Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

1962. október 12. 4 Péntek TRAKTOROSTAN FOLYAM a laktanyában A szerelőműhely szokatlan ké­pet nyújt már hetek óta. Estén­ként megtelik overálos, jókedvű másodéves katonákkal, zsibongás­­sal, derűvel, figyelemmel. Hetente öt este négy-négy óra erejéig át­alakul tanteremmé vagy ha a hely. zet úgy kívánja, bemutató-terem­mé. Még a nyár elején indult meg a traktorostanfolyam itt, H. főtiszt elvtárs egységénél és e hónap vé­géig tart. Nyolcvanan rugaszkod­tak neki a tanulásnak — főleg a falvakból idekerült elvtársak. Setény Antal Sándor műszaki előadóval és a tanfolyam hallgató­ságával egy röpke negyedórát el­csípünk az utolsó foglalkozási órából és amolyan kerekasztal­­beszélgelést rögtönzünk azzal a praktikus céllal, hogy megismer­kedjünk az eddigi munkával és a fiúk terveivel, elgondolásaival. — Annak ellenére, hogy kevés a szemléltetőeszközünk, eredmé­nyesen haladunk a tanítással — mondja Setény elvtárs. — A fiúk igyekvők, szorgalmasak, meglát­szik, hogy lelkiismeretesen el akarják sajátítani a traktoros­tudomány minden csinját-binját... Mi négyen előadók, a szabadszál­lási traktorosiskoláról jöttünk ide és ugyanúgy tanítunk, gyakorolta­tunk, mint ott. Az elvtársak mű­szaki elméletet és gyakorlatot, ve­zetést tanulnak az UTOS, Belo­rusz, T—28-as gépekkel és meg­ismerkednek a KRESZ legfonto­sabb szabályaival is. — Ha a tanfolyamnak a végére érünk, vontatóvezetői jogosítványt kap minden sikeres vizsgázó daságba, tangazdaságba. Pedig elég sokan városban, gyárban, üzemben dolgoztak a bevonulás előtt.. Kocsis József őr vezető például — aki eddig a legtöbb jelessel dicsekedhet — Üjfehértóról vo­nult be. Vasutas volt, de nem na­gyon kedvelte helyét, keveset ke­resett. A leszerelés után az újfehértói kísérleti gazdaságban „nyergeii“ zetorát Bacsó László honvéd is vasutas volt Kiskunhalason. Az ősz végén a sínmezőt a tágasabb, szabadabb mezővel, a tangazdaság földjével cseréli fel. A váltókezelő átvált a vontatóvezetésfe... Németh Mihály tizedes a pusz­taegresi tsz-ben dolgozott, mint növénytermesztő... — Miért pártolsz át a gépek­hez? — kérdem tőle, mire 5 mo­solyogva válaszol. — A múltkorá­ban otthon voltam szabadságon, aztán találkoztam az elnökünkkel, Reng elvtárssal. Azt mondja Pis­ta bácsi: „Ha leszerelsz fiam, elmehetsz iskolára, traktorosnak”. Megörültem a hímek, hát persze, hogy elmegyek. Ez a tanfolyam jó előiskola lesz. Különben a tsz-ben dolgozik nálunk az egész család, a két húgom és a bátyám is. Nem is mennék máshoyá, tavaly is 43 forintot fizettek egy munkaegységre... Szabó Antal a mezőtúri tégla­gyárban kereste kenyerét, mint munkagépkezelő. Novemberben már valamelyik mezőtúri tsz zeto­rát kezeli, vezeti. Lakatos István őrvezető Pesttől búcsúzik, a He­ves megyei kisnánai tsz-be megy, haza a szülőfalujába. (A szülei csábítását egy kislány iránti von­zalma még csak tetézi, úgyhogy biztos a hazatérés!) Fejér András tizedes pesti fiú, a Nagybudapesti, Gépállomáson dol­gozott, majd 1959-ben „bevonult” a szabadszállási „traktoroshadse­regbe”. Onnan hívták be a hon­védséghez, nem tudta befejezni tanulmányait. Most felfrissíti tu­dományát, segíti a gyengébbeket, s aztán újult erővel lát a tanulás­hoz a leszerelés után... El kell még mondani azt is, hogy a jobb elméleti és gyakor­lati eredményekért versenyben áll a