Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

tS&S. október 1#, 6 Szerda // Ötünk rövid volt, mindössze ad­dig tartott, amíg elfogyasztottuk a kedves légikisasszonyok által fel­szolgált sült csirkét, tokajit, dupla feketét és egy szelet csokoládét. Közben egy pillantás a nyári nap­nyírfavessző-köteggel csapkod­ják önmagukat, illetve egymás tes­tét. A forró gőzből — finn szokás szerint — hideg zuhany alá kell állni. A finn emberek őszinte szívvel A mexikói Jósé és a finn diáklány mvm Maija társaságában. fényben fürdöző dán farmokra, a Balti-tenger szikrázó víztükrére, és már ki is gyulladt a figyelmez­tető lámpa- „tessék az öveket be­csatolni, leszáll unk.” Budapest forró levegője után jól­esett Helsinki hűvös éjszakája, a magyar májusi estékhez hasonlító, fiatal szíveket bizsergető „fehér éjszaka.” A remek Ikarusz 55-ösök, melyeket Helsinkiben mindenki megcsodált, pillanatok alatt Lau­­tassarira szállítottak bennünket. Itt laktunk a fesztivál ideje alatt, a környező lakosság és a jelvény­re, képeslapra, autogramra vadá­szó gyerekek nagy-nagy szereteté­­től övezve. A finnek nagyon ko­molyan veszik a finn—magyar ro­konságot. Ottlétünk ideje alatt en­nek számos tanújelét adták. A fesztivál hivatalos megnyitá­sának napján szorongó érzéssel vettük tudomásul, hogy a külföl­dieken kívül szinte egyetlen em­bert sem láttunk az utcán. A finn főváros e nap délelőttjén ijesztően csendes volt. Azt hittük, ez a VIT bojkottálásának első je­le. Késő>bb egyik finn élvtárs el­mondotta, hogy nem erről van szó. Finnországban szombaton és va­un nepelték a fesztivált és a zuhogó eső ellenére is kitartották a csak­nem négy óra hosszáig tartó fel­vonuláson. Gyakran hangzott fel a közönség soraiból a „Helsinki­szigetelődtek és a barátkozás szel­leme eltaposta őket. Az első há­rom éjszaka felbérelt finn suhan­­cok féktelen vandalirozást végez­tek Helsinki szívében. Kiabáltak, újságot égettek, fasiszta jelszava­kat hordoztak, törtek, zúztak, ve­rekedtek. Kekkonen finn államel­nök erélyes hangú rádióbeszéde és a rendőrség radikális intézkedései vetettek véget ennek az úgyneve­zett „ellenfesztiváT’-nak. A magyar delegáció egészének legnagyobb élménye a magyar gá­la-est volt. Nemcsak azért, mert ezen részt vett Kekkonen állam­elnök és a kormány több tagja is, hanem elsősorban azért, mert kul­turális delegációnk kitűnően sze­repelt és óriási sikert aratott. Az Állami Népi Együttes tánckara, a KISZ szimfonikus zenekara, a Pé­csi Nemzeti Színház balettkara, a rajkózenekar és kitűnő neves szólistáink Helsinkiben régen lá­tott, magas színvonalú műsort produkáltak. Erről az esetről a fesztivált egyébként agyonhallga­tó lapok is hasábokon számoltak be az első oldalaikon. Felejthetetlen hetet töltöttünk Finnországban. A záróünnepségre GARAY JÁNOS (1812-1853) A moszkvai Lumumba Egyetem diákjai külön kis fesztivált alkot­tak, hiszen a világ minden tájáról tanulnak itt a fiatalok. Dallal, zenével búcsúztak a felejthetetlen találkozótól. Budapest”, vagy „Suomi—Unkari’ ütemes kiáltás. Nemcsak lelkesedéssel találkoz­tunk. Ez volt az első olyan Világ­ifjúsági Találkozó, amelyet a kaipi talista kormánykörök is elismer­ték és hivatalos delegációkat küld­mégi® vegyes érzéseikkel mentünk Fájt, hogy vége, hogy el kell vál­nunk új barátainktól, akikkel csak tegnap ismerkedtünk meg: Knut Hopen norvég bányászfiútól, Han­tit Wamke hamburgi gépíró kis­lánytól, Kasnya japán orvostan­hallgatótól, vagy éppen a kubai n.ilicistáktól. Fájt, hogy vége, de örültünk is, hogy nemsokára vi­szontláthatjuk azokat, akik oly sok szeretettel engedtek útra ben nünket akiknek ma jd elmondhat­juk, hogy sok-sok barátot szerez­tünk a magyar ifjúságnak, a ma­gyar népnek. Petrovszki István Gulyás Sándor: Az argentin fiatalok is szívesen barátkoztak a vendéglátó ország rendkívül csinos és kedves lányaival. 