Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-20 / 271. szám

19C3. november 30. 2 Kedd Ma reggel kezdődik az MSZMP VIII. kongresszusa 'több mint hatvan ország testvérpárjának képviselői vesznek részt az MSZMP kongresszusán KOMMENTÁR Az „új szellem” régi hirdetői... Érdeíkes jelenségre hívta fel a figyelmet egy nyugatnémet könyvkiadó cég tájékoztatója. A Frankfurt am Mainban széke­lő, főleg történeti művek megjelentetésével foglalkozó Albert Kiadó vállalat néhány hét óta óriási csinnadrattával hirdeti egy új „tudományos” mű előkészületeit, sőt szemelvényeket is közöl a tartalmából. A könyvet Gerhard Ritter professzor írja, címe: Bismarck. Ritter e munkájában bebizonyítja — olvassuk a tájékoz­tatóban — hogy Bismarck a Rend apostola volt, ő a németség mindmáig világító szelleme, nagy elődünk. S milyen rendet akart? Nemcsak német, de európai rendet. .. Mintha már hallottuk volna valakitől ezt a kifejezést... A gondolatmenet így folytatódik: II. Frigyes és Bismarck nem voltak militaristák, hanem a maga nemében tökéletes po­rosz államrend megtestesítői — militarista például Hitler volt, akire tábornokai sem tudtak mérséklőleg hatni. Ritter könyvének ismertetése így fejeződik be: A szerző bebizonyítja, hogy az új német szellemnek Bismarck örökségé­ből és porosz lelkivilágból kell kisarjadnia. Nagyon elgondolkoztató ez a megállapítás ... Tamás István Jobbra tolódást von maga után a vasárnapi osztrák választás? Naponta újabb külföldi delegá­ciók érkeznek az MSZMP VIII. kongresszusára, amelyen, a ma­gyar küldötteken kívül több mint hatvan külföldi testvérpárt kép­viselői is részt vesznek majd. Vasárnap a késő esti órákban érkezett meg Maas Gerardus, a Holland Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, és a lengyel testvérpárt küldöttsége: E. Ochab, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság tit­kára, József Kowalczyk, a reví­ziós bizottság tagja és Jerzy Pla­­ninszky, a központi bizottság pót­tagja. Hétfőn a kora reggeli órákban érkezett meg a csehszlovák dele­gáció: Otakar Simunek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt politi­kai bizottságának tagja, Jaroslav Párizs (MTI) Hétfőre virradó éjszaka a fran­cia belügyminisztérium közzétette a nemzetgyűlési választások va­sárnap tartott első fordulójának eredményét. Ezek szerint a szavazásra jogo­sultak száma 27,5 millió volt. Az első fordulóban 18,9 millió szava­zatot adtak le az anyaország terü­letén, beleértve Korzika szigetét, A tartózkodók száma 8,6 millió, vagyis a szavazásra jogosultak 31,25 százaléka volt. Mint hírügy­nökségi jelentések rámutatnak, ez lényegesen nagyobb, mint az ok­tóber 28-i népszavazásnál volt. A második világháború óta ennél na­gyobb arányú tartózkodásra csak az 1946. évi népszavazásnál volt példa, amikor az alkotmánymó­dosítás kérdéséről szavaztak. A vasárnap leadott szavazatok közül a Francia Kommunista Párt 3 992 431 szavazatot kapott, ami megfelel a leadott szavazatok 21,78 százalékának. {Az 1958. évi nem­zetgyűlési választásokon a Fran­cia Kommunista Párt a szavazatok 18,9 százalékát szerezte meg.) A degaullesita UNR-re leadott szavazatok száma 5 847 403, vagyis a szavazatok 31,9 százaléka. A többi nagyobb párt a követ­kező eredményt érte el vasárnap: függetlenek és parasztok szövetsé­ge, konzervatívok 2 458 988, Fran­cia Szocialista párt 2 319 662, MRP 1 635 452, Radikális Párt 1 384 998. A 482 tagú nemzetgyűlés man­dátumai közül vasárnap az anya­országban 96 mandátum sorsa dőlt el. Ezek közül a Francia Kom. munista Párt 9 mandátumot szer­zett már az első fordulóban (a fel­oszlatott nemzetgyűlésiben tíz kom­munista képviselő foglalt helyet). Az UNR 45, a konzervatívok 19, az MRP 14, a radikálisok 8 és a szocialista párt 1 mandátumot szerzett vasárnap. Mivel a konzer­vatívok és az MRP vasárnap meg­választott képviselői közül tizen­heten De Gaulle híved, ezért De Gaulle 62 mandátumot mondhat magáénak az első forduló után. A nemzetgyűlési választások második fordulóját november 25- én tartják. Ekkor már az egysze­rű többség is elég lesz a mandá­tum megszerzéséhez. Az ismertebb francia politiku­sok közül vasárnap nemzetgyűlési képviselővé választották Maurice Thorezt, a Francia Kommunista Havelka és Frantisek Dvorsky, a központi bizottság tagjai. A Német Szocialista Egységpár­tot négy tagú delegáció — Herbert Warnke, a