Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-09 / 236. szám
W62. október 9. 4 Kedd Következetesebb vezetést Ssilárd egység és őszinteség a gyulavári pár B Magyar Szocialista Munkáspárt gyulavári alapszervezeteiben megválasztott küldöttek október 4-én jöttek össze tanácskozásra, hogy a pártértekezleten megvitassák a helyi pártbizottság beszámolóját és a pártkongresszusra készülés jegyében újjáválasszák a pártbizottságot, küldötteket küldjenek a felsőbb pártértekezletre A tanácskozáson a község jelenéről és jövőjéről volt szó, s mert a jelenüket és jövőjüket átszövi és meghatározza szövetkezetük, a Felszabadítók Hagyatéka Termelőszövetkezet fejlődése, nem csoda, hogf a termelőszövetkezet, a hatalmas hét és fél ezer holdas gazdaság megszilárdítása, fejlesztése állt a tanácskozás középpontjában. A pártértekedet felmérte a három év alatt megtett utat, s az eredményeket summázva nem titkolták, hogy saját munkájukkal a politikai, gazdasági felvilágosító és szervező munkával nincsenek megelégedve, nem tartják kielégítőnek a termelőszövetkezet fejlő désének ütemét, — A termelőszövetkezet gyenge közepes — mondotta felszólalásában Kovács József elvtárs, a termelőszövetkezet fiatal elnöke... Milyen tényezők akadályoznak hogyan tovább, e kérdésekre keresték az őszinte válaszokat a tanácskozás résztvevői. — Adjunk já űtravalót a vezetőségnek — így kezdte felszólalását P. Dobra Sándor s valamennyi felszólaló saját tapasztalataival gazdagította a beszámoló igazát. Bírálták a párttagság soraiban tapasztalható közömbösséget, a nemtörődöm párttagokat. Elítélték az olyan gyakorlatot, amikor az üzemegységi gyűlésen vagy egyéb megbeszéléseken, értekezleteken elhangzott közérdekű megállapítások, határozatok „ott maradnak”, beleragadnak az emberekbe; nem viszik tovább a tagok széles körébe, nem adják át, hogy a termelőszövetkezet valamennyi gazdája magáénak érezze a közöst, mindenki ismerje a célokat, nap mint nap lássák a munka értelmét Sok bíráló szó esett az önzésről, mely gátolja- a közösségi érzet kialakulását — Vannak, akik akkor szeretnek csak az asztal mellé ülni, ha szedni lehet róla, de ha tenni kell rá, akkor félrehúzódnak — jegyezte meg egyik felszólaló. A gyűlésen, mint életfontosságú kérdésről, úgy beszéltek a szakképzett vezetés biztosításáról. Tizenöten jelentkeztek a technikumba, nyolcat felvettek, járnak négyen. Nemcsak a tanácskozáson, de még a szünetben is szó esett erről. G. Szabó Ferenc növényápoló hangsúlyozta, hogy a vezetőknek, brigádvezetőknek tanulni kell, szakképzettség nélkül nem lehet előrehaladni. A mintegy húsz felszólaló szavából és a beszámolóból világosan kicsendült, hogy a gyulavári kommunisták és a pártonkívüliek — az utóbbiakat több mint tíz meghívott képviselte a pártértekezleten — jól tudják, hol szorít a cipő és mit kellene tenni, hogy gyorsabban haladhassanak előre. Ha ismertek az akadályok és a feladatok, akkor miért haladnak mégis nehezen? A választ erre a kérdésre is megadta a pártértekezlefc Onbírálattal kezdték, mely először a beszámolóban hangzott el, amikor Tóth Mihály elvtárs. a pártbizottság titkára azt mondta, hogy a pártbizottság és saját munkájában a határozatok meghozatala és a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése területén következetlenségek voltak. Egyikmásik fontos határozatot későn vagy egyáltalán nem hajtották végre és a számonkérés is elmaradt. A vezetés munkájában előforduló következetlenségről beszélt a termelőszövetkezet elnöke is. A tarisznyákban sok paprika ment el „rejtett utakon”. Az elvtelen engedmények kárt okoztak a termelőszövetkezeti gazdák közösségének, gátolták a fejlődést. A nek gyakorlat azt bizonyítja, a háztáji és más kérdésekben nem lehet az elvtelen engedmények útját járni. Csak a szocialista nagyüzemi gazdaság fejlesztésének helyes elveit követve lehet megteremteni annak az alapját, hogy