését a gazdasági vezetésben, az üze­mek és vállalatok lehetősé­geinek kiaknázásában. A szak­­szervezetek viseljék szívükön a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását, segítsék a dol­gozók szakmai és politikai képzé­sét. A párt ifjúsági szervezetének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség­nek hétszáznyolcezer tagja van. A Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetése alatt működő úttörőmoz­galom nyolcszázezer gyermeket fog össze. A Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. „Az ifjúság a szocializmusért” mozga­lomban mintegy nyolcszázezer fi­atal vesz részt. A mezőgazdaság­ban kilencvenhétezer fiatal kap­csolódott be a különböző termelé­si versenyekbe, közülük tízezer a fiatal traktorosok szocialista ver­senyébe. A Kommunista Ifjúsági Szövetség által a termelőüzemek­ben indított takarékossági mozga­lomban kétszáznegyvenezer fiatal vesz részt. 1962 első félévében öt­­száznyolcvanezer fiatal kereken nyolcmillió munkaóra társadalmi munkát végzett. Mindez arra mu­tat,hogy sokszor felszínesen, igaz­­talanul szapulják a mi dolgos, ha­zaszerető fiatalságunkat. A közelmúltban tömegszervezeti alapokra helyezett testnevelési és sportmozgalmunk egészségesen fejlődött. A rendszeresen sportoló százezreken túl, az elmúlt eszten­dőben egymillió-kétszázezren vet­tek részt a különböző soprtakci­­ókban. Továbbra is fontos feladat a testnevelés és a sport fejlesztése. Jó és eredményes munkát vé­geznek a Magyar Nők Országos Tanácsának irányításával dolgozó nőtanácsok. A nők közötti politi­kai munka fontossága változat­lanul nagy és az is lesz mindad­dig, amíg a nők jog szerinti egyen­lőtlensége a gyakorlatban is teljes, ténylegesen érvényesülő egyenjo­gúsággá nem válik. A tömegszervezetekben és tö­megmozgalmakban végzett párt­munka nagy fontosságát és súlyát mutatja az, hogy igen sok párton­­kívüli munkáját befolyásolja. A szakszervezetek négyszázhar­mincötezer aktivistája közül har­minc százalék, a hétszázezres KISZ-tagságból öt százalék, a ta­nácsok százötezres tagsága közül mintegy 40 százalék, a Hazafias Népfront bizottságainak százhu­­szonhétezer-ötszázötvenöt tagja közül huszonhat százalék a párt­tag. Nagyszerű, új tömegmozgal­munkban, a szocialista bri­gádmozgalomban részt vevő négyszázezer ember túlnyomó többsége párt.onkívüli. Ez egy­úttal azt is mutatja, mennyire megsokasodtak a párt körül szorosan tömörülő rokonszen­­vezők, akik maguk is teljes odaadással és aktivitással hir­detik a szocializmus igazság gait és dolgoznak példamuta­tóan azért, hogy a szocializ­mus eszméi megvalósuljanak. Pártunkról szólva meg kell em­líteni azt is, hogy az egyesülés fő­folyamata teljesen és véglegesen befejeződött. Senki sem tartja szá­mon, hogy párttagjaink közül az egyesülés előtt ki volt a kommu­nista, ki a szociáldemokrata párt tagja. Ma az embereket pártunk­ban, kizárólag munkájuk, magatar­tásuk, aktivitásuk, a munkára való rátermettségük alapján kü­lönböztetik meg. Ez helyes és ör­vendetes. Ma a párt mindennapi munkájában érezzük annak a nagy történelmi győzelemnek áldásos hatását, hogy a magyar munkás­­osztály két pártja a marxizmus— leninizmus eszméi alapján egye­sült és — most már joggal elmond­hatjuk — egységes, szellemében és munkamódszereiben egyaránt kommunista* párttá fejlődött. A magyar nép bizalommal tö­mörül a Magyar Szocialista Mun­káspárt köré. Pártunk betölti tör­ténelmi hivatását: biztosan ve­zeti a magyar népet a szocializmus teljes felépítéséért, a kommuniz­musért vívott harcban. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Pártunk marxista-leni­nista párt, a proletár internaciona­lizmus alapján álL Legfőbb internacionalista kö­telességünknek tartjuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységének további megszilárdításán munkálkod­junk és hazánkban teljesen felépítsük a szocialista társa­dalmat. . A nemzetközi munkásmozgalom egységének alapja a kommunista és munkáspártokat egybeforrasz­tó marxizmus-leninizmus. A nem­zetközi kommunista mozgalomban ma a pártok teljes egyenjogúsá­ga érvényesül. A közös nemzet­közi harc feladatait a kommunis­ta és munkáspártok időszakos tanácskozásai határozzák meg. Az egységesen hozott határozatok minden pártra kötelezőek. így te­kint a Magyar Szocialista Mun­káspárt a kommunista és mun­káspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozásainak hatá­rozataira. A kommunista és munkáspár­tok e két tanácskozásának határo­zatai adják pártunk nemzetközi tevékenységéhez a számunkra kö­telező elvi útmutatást. E határo­zatok szellemében küzdünk a nemzetközi munkásmozgalom ér­dekeit veszélyeztető revizioniz­­mus ellen saját hazánkban is, nemzetközi vonatkozásban is. El­ítéltük és elítéljük a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége legutób­bi kongresszusának revizionista tételeit, de elítéljük a revizionis­ta jelenségeket ugyanígy, jelent­kezzenek bárhol a nemzetközi munkásmozgalomban. Elítéljük a dogmatikus, szek­tás irányzatot, mint a marxizmus­lenini zmustól idegen és a revizi­­onizmusnál nem kevésbé