Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-17 / 269. szám
1962. november ti, 6 Szombat Bartók és Kodály barátja jubilál öreg ember — öreg bútorok között. Ezt vártam, mást találtam. A csendes kis otthon régi berendezése újnak hat. A színek, a forma modem, az ember friss, mozgékony, pedig... — Engedje meg, hogy üdvözöljem és jó egészséget kívánjak 80. születésnapja alkalmából és gratuláljak a kormánykitüntetéshez. — Igen-igen, az egészség nagyon fontos — mondja dr. Südy Ernő, nyugdíjas gyógyszerész. — Fiatal koromban sóikat sportoltam. Úszás, futás, távgyaloglás, alétika, ez edzi a testet Most már egy kicsit gyengélkedem. Hatvan év távlatából Az emlékezés filmkockái gyorsan peregnek. A szarvasi gimnáziumi évék, ahol megszerettették vele a sportot Érettségi Nagyszalontán és a gyóntató pap, akinek cédulán adta be „bűneit”, mert a vallás tanítását nem ismerte el sohasem, és mivel a papi gimnáziumban gyónni kellett, hát így oldotta meg. Egyetemi évek, ahol az Ady-ver. sek kézről-kézre jártak. — Már akkor első verseiből megéreztük, hogy zseni. Szerettük és minden versét ismertük. Kiderül, ismeri a mai írók és költők műveit is. A téma most az irodalomra csap át. Shakespeare, Thomas Mann, Tolsztoj, Móricz és így tovább. Csak úgy röpködnek a nagy nevek és a művek címei. S már ismét itt vagyunk Békéscsabán az 1945-ös években, amikor kölcsönkönyvekből megalakították az első népkönyvtárat. A feleség súg Hogy is volt? Most már mindketten belemerülnek az élmények, régi emlékek idézésébe. Igaz, továbbra is ő beszél, a feleség csak néha-néha „súg”, ha egy pillanatra megakad az emlékezés fonala. Hosszú történet dióhéjban: 1945- ben ketten járták a környéket, gyűjtötték a könyveket, hogy olvasson a nép. Hű munkásai voltak a könyvtárnak egészen 1950-ig — Ma is úgy járunk oda, mint másik otthonunkba — mondja csendesen a feleség, a történet befejezéséül. Az emlékek elsuhantak, s már a mában vagyunk. — Olvasom az újságokat, a magukét is. Sokszor megírják a viszszássógokat, az apró kellemetlenségeket. Hát miért nem figyelnek fel olyanra is például, hogy sok fontos középületnél nem áll meg a busz, vagy a járat nem vezet arra. Itt van a könyvtár is. No, meg a kórház. Jönnek a vidéki látogatók, s az állomásról csak a Kossuth térig jöhetnek a,helyi buszszal, onnan gyalog. Pedig a kórház még messze van. Aztán a fürdőhöz sem, lehet közvetlen busszal eljutni — sorolja a többi bajt is, amit lát, észrevesz, s amely hibákon lehet és kell is segíteni. — Tősgyökeres csabai vagyok, szeretem ezt a várost és mindig érdekelt a fejlődése. Az Auróra-kör Amint a város fejlődéséről beszélgettünk, a zenei élet sem maradhat ki, s ezzel ismét visszatérünk a múltba. — A zenei élet ma sem olyan élénk Csabán — mondja. — Pedig, de sokat küzdöttünk akkor is!... És jönnek a képek: 1913, az Auróra-kör megalakítása. Műsorok: Mozart-, Beethoven-müvei, s a klasszikusok mellett Bartók népdalai, szimfóniái és Kodály. Südy Ernő és Kodály barátsága akkor mélyült el, s azóta sokszor látott vendége volt a zeneszerző e kis otthonnak. A zene szerelmese. Maga is több hangszeren játszik. De hát mit nem szeretett ez az idős, de örökifjú ember? Egy könyv sem lenne tán elég élete történetének, munkásságának. A beszélgetés csak néhány pillanatot elevenít fel. Gyógyszerész-család Mintha tegnap történt volna, úgy idézi az első találkozást a Kommunista Kiáltvánnyal. Igen, találkozást. Egy antikvár-kirakatban látta meg először. Megvette. — El is olvastam én akkor, de nem értettem, csak az utolsó mondatát — emlékszik. — Aztán elolvastam többször is, végül tanulmányoztam. És azóta Marx-Engels tanításainak követője, 1919 óta már a párt tagjaként. Hogyan lett gyógyszerész? Maga így nyilatkozik. — Tudomány, zene és gyógyszerészet. Három pálya állt előttem, mindhármat szerettem, szinte rajongtam értük. Ha a tudományos A Budapesti Délszláv Központi Táncegyüttes vendégszerepei