Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

19*2. október 1. 5 Csütörtök 1957. október 4, az első mesterséges hold születésnapja 1957. október 4-én valahol aj Szovjetunióban egy háromlépcsős óriásrakéta karcsú teste meredt az ég felé. A rakéta alján hirtelen füstoszlop jelent meg, majd láng követte. A robajló füstoszlop egy­re erősebb lett, a rakétatest las­san megemelkedett, majd lángot okádva, üvöltve eltávozott az ed­dig ismeretlen magasság irányába. Néhány perccel utóbb az első mesterséges hold pályára állt. Is­mét pár perc és az 58 centiméter átmérőjű gömböcske antennái megkezdik a „bip-bip”-jelek sugár­zását, hogy az ember nem járta magasságot megismertessék ve­lünk. Útra kelt hát a technikusok, mérnökök, fizikusok, rádiósok és egyszerű munkások közös küzdel­mének egyik legszebb terméke. Fenn keringett és teleszórta az étert diadalmas jelzéseivel az, amiről Verne és Ciolkovszkij még csak álmodoztak. Az egyszerű em­berek és a hozzáértők feszült fi­gyelemmel hallgatták a rádióból feléjük hangzó furcsa jelzéseket. Ki küldte fel a-technika és a tu­domány eme remekét? A Szovjet­unió! Szocialista állam döngette meg először a világűr kapuját. És mit ígért az amerikai terv? Egy 10 kilogrammos holdacskát, a szovjet pedig egy 83,6 kilogram­mosat lőtt fel az űrbe. Az ember alkotta kis test elszabadult a Földről és olyan térségekben ke­ringett, amelybe eddig az embe­reknek semmi beleszólásuk nem volt. Ezzel kezdődött meg az egye­sek által lekicsinylett és el nem is­mert szovjet technikának a törté­nelemben is páratlan diadalútja. H világ még fel sem ocsúdott a meglepetéséből, a Szovjetunióban ismét láng csapott elő egy rakétá­ból és rövidesen fenn Keringett a második. Ezzel az űr meghódí­tásáért folyó versenyben 2:0-ra ve­zetett a szocialista tábor. Ekkor már az egész világ ismerte ezt a szót: „Szputnyik”. Az elmúlt évek aztán dúsan hozták az eseményeket. Az egyik szovjet rakéta beletalált a Hold­ba, a másik megkerülte azt és számunkra ismeretlen oldalát le­fényképezte. A Venus felé is el­indult két mesterséges égitest: egy szovjet, majd később egy amerikai is. Művelődési otthonná építik át a művelődési termet Békésszentandráson Ebben a községben mind a mai napig egyetlen művelődési terem, szűk kis színpaddal szolgálta a kultúrát, ez töltötte be a falu kul­turális központjának szerepét. Ebbe sem a tanács, sem a lakosság nem nyugodhatott bele. Mivel új létesítményre hirtelenjében nem tudtak volna pénzt előteremteni, várni pedig nem várhattak, elha­tározták, hogy másként segítenek magukon. A terem egyik végéhez támaszkodó gondnoki lakás felé áttörik a falat, ott tágas színpadot építenek és a könyvtárnak is lesz hely. Oldalt egy „toldalék” épüle­tet emelnek. Ebben helyezik el a szakköröket. A gondnokéknak pe­dig lakást építenek. Az új gondno­ki lakásba már csak az ajtók, ab­lakok kellenek, s beköltözhető. A tsz-ek példamutató módon vállal­ták, hogy a toldalék építéséhez kölcsönzik építőbrigádjukat, tár­sadalmi alapon. A művelődési terem (illetve nemsokára „otthon”) igazgatója jelenleg öthónapos iskolán van. Őt 1963 januárjától függetlenítik. Ilyen körülmények között minden feltétel meglesz ahhoz, hogy Bé­késszentandráson a kultúrotthon a művelődés központjává nője ki magát. Dévaványai honismereti szakkör a népi emlékek gazdagításáért A dévaványai múzeum honismereti szakköre az Országos Néprajzi Múze­um és a művelődési szervek támoga­tásával ifjúsági pályázatot hirdet ál­talános és középiskolai tanulók, ipari tanulók részére. Pályázni lehet Déva­­ványa község népének életére vonat­kozóan szólásmondások, népszokások, családi hagyományok, helynevek, né­pi munkaeszközök, népmozgalmi ada­tok, népi játékok, népművészeti alko­tások, gyermekjátékok, dalok írásos