Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
tS&S. október 1#, 6 Szerda // Ötünk rövid volt, mindössze addig tartott, amíg elfogyasztottuk a kedves légikisasszonyok által felszolgált sült csirkét, tokajit, dupla feketét és egy szelet csokoládét. Közben egy pillantás a nyári napnyírfavessző-köteggel csapkodják önmagukat, illetve egymás testét. A forró gőzből — finn szokás szerint — hideg zuhany alá kell állni. A finn emberek őszinte szívvel A mexikói Jósé és a finn diáklány mvm Maija társaságában. fényben fürdöző dán farmokra, a Balti-tenger szikrázó víztükrére, és már ki is gyulladt a figyelmeztető lámpa- „tessék az öveket becsatolni, leszáll unk.” Budapest forró levegője után jólesett Helsinki hűvös éjszakája, a magyar májusi estékhez hasonlító, fiatal szíveket bizsergető „fehér éjszaka.” A remek Ikarusz 55-ösök, melyeket Helsinkiben mindenki megcsodált, pillanatok alatt Lautassarira szállítottak bennünket. Itt laktunk a fesztivál ideje alatt, a környező lakosság és a jelvényre, képeslapra, autogramra vadászó gyerekek nagy-nagy szeretetétől övezve. A finnek nagyon komolyan veszik a finn—magyar rokonságot. Ottlétünk ideje alatt ennek számos tanújelét adták. A fesztivál hivatalos megnyitásának napján szorongó érzéssel vettük tudomásul, hogy a külföldieken kívül szinte egyetlen embert sem láttunk az utcán. A finn főváros e nap délelőttjén ijesztően csendes volt. Azt hittük, ez a VIT bojkottálásának első jele. Késő>bb egyik finn élvtárs elmondotta, hogy nem erről van szó. Finnországban szombaton és vaun nepelték a fesztivált és a zuhogó eső ellenére is kitartották a csaknem négy óra hosszáig tartó felvonuláson. Gyakran hangzott fel a közönség soraiból a „Helsinkiszigetelődtek és a barátkozás szelleme eltaposta őket. Az első három éjszaka felbérelt finn suhancok féktelen vandalirozást végeztek Helsinki szívében. Kiabáltak, újságot égettek, fasiszta jelszavakat hordoztak, törtek, zúztak, verekedtek. Kekkonen finn államelnök erélyes hangú rádióbeszéde és a rendőrség radikális intézkedései vetettek véget ennek az úgynevezett „ellenfesztiváT’-nak. A magyar delegáció egészének legnagyobb élménye a magyar gála-est volt. Nemcsak azért, mert ezen részt vett Kekkonen államelnök és a kormány több tagja is, hanem elsősorban azért, mert kulturális delegációnk kitűnően szerepelt és óriási sikert aratott. Az Állami Népi Együttes tánckara, a KISZ szimfonikus zenekara, a Pécsi Nemzeti Színház balettkara, a rajkózenekar és kitűnő neves szólistáink Helsinkiben régen látott, magas színvonalú műsort produkáltak. Erről az esetről a fesztivált egyébként agyonhallgató lapok is hasábokon számoltak be az első oldalaikon. Felejthetetlen hetet töltöttünk Finnországban. A záróünnepségre GARAY JÁNOS (1812-1853) A moszkvai Lumumba Egyetem diákjai külön kis fesztivált alkottak, hiszen a világ minden tájáról tanulnak itt a fiatalok. Dallal, zenével búcsúztak a felejthetetlen találkozótól. Budapest”, vagy „Suomi—Unkari’ ütemes kiáltás. Nemcsak lelkesedéssel találkoztunk. Ez volt az első olyan Világifjúsági Találkozó, amelyet a kaipi talista kormánykörök is elismerték és hivatalos delegációkat küldmégi® vegyes érzéseikkel mentünk Fájt, hogy vége, hogy el kell válnunk új barátainktól, akikkel csak tegnap ismerkedtünk meg: Knut Hopen norvég bányászfiútól, Hantit Wamke hamburgi gépíró kislánytól, Kasnya japán orvostanhallgatótól, vagy éppen a kubai n.ilicistáktól. Fájt, hogy vége, de örültünk is, hogy nemsokára viszontláthatjuk azokat, akik oly sok szeretettel engedtek útra ben nünket akiknek ma jd elmondhatjuk, hogy sok-sok barátot szereztünk a magyar ifjúságnak, a magyar népnek. Petrovszki István Gulyás Sándor: Az argentin fiatalok is szívesen barátkoztak a vendéglátó ország rendkívül csinos és kedves lányaival. 