tanfolyam két osztálya. A VIII. pártkong­resszus tiszteletére azt fogadták meg lelkesen, hogy példás tiszta­ságot tartanak a műhelyben, se­gítik egymást a tanulásban, veze­tésben a csoportjukon belül, fe­gyelmezetten dolgoznak, megta­nulnak takarékoskodni az üzem­anyaggal, nagyon vigyáznak gépe­ikre, szerszámaikra. Azt vallják, hogy minden csepp olaj, minden szerszám aranyat ér, hiszen a dol­gozó nép tulajdona, a szülőké, ba­rátoké, egyszerű dolgos embereké. Igazuk van! Jusson ez eszükbe majd sok­szor kinn a földeken is! Pallag Róbert MUNKÁSARCOK Fekete László Fekete László elvtárs a Békési Kosárüzem dolgozója. KISZ-titkár, aki a KISZ megalakulása óta vezeti a jó munkájával már híressé vált kosárüzemi KISZ-szervezetet. Az ő irányító tevékenységének is köszönhető, hogy az üzem veze tősége, a pártszervezet mindig szá­míthat a fiatalság munkájára. A kiszesek kongresszusi munkafel­ajánlásai, a minőségi őrjárat az üzem jó hírnevét öregbíti. Fekete elvtársat a pártalapszervezet tagjai képviselőjüknek küldték a já­rási küldöttértekezletre. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc Háromezer diákot látnak vendégül az Erkel diákünnepekre Gyulán Kétezer élő fácánt küld külföldre és a hazai erdőkbe a inezőhegyesi erdészet Otthon aztán tovább tanulhat mindenki és megszerezheti a mun­kagépvezetői, kezelői jogosítványt is. Nagyon örvendetes, hogy bein­dult ez az iskola, égetően szük­ség van most a traktorosokra, ze­­torosokra. Mindenütt szívesen fo­gadják őket a falvakban, a földe­ken! Az apróvadban gazdag mezőhe­­gyesi erdészetben — ahol évente több ezer fácáncsibét keltetnek ki s nevelnek fel mesterségesen — szesen kétezer fácánt fognak élve, amit külföldi és Miskolc-környéki erdőkbe küldenek. A Kulturális Szemle Országos Operatív Bizottságának megbízá­sából és a gyulaiak vállalása alap­ján öt megye középiskolái Gyulán tartják találkozójukat az Erkel diákünnepek májusi seregszemlé­jén, a kulturális szemle dél-ti­szántúli .és Duna—Tisza közi te-Az „öregek” tisztában vannak ezzel mindannyian és aligha van közöttük olyan, aki ne döntötte volna már el: a leszerelés után falujába tér vissza, a tsz-be vagy a közeli gépállomásra, állami gaz-Moszkva Huszonnégy évi szünet után is­mét megindult a Szovjetunióban a léghajók tervezése. A moszkvai tervezők Asszberg mérnök vezeté­sével olyan léghajókat terveznek, amelyek 150 kilométeres sebesség­gel is haladhatnak, és több tucat tonnányi terhek szállíthatók nagy távolságra, A léghajók tervezését az tette szükségessé, hogy a szibériai nagy építkezések nehezen megközelít­megkezdték az élőfácán-fogást. A dzsungelszerű sűrű erdőben há­lóval fogják az ízletes húsú szár­nyasvadakat, de a mesterségesen nevelt fácánok egy részét kézzel is könnyen zsákmányul ejtik. Ösz­hető területeire nagyméretű tur­binákat, gépegységeket, előre ösz­­szeszerelt házakat stb. kell szállí­tani. A léghajók tervezésénél fel­használják a korszerű műanyag­ipar minden vívmányát, a tűzve­szélyes hidrogén helyett hélium­mal töltik meg a gáztartályokat. A léghajós teherfuvarozás a ter­vezők szerint körülbelül 12-szer olyan olcsó lesz, mint a repülőgé­peken történő szállítás. (MTI) 1 17 1 Felhajtotta a kabátja gallérját, homlokára tolta a sapkáját és mind a két kezét mélyen a zse­bébe dugta. Hideg volt. Ribin jóval idősebb volt Keri­­movnál, s az állambiztonságl szerveknél