Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-20 / 246. szám
6 Szombat Én vagyok a vevő.*. Én meg az eladó.. ... És körömszakadtáig megy az alku. — Adja kettőért. — Csak háromérti — Akkor nem kell. — Na jöjjön vissza, kettőötven. — Nem kell! — Ke-Uöhúsz... — Nem bánom, adja, de akkor csomagolja is be. Hét ha már nem megy több le a füHérékMl, ae is vigasz, hogy hecsomagolják az árut. „Csak húsz fillér, csak húsz fillér ... Nem pattog, nem sárgul ...” — jól ismert ez a kép is a piacon. A réklám hangos, de Szép. szép a kukorica, csak kissé drága, — Megvegyük, ne vegyük ... ? — folyik a tanakodás. Aztán még egyszer körülnéznek, hátha lesz olcsóbb is, mert mégiscsak kell a kukorica a hízónak. Alkuszik a háziasszony] — reklámoz az eladó — Piacon a fényképezőgép — Nehéí: tenne pontosan visszaadni egy-egy hetipiac hangulatát, lázát, képét. Rohannak ae emberek, -kiabálnak ae eladók, alkusznak a háziasszonyok. „Adja ötért! — Ugyan lelkem, nekem is többe van." Nem számít Itt, hogy éppen sárgarépa az alku tárgya, s nem illik rá a sablonos „cégér”, nekem is többe van — mondják, tukmálják az árut, sajnos sokszor valóban elég drágán. De piac, s győz, aki ügyesebben alkuszik. A békéscsabai piacnak aztán vannak más jellegzetességei is. Ak egyi-k, hogy a -háziasszonynak ugyancsak sajog a bokája, mire megvásár-o'.ia a holnapi ebédhez valót. Ugyanis a Jókai utcai piactér kövezete kis híján a feltört saáHtóföl-dhöz hasonlít. És még egy jellegzetesség. Elég szomorú, de túlságosan sok a giccs-árus! A -fényképezőgép lencséjén -keresztül lestük el a csabai piac egy-két mozzanatát. Nem mindent, de mégiscsak megmutatott -néhány pillanatot. Lehet szépet is látni és vásárolni. Mennyivel szebb, ízlésesebb ez a falvédő, mint a szomszéd-képen! Szálai Gyuláné és férje árulja a saját maguk által, ott helyben is készített térítőkét, díszpárna-huzatoka-t és fajvédőket. Van is sok vevője a csabai háziasszonyok között. A giccsek királya. Vagy inkább angyala? Budapesti kisiparosok tói származnak, most már szinte elárasztva a piacokat. Nem azért giccs, mert angyalok, hanem azért, mert üres, csiricsáré, semmitmondó mázolmányok. „Itt volt mellettem az isten, mikor bajban voltam, ő adott erőt énnekem.” — Vegye ezt mindenki annak, aminek akarja. A hivő higgyen — csak ezt ne használja ki a mázolómester, s ne rontsa a közízlést! Aztán megtalálhatók a -különibzöző elágerddlo-kat idéző ,,faivédő-művek” is: „Jaj úgy élvezem én a strandot...”, „Gsini baba...’’, „Megállaz idő...” — hát ami azt illeti, éppen idieje lenne, ha megállna — ezek felett a szemet és lelket bántó időtlenségek felett. A kereskedelmet ellenőrző szerveink is bátrabban szólhatnának, mert hiszen részben a vallásos emberek, részben a táncdalokat szerető fiatalságunk érzelmeit lovagolják meg a magukat művésznek mondó „iparosok’’. Ezek a szavak illenek a bal sarokban lévő szobrocs kák-ra is. Csak ezek a városban készülnek. Íme a „-reklám”: Baukő Pál játőkkészítő, Békéscsaba, Rákóczi utca. Angyalok, kutyáik, törpék meg egyebek — hihetetlen torz öntésben, dte a szivárvány mindén színében... - hátha mégis megveszik . .. Varga Tibor Foto; Kocziszky László Úttörő-krónikások írásaiból 3uci meg az oxidáció Mikor egy-i-k reggel az osztályba léptem, halk zümmögés fogadott. Mindenki előtt ott a kémiakönyv, mindenki tanult. Mikor beültem padtársam, S. Juci mellé, az völ-taz eiső kérdése, hogy tudom-e a leckét. Azt feleltem, hogy igen. — Én viszont, sajnos -nem, mert tegnap egész nap játszottam — válaszolta rosszkedvűen. Belépett Szecsődii t^-n-ár néni, s az volt az osztályhoz az első szava, hogy tudjuk-e a leckét, s mikor igent mondtunk, örült. Aiz-t mondta, hogy akkor ötöst kapunk. Meg is kezdte a feleltet-ést. Mindenki sorra került, csak Juci -nem. Fellélegzett, amiért megúszta. Azonban váratlanul