politikai bizottság tag­ja, Erich Mielke, a központi bi­zottság tagja, Otto Funke, a köz­ponti bizottság póttagja és Wil­helm Meissner, az NDK buda­pesti nagykövete — képviseli a kongresszuson. A Német Kommunista Párt kül­dötteként Otto Hiebergall, a poli­tikai bizottság tagja érkezett Bu­dapestre. Megérkezett a Mongol Népi Forradalmi Párt küldötsége is, Dugerszurunnek, a politikai bi­zottság tagjának, a központi bi­zottság titkárának vezetésével; továbbá a Koreai Munkapárt de­legációja, élén Kim ír Szénnél, a főtitkárhelyettest, továbbá Chaban Delmast, a feloszlatott nemzet­­gyűlés elnökét, Maurice Fauret, a Radikális Párt elnökét, valamint Pflimlin és Pleven volt miniszter­elnököket. Nagy meglepetést keltett, hogy vereséget szenvedett Paul Reynaud egykori miniszterelnök, aki több, mint 30 éven át ismert alakja volt a nemzetgyűlésnek és Pierre Men­­des-France volt miniszterelnök. Csak a második fordulóban dől majd el, hogy tagja lesz-e az új nemzetgyűlésnek Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára és Michel Debré, De Gaulle első miniszterelnöke. A mióta a munkásosztály a vi­­" lágpolitika porondjára lépett és megalkotta politikai pártját, a munkásosztály ellenségei, ha más­más köntösben is, mindig tagad­ták és tagadják a párt vezető sze­repének szükségességét. Tudják, ha útját akarják állni korunk társadalmi fejlődésének, csak egyet tehetnek: támadásuk össz­tüzét a munkásosztály forradalmi marxista-leninista pártjára kell összpontosítaniuk. Tisztában van­nak azzal, ha sikerülne végezniük a párttal, ezzel lefejezhetnék a munkásosztályt, amelynek a párt politikája mutatja a célt és szab­ja meg cselekvésének irányát. Ha végigtekinitjük a nemzetkö­zi munkásmozgalom történetét, azt látjuk, hogy mindig állandó és szívós harcot kellett és kell folytatni a párt vezető szerepé­ért, a nem marxista, kispolgári irányzatok ellen. Az I. Intema­­cionálé proudhondstáitól és anar­chista bakundnistáitól, a II. In­­temacionáié bemsteinistáin ke­resztül a modem reviziondzmusig, voltaképpen minden marxista pártnak meg kell vívnia a maga harcát a revizianizmus ellen. A „modern” revizionista nézetek lényegüket tekintve Bernstein óta alapjában véve mitsem változtak, politikai bizottság póttagjával, a központi ellenőrző bizottság elnö­kével. A Román Munkáspárt képvise­letében Alexandru Draghici és Dumitru Coliu, a politikai bizott­sági titkára, továbbá Iosif Banc, a Maros magyar autonóm tartomá­nyi pártbizottság első titkára ér­kezett a kongresszusra. Budapestre érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége Hétfőn, IL—18-as jelzésű kü­­lönrepiilőgépen Budapestre érke­zett a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Kuuszinennek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának ve­zetésével részt vesz a Magyar Szo­cialista Munkáspárt VIII. kong­resszusán. A delegáció tagjai: Borisz Ponomarjov, a Központi Bizottság titkára, Ivan Kebin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára. Nyina Pernacs, az Ukrán Kommunista Párt harkovi területi bizottságának titkára. A küldött­ség ötödik tagja, V. I. Usztyirtov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete Budapesten csatlako­zott a delegációhoz. A vendégek fogadására a feri­hegyi repülőtéren megjelent Kó­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkárai. Ré­vész Géza, a Központi Bizottság tagja, hazánk moszkvai nagyköve­te. (MTI) legfeljebb körmöniohtabbak let­tek, s jobban alkalmazkodnak a körülményekhez. Ma a jobboldali veszély főleg abban a következte­tésben jelentkezik, hogy már lé­nyegében egy olyan demokratikus korszak köszöntött ránk, amikor már nincs szükség a párt vezeté­sére. Az MSZMP az ellenforrada­lom ellen, a szocialista konszoli­dációért folytatott harcban csa­pást mért a revizionizmusra és megvédelmezte a párt és a mun­kásosztály vezető szerepének esz­méjét. Amíg a revizionizmus jobbról " nyíltan tagadja a párt létét és így akarja lefegyverezni a mun­kásosztályt, addig az' álbaloldali radikális nézetek is veszélyeztetik a pártot, amelyek végső soron ugyanazt eredményezik, mert el­szakítják a pártot a tömegektől. A „baloldaliság” sem új jelenség, elég nagy múltra tekinthet vissza. Ismeretes, hogy Lenin is milyen következetesen harcolt ellenük. ]920-ban írt műve: A baloldaliság a kommunizmus gyermekbeteg­sége ma is irányt mutat