Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

1962. november IS. 6 Vasárnap Rövídebb lesz az öregségi nyugdíj megállapításának ideje Özemi nyugdíj-albizottságokat szerveznek — Beszélgetés a SZOT határozatáról Nemrégen egy megható ünnep­ségen vettünk részt: nyugdíjasokat búcsúztattak. Munkában eltöltött évtizedek emlékei olykor köny­­nyeket fakasztottak. De a vissza­emlékezés homályos képei mellett ott állt a jövő is: a biztos megél­hetés, a megérdemelt nyugdíj. Igen, valahogy minden ilyen ün­nepség hasonlóképpen zajlik le. Már természetesnek vesszük, s le­gyünk őszinték: el is felejtjük őket. Nos, ezt az ünnepséget nem engedték elfeledni. Az történt ugyanis, hogy a nyugdíjazottak nem kaptak egy fillért sem. — Sajnos, még nincs kész — adták a választ az SZTK Alközpontjá­ban, míg végre több hónapos vára­kozás után megkapták a pénzt. Igaz, viszamenőleg is számfejtet­ték a nyugdíjat, de addig... addig nem volt „mit aprítani a tejbe”. — Ez így igaz — mondotta dr. Lakatos Béla, az SZTK Békéscsa­bai Alközpontjának ügyvezetője, amikor az említett ügy iránt ér­deklődtünk. Elmondotta, hogy az eddigi ta­pasztalatok alapján a nyugdíjigé­nyek hosszadalmas elbírálásának oka az, hogy a nyugdíj megállapí­tásához szükséges szolgálati idők igazolására és összegyűjtésére csak a munkaviszony megszűnése után kerül sor. Mivél a nyugdíj megállapításához 1929-től kell a munkaviszonyokat vizsgáim, az SZTK Alközpont részéről hossza­dalmas levelezéssel jár a szolgálati idők összeszedése és ennek követ­keztében a nyugdíjat igénylő dol­gozó több hónapon át ellátatlan. — És nem lehet ezt lerövi­díteni? — A kérdés telitalálat. De igen, lehet! A SZOT titkársága — a nyugdíjigények elbírálásának meg­gyorsítása érdekében álig egy hó­napja hozott határozatot az öreg­ségi nyugdíjigényeknek üzemi fel­vételére, illetve előkészítésére, melynek két fontos pontja van. _•> *— Igen, ez így furcsán hangzik, de megmagyarázom. Az üzemi szakszervezeti aktívák — az üzemi nyugdíj-albizottság tagjai — az üzem dolgozóinak mielőtt nyugdíj­­ba mennének, hat hónappal előbb megindítják a nyugdíj megállapí­tásához szükséges munkaviszo­nyoknak az összeszedését. Amikor a dolgozó a munkaviszonyát meg­szünteti azzal, hogy nyugdíjba kí­ván menni, a nyugdíjhoz szüksé­ges munkaviszony már beigazoló­dott. Ebben az esetben a nyugdíj megállapítása napokon belül meg­történik. Így már érthető. Azok a dolgo­zók tehát, akik ilyen üzemekhez tartoznak, a munkaviszony meg­szűnése után általában egy héten belül megkapják a nyugdíj-hatá­rozatot. Ezzel szemben azok, akik­nek a munkaviszony megszűnése után az alközpont szedi össze a szolgálati időt, 30—35 nap után kapják azt meg. Ezek után termé­szetes, hogy a régebbi hibák nem fordulnak elő. Feltéve, ha az üze­mi szakszervezeti aktívák, a nyug­díj-albizottság ellátja feladatát — Erre máris tudok jó példát mondani — folytatta Lakatos elv­társ. — A Mezőhegyesi Állami Gazdaság nyugdíj-albizottságától beküldött iratok alapján Szepesi Mihály gazdasági dolgozó részére 4 nap múlva, Varjú Ferenc, ugyan­csak a gazdaság dolgozója részére az iratok beküldésétől számított 6. napon a nyugdíj megállapító ha­tározat már ki lett küldve. Igen jó a gazdaság szakszervezeti bizott­ságának a nyugdíj-albizottsága. A nyugdíjasok ügyét szívügyüknek tekintik. Kapusi Sándor elvtárs, az albizottság elnöke legtöbb esetben a nyugdíjba ment dolgozóknál sa­ját maga jár azután, hogy a nyug­díjasok részére havonta 500 forint kereseti lehetőséget a gazdaság biztosítson. Az