Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1982. Oktober 28. 3 Vásárnál» Újabb vállalások a megyei pártértekezlet és a pártkongresszus tiszteletére Az utóbbi napokban mind több levél érkezik a megyei pártbi­zottsághoz és a szerkesztőséghez megyénk termelőszövetkezeteiből. A nagyüzemek gazdái és vezetői a megyei pártértekezlet, s a párt­kongresszus tiszteletére vállalt felajánlásaikról írnak. Tegnap dél­előtt is 15 termelőszövetkezet gazdái, vezetői küldték el levélben az említett szen ekhez újabb vállalásaikat, melyek az őszi betaka­rítási és vetési munkákat gyorsítják meg. Ahol nem növekszik az állatállomány, nem emelkedik a terméshozam sem I füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdái úgy szervezik meg a további munkát, hogy az őszi kenyér- és takar­mánygabona magvát október 30-ra az utolsó holdon, is földbe teszik. A termelőszövetkezet gépcsoport­ja és traktoristái egyöntetűen tet­tek ígéretet arra, hogy az összes talajmunkát befejezik november 15-re. Körösladányból a Dózsa Tsz-beliek november 2-re a ke­nyér- és takarmánygabonát elve­tik, s november 5-ig az őszieket betakarítják. Hasonló vállalást tettek a szeghalmi Űj Barázda Termelőszövetkezet gazdái és ve­zetői is. A bucsai Béke Tsz-beliek október 31-re, a Kossuth gazdái pedig a megyei pártértekezlet nap­jára, vagyis november 2-re ígérik a kenyér- és takarmánygabona el­vetését. Gyomán valamennyi tsz-ben egységesen tettek felajánlást arra, hogy november 2-re elvetnek. Hunyáról, a Hunyadi Tsz-ből ér­kezett levélből is azt olvashattuk, hogy október utolsó napjáig nem­csak a vetésnek, hanem a betaka­rításnak is a végéhez érnek. A megyei pártértekezlet és a kongresszus tiszteletére az emlí­tett nagyüzemi gazdaságokhoz ha­sonlóan, további felajánlás érke­zett még a csárdaszállási Petőfi, a békr.egyeri Keleti Fény, az end­­rődi Béke, Búzakalász, Dózsa, Üj Barázda, Kossuth és Szabad Föld Termelőszövetkezetekből. Öntözik az elvetett őszi árpát és takarmánykeverékei Köröstarcsán A köröstarcsai Petőfi Termelő­­szövetkezetben tegnap megkezd­ték 35 hold takarmánykeverék és 100 hold őszi árpa kelesztő öntö­zését. A jórészt hetekkel ezelőtt elvetett magvak a száraz földben még csak csírázásnak sem indul­tak, ezért vált szükségessé, hogy nagy munka árán, 4—5 kilométer­nél több csatornán át vizet vezes­senek a takarmánytermő területre és megöntözzék. Tegnap óta két Mannesmann és egy magyar gyárt­mányú szórófejes öntözőberende­zés permetezi a vizet a bevetett takarmánytermő területekre. messze volt. Alacsony kéménye alig észrevehetően füstölgött. — Itthon vannak — mondta Lange. — Mehetünk. — Aszker elmo­solyodva folytatta: — Hál’ isten­nek! Lange is igyekezett mosolyog­ni. De igen kényszeredett mo­soly lett belőle. — Nyugalom — fogta meg Aszker a kezét. Az őrház elé értek. Néhány lépcsőfok vezetett fel a tornác­ra. Lange meghúzta a patkót, mely az ajtó felett lógott egy dróton. Csöngetés, majd lépések hallatszottak bentről. Kinyílt az ajtó és egy fiatal lány állt a kü­szöbön, kezes-lábas tréningruhá­ban és durva, szögletes orrú bakancsban. Az idős temetőcsősz egyedül élt, rokonai nem voltak a város­ban. De akkor ki lehet ez a lány? — Jó napot kívánunk — szó­lalt meg Aszker. — Lothar bé­csit keressük. A lány összecsapta a tenye­rét — Szent isten, maga az uno­kaöccse? — Nézd csak, micsoda ravasz — mosolyodott el Aszker. — Azonnal tudni akar mindent. — Az unokaöccse! — állította határozottan a lány. — Feleljen értelmesen: hol van Lothar bácsi? — Megmondom: éppenséggel magukhoz utazott. Vagyis Gantz­­hoz. Gantz most hagyta el a kórházat, s egy hónap szabadsá­got kapott, hogy felerősödjön. Lothar bácsi azonnal el is akart utazni Hamburgba, de táviratot kapott. Gantz azt sürgönyözte, hogy idejön néhány napra, s ak­kor együtt mennek el. Ezért az­tán várt egy darabig Lothar bá­csi. Tegnap átjött hozzánk. Mi különben a temető másik olda­lán, egy tanyán lakunk. Azt mondja: „Emma, késik ez a sem­mirekellő. Engem meg csak há­rom hétre engedtek el. Ügy. hogy