aki a szövetkezetben becsületesen dolgozik, jól járjon. Néhány érdekes számadattal bizonyították, milyen nagy lehetőségek rejlenek a szövetkezeti gazdálkodásban, ha mindenki szívből és gyarapodó tudással dolgozik. Búzából és árpából holdanként egy mázsa termésemelkedés, kukoricából öt mázsa, cukorrépából tíz mázsa többlet, kertészetben és állattenyésztésben tíz százalékos eredményjavulás csaknem kétszázezer forint többletbevételt jelent a szövetkezetnek. S ez csak minimális számítás, ennél nagyobb eredményjavulásokat lehet elérni, melyek ugrásszerűen emelik a munkaegység értékét. Mindehhez következetes és jó szakirányítás és nem utolsósorban megfelelő politikai szervező munka szükséges. A pártértekezlet egyetértett Jámbor István elvtárssal, a gyulai járási pártbizottság titkárával, hogy a gazdálkodási fegyelmet elsősorban nem a fegyelmi munkával lehet megteremteni, hanem a közösségi érzet, a szocialista erkölcsi érzetek fejlesztése alapján. A pártértekezlet rendkívüli érdeme, hogy az eredményekre támaszkodva bátor önbírálattal világosan felszínre hozta, hogy a fejlődést a vezetésben előforduló következetlenségek nehezítik, s ez különösen abban csúcsosodott ki, hogy máig sem oldották meg a munka igazságos értékelését és ennek megfelelő ösztönző jövedelemelosztást, nem követelték meg a szakvezetőktől az önképzést, a tanulást, a pártszervezet a sok gyűlésezésen befelé fordult. I pártértekezlet hangsúlyozta, hogy csakis az igazságos és következetes pártvezetés eredményezheti, hogy a szövetkezetben olyan erkölcsi, alkotó morál alakuljon ki, melyben mindenki, aki becsületesen dolgozik és törekszik, jól érezze magát, a gazdák maguk ítéljék el azt, aki a közösség kárára spekulál. A pártértekezletnek ezek voltak a fő mondanivalói, melyeket részlétes határozatban rögzítve útravalónak adtak az újjáválasztott pártbizottságnak és a küldöttek-Józsi bácsi megnyugvása Boda Zoltán Amióta Molnár Józsi bácsit, a békési malom nyugdíjba vonult gépkarbantartóját megismertem, egészen más fogalmaim vannak a megöregedésről. Végeredményben a nyugdíjba vonulás azt jelenti, hogy egy idős ember, aki már megette kenyere javát és azt becsülettel meg is kereste, tisztességgel félrehúzódik, és kis virágoskertjében el-elpepecselget, vízért csoszog, amíg bír, aztán szép lassan, észrevétlenül nagyon megöregszik. Nos hát Molnár Józsi bácsival beszélgetve rájöttem, meg kell változtatni az öregedésről alkotott eddigi véleményemet. Hatvanéves. Ha ötvenet írnék, akkor sem hagynám el nagyon az igazságot. Jó kedélyű, akinek a huncutság borravalónak jár az ebédhez és a vacsorához, legényesen félre csapott sapkája alól eleven szemek kacsingatnak az életre. No de a törvény az törvény; ha valaki 60 éves lesz, és éppen Józsi bácsi, aki már 42 éve malmi ember, hát menjen csak szépen nyugdíjba. Persze olyan dolog ez, amiről lehetne egy kicsit beszélgetni. Nem az én szavaim voltak ezek, valahogy így mondta Molnár Józsi bácsi. Mert hát nem akar elszakadni a malomtól. Nemcsak azért az 500 forintért, ami a nyugdíj kiegészítése lehet, hanem egyszerűen azért is, mert hozzánőttek a gépek. Ezektől elszakadni nehéz dolog. Meg aztán az itt dolgozó emberek. Józsi bácsi felesége is, aki lisztes kezeslábasában pártolgatott épp a férje mellett, őt se tudná itt hagyMolnár József ni. Nem mondtam még el, hogy Józsi bácsi felesége jó néhány éve együtt dolgozik a férjével. Annak idején pihenni hagyta a fakanalat, megtanulta a molnár-szakmát. Tanítgatta a férj, aki egyébként lakatos, de érti a molnárszakma minden csínját-bínját. Negyven év nem kis idő, és nem csak liszt ragad az emberre a malomban. Nehéz itthagyni munkahelyét azért is, mert féltő szeretettel, sok-sok gonddal ápolta, alakítgatta a gépeiket. Elve van; a malom mindig legyen üzembiztos. Olyan, mint az óra, nem állhat meg, pontosan kell járnia. Aztán itt van keze munkája