0 reformkor negyvenes éved­nek népszerű írója. „író vagyok — vall önmagáról — testestől-lel­­kestől... Nincs életem, mert lé­nyem hazámon kívül csak az iro­dalomé.” Az ismeretlenség pora takarja írásait. Csak két alkotását tartja számon a köztudat: Az obsitos c. elbeszélő költeínényét és a Kont c. balladáját. Üjszerű hang nem szólal meg' lírájában. Kevés benne a benső­­ség. A nagyrészt Széchenyi eszmé­it visszhangzó hazafias költemé­nyeinek pátosza hűvös. Táj- és családi lírájának legjobb versei­ben érezni szíve verését, meg­megmutatkozik egyéni hangja, te­ret enged képzelete játékának. A Balatont ölelő hegyvonulat —sze­rinte — a tó varázsától merevült meg, miközben a táj lábujjhegy­re állva elcsodálkozott a szépsé­gén; a dombok a földnek a vízre kulcsolódó karjai. Ha csendes a Balaton, „könnyű táncban omlik hab habon” és azért háborog a tó, mert „a szélvész belé veszett.” A hold „ezüsthajú hárfás”... (a Balaton-ciklus). A meleg hangú „Családi képek” a „házi boldogság himnuszai.” Már a költő kora hidegen fogad­ta a drámáit. A sorait áittüzesítő nemes hazafiúi érzés nem tucüta feledtetni a tragikum meggyőző erejének, a jellemék tudatos fej­lesztésének és a szerkezet szilárd­ságának a hiányosságait. Bár epikája részben megké­sett visszhangja az eposz-költő Vörösmartynak és részben korai kísérlet, amelyet árnyékba borí­tott Arany elbeszélő művészete, mégis ezen a területen alkot ma­radandót. Évszázados küzdelmet, a ma­gyarság és az idegen dinasztia el­lentéteit sűríti drámai képbe hí­res balladája, a Kont (1838). Kont­­nak, „a kemény vitéznek” és har­minc társának hajthaitatlansága, bátor halála egy évszázadon át lelkesített harcra, áldozatra. Kis epikus költeményei közül a forradalmi hangú „Mátyás király Gömörben”, a Vár és kunyhó c. Eötvös-vers nyomán haladó „Há­rom ének”, az érzelmes betyár­románc, „Barna Bandi és kedvese” sárnap délelőtt mindenki szármá­zik, ami egy régi nemzeti szokás. A szauna a finnek tisztasági für­dője. A szoba egyik sarkában kő­kemence áll, amit égő fával izzíta­nak. Az izzó kövekre speciális szaunakanállal vizet locsolnak, s az így képződő magas hőfokú gőz­ben fürdőznek, miközben szárított tek. Érthető, hogy a nyugati dele­gátusok között sokan voltak, akik nem azzal a megbízatással érkez­tek, hogy a béke és barátság gon­dolatát mélyítsék. S így, bár a fin­nek igyekeztek a fesztivál zavarta­lanságát biztosítani, volt zavar­keltés, ellentétszítás a delegációk között. Ezek azonban gyorsan el-Utazás a Szovjetunióban Az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kubikosokat, ív- és lánghegesztési gyakorlattal rendelkező szerkezeti lakatosokat, kőmű­­ves- és ács-szakmunkásokat vesz fel Békés megye területén és Békéscsabán lévő munkáira. Munkaruhát, szállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat központi irodájában, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. sz. Munkaügyi osztály. ______________50868 Gyermekkoromból egy dalt őr­zök Moszkváról. Azazhogy nem is egy teljes dalt, csak néhány so­rát és dallamát: „... Mégis Moszkva a legszebb város, nála nics szebb a föld színén”. Álltunk a vonatablaknál — elő­ször külföldön. Nem is annyira az előttünk elrohanó táj, inkább csak az érzésünk volt szokatlan. Amint feltünedeztek Moszkva fényei, | egyszerre zsongani kezdett ben­nem a melódia, újra és újra visz­­' szatérőn, a