0 reformkor negyvenes évednek népszerű írója. „író vagyok — vall önmagáról — testestől-lelkestől... Nincs életem, mert lényem hazámon kívül csak az irodalomé.” Az ismeretlenség pora takarja írásait. Csak két alkotását tartja számon a köztudat: Az obsitos c. elbeszélő költeínényét és a Kont c. balladáját. Üjszerű hang nem szólal meg' lírájában. Kevés benne a bensőség. A nagyrészt Széchenyi eszméit visszhangzó hazafias költeményeinek pátosza hűvös. Táj- és családi lírájának legjobb verseiben érezni szíve verését, megmegmutatkozik egyéni hangja, teret enged képzelete játékának. A Balatont ölelő hegyvonulat —szerinte — a tó varázsától merevült meg, miközben a táj lábujjhegyre állva elcsodálkozott a szépségén; a dombok a földnek a vízre kulcsolódó karjai. Ha csendes a Balaton, „könnyű táncban omlik hab habon” és azért háborog a tó, mert „a szélvész belé veszett.” A hold „ezüsthajú hárfás”... (a Balaton-ciklus). A meleg hangú „Családi képek” a „házi boldogság himnuszai.” Már a költő kora hidegen fogadta a drámáit. A sorait áittüzesítő nemes hazafiúi érzés nem tucüta feledtetni a tragikum meggyőző erejének, a jellemék tudatos fejlesztésének és a szerkezet szilárdságának a hiányosságait. Bár epikája részben megkésett visszhangja az eposz-költő Vörösmartynak és részben korai kísérlet, amelyet árnyékba borított Arany elbeszélő művészete, mégis ezen a területen alkot maradandót. Évszázados küzdelmet, a magyarság és az idegen dinasztia ellentéteit sűríti drámai képbe híres balladája, a Kont (1838). Kontnak, „a kemény vitéznek” és harminc társának hajthaitatlansága, bátor halála egy évszázadon át lelkesített harcra, áldozatra. Kis epikus költeményei közül a forradalmi hangú „Mátyás király Gömörben”, a Vár és kunyhó c. Eötvös-vers nyomán haladó „Három ének”, az érzelmes betyárrománc, „Barna Bandi és kedvese” sárnap délelőtt mindenki szármázik, ami egy régi nemzeti szokás. A szauna a finnek tisztasági fürdője. A szoba egyik sarkában kőkemence áll, amit égő fával izzítanak. Az izzó kövekre speciális szaunakanállal vizet locsolnak, s az így képződő magas hőfokú gőzben fürdőznek, miközben szárított tek. Érthető, hogy a nyugati delegátusok között sokan voltak, akik nem azzal a megbízatással érkeztek, hogy a béke és barátság gondolatát mélyítsék. S így, bár a finnek igyekeztek a fesztivál zavartalanságát biztosítani, volt zavarkeltés, ellentétszítás a delegációk között. Ezek azonban gyorsan el-Utazás a Szovjetunióban Az ÉM. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat segédmunkásokat, kubikosokat, ív- és lánghegesztési gyakorlattal rendelkező szerkezeti lakatosokat, kőműves- és ács-szakmunkásokat vesz fel Békés megye területén és Békéscsabán lévő munkáira. Munkaruhát, szállást és étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat központi irodájában, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. sz. Munkaügyi osztály. ______________50868 Gyermekkoromból egy dalt őrzök Moszkváról. Azazhogy nem is egy teljes dalt, csak néhány sorát és dallamát: „... Mégis Moszkva a legszebb város, nála nics szebb a föld színén”. Álltunk a vonatablaknál — először külföldön. Nem is annyira az előttünk elrohanó táj, inkább csak az érzésünk volt szokatlan. Amint feltünedeztek Moszkva fényei, | egyszerre zsongani kezdett bennem a melódia, újra