is; a gépek golyóscsapágyainak átszerelése. Szerényen emlékezik meg az öreg (bocsánat a szóért) arról, hogy az egy mázsáira eső energiafelhasználás 7 kilowatt volt egy pár évvel ezelőtt. Gondolkodtak, törték a fejüket, öszszebújtak az igazgatóval, Horváth elvtárssal és kisütötték, hogy golyósítani kell I a gépeket, enTermelőszövetkezeti történelem írók A békéscsabai Balassi Bálinti művelődési otthonban termelőszövetkezeti tagok és középiskolás diákok pedagógusok irányításé-1 val helytörténeti szakikört alakítottak. Az új szakkör tagjai elhatározták, hogy felkutatják és megírják a helybeli Kossuth Tsz másfél évtizedes múltját a tsz támogatásával. Bánkúti Állami Gazdaság, Bánkút (Békés megye) dolgozókat keres kukoricatörésre 35 q-s termésig 230 Ft kh-ként és mázsánként 3 kg kukorica természetben. Térítés ellenében étkezés és lakás biztosítva van 548 gedély nélkül csinálták meg. Az eredmény; majdnem 4 kilowattal kevesebb energiát használnak fel azóta. Egyszóval ezernyi szál köti a malomhoz. Beszélgetésünkkor jöttem rá arra is, hogy az ő nyugdíjaztatása csupán csak aktus, törvényszerű valami, egy kis megnyugvás jön majd utána, de Józsi bácsi a szemét is, a kezét is rajita tartja a szerkezeteken, azért, mert a szívét úgy sem tudná elvinni onnan. Kiss Máté 14 Scsuko hallgatott. Azizov pillantást váltott Szeminnel. Az őrnagy vagy tíz férfi arcképét vette elő az aktatáskájából, s kirakta sorban az ágy előtt egymás mellé tolt két éjjeliszekrényre. Aztán az ajtóhoz lépett. — Vezesse be Szuhova polgárid rsnőt. A kórterembe Scsuko háziasz. szonya lépett be. — Ismeri ön ezt az asszonyt? — kérdezte Azizov. — Igen. — Őnála bérelt szobát? — Igen. — No és önnek, Szuhova polgártársnő, ismerős ez a férfi? Szuhova megerősítette: ez ugyanaz az ember, aki nála ideiglenesen albérletben lakik. — Mondja, Szuhova polgártársnő, azon a napon, amikor utoljára látta albérlőjét, járt-e magánál valaki? — Hozzám személyesen nem jött senki. — Hát kihez? — Őhozzá. — Szuhova Scsukóra mutatott. — Ki volt ez a látogató? — Egy öreg ember. — Mikor volt ott? — Délelőtt. Tizenegy óra tájban. — Jól figyeljen, Scsuko! — Azizov egy kis szünetet tartott. — Tizenegy óra körül járt ott, vagyis közvetlenül azután, hogy magát bekísérték a rendőrségre. — Az ezredes most ismét az aszszonyhoz fordult; — És mi történt ezen a látogatáson? — Az öreg kérte, engedjem be az albérlőm szobájába. Azt mondta, egy néhány sort kell írnia a barátjának. Én erre beengedtem... — Hová engedte be? Mondja meg pontosabban. — Scsuko polgártárs szobájába engedtem be a látogatót. — Tisztázzuk: az öreg maga kérte, hogy engedje be Scsuko szobájába? — ő maga ... Aztán, amikor bement, leült az asztal mellé, s írni kezdett. De később meggondolta, és abbahagyta. — Bocsásson meg, hogy közbe, vágok, ön egész idő alatt benn volt a szobában, amíg az öreg ott tartózkodott? Vagy esetleg közben magára hagyta egy ideig? — A kásám majdnem odaégett. Egy percre kiszaladtam, hogy elzárjam a gázt. — Tehát az öreg körülbelül egy percig egyedül tartózkodott Scsuko polgártárs szobájában? — Igen, körülbelül egy percig. — Hallja ezt, Scsuko? Az öreg egy teljes percig egyedül volt a maga szobájában. — Aztán elment — folytatta Szuhova. — Azt mondta, hogy később majd visszajön. — És nem ment? — Nem. — Miféle ember volt ez az öreg? — Hát miféle! Mint a többi öreg ember. Barna báránybőrkucsma volt a fején, az öltönye... — Megismerné, ha találkozna vele? — Már hogyne ismerném meg! Szemin, aki eddig a két éjjeliszekrény előtt állt, arrébb lépett. Az éjjeliszekrényeken kiterített fényképsorra mutatva ezt kérdezte Szuhovától: — Nézze meg, nines-e ezek között annak az öregnek a fényképe. — Ez az. — Szuhova az egyik fényképre mutatott. — Vegye kezébe ezt a képet és mutassa meg albérlőjének. Az asszony felvette az éjjeliszekrényről az öreg fényképét. — Köszönjük — mondta Azi-