megszólalt a tanár -néni: — Most pedig jöjjön ki felelni S. Juci. Padtársam reszkető lábakkal ki-, tiámolygott. — Láttalak tegnap délután játszani. Biztosan jó' tudod! a leckét, azért hancúroztál oly vígan. Mondd el szépen, m-i az oxidáció. — Ae oxidáció?... Az oxidáció az olyan ... olyan ... — Mint az oxidáció, ugye? — csóválta fejét a tanár néni. Juci akkorát bólintott rá ijedtében,.hogy az orrán mászkáló légy leszédül-t. Er-re kitört a nevetés. — No, menj szépen a helyedre, és jövő órán jelentkezz, akkor -már tudnod- kell, hogy mi az oxidáció — mondta feddő hangon a tanár néni. Juci azóta mindig tudja a leckét, s már mosolyogva emlékszik vissza erre a kis esetre. Pribojszky Magda csabai úttörő-krónikás X A jó előadó mindent legyőz A rajvezetőnk, M ... igen jó előadásokat szokott tartani. Most is kezdené már az osztályban, de még nagy a rendetlenség. Ebben különösen a fiú úttörők tűnnek ki. Nagyban tárgyalják a focit meg a tv-músort. Magánügyeiket is meg. beszélik. A lányök ugyancsak bekapcsolódnak a rendetlenkedésbe. A raj teljesen fegyelmezetlen. M ... azonban türelmes és mikor csitul kicsit a lárma, beszélni kezd. Latszik, hogy jól felkészült mert lassan elül a zaj, egyre többen figyelnek rá. Még előfordul, hogy valaki szemtelenül belekotyog az előadásba, némelyek meg tisztaság címén egy-egy papírszeletkével kisétálnak a papírkosárhoz, de végül is minden rendbejön. Beszél a magyar szabadságharcokról, a szovjet hadseregre tér aztán át, a mai modern fegyvereket említi. Felidézi a tavalyi számháborút. Is. merteti a radioaktivitás lényegét, a szuperszonikus repülőgépek működését és még sok érdekes dolgot. Az osztály csupa fül. Csak csodálkozom, hogy rajvezetőnk türelmé. vei és jó felkészültségével milyen szépen legyőzte fegyelmezetlenségünket. Galambos Éva krónikás, csabai 1. számú ált. iskola X Beszélgetés a vonaton A vakáció utolsó napján hazafelé utaztam Szolnokról. A vonaton egy idős néni tilt velem szemben. Beszélgetni kezdtünk. Megkérdezte, hogy ki vagyok, hová utazom, s én is bátorságot vettem az érdeklődésre. Megtudtam, hogy Mezőtúrra utazik, a kis unokájához. — Már tíz éves elmúlt. Kitűnő tanuló — mondta, miközben reszkető kézzel fényképet vett elő. — Ez az én drága kis Verácskám — mutatta, majd meg is simogatta a képről mosolygó kislányt. — Verácska szülei hol vannak most? — kérdeztem. — Azok? Pesten élnek. Sosem értik egymást. így aztán az unokám az egyik nagynéninél nevelkedik... Sokáig némán ültünk. A nagyanyó arcán nagy szomorúság ült. — Mezőtúr! — hangzott a kalauz kiáltása. A nénike összeszedte csomagját. Segítettem neki a leszállásban. Sokáig integetett, mikor elindult a vonat. Családi életének szomorúsága lengte körül. Balogh Gyöngyi krónikás, Békéscsaba X Jó tanuló lesz Csöpiből Csöpivel, iskolatársammal, aki negyedikes, egy darabig sok mindenről beszélgettünk az iskolaudvaron, a szünetben. Hirtelen megkérdezem: ■-- Miből volt rossz jegyed? — Nem is tudom, csak azt, hogy tornából, énekből, kézimunkából, írásból meg magatartásból ötösöm van. Sajnos a többiből négyes, de még hármas is akad. ~ Miből? =>. Lakóhely ismer étből. =?• Milyen osztályzatú szeretnél lenni félévre? ■rr* Legalább négyes. — Ha akarod, sikerül a tei'ved — biztatom —, hiszen kisdobos is vagy, ugye? Mi is az őrsötök neve? — Gyöngyvirág. Szép? — Nagyon! De még szebb lesz, ha nem lesz hármasod! « Felcsillan a szeme, úgy válaszolod: — Kijavítom, meglátod! &#ezeölelkezünk örömünkben. Gelencsér Éva, krónikás- Békéscsaba I. sz. ált. isk. PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK 1 fő gépészmérnöki, 1 fő mezőgazdasági mérnöki t fő ipari szakos vagy mezőgazdasági szakos közgazdászi munkakörre PÁLYÁZATOKAT KÉRJÜK „Orosházi vállalat” jeligére az orosházi Magyar Hirdetőbe október 31-ig, részletes önéletrajzzal. 29 688