a dog­­matizmus elleni harcban. A szektásság a fiatal kommunista pártokban annak idején abban nyilvánult meg, hogy hirtelen akarták utolérni a bolsevik párt Becs (MTI) A vasárnapi osztrák parlamenti választások eredményeként 81 néppárti (konzervatív), 76 szocia­lista és 8 nagynémet irányzatú, úgynevezett „szabad elvű” kép­viselő került az új osztrák parla­mentbe. A kommunisták és a bal­oldali szocialisták blokkját az oszt­rák burzsoázia választási törvé­nyének antidemokratikus szavazat­számlálási módszere ismét meg­akadályozta abban, hogy a balol­dali blokkra szavazó 135 000 vá­lasztó képviseletében elfoglalja a kormánytól valóban független bal­oldali ellenzék helyét az osztrák parlamentben. A Molden-féle úgyneve­zett Európa-Szöveteégi Párt az egész országban kapott 21 000 sza­vazatával jelentéktelen szerepet játszott a választáson. Az 1959-ben választott korábbi parlament szeptemberi feloszlatá­sáig működő néppárti-szocialista eredményeit és át akarták ugor­­ni a harc egyes fázisait. Lenin e művében azt is hangsúlyozta, hogy a ,,baloldaliság” leküzdése nélkül nem lehet eredményesen harcolni a jobboldali opportuniz­mus ellen. Napjaink „baloldali” bírálói azáltal veszélyeztetik a pártot, hogy nem értik meg a vi­lág erőviszonyaiban végbement változásokat, nem ismerik fel a termelési viszonyainkban leját­szódott változásokat, az osztályvi­szonyok átalakulását. A legtöbb értetlenséget a párt szövetségi po­litikája okozza. Ebben ugyanis a párt vezető szerepének csorbítását vélik. Mindkét elhajlás közös vo­nása a társadalmi fejlődés helyte­len értékelése. A párt mind a jobboldali revi­zionista nézetekkel, mind az ál­baloldali szektás-dogmatikus nézetekkel szemben kétfrontos harcban szilárdan védelmezi a pártot. Pártunk leszámolt a sze­mélyi kultuszból fakadó káros és helytelen elmélettel, s gyakorlat­tal, legutóbbi dokumentumával pedig pontot tett a dolog végére. A politikai tanulság az, hogy a párt vezető szerepe csak úgy és akikor érvényesülhet, ha helyes a párt politikai vonala; ha a nép helyesli a párt célkitűzéseit, gya­kormánykoalícíón beiül jobbra to­lódtak az erőviszonyók. Az 1959- ben 78 mandátumot kapott szocia­lista párt eddig tartani tudta az egyensúlyt néppárti koalíciós part­nerének 79 képviselőjével szem­ben. A választás részletes végered­ménye: (Zárójelben az 1959. évi válasz­táson elért eredmények): Osztrák Néppárt: 2 024 579 sza­vazat (1 928 043) 81 mandátum (79); Osztrák Szocialista Párt: 1 960 590 szavazat (1 953 935) 76 mandátum (78); Osztrák Szabadság Párt (szabad­elvű): 314 596 szavazat (336110) 8 mandátum (8); Kommunisták., és baloldali szo­cialisták: 135 482 szavazat (142 578) mandátum nincs; Ausztriai Európa-Szövetségi Párt: 21535 szavazat (1959-ben nem indult). (MTI) korlati politikáját, kész azokért a párttal együtt küzdeni; ha a párt munkastílusa olyan, hogy a nép legszélesebb tömegeit tudja felso­rakoztatni maga mögé. Pártunk belső életét ma a lenini normák szabályozzák. Az egész pártban — a Központi Bizottságtól az alap­­szervezeteikig —, a kollektív veze­tés elve érvényesül. A párt miként leszámolt a személyi kultusszal, visszanyerte népünk bizalmát, megszilárdította sorainak egysé­gét. Az is felbecsülhetetlen ered­mény, hogy pártunk a revizioniz­mus és a dogmatizmus elleni két­frontos harcban megőrizte a marxista-leninista eszme tisztasá­gát. Egyszersmind ez szükségsze­rű feltétele volt annak, hogy a párt a szocialista forradalom győ­zelméért folytatott harcban be­tölthesse vezető szerepét. l/érdés, csökkenhet-e a párt vezető szerepe a szocializ­mus teljes felépítésének időszaká­ban? A párt kongresszusi irány­elvei úgy válaszolnak erre, hogy nem, sőt, a párt vezető szerepe eb­ben a periódusban szükségszerűen növekszik. A szocializmus alapjainak lera­kása után társadalmi fejlődésünk magasabb fokára, a szocializmus teljes felépítésének korszakába léptünk. E korszakra éppen az a jellemző, hogy az osztályharc fő frontjaivá a gazdasági építés és a, kulturális ideológiai .munka vá­lik. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a szocializmus építésének Közzétették a francia választások első fordulójának eredményét — Vereséget szenvedett a volt miniszterelnök — Párt főtitkárát, Waldeck Rochet Á párt a szocializmus teljes felépítésének időszakában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents