Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-05 / 233. szám
W62. október 5. 4 Pente* \maszkodnak a mezőhegyesiek l4em vált be az új mészlcemence, „sztrájkol" a kaparószalag — A fel dolgosa tnui l napi 60 vagon lemaradó* — Látszólag minden rendben van Mezőhegyes! Cukorgyárban. Vamokban, zetoros pótkocsikban ckezik a cukorrépa. A vízágyúk edig, ezek az elmés berendezések, —5 percenként mossák ki a yersanyagot a vagonokból. Szóal minden olyan, mint ahogyan külső szemlélő megszokta. Szávai Ernő igazgató, mivel déltánra jár már az idő, a napi posit olvasgatja és írja alá a leveleet. Felpillant munkájából. Látóik, hogy gond gyötri. — Bizony nem haladunk úgy a ;ldolgozással, ahogy kellene. Az k az új mészkemence oltóberenezésében van. Firtatnám tovább a dolgot, závai elvtárs azonban szabadkok: Nemsokára egy fegyelmin ell részt vennem. Az történt, ogy az egyik munkás hiába kap- i meg a répavágó-állomás késeiek pontos beállításához a sab>nt, nem volt hajlandó használni, enn jártak a minisztériumból, s zért alapos fejmosást kaptunk. Mielőtt útnak indulnék a gyára, az igazgató Sipitzky András MK-előadóhoz utasít, ö is megrősíti az előbb hallott véleményt amelyhez a terveket az Élelmiszeripari Tervező Intézet készítette, valahogy nem vált be. A cukorgyáriak tervezési és konstrukcióbeli hibákat tulajdonítanak annak, hogy a kaparószalag néhány napi működés után szinte teljesen leállt. A kivitelező vállalat: a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár is csaknem egy évet késett a beruházás átadásával. Különféle beszerzési nehézségek miatt mindmáig hiányzik néhány motor. Ezek után máris kész a válasz a tervezési és konstrukcióbeli hiba következményeinek magyarázatához. A legfájdalmasabban érinti a gyár vezetőit és munkásait az a megmásíthatatlan tény, hogy a napi tervnek, a 230 vagon répa A helyi kiskereskedelmi szervek jól sikerült vevőankéíot tartottak feldolgozásának akárhogyan nekigyürkőznek, csak 170 vagonra képesek emiatt teljesíteni. Naponta 60 vagon lemaradás óriási mennyiség. Ez kihat a keresetre, a gazdaságosság alakulására. Ha így megy tovább, akkor menthetetlenül eltolódik a mostani gyártási idény. Ebből pedig — felesleges is bizonygatni — milyen anyagi kár származik. Tokovics beruházási előadó is csak az elmondott sajnálatos tényt tudja megállapítani. ö is panaszkodik. És nem is alaptalanul. Ez rejlik a látszólagos folyamatos termelés és nyugalom mögött. Hogy meddig, ki tudja? Reméljük nem sokáig tart ez a felemás állapot. P. P. bászt és szalámit ritkán lehet kapni. A vajellátás hiányosságait is megemlítették, mondván, hogy a termék Gyulán készül, s miért kell azt előbb Békéscsabára szállítani, majd vissza. Az a vélemény alakult ki, hogy a húsáruk mennyiségét és választékát is bővíteni kellene. Több vevő kérte, hogy a hiányzó és keresett minőségi bor- és sör-árukból is nagyobb választék álljon a vásárlók rendelkezésére, a zöldség, burgonya, s általában a földes áruk csomagolva kerüljenek az gyártásról. — Szeptember 13-án kezdtük meg gyártást, s ebben az idényben 0—31 ezer vagon répát szeretőnk feldolgozni. Ha viszont úgy aladunk, ahogy eddig, akkor nem jdom mi lesz velünk. S máris sorolja, hogy az új lészkemence oltóberendezése, a napokban Gyulán. A vevőankét célja