elutazom. Te meg gyere át hozzám, ügyelj a házra. Ha Gantz megjönne, zavard visz­­sza Hamburgba. Én ott várom őt”. — Akkor úgy is lesz — mond­ta Aszker Lange felé fordulva. — Kár, hogy nem találtuk itt. Mit tehetünk? Menjünk! — Mit mondjak Lothar bácsi­nak? Aszker elmosolyodott, s az uj­­jával pajkosan megfenyegette a lányt. — Mi lenne, ha meglepnénk az öreget? Gyerünk, menjünk egyenesen Hamburgba! — Ahogy gondolják. — A lány a jóvágású káplárra nézett. — Azért bejöhetnének, megpihen­ni egy kicsit... — Köszönjük... Aszker barát­ságosan integetett a lánynak, aki még sokáig állt a tornácon. Szemével kísérte a két férfit. Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett. Az imént elállt A két hatalmas ideiglenes górét és a kukoricát szállító sze­kerek sokaságát látva, álmodni sem mertem volna, hogy a gerlai Magvető Tsz jövő évi előzetes tervében takarmányhiányt találok feltüntetve. Annál is inkább nem, mert hiszen emlékszem rá, hogy tavaly nagy területen öntözték a kukoricát barázdás módszerrel, s holdanként 65 mázsa csöves ter­mést takarítottak be. Gondoltam, bizonyára öntöztek az idén is, de lényegesen megnövekedhetett az állatállomány, s azért állt elő a takarmányhiány. Kiváncsiskodvá lapoztam fel az állatállomány ala­kulásáról szóló rovatokat, s alapo­san csalódtam. Sertésből az idei 650 helyett jövőre 718-at hizlal­nak, ezenkívül 5600 pecsenyeka­csát és 1840 pulykát nevelnek. Ez mind több az ideinél, de a tehén és a kocaállomány marad annyi, mint az idei: 60—60. Ezerhétszáz­­negyvenkilenc hold közös földön 60 tehén!? Ha ehhez hozzászámít­juk a jövő évben hizlalásra kerülő 60 szarvasmarhát, a 90 borjút és növendékállatot, meg a 100 juhot, akkor is tolakodik a kérdés: ho­gyan tudja ez a szövetkezet pó­tolni a talajerőt szántóföldjének legalább egyötödén a jövő évben? Jóformán sehogy sem, mert a háztáji gazdaságokban — 298 csa­lád tulajdonában — is csak 101 tehén és ennyi növendékállat van. Nincs is betervezve csak 240 hol­don az istállótrágyázás a jövő év­re. Pedig a tsz-ben az idén készült egy 210 holdas öntözőtelep és van egy Mannesmann öntözőberende­zés is, amellyel további 240 holdat lehetne évente öntözni. Már pedig annak a szövetkezetnek, amelyik öntözni akar, talajerőutánpótlásról is gondoskodni kell. A Magvető Tsz állatállománya a háztájival együtt is nagyon kevés ehhez, mü­esö újból szemerkélni kezdett. Egészen apró, ködszerű hideg eseppekben permetezett. Mintha nem is magasból hullott volna alá, hanem állt volna a levegő­ben, s gombostüfejnyi cseppek­kel hintette volna be a két férfi kezét, arcát, ruháját. Megálltak, felvették a köpenyt. Amikor Aszker ismét felvette a bőrönd­jét, úgy érezte, mintha jóval ne­hezebb lenne... Lange hallgatagon ment. Aszker megszólalt: — Most telefonálunk a gyár­ba, Staleckemek. Nem szükséges vele beszélni, csak meggyőző­dünk, hogy ott van-e. Aztán majd eldöntjük, mi legyen to­vább. — Értem — Lange meglassí­totta lépteit, s Aszkerra nézett. — Egy kicsit izgulok... Valahogy nem úgy történt... Mindjárt az elején... Az erdőben az a kato­na, most meg az öreg Fisch. Ki gondolta, hogy ez jut az eszébe. Hiszen évekig ki sem mozdult a viskójából!... — Megesik... No menjünk. Hol van itt telefon? — Nem messze a villamos­­megállótól van egy telefonfülke. — Menjünk — ismételte meg Aszker. A fülkében a gyár telefonköz­pontjának a számát tárcsázta Lange. — A hármas üzemet kérem — mondta Lange, mikor bejelent­kezett a telefonközpont kezelő­nője. trágyából pedig egyelőre nem a szükség, hanem a készlgt szerint lehet vásárolni. A szarvasmarha-állomány jelentős növelésének vitatha­tatlan ellenérve, hogy csak egyetlen 60 férőhelyes tehénistál­lója van a Magvető Tsz-nek, az is a múlt rendszer öröksége, ezért korszerűtlen. Hitelt nem kap a szövetkezet, s bár az utóbbi évek­ben jól gazdálkodik, még nem olyan gazdag, hogy saját erőből egy 100 férőhelyes tehénistállót építsen. Szóval ez a tény vitatha­tatlan, de az már vitatható, hogy miért kevés a takarmány a közös területhez viszonyítva túl