valóság élményével, 1 egyre tisztábban, egyre erősebben. Gyermeki kíváncsisággal, de a | felnőttek szótlanságával ittuk ma­gunkba a még számunkra idegen 1 világváros fényeit. Azon kaptam rajta magam, hogy már hangosan dúdolom a dalt, s velem együtt még jó néhányan. Azt hiszem, va­lamennyien egyet éreztünk... Nem sok az, amit el tudok mon­dani erről az utazásról, hiszen na­gyobbrészt csak személyes emlé­keket, élményeket őrzök róla, mégis írok a benyomásaimról, hi­szen ez emlékek életünknek egy darabja ..., és az életről írni és beszélni olyan jó! Hadd válasszak mottóul egy szót, amit egész itt-tartózkodá­­sunk alatt olyan közelről érez­tünk, és ami mindannyiunknak a legdrágább: béke! Az első kopejka A határhoz közeledtünk. Gon­dolataink hol megelőztek, hol el­maradoztak tőlünk. Nehéz volt megérdemelnék, hogy a feledés­ből kiemelve az élő, ható iroda­lom részeivé váljanak. Hz obsitos (1843) a legismer­tebb és a legjelentősebb műve. Hatása mindmáig tart. „Vitéz Jo­annes Háry” alakja és magatartá­sa kitörölhetetlenül vésődött az olvasók emlékezetébe. Jellegzete­sen magyar népi figura. Nem ha­­zudozó ő. Nem a Münchhausen bárók fajtájából való. A Lúdas Matyik, a János vitézek, a Toldik, az Ábelek családjához tartozik. Nagy /álmodozó. Amint ba­jusz-sodrás és két köhintés után, „de ez még mind csak semmi”, szokásos mondásával „kalandos életéből regét regére kezd”, jel­legzetes népi világ tárul fel előt­tünk. Hősünk „ármádiákat” ver széjjel, megvív győzelmesen a „hétfejű sárkánnyal” is. Nagylel­kű a legyőzött ellenséggel szem­ben (a Mária Lujza-jelenet). Ön­tudatos. Nem tud társadalmi kü­lönbségekről. (Az obsitos látoga­tása Ferenc császárnál.) Úgy él, gondolkodik és beszél a király, ahogyan ő, ahogyan a nép fia. Az asztalkából kerül elő például a fehér cipó a vacsorához vagy cif­ra tarsolyán verekszenek össze a királyfiak... ízes természetes­séggel, zamatos népi nyelven öm­­lenek belőle a kalandjai. — A költő erejét dicséri, hogy a ka­land-leírások közben egy pilla­natra sem zökken ki a tárgy kí­vánta naiv-népi stíi-realdzmus­­bóiL Születésének másfél évszázados fordulója emlékeztet minket munkásságára. Írásai nem vete­kedhetnek Berzsenyi, Kölcsey, Vö­rösmarty, Petőfi és Arany alkotá­saival, de nem vitatható el tőié irodalomtörténeti jelentősége, az irodalom különböző műfajaiban felmutatott értékes, pályadíjnyer­tes alkotásainak ereje, szépsége, a haladó magyar múlt szeretetem lángolása a reformeszmékért és aggódása a demokratikus magyar jövőért. Egyszerű életű, de minden ízében nemes. Méltóan írhatta ma­gáról, hogy a három legnemesebb eszmének hódolt egy életen át: a szépnek, a jónak és az igaznak. Vajda Aurél rendet tartani köztük. De a tudat, hogy vágyunk teljesül, ott lükte­tett a pulzusunkban. Mintha csak ébren álmodtunk volna... A határhoz értünk. Szóval idáig mondhatjuk, hogy a miénk, hogy ez még Magyarország. A határ nem volt szembetű­nő. A szem úgyszólván semmit sem vesz észre, de a szív hirtelen nagyot dobban, és máris a Szov­jetunió területén fut velünk a vo­nat. Igaz barátként megyünk, igaz barátként fogad e hatalmas or­szág. És ez olyan jó, olyan meg­nyugtató. A tópartról fürdőző gyerekek integetnek felénk, aztán nagyot ugranak a vízbe. íme a vakáció örömei, akárcsak nálunk, a Körös ■ mentén. Csapon várakoznunk kell. Az állomás — mint a szovjet állomá­sok legtöbbje — élénk színűre me­szelt falakkal és virágos, rende­zett parkokkal fogad. A síneken indulásra várnak a hatalmas, zöld színű széles nyom­távú vasúti kocsik. A nagy órára pillantok. Négy óra van, a karórá­*

Next

/
Thumbnails
Contents