albizottság munká­járól a dolgozók elismeréssel nyi­latkoznak és még a nyugdíjazá­suk után is bizalommal keresik fél problémái ukkal. — Említette Lakatos elvtárs, hogy két fontos pontja van a határozatnak. Miről szól a második? — Az eddigi tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy a dolgozók nagy többsége az év végén vagy az év elején igényli a nyugdíját. Ez az­zal a veszéllyel jár, hogy az SZTK Alközpontjához egyszerre nagy mennyiségű igény kerül be és az alközpont a 100—150 százalékos munkatöbbletet időben nem tudja elvégezni. Ez pedig a nyugdíjas el­látatlanságának a rovására megy és ilyen esetben a nyugdíjazására vonatkozólag 40—45 nap múlva kap határozatot. Éppen ezért töre­kedni kell arra minden üzemnél — természetesen a nyugdíj­­felvevőhellyel rendelkező üzem­nél is —, hogy üzemen belül a nyugdíjazás ne kampányszerűen, az év végén vagy az év elején le­gyen, hanem egész éven át folya­matosan. A SZOT Elnöksége tehát orvo­solni igyekszik a nyugdíjasok problémáját. A határozat ennek szorgalmazására megvan, most már a végrehajtáson a sor. A nagyobb létszámmal dolgozó üzemek szakszervezeti bizottságai — mivel ez szakszervezeti feladat, társadalmi munka — kezdemé­nyezzék a nyugdíj-felvevőhelyek létesítését, a dolgozók pedig kérjék ezt a szakszervezeti bizottságtól. Ezzel nemcsak a társadalombizto­sítás fejlődését visszük előre, ha­nem a dolgozótársainknak a több évtizedes munkáját becsüljük meg azáltal, hogy segítségükre vagyunk abban, hogy a hosszú, verejtékes munka után a megérdemelt pihe­néshez a nyugdíjat időben bizto­sítjuk. M. J. A tbc-szűrés további feladatairól tárgyaltak Békéscsabán November 16-án, délután tartot­ta ülését a tbc társadalmi bi­zottság Békéscsabán, a Vöröske­reszt városi titkársága helyiségé­ben. Az ülésen részt vett dr. Kö­­zépesy László, a megyei tfoc-in­­tézet főorvosa is. Dr. Varga Géza, a békéscsabai tbc gondozóinté­zet főorvosa tájékoztatta a részt­vevőket a tbc-szűrés eddigi állá­sáról, és az intézet munkájáról. Ismertette azokat a feladatokat is, melyek végrehajtásához a bi­zottság tagjainak, valamint a tár­sadalmi szervek aktíváinak se­gítségére van szükség. Az ülés résztvevői részletesen megbeszél­ték a város lakóinak szervezését, és felosztották egymás között a kerületeket. Az aktívák minden családhoz ellátogatnak, és felhív­ják figyelmüket a tbc-szűrés je­lentőségére. Fecsegő noteszlapok A barátom hetek óta könyörög, hogy írjak róla néhány valótlan sort __*i — Tudod, a helyesbítő nyilatko­zat és a társadalom irántam való részvéte havi 500-at legalább je­lentene. Rájöttem a halhatatlanság tit­kára. Azt jósolták ugyanis, hogy 84 éves koromban gombamérge­zésben halok meg. Úgy tervezem, hogy amint el­érem a 83-at, végérvényesen ab­bahagyom a gombaevést. Nagyon érzékeny ember, de ti­pikus. Ha nem bírálom, megsér­tődik, ha bírálom, annál jobban. A művészjelölt úr megérkezett a városba! Ha nem tudnátok tisz­telt polgártársaim, akkor gyorsan közlöm, hogy visszavonhatatlanul és végérvényesen (na-na) megjött és imádjátok őt Megtalálhatjátok a sarki presszó sarkában, amint éppen elfekszi művészi értékeit. Személyét a shakespeare-i lángo­­sodás, s a köznapiság méla undo­ra lengi körül. Ha bemutatkozol, csak akkor tudhatod igazán a ke­gyeiben magad, ha a feléd unal­masan dobott kezében cigaret­ta füstölög. Egyébként lényegtelen— Lajos ma nagyon szomorú volt. Megtudta, hogy mégsem igaz a szóbeszéd: a felesége valóban nem csalta meg. Az illető arról akart meggyőz­ni, hogy szerinte