Békés Megyei Népújság, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

»62. november Hi, 3 Péntek Ez a mi véleményünk is: Á szaktudás a jó munka alapja jmt jnatatoafe az önkölteég­­számítások az endrődi Búzaka­lász Tsz-ben című cikk adta ke­­zemibe a tol-lat. Ugyanis szó van benne: a megyei és a járási taná­csok mezőgazdasági osztályainak vezetői szorgalmazzák a terme­lőszövetkezeteket, hogy térjenek rá az önköltség-számításra. Ez na­gyon helyes, egyrészt azért, ment a tez-ek minden egyes termény, tennék önköltségi értékét figye­lemmel tudják kísérni és az eset­leges magas önköltséget így csök­kenteni tudják. Csakis így töre­kedhetnék a magasabb jövedelem­re. Ehhez persze, mint ahogyan az endrődi Búzakalász Tsz főkönyve­lője is mondotta, fontos a pontos adatszolgáltatás és a lelkiismere­tes könyvelés. A legnagyobb hiba legtöbb szövetkezetnél ezen a te­rületen van. A könyvelők legnagyobb része túl van terhelve és csak megfeszí­tett erővel tudja ellátni a reá ja bízott feladatot. A másik lénye­ges hiba, hogy a könyvelők tekin­télyes része még mindig nem ren­delkezik kettős könyvelői képesí­téssel. Amióta tsz-eink áttértek a kettős könyvelésre, a jó munka megköveteli a képzettséget, mert az elmélet és a gyakorlat össze­tartozik. Sajnos erre még nem so­kat adnak egyes tsz-vezetők. A megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak veae-A fényest tanyai általános is­kola úttörői ebben az évben gaz­dálkodtak első alkalommal falusi ifjúsági szövetkezetben. A zár­számadást a napokban tartották, és ez alkalommal ünnepélyes csa­patgyűlést szerveztek. Az úttörők tói vegyék figyelembe ezeket a problémákat és segítsenek meg­győzni az ilyen téves felíogású­­akat. Lássák világosan, hogy a könyvelés fontos szerve a szövet­kezetnek. A jó munka érdekében azok a dolgozók, akik még nem szerezték meg a képesítést, töre­kedjenek erre. Tsz-vezetők pedig az áj munkaerők beállításánál feltétlen vegyék figyelembe a szaktudást. Se. ft. mindössze két holdon gazdálkod­tak. és munkájuk nyomán ez az aránylag kis terület igen szépen jövedelmezett, A jövedelemből 3 ezer forintot a nyári táborozásra fordítanak, és a megmaradt ki­lencezer forintot a tagság között Ünnepélyes zárszámadás Terven felül ad sertéshúst a Zöld Mező Tsz osztják szét. A legjobban Gyeraj György tanuló dolgozott, aki 1106,46 forintot keresett. Dezső László 614, Nemesi András 491 fo­rintot kap munkájáért, de a többi A gyulaszabadkai Zöld Mező Termelőszövetkezet gyorsan meg­teremtette a sertéstenyészetét, amelyet egy kis jóindulattal most már nagyüzemi sertéstenyésztés­nek is lehet mondani. 1961-ben több mint 700 darab sertést adott át a népgazdaságnak 1 200 000 fo­rint értékben. Ebben az évben több mint ezer darab sertést szerződött le, amely a tsz-nek 1 600 000 forint jövedelmet jelent. Jövőre hasonló terveket „szőnek”. Ebben az évben, a tervezett 600 sertés helyett 800 hízott sertést adnak át. Ötszáz darabot már le­szállítottak, 300 darab viszont szépen fejlődik és még ez évben át fogják adni. A hízott sertések súlygyarapo­dása jónak mondható, hisz dara­bonként eléri a havi 16 kilót. A most befogott 300 darabnál rá­­hizlalással akarják emelni az át­lagsúlyt. Jól alakul a sertéshús előállítá­sának önköltsége, hisz ebben az évben kilónként csaknem 14 fo­rintra szorították le. A süldőne­velés kilónként 16 forintba kerül. A hízott sertések mellett 270 da­rab süldőt neveltek. Elhullásuk minimális volt. Nagyon jó sertésgondozó gárda alakult ki, akik néhány éves ta­pasztalattal rendelkező szakembe­rek már. A jövő év biztosítására 80 anyakoca 900 szaporulatát állítják be. Csak saját nevelésű malacot és süldőt tenyésztenek. A Zöld Mező Tsz-ben három év alatt sikerült lerakni a nagyüzemi sertéste­nyésztés alapját. A technika előrehaladásával rohamosan növekszik az ország több milliard forint értékű iroda­gép-állománya. Érthető tehát, hogy az irodagépek üzembe állí­tása, karbantartása és javítása egyre nagyobb feladatot jelent. Ezért néhány hónapja külön szol­gáltató üzemet hoztak létre a drá­ga importgépek zavartalan mű­ködésének biztosítására. Az Iro­dagép-technikai Vállalat ma már 314 féle irodagép zavartalan mű­ködéséről gondoskodik, A vállalat az idén eddig több mint 300 000 különféle irodagép karbantartását, javítását végezte el. Az idén mint­pajtás sem vallott szégyent. Igen aktívan vett részt a munkában Marik András és Mihály, Berkes Péter, Szigeti Lajos, Kern And­rás, Szlancsiik Erzsébet, Milyó Margit és Gyebrovszki Ilona is. A jó eredményeket látva, a paj­tások elhatározták, hogy jövőre is katrészt szereztek be a külföldi gépekhez, s ez lehetővé teszi a vidéki szövetkezeti és helyiipari javítóváll'alatok alkatrészellátásá­nak javítását is. Az Irodagép-technikai Vállalata következő években fokozatosan kiépíti országos szervízhálózatát. A megyeszékhelyeken, a nagyobb ipari centrumokban jól felszerelt, gépkocsikkal ellátott javító fióko­kat hoznak létre, amelyek így te­rületükön több kilométeres kör­zetben tudják biztosítani az iroda­gépek zavartalan működését. (MTI) <K-k) I közösen gazdálkodnak. Vidéki szervízhálózatot épít ki az Irodagép-technikai Vállalat egy 3—4 millió forint értékű al-Látogatás az endrődi Béke Tsz tyúkfarmján A falutól alig néhány kilométerre a messzire nyújtódzó szántás köze­pén, mint valami kis szi_ get, emelkedik ki az end­rődi Béke Tsz baromfi­telepé. Lipták Jani bácsi, a te­lep vezetője éppen a gyöngyösöket csalogatja etetésre, miközben erő­sen rázza a kezében lévő nyeles csengőt. — Ez a hívójel — mondja kérdés nélkül, észrevéve arcomon a cso­dálkozást. Mert a csengő ékes szólására még a szomszéd dűlőben boga­rászó gyöngyösök is sza­ladnak a hang irányába. — Gyöngyösből — 6493 van a telepen — folytat­ja Jani bácsi. — A me­gyében ez a legnagyobb állomány. Eddig még nem nagyon foglalkoztak a tsz-ek gyöngyös-neve­léssel. Nálunk is idegen­kedett tőle a tagság, mert nagyon kényes jószág. A múlt évben azért mégis megpróbáltuk nóhány­­száz darabbal. Sikerült. Nem is bántuk meg. A június közepén ho­zatott naposgyöngyösök ma már darabonként el­érik az átlag 1 kilo­gramm súlyt. Szállításu­kat már ebben a hónap­ban meg is kezdik. Nemcsak a gyöngyösei­re büszke Jani bácsi, ha­nem a csirkékre is. Kész­séggel tessékel a nappali fényben ragyogó „csirke­­lakásba”, melynek belső rendjéről, tisztaságáról, csak elismeréssel lehet beszélni. A dicséretre Jani bácsi így válaszol. — Szív kell ehhez öcsém, lelkiisme­­tes munka. Na, meg a szakértelem. Mert nem mindegy ám, hogy ho­gyan és milyen takar­mánnyal tápláljuk a jó­szágot. Mi mindennap pontosan etetünk és csak annyit kapnak, ameny­­nyit jó étvággyal elfo­gyasztanak. Továbbtenyésztósre ne­velik valamennyit. A szarvasi Vörös Csillag Tsz már be is jelentette igényét 800 csirkére. A szabadban a hatal­mas dróttal kerített ud­var is tiszta, rendezett. A bejárati kapu előtt fi­gyelmeztető tábla: Belé­pés előtt fertőtlenítsd lá­bad. A szorgos kezek munkája látszik, bár­merre néz az em­ber. A szalmakazal tövében gyöngyösök fürdőnek az őszi nap­fényben, az udvar másik szögletében pedig tyúkok kárainak, melybe vidám nótaszc vegyid. Bohrát Gizella éppen a tojásokat gyűjti össze a csapóajtós tojató ládák­ból. Rövid időre állunk meg vele beszélgetni, de ez is elég ahhoz, hogy megtudjuk: február óta közel négyszáz munka­egységet szerzett. Bohrát Gizellán kívül még két fiatal dolgozik itt: Dávid Erzsi és He­gedűs István. — Szorgalmasak ezek mindhárman — mondja Jani bácsi elismerően —, csakhát fiatalok és vágy­nak több szórakozás után. Egy-egy moziba, vagy előadásra szívesen elmennének ők is. Vagy beülnének a cukrászdá­ba. Bizony itt nagyon ke­vés a szabad, idő. így kí­vánja a munka. És ők maradnak. A baromfitelep vala­mennyi dolgozójának jó munkájáról pedig sokat mondanak a kiskönyv­ben bejegyzett egységek ie. Sztanyik Károly Hubertus Bezárul a kör. Bokrok mögül, kukoricatáblák szélein a hatalmas buckók között mintha a földből nőttek volna ki, előtűnnék a pus­kás emberek. A tapsi fülesek riad­tan szaladgálnak és keresik az éle­let biztosító menekvést. Még riad. tan látják, hogy valaki gyors moz­dulattal az életükre kapja a pus­kát, s aztán csodálkozva látják, hogy valamennyien szabadon me­alattvalói nekülhetnek a körből — nem lő­nek rájuk. Ezen a napon csak a fácánkakasok voltak terítéken, a tapsifülesek élete néhány hpttel meg lett hosszabbítva. Békési vadászok között jártunk, Hubertusnak, a vadászok védő­szentjének alattvalói között, akik­nek egy napjáról számolnak be képeink. L». A kör bezárult, de a zsákmány még szegényes. A legfáradhatat­lanabb vadásznak is jólesik egy kis cigarettaszünet. íme, a „ret­tenthetetlen” lövészek egy csoportja. Aznap nagy szerencse érte a vadászokat, így a fotoriporter is örömmel vette lencsevégre, amint Zsiga János és Nagy Károly vadászok annak a fácánkakasnak gyűrűjét vizsgálják, amely valahonnan messziről repült Békésbe. A gyűrű a Madártani In­tézet jelzőszámát viseli. A legöregebb vadász, Szűcs bácsi Barta Pityukának, kis hajtójá­nak, a jövendőbeli vadásznak adja át a zsákmányt. íme, a teríték. Aznap 40 kakas került puskavégre, sorba rak­ják zsákmányaikat a vadászok. K. M. Foto: Kocziszky

Next

/
Thumbnails
Contents