a vevők és eladók viszonyának, a vásárlók kívánságainak, az áruválaszték és más kereskedelmi kérdések megismerése volt. Az 1. számú fűszer-csemege boltban több vásárló hozzászólásában hiányolta, hogy gyulai kol' udomány-technika Több gyulai kolbász kellene! — Miért hiánycikk a cirokseprű? — Vevőankét Gyulán Holnap és fantasia Verne Gyula világánál tökéle?sebbet alkotott az ember s amit ?gnap csak fantáziának és utóiának véltünk, ma kézzelfogható alóság. Az egykori utópisták szíesen helyezték sehol sincs orszáaikat a Holdra, a Marsra vagy rás, szerintük elérhetetlen hegekre. Hovatovább azonban nem laradt hely az efféle utópiáknak - legalábbis a naprendszeren elül. Az első 80 kg-os szputnyik 286 nap alatt készült el, Gagarin égy és fél tonnás űrhajója már okkal rövidebb idő alatt hagyta 1 a műhelyt.., Egy évtizeddel lőbb még ez is utópiának tűnt olna a szakemberek szemében, de iá már? Marx György fizikus sillagászunk fejtette ki e kérdés echnikai oldalát. A naprendszer zélső határáig, illetve a fényévvel lérhető távolságra fekvő legközeebbi állócsillagig és vissza még sak elég lesz az űrhajó továbbíásához valamilyen atomerő-hajómű és az ionrakéta teljesítmélye. Nagyobb távolságokra irályított űrkutatásokhoz már az ún. ntianyagrakéta hajtóművére lesz zükség (lényege az anyag és az ntianyag találkozása és „megsemnisülése” révén felszabaduló írisi energiamennyiség felhasználáa hajtóerő keltésére). Kérdés, marad-e tere a fantázimak ilyen körülmények között — tolnap is? A fantáziának marad ere mára és holnapra, de még íolnaputánra is. Nemcsak az űrcutatásban, de p földön is! A reakciós ideológusok, akik az űrkuatás igazi értelmének elhomályoiitásán mesterkednek, az elmúlt ívekben arról kezdtek beszélni és írni, hogy a Föld lakosságának így részét át kellene telepíteni más bolygókra. Különben — ismételgetik — az anyagi és enecs giaellátásban válságos napokat fogunk megélnia Földön. Az igazság viszont az, hogy még csak korlátolt terjedelemben és egészen jelentéktelen mélységig kutattuk és aknáztuk ki a Föld ásványkincseit, a nagy vízmedencék és világóceánok medrét még meg sem vizsgáltuk. Lábunk alatt egy egész bolygó van, amelynek belsejét úgyszólván még nem is érintették 'és meg sem ismertük. Ezért más bolygók anyagának kiaknázása a földi ipar ellátására indokolatlan és nagyon drága lenne. A hozzánk legközelebb eső égitestek ugyanabból az anyagból vannak, mint Földünk, s nincs okunk feltételezni, hogy olyan, elvileg új energia- és anyagforrásokra bukkanhatnánk rajtuk, amelyeknek a földi termelés anyag- és energiaellátásába való bekapcsolása megérné a ráfordításokat. Ezért sem ma, sem pedig holnap nincsen fantázia abban, hogy áttelepüljünk például a Holdra vagy más bolygókra. Viszont nyilvánvaló, hogy már a legközelebbi időben érdemes lesz expediciós településeket létrehozni a Föld és más bolygók természetes és mesterséges holdjain, sőt maguknak e bolygóknak a felületén is olyan értelemben, ahogy legutóbb Gagarin egy nyilatkozatában ezt kilátásba is helyezte. Várható az eddigi eredmények után, hogy miként Papányin, a harmincas évek sarkkutató hőse az ismeretlen sarki vizeket egy úszó jégtáblára települve járta be, ugyanúgy a hetvenes években egy szovjet expedíció a csillagok világát járja majd be s kitűzi valamelyik bolygón, feltehetően a Holdon a Szovjetunió, az emberiség zászlaját. Szluka Emil (a Vesztnyik Akademii eikke alapján) üzletekbe. A háztartási boltban egyedül a cirokseprű hiányát említették meg a vásárlók. Egyéb háztartási eszközök széles áruválasztéka, új cikkek folyamatos biztosítása a bolt munkáját dicséri. 