Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
Utó. október ti. 4 Csütörtök Cukorgyártás Mezőhegyesen ELNÉZÉST... Egyforintos becsületsértő... Nálunk és talán az egész világon kész kis irodalma van a borravalónak, a szatírával, kritikával oly sokat ostorozott sajátos ajándékozásnak. Van, ki megszokásból adja, s — mert ugye emberek vagyunk — van aki elfogadja megszokásból. De, hogy nem mindig lehet a megszokásra fogni a dolgokat, arra az a „borravaló-irodalmat” gazdagító történet is példa, aminek becsületsértési ügy lett a vége. A történet az éttermi asztalnál kezdődött, s rövid úton — az utcán végződött... Egy vendég fizetett, a pincér számolt, az elfogyasztott menü ára az asztalra került, és ekkor lobbant az első vitatüzet nyitó szikra. — Huszonhéthúsz... plusz egy forint magának... — hangzott a vendég hangja, amikor a pénzt ■ az asztalra számolta. Nehézke- ; sen, az erősen illuminált „csuk- i lós” hanglejtéssel beszélt. — Kérem, borravalót nem fo- ; gadunk el — volt a pincér vála- ; sza, mikor a felkínált pénzdara- : bot visszatolta vendége elé. — Mit, hogy?... Micsoda ez a l hang?!... Még, hogy nem fogad l el borravalót... — méltatlanko- ! dott megszaporázva a hukkolást : a vendég. — Talán kevés?... ! Szemtelenség... érti, főár?! Meg- ■ sértett! — És valóban megsértő- jj dött. Ezen pedig csak a legrövi- * debb úton lehetett segíteni — ; kitenni az utcára. Mert az egy- * forintos valóban sértésre adott : okot, méghozzá egy munkáját S nagyszerűen ellátó dolgozót, a S pincért sértették meg vele — ! megszokásból... — We. — • Olyan most a gyár, mint egy hairagvó óriás. Lüktet^ fújtat, fülsiketítőén sistereg. Az étvágya meg rettentő. Vagonszám nyeli a cukorrépát, újabb és újabb adagot kíván. Dohognak a gépek, s a nyersanyag járja a maga megszokott útját mindaddig, míg édes kristályokká le nem csapódik. Valamikor munkások sokasága | letelik, hogy hozzáférjenek igazi értékéhez: a cukorhoz. S ezt a munkát is minden idényben újabb berendezések könnyítik. Szeptember 26-án helyezték üzembe a gyárban a 24 óra alatt 150 vagon teljesítményű J-diffúziót, amellyel már jóval gyorsabban halad a nyersszeletből a nyerslé előállítása. Régóta vágytak már ilyen Vízágyúval ürítik a vagonokat. Gábor Antal gépkezelő a vízsugár irányításával egyedül annyi vagont kirak, mint egy tucat munkás. Újítási díj megállapítása 25 000 forint felett Az újításokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet 11. §. (6) bekezdése szerint a vállalat fe. lettes szervének hozzájárulása kell abban az esetben, ha az újítási díj a 25 000 forintot meghaladja. Kérdés: ha az újítási díj megállapításakor vita keletkezik, lehet-e bírósághoz fordulni a 25 000 forintot meghaladó összeg megállapítása céljából. Egy vállalat a bírósághoz fordult az újítási javaslat újítási jellegének megállapítása iránt. Az újítók ugyanebben a perben az újítási díj összegének megállapí tását és megfizetését kérték. A bíróság a javaslat újítási jel legét megállapította, a díj öszszegét illetően azonban, álláspontja szerint, az újítási rendelet rendelkezése szerbit a bíróságnak nincs hatásköre a 25 000 forintot meghaladó újítási díj megállapítására. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az újítási rendelet említett rendelkezéseinek ilyen értelmet tulajdonított. A felettes szerv ugyanis a 25 000 forintot meghaladó díjazású újításoknál az újító és a vállalat között létrejött szerződést vagy engedélyezi, vagy sem, esetleg a szerződésben foglalt összegnél alacsonyabbban állapítja meg az újítási díjat. A két utóbbi esetben, ha az újítást megvalósítják, az újítók a bíróság« tói kérhetik a díj megállapítását, amennyiben nem tudnak megegyezni és választott bizottság döntésének sem kívánják alávetni magukat. előtt kapta személyesen Heinrich Himmler SS-Reichsführer kezeiből. — Minek a jutalmául? — kérdeztem. Breier ravaszkásan, fölényesen elmosolyodott. — Tudod, ok van rá elég sok. De a legfőbb: az árcbivakció! Vállat vontam. Nem tudtam, miről van szó. Aztán ő megmagyarázta: a Szovjetunió nyugati vidékein, csakúgy, mint Lengyelországban, Csehszlovákiában és a Wehrmacht által megszállt többi országban sok osztályt, kirendeltséget létesített a Gestapo, az Abwehr és az SD. A megszállás ideje alatt elég tekintélyes mennyiségű irat halmozódott fel ezekben. Ezeknek az archivanyagoknak óriási az értékük. Amikor megkezdődött a visszavonulás nyugat felé, szigorú uta. sítás érkezett, hogy szállítsák az összes ilyen iratokat a birodalom területére, és helyezzék el a speciálisan erre a célra berendezett re j fekhelyeken. — És ezt a műveletet irányítottad te? — Nem az egészet... — Breier zavarba jött. — Szóval én egy nagy archivszállítmányt hoztam Oroszország több városából. — No és a karod? — firtattam tovább. — Mi köze ennek a karodhoz? Breier nem válaszolt. Későre járt, jóval elmúlt már éjfél, de mi még mindig ittunk. Nem kérdeztem többet Breiert a megsebesült kezéről, mert őszintén szólva teljesen érdektelen volt számomra. Ittam és kitűnően éreztem magam. Azt hittem, hogy Breier sem gondol egyébre, csak az ivásra. De tévedtem. Az ital végleg levette a lábáról. Egyszer csak hozzám hajolt — majdnem, hogy rám dőlt, — átfogta a vállamat és suttogva mondta: — Akár hiszed, akár nem, majdnem odavesztem... Képzeld el, körös-körül víz, érzem, hogy fuldoklók, merülök él, és semmit sem tudok tenni, hogy megmeneküljék a pusztulás, tói... • — De mégis egyben vagy és kutya bajod — mondtam. Breier bólintott, teletöltötte a poharát és kiitta. — Persze, hogy egyben vagyok — felelte. — De igen drágán fizettem meg érte. Képzeld el: ott vagy a földalatti rejtekhelyen, ahová ezeket a bizonyos archivanyagokat szállítottuk. Rakjuk sorba egymás tetejére a teljesen körülforrasztott jókora vasládákat. Már a munka végén tartunk. Aztán újabb szállítmányt hoznak. De azt még át kell rakni vasládákba, mert csak egyszerű deszkaládákban, meg papírba csomagolva jött... És egyszer csak hirtelen kiáltozásokat hallunk, és éktelen zúgást, morajlást. A jó öreg Eloa megtréfált bennünket: öttörte a rejtekhelyét nyugatról határoló acélfalat és féktelen robajjal zúdult a ládarakásra. Ekkor ordítottam fel én is. Magamon kívül voltam a félelemtől. Még most is, ha csak visszagondolok Mihályné és Bencsik Jánosné „terelgette” a cukrot, mái kellemes hűvös fogadott bennünket. A rázó ritmikus mozgására csak úgy ömlött a garatokba a cukor. Egy emelettel lejjebb pedig a papírzsákokba. A mérlegelés után gyorsan teltek édes teherrel a kiskocsik. Néhány perc után máris megörökíthettük: a hosszú szállítószalagon hogyan vándorol a cukor a raktárba. Mutatóba íme egy-két zsák, teli kristálycukorral. Made in Mezőhegyes... P. P. (Foto: Kocziszky László) A világ lakosságának több mint egyharmada éhezik Ecsédi István technikus és Csete János segédkezelő a J-diffúzió kapcsolótáblájáról a berendezést vezérli. víBSzta le a vagonokból a répát. Ez volt az egyik legnehezebb munka, amelynél a villanyéi nemcsak meghúzta az emberek vállát, de tenyerüket is