ismertetésével, közlésével. Pályázato­kat a múzeum címére, Dévaványa, Kossuth utca 40. alá kell beküldeni. Eredményhirdetés december 31-én lesz. Szenzációs új eredmény kö­szöntött be 1961. április 12-én, amikor az első ember, Jurij Alekszejevics Gagarin, szovjet re­pülőőrnagy „Vosztok” űrhajóján megkerülte a Földet. A küzdelem a világűr meghódí­tásáért tovább folyik. Egyre na­gyobb és nagyobb rakéták lövellik a lángoszlopot, egyre nagyobb sú­lyúak a mesterséges holdjaink, űrrakétáink. De ezek a rakéták, melyek a nagyszerű eredmények­hez hozzásegítettek, gyilkos terhek célba juttatását is lehetővé tehetik. Mi azit akarjuk, hogy a rakéták lángoszlopai csak 1957. október 4. szellemében, az emberi megisme­rés érdekében jelenjenek meg. Azt akarjuk, hogy a rakéták ne hid­rogénbombát szállítsanak, hanem űrhajókat és televíziós közvetítő állomásokat emeljenek a magasba. Azt akarjuk, hogy az 1957. októ­ber negyedikével megkezdődött korszak örökké tartson és egyre szélesebbé táruljon a világűr kapuja. SüU Árpád tanár, a TIT Békés megyei Szer­vezete Fizikai Szakosztályának elnöke. mwwwwmxmmaj ' ^ “ viflin riiWXí y~i 'FV1/MHVR4D& Az utolsó össztűz A dobozi Dózsa mozi izgalmas, érdekfeszitö szovjet filmet vetít 1962. október 8-án és 9-én. A film címe: Az utolsó össztűz. Cselek­ménye a II. világháború utolsó napjaiban játszódik le, emberi sor­sok, háborús borzalmak vonulnak el a néző elölt és egy nagy sze­relem fellángolása. ww r*m*-.*-mfm.m**m* ■* -+■- * +,+^■0- 0 m Rádió- és televízió-műsor FENTEK, 1962. OKTOBER 5. KOSSUTH RADIO: 8.1* Reggeli hangverseny. 9.00 Csepeli Szabó Béla és Hollós Korvin Lajos versei. 9.Í0 Operettrészletek. 10.10 Éhre csörög a dió ,:: 10.3» Iskolai kórusok énekel­nek. 10.41 Kamarazene. 11.00 Corrido. 11.20 Mezei Gyula népi zenekara ját­szik . 11.50 Gratulálunk! 12.15 Minden­ki kedvére! 14.00 Az aktatáska. 14.20 Szív küldi. 14.45 Gazdaszemmel a nagyvilág mezőgazdaságáról. 15.10 Fia­talok Zenei Újságja. 15.35 Két otthon. 15.55 Agay Karola és Losonezy György énekel. 16.20 B—62-es riporttekercs. 16.40 Orosz forradalmi dalok. 17.15 öt­órai tea. 18J0 A hidegháború történe­téből. 18.25 Zenekari muzsika. 19.05 Menyasszonyok, vőlegények iskolája. 19.25 Magyar tájak zenéjéből. 19.54 Jó éjszakát, gyerekek! 20.00 Esü krónika. 20.25 Rózsa Sándor. 20.55 A Magyar Rádió és Televízió tánczenekara ját­szik. 21.30 Zinka Milamov és Kónya Sándor énekel. 22.20 Mai emberek .;. 22.30 Népi muzsika. 22.50 Lírai önélet­énekesnő gyászos vége. 21.50 Tánczene. 22.30 Lutoslowskl: Concerto. 23.00 Hí­rek; TV: Adásszünet. OKTOBER 4. Békési Bástya: A nagy Caruso. Bé­késcsabai Brigád: A rátarti fickó. Bé­késcsabai Szabadság: A két „N” úr. Békéscsabai Terv: Ki tud Júliáról? Gyomai Szabadság: Én és a nagyapám. Gyulai Petőfi: Elveszett paradicsom. Mezőkovácsházi Vörös Október: Feltá­madás I.—II. Orosházi Partizán: Halál a Cukor-szigeten. Sarkadi Petőfi: Le­genda a vonaton. Szarvasi Táncsics: A kétéltű ember. Szeghalmi Ady: Ne­vessünk. tel másképp kell öltözködnie, mint előző nap. Egy óra múlva a városban volt. Hamarosan abba az utcába ért, amelyben a „zsebtolvajt” le­tartóztató kerületi rendőrkapi­tányság székel. Ide vitték be a férfit. Az öreg közönyös arccal ment el az épület előtt. A közel­ben egy kis üzlet volt, nem lát­ta milyen. Arrébb pedig fodrász. Esetleg menjen be oda beszél­getni egy keveset? Hátha meg­tudhat valamit!... Nem, feltűnő lenne. De mi ez itt szemben, a másik oldalon? Hunyorogva be­tűzte ki az otrombán pingált cé­gért: „Gsajhana” — Teázó. Oda indult. Köziben eszébe ju­tott: volt már egyszer ebben a teázóban. Arra is emlékezett, hogy a tulajdonosa nagyon sze­ret társalogni. Mindegy, hogy miről, csak fecseghessen valaki­vel. Elégedetten állapította meg az öreg: ennél jobb médiumot