11 — Sipirc vissza! — szakította félbe a tulajdonos váratlanul szigorú, nyers hangon. — Lódulj innen, sakál és hiéna kölyke! — De nagyapót — A tíz év körüli kisfiú a mellére tette a kezét, úgy ment előbbre. — Azt akarom, hogy ... — Kinek beszéltem? — A tulajdonos most már tréfán kívüli haraggal fenyegette meg a gyereket a kendőjével. A fiú elhallgatott s félénken eloldalgott a sarokba. A tulajdonos az öreg felé fordult, s mosolyogva folytatta: —Hát igen, kedves vendég, meglépett az a korcsfajzat is. Megszökött és lóvá tett, átjátszott mindenkit. Az öreget váratlanul télelem Újjávarázsolják a régi holmit — Ismeretlen fogalommá válik a foltozás Házivarrónői szolgáltatást is terveznek Békéscsabán Még kevesen ismerik a Bé- I tásra, s így az asszonyok munkákéscsaba és Vidéke Textilfeldol- ját egyáltalán nem könnyíti. gozó Ktsz új, fehérneműjavító részlegét, hiszen alig egy hónapja „ütött tanyát” Békéscsabán a Népköztársaság útja 10. szám alatti ház udvarán. Magam sem ismertem, éppen ezért — rövid kérdezősködés után rátalálva — érdeklődéssel nyitottam Lipták Jánosné részlegvezető birodalmába. A hatalmas szabó-asztalon halványkék puplint vágott az olló a ráhelyezett férfiing-minta alapján. Tehát itt új fehérneműt is varrnak — gondoltam, s kérdésemre Liptákné igennel válaszolt. — De a fő munkánk a javítás — mondotta és az asztalon heverő, kész, kijavított ingekből felemelt egyet. — A régi ingek újjáalakulnak itt. Tessék nézni. Ennek a kézelőjét és a gallérját kicseréltük. A gallérhoz szükséges anyagot az ing hátából vettük, s az így kiesett anyagot újjal pótoltuk. A békéscsabai ktsz eleget tett az asszonyok kérésének, s az új részleg kezd népszerűvé válni. — Sajnos azonban — mondotta a szövetkezet elnöke — csak ideiglenesen tudtunk helyiséget biztosítani, mert ez nem megfelelő. Nagyon eldugott helyen, udvarban van és nem is felel meg a célnak. Ügy szeretnénk, ha utcai műhelyt tudnánk biztosítani központi helyen, ahol az asszonyok könnyen megtalálhatnak, s munkába menet vagy munka után adhatnák be a javításra szoruló holmit. így hiába hirdetjük, még kevesen találják meg. Pedig sok fáradságtól, felesleges időpazarlástól és bosszúságtól menti meg az asszonyokat, dolgozó nőket az új részleg. A férfifehérneműn kívül ugyanis köntöst, házikabátot, ágyneműt is javítanak és varrnak itt meg, kívánság és megrendelés szerint. Valóban olcsón, s ha az inge- I két nézzük, szépen dolgozik az új részleg. Ez már nem a régi csúnya szó értelmében vett „foltozás”, hanem felújítás. Az így átalakított fehérneműn bizony meg sem látszik, hogy tulajdonosa régen koptatja. A foltozás ma már lassan fogalommá válik, s ez a javítórészleg munkáját dicséri, hiszen valósággal újjávarázsolják itt a régi ruhadarabokat. Az aszszonyok öröme ez, mert évek óta húzódó problémát oldott meg a ktsz vezetősége. A nők kérését, hogy legyen fehérnemű-javító, ugyanis a városi nőtanács tolmácsolta már