és újra visz' szatérőn, a valóság élményével, 1 egyre tisztábban, egyre erősebben. Gyermeki kíváncsisággal, de a | felnőttek szótlanságával ittuk magunkba a még számunkra idegen 1 világváros fényeit. Azon kaptam rajta magam, hogy már hangosan dúdolom a dalt, s velem együtt még jó néhányan. Azt hiszem, valamennyien egyet éreztünk... Nem sok az, amit el tudok mondani erről az utazásról, hiszen nagyobbrészt csak személyes emlékeket, élményeket őrzök róla, mégis írok a benyomásaimról, hiszen ez emlékek életünknek egy darabja ..., és az életről írni és beszélni olyan jó! Hadd válasszak mottóul egy szót, amit egész itt-tartózkodásunk alatt olyan közelről éreztünk, és ami mindannyiunknak a legdrágább: béke! Az első kopejka A határhoz közeledtünk. Gondolataink hol megelőztek, hol elmaradoztak tőlünk. Nehéz volt megérdemelnék, hogy a feledésből kiemelve az élő, ható irodalom részeivé váljanak. Hz obsitos (1843) a legismertebb és a legjelentősebb műve. Hatása mindmáig tart. „Vitéz Joannes Háry” alakja és magatartása kitörölhetetlenül vésődött az olvasók emlékezetébe. Jellegzetesen magyar népi figura. Nem hazudozó ő. Nem a Münchhausen bárók fajtájából való. A Lúdas Matyik, a János vitézek, a Toldik, az Ábelek családjához tartozik. Nagy /álmodozó. Amint bajusz-sodrás és két köhintés után, „de ez még mind csak semmi”, szokásos mondásával „kalandos életéből regét regére kezd”, jellegzetes népi világ tárul fel előttünk. Hősünk „ármádiákat” ver széjjel, megvív győzelmesen a „hétfejű sárkánnyal” is. Nagylelkű a legyőzött ellenséggel szemben (a Mária Lujza-jelenet). Öntudatos. Nem tud társadalmi különbségekről. (Az obsitos látogatása Ferenc császárnál.) Úgy él, gondolkodik és beszél a király, ahogyan ő, ahogyan a nép fia. Az asztalkából kerül elő például a fehér cipó a vacsorához vagy cifra tarsolyán verekszenek össze a királyfiak... ízes természetességgel, zamatos népi nyelven ömlenek belőle a kalandjai. — A költő erejét dicséri, hogy a kaland-leírások közben egy pillanatra sem zökken ki a tárgy kívánta naiv-népi stíi-realdzmusbóiL Születésének másfél évszázados fordulója emlékeztet minket munkásságára. Írásai nem vetekedhetnek Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany alkotásaival, de nem vitatható el tőié irodalomtörténeti jelentősége, az irodalom különböző műfajaiban felmutatott értékes, pályadíjnyertes alkotásainak ereje, szépsége, a haladó magyar múlt szeretetem lángolása a reformeszmékért és aggódása a demokratikus magyar jövőért. Egyszerű életű, de minden ízében nemes. Méltóan írhatta magáról, hogy a három legnemesebb eszmének hódolt egy életen át: a szépnek, a jónak és az igaznak. Vajda Aurél rendet tartani köztük. De a tudat, hogy vágyunk teljesül, ott lüktetett a pulzusunkban. Mintha csak ébren álmodtunk volna... A határhoz értünk. Szóval idáig mondhatjuk, hogy a miénk, hogy ez még Magyarország. A határ nem volt szembetűnő. A szem úgyszólván semmit sem vesz észre, de a szív hirtelen nagyot dobban, és máris a Szovjetunió területén fut velünk a vonat. Igaz barátként megyünk, igaz barátként fogad e hatalmas ország. És ez olyan jó, olyan megnyugtató. A tópartról fürdőző gyerekek integetnek felénk, aztán nagyot ugranak a vízbe. íme a vakáció örömei, akárcsak nálunk, a Körös ■ mentén. Csapon várakoznunk kell. Az állomás — mint a szovjet állomások legtöbbje — élénk színűre meszelt falakkal és virágos, rendezett parkokkal fogad. A síneken indulásra várnak a hatalmas, zöld színű széles nyomtávú vasúti kocsik. A nagy órára pillantok. Négy óra van, a karórá*