megyénkben Az ez év tavaszán a Német Demokratikus Köztársaságban vendégszerepeit Budapesti Délszláv Központi Táncegyüttes országos körútja során Békés megyébe is ellátogat. Az együttes november 25-én Battonyán, este fél 8 órakor mutatja be az NDK- ban nagy sikert aratott, azóta kibővített műsorát, amelyben többek között hazai délszláv, román, német, macedón, görög, albán, bolgár, magyar népi tánc feldolgozások szerepelnek. A vendégszereplést népgyűléssel kötik össze, melyen ismertetik a jelenlegi nemzetközi helyzetet. A gyűlésen Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára mond beszédet. pályát választom, nem foglalkozhatom a másik kettővel. S hogy a zenének és a művészetnek is éljék, gyógyszerész lettem. Így van. Ám, e vallomáshoz még oda kell tenni, hogy egy egész generáció esküdött hűséget családjában a gyógyszerészetnek és az egészségügynek. A nagyapák szülei között volt orvos, édesapja gyógyszerész, s ő követte e pályán. A fia sem lett hűtlen — megyei főgyógyszerész. Az unoka, Südy György pedig folytatja; gyógyszerész-hallgató. Dr. Südy Ernő gyógyszerész nagyon sokat tett életében az emberért. Nem véletlenül kapta meg most másodszor a Szocialista Mun. káért Érdemérmet. Kasnyik Judit Fiatal kőolaj A venezuelai Orinoco deltájának dzsungeljében mindössze öttízezer éves kőolajat találtak. A kiaknázásra kerülő kőolaj átlag tízmillió esztendős. A lelet tudományos fontosságú, mert bebizonyítja, hogy máig is képződik kőolaj és a föld ásvány tartalékai valószínűleg állandóan megújulnak. (a „Basler Nachrichten”-bői) Szinte már az unalomig kiaknázott vicctéma az, hogy vállalatok, intézmények „Gyerünk, mert itt az év vége és elvész!...” felkiáltással olyan pénzeket költenek pillanatok alatt közcélra ugyan, de céltalanul, amelyeket az év folyamán okosan, meggondoltan és megfontoltan, valóban közcélúan költhettek volna el. A könyvelések „kulturális”, „szociális”, „sport” és „reprezentáció” rovatairól van szó. Keretek ezek, melyeket nem egy esetben rosszul használnak fel. Tudatos, szándékos pazarlásról van szó? Egyáltalán nem. Miként az említett költségvetésekbe sem azért kerülnek ezek az összegek, mert államunk, pénzügyi szerveink már nem tudnák mire beruházni, akként az utóbbi években nagyon is utánanéztek az illetékesek, hogy ezek a . ,szám yösszegek’ ’ semmivel se legyenek hosszabbak a szükségesnél és olyan „trükkök” se fordulhassanak élő, hogy más célokra fordítják azokat, mint eredeti ren-Növelik az anyagi érdekeltséget a termelésben és az áruértékesítésben A gyomai járási tanács végrehajtó bizottsága pénteki ülésén megvitatta a IV. negyedévi adóbevételi terv teljesítésének helyzetét, az 1962. évi költségvetést és értékelték a felvásárlást. Az árutermelésről szóló határozataik között szerepéi a premizálási módszerek szélesebb körben való élterjesztése, valamint a termelőszövetkezetek vezetőinek és a járási felvásárlási kirendeltség VÁLLALATOK, ÁLLAMI GAZDASAGOK, TSZ-EK FIGYELEM! Munkaruhák, bakancsok, pufajka-öltönyök, esőkabátok beszerezhetők a bizományi Áruházban Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6 alatt. Tel,: 22—34. 73621 kapcsolatának megerősítése. Néhány termelőszövetkezetből a vezet®: már a közeljövőben összeülnek a felvásárlási kirendeltség vezetőivel, hogy megbeszéljék az árubaromfi-termelés növelését. Olyan módszereket kívánnak keresni, melyek, miközben tovább serkentik a háztáji baromfiállomány® fejlődését, a legjobban megfeléLn® az egyénnek és a közösség érdekein®. deltetésük parancsolja. Rendeletileg ügyelnek arra, hogy a klubberendezésre szánt forintokból valóban klubberendezés váljék és ne labdarúgó-felszerelés. A reprezentációs összeg se szolgáljon alkalmi, helybeli kis dáridócskákat, hanem valóban virágra, cigarettára, egyszer-kétszeri koccintanivalóra jusson egy-egy messzi tájról jövő ritka vendég, érdemes politikai, termelési, kulturális esemény alkalmával. Nem is olyan régen egyik ismerős kultúrfelelős, nagyon helyesen, kikelt a régi, rossz gyakorlat, az év utolsó napján való „közpénzhardálás” ellen. És „mit tesz isten”! A múlt héten nagy izgalomban találtam munkahelyén. — Nyakunkon a tatár! A kulturális rovaton egy sereg forint és vége az évnek! Mát vegyünk? Mert venni kell bármit, különben oda a pénz és jövőre emiatt meg sem szavazzák az újaibb összeget!... Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek? Azt azonban nagyon jól tudtam, hogy meggondoltan, ®osan, hónapról hónapra törődve az igényekkel, melyeknek a kielégítésére a „számyösszegek” szolgálnak, rég el lehetett volna költeni a pénzt. Ügy közhasznú lett volna, így azonban legfeljebb néhány száz szilveszteri trombita hangjával lesz hangosabb az újévbe forduló éjszaka, vagy ha ilyesmire nem is könyvelhető az állam pénze, az utolsó pillamat®ban akkor sem tudj® igazán szükségesre és hasznosra fordítani. A kérdés magától értetődő: Nem lehetne-e ebben is tervszerűen cselekedni? H. R. 47 Aszker alig észrevehetően biccentett a fejév® — Valóban nehéz most ott, igazgató úr — felelte. — Ami igaz, az igaz. — És hogy kerül ide, a mi vidékünkre? — kérdezte Khümetz, miközben még egyszer alaposan vógigmérte az előtte álló jövevényt. — Magam sem tudom, igazgató úr. Az utolsó amire emlékszem : az oroszok zuhanóbombázóján® éktelen zúgása, s azután valami a fejemhez csapódott... A sebesültszállító kocsiban tértem eszméletre ismét. Hamburgba kerültem, a 22—40-es kórházba. Meggyógyították és idejöttem. Az Ostburger Zeitungban olvastam az ön® hirdetését. Szeretnék,.. De miért nem megy haza, Pffllaüba? Khümetz észrevette, hogy a sofőrjelöíLt zavartan lehajtotta a fejét, vállait elernyesztve előreengedte, s addig ®ölfoe szorított ujjait kiengedte. — Beszél jen —követelte Khümetz. .— Ön maga jegyezte meg igazgató úr, hogy meleg most ott a helyzet — mondta csendesen Aszker. — Nekem jócskán kijutott már a háborúból. Nem megy® vissza Pillauba. Itt töltöm el ezt a néhány hónapot, amit még pihenésre szántak nekem. Hiszen tudom: nem telik bele fél esztendő se, és megint jön a behívó, öltözhetek katonaruhába. — És miért nem maradt Hamburgban? — Ugyanaz az oka, igazgató úr. Nincs olyan nap, hogy ne látogatnának oda az angol, vagy az amerikai bombázók. Ég a kikötő, ég a város. Hamburgban vagy Poroszországban: teljesen egy kutya. — Henrich Gube egyébként szerencsés fickó. Burokban született — szólt közbe Krieger. Khümetz értetlenül nézett az irodavezetőre. — Egy nappal azután, hogy Gube elhagyta a kórházat — magyarázta meg előbbi szavait Krieger — a 22—40-es a levegőbe repült. — Igen ... — dörmögte az igazgató. — De honnan tudja maga ezt, Krieger? — Aztán, hogy Gube jelentkezett nálam, telefonáltam Hamburgba. A parancsnokság megerősítette mindazt, amit most ő elmondott. Bár természetesen, ez még csak előzetes tájékozódás volt, küldünk nekilk egy hivatalos megkeresést is. Oda és Pillauba. Khümetz elgondolkozott. Aztán még néhány kérdést feltett Guben® a katonáskodásról, a családjáról, azokról a gépkocsitípusokról, amelyekkel eddig már dolgozott. Aszker válaszai világos® és pontosak volt®. Minden arról tanúskodott, hogy Gube kiegyensúlyozott ember, s Khümetz nem sokat kockáztat, ha sofőrjévé fogadja. Megszólalt a telefon. Az igazgató azonnal nyúlt a kagylóért. — Khümetz — mondta, s az arca nyomban felvidult. Örömében még a székről is felállt. — Üdvözlöm, Gruppenführer úr! — szólt nyájaskodva a kagylóba. — Örülök, hogy hallhatom a hangját, s még jobban örül®, hogy nem felejti el a régi barátokat! .. Hát hogyne! Én is. Mondja, kedves Upitz úr, nem reggelizne esetleg nálunk? A feleségem boldog lenne ... S® a munka? Igen, igen, megértem. Hát mit csináljunk! Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akikor Mohamed megy a hegyhez, ahoev keleten mondják ... Úgy szeretném már látni magát, azonnal indulok. Khümetz letette a kagylót.
