Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-21 / 247. szám
■ Itfllllll ■■■■■■! ZENEI ÉLET A^AAAAAAAAAAAAA^AAA^^^^^^^^ A bukaresti George Enescu Filharmonikus Zenekar búcsúestje Tíznapos vendégszereplésre érkezett hazánkba a román állami zenekar. Sikerekben gazdag hangversenykőrútjuk egyes állomásáról rendszeresen tájékoztatott bennünket a napi sajtó, a Rádió és a Televízió. Mégis fokozott érdeklődés előzte meg érkezésüket. Az október 15-i koncertjük záróműsora volt a tíznapos magyarországi vendégszereplésnek. A 150 tagú zenekar fele is alig fért fel a zenekari koncertekre egyébként is kicsi színpadunkra, így aztán váltották egymást az egyes hangszerek. Az est karmestere Mircea Basarab volt, ki a bukaresti i konzervatóriumon a karmesterképző-tanszak vezető tanára. Az együttes vezetőkarnagyát, George Georgescut már nem üdvözölhettük városunkban, mert hétfőn Budapestről Becsbe ment, s a Bécsi Filharmonikus Zenekarral próbált. A műsor első száma Enes- CH I. Rapszódiája volt. A kompozíció a román népzene gazdagságát jól érzékeltette. A hangszerelés színessége gazdag, helyenként keleti szenvedély essége igen erős oldala a szerzőnek. A rézfúvókar hangzásának lagysága ritkán hallható csemege volt számunkra. Ha pedig erőt kívánt az előírás, akkor sem volt fülsértő recsegés, hanem mértéktartó és telt hangzás. A mű utolsó tétele, a Hóra, hatalmas fokozás után ért el jól előkészített nyugvópontot. Enescu forma-, arány- és színérzéke a szimfonikus rangra emelt népzenei feldolgozásban is maradandó értékűt alkotott. A műsor második számaként a zenekar szólistája, Radu Aldulescu lépett a színpadra, hogy Dvorzsák Csellóverseny-ét játssza el. Igen rokonszenves embert és kitűnő művészt ismertünk meg személyében. Erénye: az ércesen zengő hang-Éb/i Katalin Egyszer talán A csend hársfái alatt sétálgatok. Virágzanak fölöttem a pillanatok. Egyszer talán majd /szembejön velem, s megszólít halkan a szerelem. zás. Kiegyenlített, színtartó hangja olyan élmény, amelyet nem lehet egyhamar elfelejteni. A zenekar mindvégig kitűnően látta el a kísérő szerepét, s Basarab mester biztos kézzel fogta össze az együttest. A közönség lelkes tapsát Paradis: Siciliana c. ráadásával hálálta meg. A műsor befejező száma Brahms: IV. szimfóniája volt. A melodikus invenciói ú mű minden szépsége érvényesült a karmester mérsékelt, az előíráshoz képest talán egy hajszálnyival lassúbbnak tűnő felfogásában. Ismét érzékelhettük a telt hangzás jellegét, amely a jól vezetett, számos próbán és koncerten túljutott zenekarnak értékes adottsága. Az együttes méltán jutott világhírnévre, melyben nemcsak a ma élő karmester-géniusznak, George Georgescunak van elsőrendű nevelőszerepe, hanem a tagok egyéni művészi felkészültsége is döntő szerepet játszik. A magyar hangversenyrendező vállalat, az Országos Filharmónia méltó nyitánnyal kedveskedett a békéscsabai közönségnek. Sárhelyi Jenő A tsz elnök'e elégedetten ** pödörte meg a bajuszát: — Na lányom, lássuk milyen adminisztrátor lettél. Ha mair kitanultad a gépelést, csináljunk agy jó beszámolót. Az elnök lánya szakértő kezekkel helyezte a gépbe a papírt, és tettre készen nézett az apjára, aki így morfondírozott: — Azt mondták a járástól, liogy őszinte és kritikus legyen a közgyűlési beszámoló. így aztán ha kész lesz, el ne felejtsük már megmutatni anyádnak, mert ő legjobban érti a kritizálást... Hát akkor írjad, lányom: Tisztelt tagtársak és aszszonyok! Legelőször Is arról akarok szólni a meggyőzés végett, hogy hát a tsz vezetése igennagyon egységes. Ennek legnagyobb bizonyítéka, hogy mi, vezetők teljesen egyetértünk abban, hogy jól vezetjük a szövetkezetét. Ez pedig nem kis dolog, mert tudok én nem egy he'yet, ahol még ebben sem értenek egyet. Szóval én azt mondom, az l'yen vezetést meg kell becsülni. Na, lányom, mit szólsz hozzá? — Idáig nagyon jő, mert őszinte, de majd a bírálat... Ellesett igazságok Aki jól ír, az nem úgy írt ahogy más ír, hanem úgy ír, ahogy ő