keresve sem találna... Tempósan átment az úttesten, oenyitotta az ajtót az otromba cégtábla alatt, s belépett a he­lyiségbe. A teázó padlója ragyo­gott a tisztaságtól, fala ésmeny­­nyezete hófehér volt, az ablako­kat függönyök takarták. Hátul a sarokban, egy pádon két rézsza­movár gőzóigött. Kissé arrébb pedig üvegezett pult állt, amely­ben azelőtt valószínűleg süte­ményt, cukorkát és más édessér get tartottak, most azonban, a nehéz, háborús időben árván szomorkodott ott egy halom szá­nalmas külsejű, összeragadt zöld „hadicukor”. Akárcsak az üzlet> olyan, volt a tulajdonos is: egy akkurátus kis öreg, gondosan tiszta fehér köpenyben. Egy pillantást vetett új vendégére és máris szűrte a teát, s a csészealjra néhány szem cukrot dobott. Mindezt fürgén, ügyesen csinálta. A vendég még éppen csakhogy leült az egyik ablak melletti asztalhoz, s már­is előtte illatozott a forró tea. — Szalem alejkum! — mond­ta az öreg, miközben bólintott a tea felszolgálásáért. — Alejkum szalem! — felelte a tulajdonos, s méltóságteljesen meghajolt. A karján lévő ken­dővel leseperte az asztalról a morzsákat, majd visszament a helyére és leült a sarokban. Az öreg a teáért nyúlt, s inni kezdte. Néhányat kortyolt, aztán újságot vett elő a zsebéből és olvasásába mélyedt. A tea hamarosan elfogyott. Az öreg intett a fejével, hogy még egy pohárral kér. Amikor a tu­lajdonos az asztalára tette az újabb telt poharat, az öreg még mindig elmerülten olvasott. Fel­­indultan csettintett, bólogatott, mint aki igen érdekes hírre buk­kant. A teázó tulajdonosa fi­gyelmesen követte az öreg ujját, amely az újságsorokat mutatta, s elmosolyodott — Hallottak még ilyet! — ki­áltott fel. — Kirabolta a lakást, és a háziasszonyt majdnem megfojtotta. Jól van, elfogták a gazembert. Háború van, ő meg mivel foglalkozik, a kutyafaj­­zatja! Agyon kell lőni az ilyet. — Igen — mormogta válaszul az öreg. — Elfogták. Most meg­szaporodtak a tolvajok. Most is megyek az utcán, találkozom egy ismerőssel és meséli: tegnap a villamoson az egyik utas le­véltárcáját lopták ki. — Igen, ez valóban megtörtént — mondta a tulajdonos. — Szemtanúja voltam magam is. — Szemtanúja? — kérdezte vissza az öreg, mintha nem hin­né. A tulajdonos félrehúzta az áblakon a függönyt, s a rendőr­ség épületére mutatott. — Oda vitték a tolvajt. Teg­nap ott ült: — Ült? És most? — Megszökött. — A tulajdo­nos mély lélegzetet vett, s szo­morúan elhúzta a száját. — Megszökött, dzsanum! Ügy vág­tatott az utcán, mint egy dzsej­­rán. Éjszaka volt. Lőttek is rá. — Eltalálták? — Ugyan, dzsanum! Hát mi­lyen lövészek maradtak itt? A javát mind a frontra küldték. Csak a nyomorékokat hagyták itthon. A harmadrendűeket. A tulajdonos még akart vala­mit mondani, de az üvegezett pult mögül előjött egy kisfiú. — Nagyapó!,— mondta a gye­rek — Miért... (Folytatjuk) rajz. 23.00 Kamarazene. 24.00 Hírek. 0.10 Keringek; PETŐFI RÁDIÓ: 14.20 Dvorzsák: H. (B-dur) szimfónia. 15.10 A törzsfő. 15.30 Könnyűzene. 16.45 1000 szó franciául. 16.55 Gábor Artemisz (ének) és Hepke Péter (zongora) hangversenye a stú­dióban. 17.30 Az obsitos. 18.10 Népek zenéje. 18.45 Egy osztály a történelem­ben. 19.05 Német Zenei Hét. 19.25 Lát­tuk, hallottuk . . . 19.45 Muszorgszkij összes dalai. 'V. 20.05 „Itt van az ősz, műsora Október 4-én este 7 óraikor: PYGMALION Móricz- és szelvényberlet. Október 4-én este 19.30-kor Szeghal­mon: itt van újra .. .” 20.85 Orvosi tanácsok. 20.40 Chopin-zongoraművek. 21.06 Egy MAJD AZ UTÁNPÓTLÁS Jól jár* ha idejében szerzi be zománcozott tűzhely és kályha, valamint tartozékait: füstcső, szénkanna, koksztöltőkanna, szénkanál, tűzpiszkáló és kályha-előtét szükségletét Nagy válasziék nikkelezett, zománcos és fekete kivitelben Beszerezhető a szakiizletekben 50969

Next

/
Thumbnails
Contents