sokszor és sok helyen, de eredménytelenül. Már mi is írtunk róla lapunkban, hogy habár a Gyulai Háziipari Szövetkezet működtet fehérnemű-részleget, de mivel ennek fő profilja az új darabok készítése, vajmi kevés gondot fordít a javító szolgáltafogta el. Nyugtalanságot érzett. Még nem tudta, honnan, milyen irányból jön a veszély, csak az ösztöne sugallta: vigyáznia kell. A legelső dolog: azonnal el innen. Felállt, mintha valamit keresne a zsebében. — A dohányom — mondta feleletül a teázó tulajdonosának kérdő pillantásaira. — Otthon hagytam a dohányzacskómat. A tulajdonos egy jókora fémdobozt vett elő, s felnyitotta fedelét. Dohány sárgállott benne. — Parancsoljon, dzsanum. A legfinomabb gárdadohény. Ma szereztem belőle egy egész dobozzal. — Köszönöm, nem élek vele — rázta a fejét az öreg. — Csak mahorkát szívok. A könnyű dohány nem veszi úgy be magát az ember szervezetébe. Hé, fiam! — kiáltott a gyerek felé. — Itta sarkon, láttam, mahorkát árultak. Szaladj el, hozzál belőle. S pénzt adott át a gyereknek. Az elvette, s eliramodott vele az utcára. Még vagy két percig beszélgettek. Aztán az öreg az órájára nézett, és sietősre fogta. Magyarázkodott valamit, hogy elkésik egy helyről. Gyorsan fizetett és elment. Vigyázott, nehogy feltűnő legyen. Nem rohant. Kimért léptekkel indult abba az irányba, amerre a gyerek szaladt. A szövetkezet terve, hogy még ebben az évben megvalósítja a házivarrónői szolgálatot is, erre megfelelő létszámú dolgozójuk van. Tervezik, hogy bővítik a választékot az új fehérnemű gyártásában. Többek között Budapestről igényéinek úgynevezett különleges anyagokat is. A szolgáltatás olcsóbbá tételére pedig maradékanyagok felhasználásával is törekednek. Végre megoldódott tehat a háziasszonyok régi problémája: a fehérnemű-javítás. Azonban ahhoz, hogy valóban ki tudják elégíteni az igényeket és még szé. lesebb skáláját adhassák a szolgáltatásoknak, az kellene, hogy a szövetkezet vezetői nagyobb segítséget kapjanak a tanácstól, a helyiséget illetően és más szervektől az ilyen részlegek működtetéséhez. Kasnyik Judit — Bácsi! — mondta a gyerek. Sehol sem ... — Nem baj, nem baj — mondta gyengéd hangon az öreg. — Nincs mahorka. Így is jó. Kibírjuk. A pénzt pedig tartsd meg magadnak. Mozira. Az ám, mintha akartál volna valamit mondani még ott, a teázóban. — Igen. — Akkor csak mondjad, mondjad, kedves. — Megsimogatta a gyerek fejét. — Beszélj, kisfiam. — Miért mondta azt a nagybácsi... a rendőrségről? — A gyerek összeráncolta a homlokát, kezét ökölbe szorította. — Hiszen elfogták a tolvajt! Az öreg hátán borzongás futott végig. Elfehéredett, s alig állt a lábán. A gyerek vállában támaszkodott meg. — Nem szökött meg? — suttogta. — Ugyan, .bácsi! Egy tiszt rálőtt a pisztolyával!... — Lelőtte? — A lábát találta el. Megsebesült. A többiek meg azonnal odafutottak és megfogták... Én meg, tetszik tudni, csak hallgattam ... — Jól van, kisfiam. — Jól van. — Az öreg még egyszer kedveskedve végigsimította a kisfiú haját. — Sietek, mert igen sok a dolgom. Menjél te is. Elérte a sarkot. A kisfiúnak valahol itt kell lennie. Igen, itt is van, már észrevette, amint üres kézzel ballagott visszafelé. S az öreg elindult az utcán. Alig tudta visszatartani magát, hogy ne rohanjon, akkora volt a félelme.