helyes, ha néha bíráljuk a még előforduló hibá­kat. — Csak azt nem szeretem, hogy éppen a színészek szájából kell hallanom. Mereven elutasítom ezt a néze­tet. Elvégre valakinek csak bírál­ni kell... ha ez a szokás. Az újságárűs felhívta a figyel­mem a keddtől megjelenő Nép­­szabadságra. Időben biztosítsam a példányszámokat, nehogy bajban legyek majd a szemináriumon. Kiss Máté Yves Robert és felesége Da­niele Delorme saját költségükön nagyszabású gyermekfilmet for­gattak, A gombcsata címmel. A felvételeken kilencven gyermek­­szereplő vett részt. A film elké­szülte után, egyetlen kölcsönző vállalat sem akart vele foglalkoz­ni, mondván, hogy „a gyermefcfil­­meknék nincsen közönsége”. A házaspár ezért maga hozta forga­lomba a filmet, és eddig a fran­ciaországi mozikból már több mint egymillió frank bevétele volt. — Ez is valami. o Új kozmetikai szalon Orosházán Mint már lapunkban közöltük, a fodrász ktsz új kozmetikai sza­lont nyitott Orosházán. Képünkön a kozmetikai kezelés egyik moz­zanatát ábrázolja. © Karcsi doktorrá avatá­sa óta egyszer volt ott­hon szülőfalujában, ami­kor a feleségét, Mártit vitte haza bemutatni. Valahogy nem kíván­kozott vissza gyermek­kora nagy vadászterüle­tére. Már nem vonzotta a Kiserdő, és a Csaszi vize is kellemesebb volt, mint a Fekete pataké... Tizennégy éve él a fő­városban. Flaszterhoz szokott lába — nem is tagadja — irtózik a sár­tól. Megszokta a tiszta, gyógyszer szagú kórter­meket. Hangversenyre, koncertekre járt. A változást a család­ban is észrevették. Ha az apja vagy az anyja féllátogatott hozzá, minduntalan kibugy­­gyant belőlük: — Nagyon megváltoz­tál, fiacskám... Igen. Karcsi megválto­zott. Az új környezet, a társaság, a sikerei — Az anya halála vörös diploma az egyete­men, jó beosztás a nagy hírű kórház belgyógyá­szati osztályán — már­­már feledtették vele, hogy honnan jött. Az életet csak a város­ban tudta elképzelni, pe­dig a kis csöndes, poros falu gyakorta hívta: — Orvos kellene, gye­re haza! Ilyenkor százféle ki­fogást talált. Tanulnom kell... Nem élhetek távol a kultúrától... A felesé­gem városi lány, fél a vidéktől... Az évek közben halad­tak, sorban, egymás után. A szomszéd falu orvo­sa, mint azelőtt, heten­te kétszer átjárt rendel­ni. Volt tennivalója. De az „öreg doktor úrnak” — igy szólították az em­berek — mind fárasztób­bá váltak ezek az utak. A kis „motor”, ott belül, nála is szabálytalanul működött... Egy szelíd fényű őszi délelőttön Karcsit tele­fonhoz hívták. Márti be­szélt. — Most hozták a táv­iratot... Édesanyád meg­halt... A kagyló kicsúszott a kezéből. — Meghalt ... Meg­halt az édesanyám — mondta magában. — Ez nem lehet igaz! Hiszen még olyan jól bírta ma­gát ... Sohasem panasz­kodott. Mi történhetett vele? Alig egy hete írta, hogy hozza a kacsát, ha már én nem tudok érte elmenni... ... A messziről érkező hang elerötlenedett, mi­re a drótideg végére ért. Az öreg orvos beszélt. — Igen. Erős hasi fáj­dalmai voltak. Én más­nap mentem ki. Azonnal kórházba vittem. Már késő volt... Bekövetke­zett a perforáció... Karcsi keserűen le­gyintett. — Appendicitis! Emi­att kellett anyámnak meghalnia. Ha lett vol­na otthon orvos, anyám ma élne!... Orvos kell! Ott él az apám, a test­véreim, a rokonok. A pajtásaim, akikkel együtt játszottam... Ne­kik is lehet bajuk! És akkor ők is meghalnak?! A temetés után még kicsit bátortalanul kérte az apját: — Szólj Miska bácsi­nak ... építhetik a ren­delőt ... Márti beleegyezően bólintott. Bracsok István

Next

/
Thumbnails
Contents