ír. Éppen ezért, mikor valamit „rosszul” mond, lehet, hogy akkor mondja jól. * Könnyen csinálni azt, amit másnak nehéz, ez a tehetség, megcsinálni azt, ami a tehetségnek lehetetlen, ez a lángész. * A mondat még nem gondolat, a szó még nem fogalomt különben a legnagyobb fecsegők lennének a legnagyobb gondolkodók. Szak kör-sarokból KÖRÖST AJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ Majd az utánpótlás — Ősbemutató a Jókai Színházban — Steigerwald István: Utca (akvarell) így is leket!... Elnézést, hogy ezzel a rövid, ellenben annál többet jelentő felkiáltással nyitom a Majd az utánpótlás című zenés vígjáték kritikáját, de sok minden erre kötelez. A darab, amely ugyan nem mond' sokat, de amit mond, azt kellemesei^ frissen meséli el, a sok évtizedes átlagnál végre színvonalasabb dalszövegek, a kitűnő muzsika — ez idáig a három szerző: Ságodi József, Fülöp Kálmán és Bakos Géza érdeme, továbbá Miszlai István mértéktartó, ötletgazdag rendezése, Boros® István kitűnő táncai és az egész együttes összeforrott, stílusos játékát. Miszlai István, a rendező bizonyított ezen a premieren. Nemcsak tehetségét, tudását bizonyította, hanem azt is, hogy így is lehet és valahogy így kell zenés vígjátékot rendezni, játszani, előadást megalkotni. I történet talán túlságosan is áttetsző, különösebb mellékszálak nem zavarják meg az egyetlen vonalon futó cselekményt, melynek főhordozója Éva és Zoli. Éva, kitűnő atlétanő, a Testnevelési Főiskolára vágyik, de papája, a professzor, fizikust akar nevelni belőle. És hogy az ellentétek vonzzák egymást: Zoli kitűnő fizikus, tudós akar lenni, de a papája (több is van neki, mert a MESE csapatának egész B-középe örökbe fogadta), szóval a papák viszont azt akarják, hogy focista legyen. Zolit azonban — bár kitűnő labdarúgó — egyre jobban leköti hivatása, nagy célja, és ez a bajnokságot eldöntő mérkőzés előtt valóságos „tragédiát” kavar a csapat szurkolói között. Mit lehet itt tenni? Egy kis fondorlat, mire minden visszafelé sül el, hogy később legyen mit kibogozni és a csapat is győzzön, Éva és Zoli is végleg megszeressék egymást, és a sportgyűlölő professzor rájöjjön: azért még lehet valaki jó fizikus, ha sportol. Ehhez jönnek a már dicsért dalszövegek, és Bakos Géza dallamos, ritmusos, igen jó muzsikája. Ezt kapta a rendező, ezt kapták a színészek és jól sáfárkodtak azzal, amit kaptak. A rendező elgondolásán látszik, hogy igényes előadást akart produkálni és eleve ellentmondott mindenféle olcsó, vásári megoldásnak. Munkatársai, a játék Ipacs Lajos• Tücsökszerenád Fend meg a kis szerszámod pöttöm, víg zenészem, s kezdd el, míg az alkony növő salját nézem. Muzsikálsz? Lám tele van a világ veled! S dalodra, hogy harsait, árad a felelet! O. Kovács István: Bírálat kis hibával — Meg lefiz az Is mindjárt, csak menjünk sorjába ... Szóval írjad tovább: Őszintén meg kell mondani, hogy a jó vezetésen kívül az eredményeink is szépen növekednek, és ha így haladunk, jövőre talán már elő1eget is tudunk osztani. Azt Is meg • keli viszont mondani, hogy a szép remények mellett van még egy pár hiba is a vezetésben, amit a kritika érdiekében meg kell mondani a tagtársaknak. .. — Megvan, lányom? — Meg. — Na, akkor lássuk csak, hogy kin is kezdjük. Itt van mindjárt a főkönyvelő, miatta mindig barackolnak a járástó'... — De apám hiszen . . . — Hű lányom, Igazad van, anyádnak a húgát csak nem kezdhetem kt annyi ember előtt. Tán még haza se mehetnék .. . Szóval ezt hagyjuk. Nézzük inkább az agronómust. Ö bizony többet járkál a szoknya után, mint kint a területen .., — Igen apám, de ... — Tudom, lányom, tudom, ne félj, azért a legkedvesebb sógoromat még a járás kedvéért se . teszem csúffá ... Hanem az elnökhelyettes, az elég sok feketefuvart csinál Pestre a háztájijából. Szinte meg se értem, hogy abból a három holdlból hogy tud anynyl jószágot nevelni... Igaz, hogy sokat foglalkozik vele. de hát ilyen elnök mellett ráér, elintézek én mindent. .. — Azért vigyázni kell, apám . .. — Tényleg, lányom, igazad van, a nagybátyámat csak nem haragítom magunkra. Hiszen ha van is egy kis hibája, a disznónkat mindig ő szokta levágni. . . Talán inkább az állattenyésztési brlgádvezetöről kéne valamit, a tehenekre mindig rá van száradva a piszok ... — De apám ... — Jaj, lányom, már megint igazad van: a saját vejét csak nem bánthatja meg az ember, mert annak a lánya issza meg a levét. . . Meg az tán olyan szépen óalo', sok szar még nappal is az italboltban, hogy az egész határi hallhatja, milyen jól megy; nekünk, tsz-tag oknak. Ehe- i lyett jobb volna inkább az; ellenőrző bizottság elnökéről ; elmondani, hogy vasárnap este le egy kocel kukoricát szedett a közösből... — Ugyan, apám ... — Hát szó, ami ezó, iga- j zad van lányom, hisz vég- i eredményben mégis csak a j teetvérbátyámról van szó, | mit feszegessük hát a dói- a got. Különben is megbünhö 3 dött már, mert a kukorica felét nekem kellett, hogy ad- ■ ja . . . De meg egyébként is, ■ évek munkájába került, míg ! ;gy össze tudtam hozni a ve-: zetöséget ás olyan lettünk, ■ mint egy család . . . Hanem • írjad csak: Az éjjeliőrt, a Zamek Ma- ■ tyi bácsit még februárban az j istállóban találtam. Azt 3 mondta, hogy enyhül egy ki- 9 cslt, mert megfázott. De hát I tagtársak, az éjjeliőr nagyon I fontos személy egy téeszben.l annak nem lehet fázni, mert! ml lesz akkor a közös va-: gyónnál? ■ Hát egyébként lehet, hogy j nagyon keményen bíráltam ; ■ munkánkat, de ennek így kel1 * ennie! Ezt kívánja tőlünk a 1 tsz-demokrácia meg a közö- | gazdálkodás érdeke... ; szereplői érzik ezt és legtöbbjük művészi felfogásból fakadó egyetértéssel áll a rendező követelte stilus mellé. így adódik az a zenés vígjátékoknál ritka alkalom, hogy a péntek esti premieren több volt a nemesebb mosoly, mint a harsánykodó hahota. Hogy melyik ért többet, ahhoz nem fér kétség. Mielőtt egy-két alakításra bővebben kitérnék, még valamit. A Majd az utánpótlás premierjén is igazolódott az a (országosan is!) mind többet elhangzó megállapítás, hogy a békéscsabai színháznál lényeges változások szemtanúja lehet a közönség. Művészi igényben, alázatban, törekvésben és fegyelemben minőségi javulást vélünk tapasztalni. Megszűnt az. hogy egyesek minden szerepet kisajátíthattak maguknak, míg mások — jobb híján — intrikákat szőttek. Ez a múlté és jó, hogy így történt. Fiatal, ambícióktól feszülő, jót akaró társulat kovácsolódik ki a szemünk előtt, ez viszont a művészi vezetés helyes elgondolásait, jó módszereit tükrözi. A Majd az utánpótlás egységes előadásban került színre. Ezt az is aláhúzza, hogy nehéz a szereplők között felállítani a művészi teljesítmény rangsorát. A két főhős: Éva és Zoltán alakját Romvári Gizi és Darabos Ferenc keltette életre. Romvári Gizi jól megfigyelte a mai lányok jellemzőit, és sok jelét adta színészi eszközei gyarapodásának, míg Darabos Ferenc esetében a kellemes hangú énekes dicsérhető elsősorban. Szoboszlai Sándor (Tóth Elek professzor) a nem nagy szerepben is megkereste azt a lehetőséget hogy karaktert alkosson. Ica, Kati, Tomi, Frici: Déry Mária, Marinkovics Zsuzsa, Széplaky Endre és Boross István kitűnő négyes, különösen örülünk a két új színházi tag, Széplaky Endre és Boross István sikerének. A második felvonás nem egy tánca (Marinkovics—Boross kettős és a twiszt) tökéletes és ami a fő: korszerű, modem. Sokat adtak a péntek esti jó szórakozáshoz Horváth Magda, Padur Teréz Székely Tamás, Beck György, Kürti Lajos és Bende Attila is. Kár, hogy Dénes 'Piroska nem tudott ellenállni a hatásvadász megoldásoknak. A zenekar a jó muzsikát színesen, plasztikusan tolmácsolta Németh László karmesterrel az élen, Suki Antal díszlettervei ezúttal is tetszetősek. A kidolgozás azonban túlzottan preciz, világosabban: az az érzésem, hogy a díszlet-kivitelezés most a ló túlsó oldalára esett át. Ez elsősorban az első (és a harmadik) felvonás díszletére vonatkozik, de a második felvonás díszlete is magán viseli ezt a bélyeget. Sass Ervin