feltörte. Most az Elfa-berendezés, közismerten a okos gépre a mezőhegy esdek. Most nemcsak hogy megvan, de dolgozik is. Az akkori műszak: Ecsédi István technikus, Csete János segédkezelő és Kovács János segítő elégedetten nyilatkozott róla. Ebben a gyárrészben a hőség csakhamar verítéket csal az ember arcára. Bizony alaposan meg kell izzadni a cukorért. A cukorosztályozó rázónál, ahol Balázsik A cukorral teli zsákokat szállítószalag továbbítja a raktárba. kisvasúti és a nagyvasúti vízágyú villa nélkül is úgy dolgozik, hogy öröm nézni Egy nagy vasúti kocsit, amelyet két munkás 40 perc alatt rakna ki, a vízágyú 3—5 perc alatt kitakarít. Az egész répának 80—82 százalékát már így rakják ki a Mezőhégyesi Cukorgyárban. A répa a vízsugár szárnyán elindul útjára a föld alatti úszta tóban, majd onnan a mosóba. A répavágó állomáson éles kések sze-Október 9-én, kedden műszaki és társadalmi bizottság ellenőrzése után átvették a battonyai törpevízmüvet. A mű átadásával az építkezés első üteme fejeződött be. Eddig több mint négymillió forint beruházást fordítottak az építkezésre, mely községfejlesztési alapból történik. A lakosság 50 ezer forint értékű társadalmi munkával segített. Mintegy tíz kilométer hosszú nyomócső-hálózat beépítése történt meg, melyen 23 közkifolyó-utat helyeztek el. Átvezetésre három gyaloghíd Londoniban nepirég zapott le az éleim iszertudományi és technológiai nemzetközi kongresszus ülése. A megnyitó ülésen dir. Norman Wright — az ENSZ élelmiszerügyi és mezőgazdasági szervezetének (FAO) alelnötke a negyven országból összegyűlt 1400 delegátus előtt kifejtette, hogy a világon jelenleg 300— 500 millió ember a szó legszorosabb értelmében éhezik, vagyis nem vese magához elegendő kalóriát. Ebbe a számba nem értendők bele azok, akik helytelenül táplálkoznak. Dr. Wright kifejtette, hogy az ENSZ statisztikai becslése szerint a vl'ág lakossága 1980-ra eléri a négy milliárdöt, a század végére pedig hat milliéndra növekszik. E gyorsan szaporodó népesség élelmiszerellátása igen súlyos probléma. 1980-ig a világ gabonatermelését 30—50 százalékkal, az állattenyésztést pedig száz százalékkai kellene emelni ahhoz, hogy mindenkinek jusson élelem. A nemzetközi kongresszuson a Szovjetunió, az Egyesült Államok, épült a száraz-ér felett, s elkészült egy kútakna és víztároló. A következő években a vízmüvet tovább építik. Egy víztorony és újabb mélyfúrású kút építéséhez fognak hozzá és tovább bővítik a hálózatot. A tervezett összberuházás mintegy 14 millió forintra szól. A vízmű a teljes kiépített állapotában kielégíti a lakosság, a helyiipar és a mezőgazdaság vízigényét is. Jelenleg négyezer ember vízszükségletét biztosítja. Nyugat-Németország, ' Spanyolország, Anglia, Finnország, Lengyelország és Magyarország is képviseltette magát. I ló 1 Mi meg iszogattunk. Javasoltam a cimborának, hogy kerítsünk magunknak valami nőt, és álljunk mi is a táncolok közé. Szótlanul mutatott a bal karjára. Akkor vettem észre, hogy az a karja élettelenül lóg a teste mel. lett. — Megsebesültem, — magyarázta. — Erősen megsebesültem. Egyszóval nincs táncolni való kedvem. Én kíváncsian, kérdően néztem rá, de ő semmi többet nem mondott. Különben csakhamar beszédes lett. A kocsmárosnak kiváló rumja volt, és finom bencés likőrje, úgyhogy jócskán beittunk. És Breier dicsekedni kezdett a dolgaival. Mellére bökött az újjá val, oda, ahol a friss külsejű „Vaskereszt’’ fityegett, és kijelen tettej hogy három nappal ez-Kedden műszakilag átvették a battonyai törpevízművet
