Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-14 / 241. szám
3 Vasárnap MUNKÁSARCOK Paulik Ka talin a m éves kislány a Békéscsabai Ruhagyár szabászatán dolgozik. A KISZ-szervezet bizalmija. Katit megbecsülik munkatársai is, mert vidám hangú, kedvessége mindig betölti a munkatermet. Kilencven dekás burgonyák Szarvason A Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet tudomázugban a német airad-bwrgoinya OROSHÁZI HATÁR, orosházi gondok nyos munkatársait rég foglalkoztája az a gondolat hogyan lehetne a burgonyában szegény vidéken emelni e fontos népélelmezési cikk terméshozamát. A tavasszal kísérletképp a bikazugi réti agyagon, a rózsási mezőségi talajon és az izsáki homokon öntözéssel tdzenkétfajta burgonyát telepítettek. Megfigyelték, hogy a különböző talajokon öntözéssel és szárazföldi műveléssel melyik fajta ad legtöbb termést, A burgonya-betakarítás rendkívül jó eredményeket hozott. Bikatenai. így egy rés keletkezett, amelyen egérutat nyert két század. Pontosabban ennek a két századnak a maradványa. Ha ez nem történik, még több foglyot ejthettünk volna. — Maga hol tartózkodott? — A hadseregparancsnokség körletében. Ahogy a parancsot kaptam. — Igen — mondta Likov elgondolkozva. — És kiket hoztak? — Tizenkilenc személyt, köztük két tisztet, tábornok elvtárs. — Mindannyian a harmadik zászlóaljból valók? — Igen. — Hogyan hozták őket idáig? — Nem tudtak egymással' érintkezni. — Nagyon jó. — El is felejtettem, tábornok elvtárs: a foglyok között van Homaim századparancsnoka is. — A zászlóalj parancsnokot nem sikerült foglyul ejteni? — Az alakulat tagjai elmondták hogy az utolsó pillanatban sikerült meglógnia. Az egyik híradóstiszt motorkerékpárján me. nekült el. — Kár. — Likov az asztalon lévő papírokat forgatta a keze között. Gondolataiba merült. — A katonai felderítők parancsnokának átadtam a tábornok elvtárs parancsát: azonnal jelentést tesznek, ha a harmadik zászlóaljból újabb foglyokat ejtenek. Likov bólintott, de látszott rajvitte a pálmát, egy holdra átszámítva 360 mázsás átlagterméssel. 300 mázsán felül termett az aranyalmából és a somogyi koraiból is. Ugyanezek a fajták öntözés nélkül 100—140 mázsás termésátlagot ad. tak. Hasonló volt az eredmény Rózsáson is, az izsáki homokon pedig az aranyalma vezet 120 mázsás termésátlaggal, öntözés nélkül pedig hatvan mázsával. A szarvasi! kutatók elhatározták, hogy a legjobban bevált fajtákból termesztenek jövőre öntözéssel vetőmag céljára pedig búzatarlóba vetnek s azt is öntözéssel művelik. ta, hogy nem oda figyelt. — Telefonált az édesanyja, Aszker összerezzent, kiegyenesedett. — Csak nem valami... — Ugyan. Minden a legnagyobb rendben. Csak egyszerűen izgult. De megmondtam neki: ne nyugtalankodjék, csemetéje kiküldetésbe ment, hamarosan épségben-egészségben visszajön. Aszker hálásan bólintott Rióim felé. Az pedig egy papírszeletre néhány sort írt, aztán átadta Kerimovnak. Aszker ezt olvasta róla: „Estefelé, ha végeztél, gyere fel egy órácskára hozzám, a lakásomra. Megiszunk egy csésze teát — és sakkozunk. Várlak.” Aszker felemelte a fejét, tekintete találkozott a Ribinévei, s elmosolyodott. Likov felpillantott a papírjaiból és gyanúsan nézett a két tisztre. — Miben törik már megint a fejüket? — mormolta alig hallhatóan. — Ki véle csak gyorsan! Ribin és Aszker nem szólt semmit. Likov kezébe vette a pa_ Dírszeletet, megnézte, s utána kissé félretolta. Enyhe árny futott végig az arcán. Ribinnek családja van itt Moszkvában. Aszkernek is van édesanyja; ha távol is innen. Likovnak pedig nincs senkije, öt évvel ezelőtt temette el feleségét, két évre rá pedig a fiát is elveszítette. Ribin tudta ezt. Megértette a tábornok lelkiállapotát. Lapunk egymást kővető három számában híradásainkban beszámoltunk az Orosháza környéki és a járás termelőszövetkezeteinek őszi tevékenységéről. A hírek nagy betűiben is képet kapott az olvasó arról, hogy különösebb aggodalomra nincs ok az őszi betakarítást illetően, viszont azt is olvashatták a sorok között, hogy az elbizakodottság is messze áll ezekben a híradásokban. Ami egyébként reális és szükséges, hogy részletesen beszéljünk most arról: miért nincs lehetőségünk „a hajrázásra”. Irtunk arról, hogy Csői'vas két termelőszövetkezetében, Orosházán ötben, és a járásban még néhány helyen elvetettek az őszi árpát, s mire ezek a sorok megjelennek, már valószínű sokkal több termelőszövetkezet jelen-t az előbbiekhez hasonlót. Kétségtelen, hogy az őszi betakarítás valamennyire elhúzódott, és ennek oka elsősorban a tavaszban keresendő. Késett a tavasz> később értek be a növények. Ezért kellett két-három hetet várni a hagyma és a burgonya betakarításával, és ezért esett egybe ez az ősz eleji munka az ősz dandárjával. Néhány helyen a napraforgó betakarításával is elkéstek. Ez pedig nem a tavaszban, hanem a szervezésben keres hibát, A pusztaföldvári Aranykalász Termelőszövetkezet napraforgótáblájának betakarításához a járási mezőgazdasági osztály intézkedésére gépállomási adaptereket küldtek. Kár így is keletkezett a késés miatt, mert a madarak előszeretettel hordták el a szemeket. Legfontosabb tevékenység ma a határban a kukorica törése Ez annál is inkább lényeges, mert i következésképpen néhány nagyon fontos őszi munkával kapcsolatos. Ha nincs letakarítva a szár, nem tudnak szántani a trak— Nem nézne fel hozzánk esetleg ön is, Szergej Szergejevics? — kérdezte bátortalanul az ezredes. — Nem tudom . . . Nem tudom, hogyan leszek az idővel. Különben miért ne beszélgethetnénk hármasban egy órácskát, mi? — Likov váratlanul elmosolyodott. Ribin fellélegzett, pillantást váltott Aszkerral. — Most azonban még a munkáról beszéljünk — komolyodott1 ei hirtelen a tábornok. — Kerimov őrnagy, ön már bizonyára tudja, hogy Otto Liss és Georg Homann vallomása igen nagy jelentőségű. Érdekes, hogy bár különböző módon és különböző helyem került ez a két ember hozzánk, vallomásaik mégis teljesen azonosak. Mi következik ebből? — Feltételezhető — felelte Aszker —, hogy igazat mondanak. — Valóban feltételezhető — bólintott Likov. — Nézze meg például Homann vallomásának ezeket a részeit: Hamburg, aztán lejjebb tőle az Elbán az a kisváros, Ostburg, majd Ostburgtól nyugatra, a folyó partján fenyveserdő. És most nézze meg Liss vallomását: itt is Hamburg, aztán Ostburg, és végül az erdő az Elba partján. — Minden egyezik — mondta elgondolkozva Ribin. (Folytatjuk) torok, s ami ennél is fontosabb: nem vethetnek a gépek. Meg kell állnunk egy szóra ennél a problémánál. A háztáji kukoricák nyolcvan százalékát letörték. (E sorok megjelenéséig már többet is.) A termelőszövetkezetek nagy része — helyesen — úgy gondolkodott, hogy az őszi búzavetés zömét a háztáji kukoricák területére tervezik, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti tagok minél hamarabb szeretnének megszabadulni a háztáji kukorica gondjától. Nincs ebben semmi furcsaság még akkor sem, ha néhányan ezt a premizáláshoz hasonlóan a kollektív gazdálkodás eszméinek sutba dobásának tartják. Adjanak egy hetet a termelőszövetkezeti tagaknak, törjék le a kukoricát, biztosítsanak fogatot a hazaszállítására és akkor minden rendjén van. Csakhogy néhány helyen hiba csúszott a szervezésbe Ha már a tagolt a háztáji kukoricát törik, akkor csinálja mindenki azt. A földek így hamarább felszabadulnak és egységesen. Mert azzal nem értünk el sokat, ha a kukoricaszár szórványosan van betakarítva és a gépek kerülgetik a szántanivalót. Orosházán például a Békében, a Dózsában és az Űj Életben két műszakban dolgoznak a gépek. A városi tanács mezőgazdasági osztálya véleménye szerint éppen az előbb említett okok miatt még sincs kihasználva kapacitásuk. Egyszóval: a kukoricatöi’és és a szárvágás a leglényegesebb dolog most a járásban és mindenütt. A termelőszövetkezetek csak úgy tudják biztosítani a zavartalan munkát, ha semmit sem hagynak ki amikor a kukoricatörést szervezik. Következetesen, és a szántásra, vetésre gondolva tevékenykedjenek. Jó pár termelőszövetkezetben most azon vitatkoznak, hogy helyes-e a magot száraz földbe vetni. A múlt évi tapasztalatok, meg az azelőttiek is bizonyítékul sietnek és a termésátlagok adatokat is szolgáltatnak most a vitatkozóknak. Esőre várni és elhalasztani a vetést most azt jelenti, hogy a jövő évi kenyér nagyságával cicázunk. Természetesen néhány bíráló szóval most nem a gondokat akarjuk szaporítani. Mondhatják — és igazuk is lenne —, hogy könnyű a feladatokról beszélni és nehezebb azt végrehajtani. Kétségtelen, hogy egy sor hiányosság a felsőbb szervek intézkedéseiből és mulasztásából is fakad. Egy példát: a mezőgazdasági osztály szakemberei, a Terményforgalmi Vállalat és mindenki arról beszél, hogy a külföldi búzaíajták jó termésátlagának egyik biztosítéka az, hogy ne sajnálják a földekről a műtrágyát. Ezt egyébként a termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei is tudják, de nem tudnak tenni semmit, mert késve és kevesebb műtrágya érkezik, mint amennyit terveztek. Örülnek, ha 50—60 kilót tudnak szórni holdanként a betervezett és javasolt mennyiség helyett. Javában folyik a mélyszántás, a vetőszántás és még nem érkezett meg sok helyre a műtrágya, amit viszont a földbe kellene forgatni, így hát jogosan mondják a termelőszövetkezetek vezetői: mi biztosítanánk a jövő évi kenyeret, (biztosítjuk is), csak az illetékesek is segítsenek ebben. Készülnek a szövetkezetek termelési tervei. Eggyel több gond ősszel. Örvendetes, hogy a mezőgazdasági osztályok arról számolnak be: simábban, eredményesebben halad a tervkészítés, mint tavaly. A múlt évi huzavona az ip»ri növények elhelyezésével most megszűnt. Az meg érthető, hogy a szövetkezetek vezetői néhány dologban óvatosabbak. Óvatosak a búza átlagtermésének tervezésében is és jogosan hivatkoznak a műtrágya hiányára. Az orosházi termelőszövetkezetek a zöldségtermesztés tervezésénél is figyelembe vették, hogy kevesebb öntözőberendezés áll rendelkezésükre a kelleténél. Csakhogy az óvatosság nehogy túlzott legyen. Igaz, a tervgazdálkodás körülményei között nem lehet elvetni a kalapács nyelét, de a meg nem indokolt óvatosság is veszélyes. Serénykednek az Orosháza környéki földeken. Megérett a munka gyümölcse és az eddigi tapasztalatok szerint nem is olyan rossz a várható eredmény. Gondok persze vannak, kicsik is, nagyobbak is. s a törekvés helyes: legyen mindig kevesebb. Kiss Máté Az ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz épület-bádogos, központifűtés-szerelő szakmunkásokat, csőszerelésben jártas betanított munkásokat, kubikos-brigádokat, segédmunkásokat Vidékieknek munkásszállás biztosítva. Jelentkezés: Szeged, Bocskai u. 10—13. Munkaerőgazdálkodás. 71420 Á Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat felvesz férfi- és női munkásokat Munkásszállás biztosítva! 31006