alacsony számú állatállománynak? Nem öntöztek, s elvitte a termést az aszály? Fehér Miklós, a tsz agronómusa elsorolta, hogy a permetező-be­rendezéssel a 80 hold kertészet mellett 17 hold vörös herét, 10 hold másodvetésű takarmánykáposztát, 20 hold napraforgót, 22 hold lege­lőt, 83 hold cukorrépát, 40 hold kukoricát és 76 hold új vetésű lu­cernát öntöztek. Semmit többet, pedig az idén is lehetett volna ön­tözni jó néhány hold kukoricát barázdás módszerrel, úgy mint tavaly. Azt, hogy miért mulasz­tották el a barázdás öntözést, nem mondta el sem az elnök, sem az agronómus. A kukoricatermés a szárazsághoz képest elég jó a tsz­­ben: a tervezett 16 mázsa májusi morzsolt helyett átlag 18—19 má­zsát takarítanak be a 210 holdról. Az abraktakarmány azonban még­sem lesz elegendő az újig, de ke­vés a szálastakarmány is, annak ellenére, hogy a silókukorica, a másodvetésű napraforgó és ta­karmánykáposzta mellett, most kukoricaszárat is jócskán silóznak be répaszelettel. Amint a fentiekből kiderül, a gerlai Magvető Tsz-ben az ál­latállomány növelését férőhely­­hiány mellett, a kevés takarmány is gátolja. El kellene ezt a két gá­tat hárítani mielőbb, mert ha nem növekszik a tsz állatállománya, s ezzel együtt a talajba szükséges szerves anyag, akkor ebben a szö­vetkezetben évek múlva is egy szinten mozog a növények termés­hozama. Az idén ugyan elég szép összeg, körülbelül 35 forint jut munkaegységenként, de ennél többről kell gondoskodni a követ­kező évekre, s emellett nem sza­bad megfeledkezni arról sem, hogy a terméseredményeket nem­csak a szövetkezeti gazdák, hanem az ország egész lakosságának ér­dekében is növelni kell már a második ötéves terv éveiben is, és aztán még jobban. De az elő­irányzott terméseredmények papí­ron maradnak, ha állatállomány hiányában gyenge táperőben lévő földeken gazdálkodnak termelő­­szövetkezeteink. Kukk Imre Kiváló ipari tanuló Priskin László harmadéves mo­torszerelő ipari tanuló a Békés megyei Autóközlekedési Vállalat orosházi kirendeltségénél tanulja mesterségét. Kiemelkedő a mun­kában, tanulásban, magatartás­ban. Már az elmúlt tanévben is kitűnő eredményt ért el, ezért két­heti külföldi jutalomutazásban — Hármas műhely — szólalt meg néhány pillanat múlva egy férfihang. — Otto Stalecker műszerész­szel szeretnék beszélni... — Staleoker két óra múlva lesz bent — válaszolta a hang. — Nem tudja, otthon van? — A délutános műszakban dolgozott, bizonyára otthon van. A vonal túlsó végén letették a kagylót. Aszker és Lange kilépett a te­lefonfülkéből. — Hozzá? — kérdezte Herbert. — Igen. Csak először én egye­dül megyek be. Sohase lehet tud­ni, lei van ott éppen, hátha pont valami ismerőse magának. — Ilyen korán reggel? A szomszédok nem jöhetnek szá­mításba. Különálló házuk van, más nem lakik ott. — Mindegy. Ismét az utcákat rótták. Asz­ker az előbbi kimért nyugalom­mal ment, állandóan követte Langet, aki vagy száz lépéssel előrébb haladt. Utcakeresztező­dés. Itt be kell fordulni, s két háztömb után az az épület kö­vetkezik, amelyet ők keresnek. Az utcakereszteződésnél járőr állt. A tiszt kezének intésével odahívta Langet. Herbert kész­séget imitálva futott oda, s már­is nyúlt a zsebébe az igazolvá­nyokért. Mire Aszker odaért. Lángénak már visszaadták az iratokat. Aszker egyenesen a járőrhöz tartott. Tisztelgett előtte. {Folytatjuk) részesült. Nyáron az NDK-ban a Drezdai MZ-motorgyár dolgozói látták vendégül. A jutalmazás még jobb munkára és tanulásra serkenti Priskin Lászlót. OKTOBER 28. Békési Bástya: Kereszteseik 1—II. Békéscsabai Brigád: Az utoilsó vacso­ra. Békéscsabai Szabadság: Az elnök úr látogatása. Békéscsabai Terv: Lili­­omfi. Gyomai Szabadság: A mester­­detektív. Gyulai Petőfi: Pillantás a hídról. Gyulai Erkel: ördögcsapda. Mezőkovácsházi Vörös Október: Kísér­­tetkastély Spessartban. Orosházi Béke: Pirosbetűs hétköznapok. Orosházi Par­tizán: Lopott boldogság. Sarkadi Pe­tőfi: Az utolsó vacsora. Szarvasi Tán­csics: Aki átmegy a falon. Szeghalmi Ady: Carmen Jones.

Next

/
Thumbnails
Contents