betöltött munkaköre szerint is felette állt. 1924. janu­árjának azon az emlékezetes napján, amikor Lenint temette az ország, Oreszt Ribin moszkvai villamoskalauz jelentkezett a ko­csiszín pártsejtjénél és egy tintá­val teleírt papírlapot tett a párt­titkár asztalára. A titkár elolvasta, s utána szó nélkül betette az asztal szélén álló dossziéba. Ribin jól láthat­ta, hogy élég sok ilyen papírlap összegyűlt már abban a dosszié­ban, s mindegyik ugyanazzal a szóval kezdődött, mint az övé: „Nyilatkozat!” — Nos, mi a helyzet? — kér­dezte a titkárhoz hajolva. — Fel­vesztek? i— Majd megvitatjuk. — Nem, most mondd meg. — Ribin az asztal mögé ment, s ke­zével rá támaszkodott. — Nekem most azonnal tudnom kell. — Majd megvitatjuk — ismé­telte a titkár. A titkár és Ribin ugyanabban a brigádban dolgozott. Ugyan­csak itt, ennél a kocsiszínnél dol­gozott Oreszt apja és a bátyja is. A titkár jól ismerte mind a hár­mukat. Az öreg Ivan Ribin la­katossal pedig régi baráti szálak fűzték össze. Biztos volt benne: Ribinék megbízható emberek, igazi munkásivadék az egész csa­lád. Lehet rájuk számítani min­denben. De most valahogy más­ként, más szemmel nézett az előtte álló fiatalemberre. Nagy kék szemei, amelyekben mindig valami meleg, ravasz vidámság csillogott (Ribint a kocsiszín első számú tréfacsinálójának és él­­celődőjének tartották), most ko­molyaknak, szigorúaknak lát­szottak, megrendültség és néma kérdés tükröződött bennük. Az ajkát úgy összeszorította, hogy szinte elfehéredett. Nyakában, vállában, karjában felszabadu­­latlan energia feszült. — Izgulsz? — kérdezte a tit­kár. Ribin nem tudta türtőztetni magát Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz keres azonnali belépésre, lehetőleg gyakorlattal rendelkező faipari technikust Fizetés megállapodás szerint. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezni lehet a Fa- és Fémbútoripari Ktsz központi irodáján, Gyula, Varsándi a. 7. Telefon: 1—55. 546 Óriásléglmjókat terveznek a Szovjetunióban rületi bemutatóján. Az ünnepsé­gek idején mintegy háromezer di­ákot látnak vendégül a rendező városban. Négy napon át folyik majd a vetélkedés, melyen a kö­zépiskolások legjobbjai mutatják be tudásukat. — Mondd meg hát! Ne gyö­törj! — Jó van, no — mondta ki­mérten a titkár. — Azt hiszem, bizonyosan felveszünk. — Akkor itt van. — Ribin a belső zsebébe nyúlt, s még egy papirt húzott elő onnan. — Mert én nemcsak a pártba akarok be­lépni. A párttagság a legfonto­sabb. De ez is... Ugyanolyan fontos! Oreszt Ribin ebben a második nyilatkozatban arra kérte a párt­­szervezetet, hogy küldjék el őt a GPU szerveibe dolgozni. Azért, hogy — amint ő kifejezte ma­gát — ,,ne hagyjuk garázdálkod­ni a kontárokat, tapossuk el a férgeket, akik miatt elpusztult Lenin elvtárs, és akik rá akar­ják tenni a mocskos kezüket az egész szovjet hatalomra”. Ez történt azon az emlékeze­tes januári napon. Ribin ezre­des azóta húsz esztendőt töltött el az állambiztonsági szerveknél, s most a legjobb állambiztonsági tisztek között emlegetik a nevét. — Na, szundítsunk egy keve­set — ismételte Ribin, miközben igyekezett jobban elhelyezkedni a kemény ülésen. — Próbáljuk meg — felelte Aszker. — Különben én inkább előbb harapnék valamit — szólalt meg ismét Ribin. — Rettenetesen éhes vagyok. Mi a véleményed? — Őszintén szólva az én gyom­rom is korog.

Next

/
Thumbnails
Contents