káros áramlatot. Harcolunk és'fellépünk ellene saját hazánkban is és a nemzetközi munkásmozgalomban is. így mélyen elítéljük a pártütő Enver Hodzsát és társait, s mind­azokat a dogmatikus-szektás fel­lépéseket, amelyek a nemzetközi kommunista mozgalom más párt­jaiban jelentkeznek. Nem értünk egyet azokkal, akik a moszkvai közös nyilatkozatokra hivatkozva helytelenítik az Enver Hodzsát és csoportját ért élkerülhteüen, szü kséges és helyes kommunista bírálatot, ugyanakkor védelmezik és támogatják azokat, akik Tira­nából gyalázkodó rágalmakat szórnak a Szovjetunió Kommu­nista Pártjára, annak Központi Bizottságára, a marxista-leninista testvérpártok egész sorára, köztük pártunkra, a Magyar Szocialista Munkáspártra is. A Magyar Szocialista Munkás­párt az internacionalizmus próba­kövének tekinti a Lenin-alapí­­totta nagy párthoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, az első munkás-paraszt államhoz, a Szov­jetunióhoz való viszonyt. Lenin fellépése óta a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme, a szovjet állam létrejötte óta a föld minden országának interna­cionalistái a Szovjetunió köré tö­mörültek és mindig azt támad­ták, mint legfőbb ellenségüket az imeprialisták, a nemzetközi mun­kásmozgalom renegátjai és ka­landor elemei. Ez a történelem ta­nítása. A Magyar Szocialista Mun­káspárt szolidáris a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának nemzetközileg is érvényes megállapításaival. E tekintet­ben is a kommunista- és mun­káspártok 1960-as moszkvai tanácskozásán kiadott nyilat­kozathoz tartjuk magunkat, amely teljes joggal állapítja meg, hogy: „... Az SZKP XX. kongresszu­sának történelmi határozatai nem­csak az SZKP és a Szovjetunióban folyó kommunista építés szem­pontjából nagy jelentőségűek, hanem új korszak kezdetét jelen­tették a nemzetközi kommunista mozgalomban is, előmozdították további fejlődését a marxizmus­­leninizmus alapján...” (hosszan­tartó nagy taps.) A kommunista világmozgalom egysége — ma inkább, mint vala­ha — a szocialista forradalom lét­érdeke. Ez az egység közös cse­lekvést is jelent a nemzetközi helyzet, a forradalmi mozgalom fő kérdéseiben. Az egységbontás csak ellenségeinknek használ, akik a kommunizmus széthullásában' re­ménykednek. A reakció képviselői száz éve táplálnak ilyen reménye­ket, s mindig hiába. Lenin már több mint négy évtizeddel ezelőtt arról írt, hogy a bolsevizmus két­­frontos küzdelemben, a kispolgári opportunizmus és a kispolgári íor­­radalmiság, a „baloldaliság” elleni harcban alakult ki és fejlődött. Ez a. nemzetközi kommunista mozga­lom fejlődésének a törvénye is. Rendíthetetlenül bízunk a marxizmus—leninizmus igazságai­ban, abban, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom teljesen le fogja győzni mind a revizionista, mind pedig a dogmatikus, szektás téveszméket. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom ereje és egysége, a marxizmus—leninizmus diadalmas eszméi alapján tovább nő és szi­lárdul. Kádár elvtárs befejezésül többi között a következőket mondotta: Mindenekelőtt és legfőképpen azt kérem a Központi Bizottság nevé­ben a pártkongresszustól, hagyja jóvá és erősítse meg pártunk ed­dig követett politikai fő irányvo­nalát, hadd haladjon pártunk és népünk, mint eddig törés, ingado­zás és kitérők nélkül a helyesnek bizonyult úton, új győzelmek felé. — Mélyen meg vagyok győződ­ve arról, hogy pártunk VIII. kong­resszusa a napirenden lévő nagy fontosságú kérdéseket alaposan megtárgyalva, megfelelő határo­zatokat hoz, történelmi feladatát jól megoldja. Bizonyos vagyok abban, hogy a kongresszus új len­dületet fog adni pártunk egész tevékenységének, népünk alkotó munkájának, a szocializmus épí­tésének hazánkban. Kádár János hosszan tartó taps­sal, lelkes éljenzéssel fogadott be­széde után az elnöklő Rónai Sán­dor, a Politikai Bizottság tagja ebédszünetet rendelt el. Az ebédszünet után Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tag­ja elnökölt. Napirend szerint kö­vetkezett a Központi Revíziós Bi­zottság beszámolója. A beszámolót Fodor Gyula, a Központi Revíziós Bizottság elnöke mondta el. A kongresszus ezután megkezd­te a két beszámoló együttes meg­vitatását. A vitában felszólalt Cseterki La­jos, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára, Takács Imre, a Duna­újvárosi Pártbizottság titkára, Raj ki Sándor, az MTA mezőgazda, sági kutatóintézetének (Marton­­vásár) igazgatója és Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára. Ezután Szakasits Árpád elnökle­tével folytatódott a vita, amelyben felszólalt Sugatagi Ferenc, a Gá­bor Áron Vasöntöde és Gépgyár dolgozója, Lombos Ferenc, a Győr megyei Pártbizottság első titkára, Sebestyén Gyula, a kővágóőrsi Bé­ke Termelőszövetkezet elnöke, Győri Imre, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára, Zsarnó­­czai Józsefné, az Egyesült Gyógy­szer - és Tápszergyár technikusa, és Nádas József, a Szolnoki Járási Pártbizottság titkára. A kongresszus szerdán reggel 9 órakor folytatja munkáját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents