Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-30 / 254. szám
1962. október 39. 4 Kedd TUDOMÁNY — TECHNIKA Az atomkorszak haditengerészete Va jon van-e szerepe a haditengerészed flottának az atomkorszakban, felhasznál - iiatók-e a jelenleg ismert hajótípusok á modern háborúban? Ezekre s a velük kapcsolatos legérdekesebb kérdésekre válaszolt a minap Isziakov flotta-tengernagy, a szovjet haditengerészeti flotte helyettes főparancsnoka. Történelmi példák Iszabcrr admiráSs bevezetőül emlékeztetett N. Sz. Hruscsov szavaira, aki azt mondotta, hogy nőim a Szovjetunió már régen megtörte tehetséges ellenfeleinek ütommonopóliumat. egy eljövendő háborúban, ha azt az imperialisták kirobbantanák, a szovjet hadsereg előtt; áffió stratégiai feladatokat az összes fegyvernemek együttműködésével fogják megoldani. S bár világos, hogy itt az első hely a nukleáris töltetű inlerkon tinentá Its rakétáké lesz, a haditengerészeti flotta számára is jwt majd feladat. Történelmi példák sora bizonyítja ugyanis, hogy a tengert nemcsak szállításra, s a haditengerészeti flottát nemcsak a tengeri közlekedés biztosítására lehet felhasználni, hanem adott esetben a szárazföldi véderők támogatására is. Mivel azonban a tengeri közlekedés megbénításénak magának is sok eszköze van, több kapitalista országban, így például az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban és Angliában az üzemanyagszállító tartályhajók víz alatti közlekedésre való átalakításának gondolatával foglalkoznak. Sőt néhány francia admirális már-már azt latolgatja, hogy az egész flottát, támaszpontostul, vfe alatti közlekedésre kellene berendezni. Ez azonban képtelenség — már csak gazdasági okokból is. Viszont az, hogy ilyen ötletek egyáltalán felmerülnek, egyúttal mutatója annak, hogy mennyire szükség van a flottára, s ezen betwl a hajók korszerűsítésé». Úszó reptérből—szálloda Erre vall az is, amit Iszakov admirálisnak a pugwashi értekezlet egyik amerikai részvevője elmondott. Egy amerikai üzletember azzal a kéréssel fordult a Pentagonhoz, hogy legyen a segítségére egy anyahajó megvásárlásában. A repülőgép-anyahajón a derék bustnessmann szállodát akart berendezni: a méretei ragyogóan alkalmasak lennének különböző szórakoztató intézmények befogadására, arról nem is beszélve, hogy az miatkozó milliomosok kapva kapnának a kitűnő alkalmon, amit az anyahajó saját különrepülőgépük „garazsirozására” nyújtana. Iszakov tengernagy ehhez csak annyit tett hozzá: ő bizony el is adta volna a kért hajót az üzletembernek, mert. a modern viszonyok között ez a hajótípus, akárcsak még az atommeghajtású sorhajó is, sebezhetősége miatt bem több vízen lebegő koporsónál. A repülőgép-anyahajó a legdrágább hajótípus, egyetlen tonnája duplájába kerül a sorhajóénak, üzemben tartósa még költségesebb. Ha ehhez hozzávesszük, hogy például az amerikai Enterprise anyahajó legénysége négyezer fő, amelyből azonban csak tíz százalék 'a tulajdonképpeni tengerész, a többi nagy képzettségű-pilóta, radarkezelő stb., s hogy m a rengeteg érték, a«n»t a kis területein összpontosított emberanyag valamint fegyverzet jelent, szinte maga kínálkozik egy támadás viszonylag könnyű prédájául — megérthetjük, hogy az admirális ilyen kedvezőtlenül nyilatkozott az anyahajókról. Miért hetedik a 7. flotta? Ellenérvként persze fel lehetne hozni, hogy az anyahajót, ahhoz, hogy megtámadhassák, először fel keli fedezni, márpedig ez a hajótípus, mint ismeretes, rendkívül mozgékony célpont: egyetlen éjszaka alatt mintegy ötszáz kilométert tud megtenni. Csakhogy egyrészt a modern radar- és rakétatechnika ezt az előnyt csaknem semmissé teszi, másrészt pedig az anyahajó soha nem jár egyedül: cirkálók és torpedórombolók kísérik. A hajórajt pedig könnyebb felfedezni, mint a magányos hajót. A modern nukleáris töltetű rakétának emellett nincs is szüksége telitalálatra: a robbanás nyomáshulláma ma már akkor is harcképtelenné teszi az ellenfél hajóit, ha a becsapódás történetesen nagy távolságra történik. Az anyahajók ideje tehát lejárt, bár az imperialisták még egy ideig felhasználhatják a gyengébb országok, elsősorban a katonai tömbjeikhez tartozó kisebb államok megfélemlítésére, aminek példáit különösen a délkelet-ázsiai térségben láthattuk az utóbbi időben. Gondoljunk csak a hírhedt 7. amerikai flottára. A számozás egyébként teljesen önkényes, s az egyes flották öszszetétele és feladatköre a washingtoni politika pillanatnyi indítékaitól függ. Polaris: a gyengeség jele Rendkívül érdekes, amit feszakov admirális az amerikaiak Poláris rakéták kilövésére alkalmas tengeralattjáróiról mondott. Még a katonai szakértők egy része is hajlamos arra, hogy a tengeralattjáró és rakéta ilyen összeházasításának csak az előnyeit lássa, tehát azt, hogy a hajó lopva megközelítheti célpontját, s úgy lőheti ki rakétáját. A valóság azonban: ezt a különös házasságot éppen a modem amerikai hadigépezet egyik legfájóbb gyengéje szülte: az interkontinentális rakéták terén mutatkozó elmaradás; A tengeralattjárókkal összeházasított Polarisoknak két típusuk van: az egyik 1700, a másik 2000 kilométer hatósugarú, s a legkorszerűbb kisérleti példány hatósugara sem több 2500 kilométernél. Ez azonban még mindig messze elmarad az Interkontinentális rakéták 5—8 ezer kilométeres hatósugara mögött. A Polaris-program tehát voltaképpen azt a félelmet tükrözi, amelyet áz amerikai stratégákban a Szovjetunió rakétasikerei ébresztettek. Szeretnék pótolni a folytonossági hiányt, ami az interkontinentális rakéta-ellátottságukban mutatkozik. S ezért, hogy a Polárist távolabbi célpontok ellen is felhasználhassák, tengeralattjárókat fegyvereznek fel vele, amelyek, mint remélik, titkon megközelíthetik az ellenséges partokat, s így lerövidíthetik a röppálya távolságát. Ha rövid a kardod... Az amerikai tengeralattjáró-támaszpontok ilyen előretolt állások, mint például a közismert Holy Loch is. Bár a rakétával felfegyverzett tengeralattjáró rendkívül aljas eszköz, hiszen a lövedéket a víz alól i« kilőheii anélkül, hogy hovatartozását meg lehetne állapítani (így mindig megvan a provokáció esélye), de — egyáltalán nem sebezhetetlen. Már csak méreteinél fogva is könnyen felfedezhető, arról nem beszélve, hogy az ilyen tengeralattjáróknak, akárcsak a többieknek, ugyancsak szükségük van támaszpontokra, amelyek megsemmisítése viszont éppen a tengeralattjárók harcképességét csökkenti. A sorhajó kiáll a sorból Modernizálási törekvések egyéb, kén-t világszerte megfigyelhetők. Két éve az angol parlament határozatára kiselejtezték a híres Vanguard sorhajót. Az idén az amerikaiak átadják államaiknak a róluk elnevezett sorhajókat: afféle múzeumi tárgy lesz tehát a South Carolinából, a Mississippiből és a többiekből. A kiselejtezés mellett azokon a hajókon, amelyeket meg. tartanak, jelentős változásokat hajtanak végre. A torpedórombolókat a tengeralattjárók ellen, légei hárításra,'sőt csapatszállításra is használják, s az amerikai és az angol torpedórombolókon a lövések egy részét közepes nagyságrendű rakétakilövő-áUásokkal cserélik ki, hatóerejük tehát jóval megnövekszik. Napjainkban azonban a kísérő hajók a legelterjedttebbek. Ezek biztosítják a csapatszállító hajók, a teherhajó-karavánok útját őrszolgálatot is teljesítenek. Az Egyesült Államok tengerentúli támaszpontok egész rendszerét építette ki a maga számára, ami egyúttal viszont azt is jelenti, hogy a korábbinál jobban függ a tengeri közlekedéstől, az e támaszpontokhoz vezető hajózó utak biz. tonságától. Ami a tengeralattjárókat illéti, ezek építése a tengeri hatalmaknál tovább folyik. A fejlődés irányát még számos változtatás jelzi. Közülük néhány érdekesebb: Kanadában (angol tervek alapján) és az Egyesült Államokban „atombiztos”, hermetizált kísérőhajókat építettek. Általános, hogy a repülőgép-anyahcf jókat gyorsliftekkel szerelik fel. Változik a taktika is. Korábban a hajók rendszerint egymás nyomvonalában haladtak, míg most a hajók között a nagy távolság a kívánatos: olyan hajók, amelyek feladata mások biztosítása, olykor tizenöt kilométernyire haladnak őrizetük tárgyától. Ennek az az oka, hogy a ‘nukleáris töltetű bomba vagy rakéta jobban veszélyezteti a „bolyban’’ felálló hajókat. A Szovjetunió békét akar és soha nem fog elsőnek támadni. De az imperialisták katonai készületeivel szembe kell néznie, s mint Iszakov admirális mondta, a többi fegyvernemmel együtt mindent megtesz azért, hogy adott esetben a szovjet haditengerészeti flotta is helytállhasson a szovjet nép és a többi testvéri szocialista ország nagy forradalmi vívmányainak védelmében. fep) A KÖVETŐK Ha azt mondanám, hogy a szocialista brigádok létezéséhez a legszigorúbb értelemben vett munkakörülményi és közösségi feltételek kellenek, akk>r ismételném azt a helyes követelményt, amelyet a brigádok elszaporodásával a párt is, a szakszervezet is kifejtett. Megértem azokat is, akik őszinte aggodalommal ismételgetik mostanában: „Vigyázzunk a szocialista brigádok elszaporodására, csínján bánjunk velük, mert...” Igen, mert attól félnek, hogy ez a nagyszerű mozgalom felhígul, elveszti társadalmunkban kiharcolt, mindenki által nagyra becsült helyét. Nem fér kétség az aggályoskodók jóhiszeműségéhez. Nem is akarnak mást, csupán annyit, hogy a szocialista brigádmozgalom maradjon meg annak, ami. Csakhogy történt valami, amit azért nem látunk, mért túlon-túl természetes. Egyszerűen törvényszerű. olyan, mint az élet. Persze az is. És hogy így van, ahhoz hívjuk segítségül az elmúlt évek történetét. A szocialista brigádmozgalom felsőbb határozat és utasítás nélkül jött létre, jóformán észre sem vettük. Annyit írtak a lapok, hogy a Szovjetunióban kommunista brigádok alakultak és másnap már az első magyar szocialista brigádok létezéséről adtunk híreket. Kik voltak az cipők? Nem tudnám megmondani. De azt tudom, hogy gombamód szaporodtak, s már a tényekre, a létezőre, születtek a határozatok, azok is inkább azért, hogy elvi kereteket adjanak a mozgalomnak. Évek teltek el, s ma már olyan tekintélyt szereztek ezek a brigádok, hogy valamennyi mozgalmunk között a legnagyobb tisztelettel jegyezzük. Az első brigádok után sok ezer jött, s körülöttünk élnek e kitüntető címért dolgozó emberek — a követők. Természetesen, banalitások nélkül sokasodnak a brigádok, mert hozzátartozik az életünkhöz. Ezek elé okoskodó mércéket állítani nem lenne jó. Ne említsük most a példákat, hiszen oldalakon át lehetne azokat sorolni, de egy biztos: a jelszó, hogy „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” — nem lett és nem is lesz sohasem közhely, mert a brigádok tagjai ezt tartják maguk előtt, ezt érzik és tudják, még ha a nagy eredmények mellett néhánynak eltörpül is az érdeme. Sokat várunk a követőktől? Igen. Az új, más lelkű emberek kovácsolóit, akik nem a nagy százalékokkal, hanem aprónak tűnő emberi erényekkel válnak azokká, akik — nem megváltják — hangyaszorgalommal építik a társadalmat, miközben jellemük, ben is, értékükben is megváltoznak. Ez történt és történik. Hogy nem vesszük észre? Ez természetes. Sok gondunk között ritkán gondolunk az életünkre. Van, és kész. Csak amikor elmúlnak az évek, akkor számolunk. És akkor rájövünk sok mindenre. Töb. bek között arra, hogy a szocialista brigádok tagjai nem a maguk dicsőségére, hanem a nemzet javára cselekednek. Kiss Máté Több min! négymüliárd forint értékű árut vesz át ebben az évben a kisipari szövetkezetektől a kereskedelem — Megkezdődött a bukósisakok gyártása — A kereskedelem árukészletének kialakításában mindinkább figyelembe veszik a kisipari termelőszövetkezetek tevékenységét. Évről évre növekszik a szövetkezetek által szállított árucikkek mennyisége. Az idén már több mint négymilliárd forint értékű szövetkezeti árut hoz forgalomba a kereskedelem. A negyedik negyedévi szállítás értéke meghaladja az 1,1 milliárd forintot. A cipőkészítő szövetkezetek csupán a negyedik negyedévben több mint 230 000 pár női, férfi-és gyermekcipőt szállítanak a kereskedelemnek. A vegyi és műanyagipari kisipari termelőszövetkezetektől december közepéig több tízezer, eddig hiánycikk-listán levő műanyag háztartási cikket vesz át a kereskedelem, többek között 20 000 régóta hiányolt füles tejes-kannát, 10 000 másfél literes polyetilén vizeskorsót. A motorosokat nyilván érdekli, hogy a Hungária Műanyagipari Ktsz megkezdte az új KRESZ-ben előírt műanyag bukósisak gyártását. (MTI) A llamkölcsön-sorsolás Több mint százmillió forint a II., a III. és a IV. békekölcsön-kötvényekre Az év utolsó áilamkölcsün-húzásait ezentúl nem decemberben, hanem novemberben rendezi az Országos Takarékpénztár. így a legközelebbi államkölcsön-húzás Korszerű büfé-falatozó épül Köröstarcsán A nagy átmenő forgalmú Köröstarcsán eléggé korszerűtlen vendéglátóipari egységekkel rendelkezett eddig a helyi földművesszövetkezet. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy az I-es számú italboltot korszerű falatozó-büfévé alakítják át mintegy 20 ezer forint költséggel. A kőművesek már megkezdték a munkát, többek között közfalakat bontanak, s az utca felőli részre -két hatalmas ablakot helyeznek el. A újonnan kialakítandó büfé-falatozóhoz már megérkeztek az új asztalok és székek. november 25-én és 26-án Budapesten tartják: II., III. és IV. békekölcsön 1962 második félévi sorsolását. Az első napon a II. Békekölcsönt húzzák, 134 000 kötvényre 27 millió forintot. A második napon a III. és IV. Békekölcsönt sorsolják. A III. Békekölcsönből 172 ezer kötvényre 47,2 millió forint, a IV. Békekölcsönből pedig 125 ezer kötvényre 28,9 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában. A kétnapos húzáson a három kölcsönből összesen 431 000 kötvényre 103,1 millió forintot fizet vissza államunk a kötvénytulajdonosoknak. (MTI)
