Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

1982. október 20. 2 Szombat Tovább javítani a vezetés színvonalát Több szakembert a tsz-ekbe — Felelősségteljes tanácskozás a mezőkovácsházi járási pártértekezleten — Ä mezíjkov ácsházi járásban o Magyar Szocialista Munkáspárt helybeli szervezeteinek küldöttei csütörtökön a járás székhelyén, a kultúrotthon nagytermében tartották meg járási pártértekezletüket. Az egész napos tanácskozás munkájában 187 küldött vett részt. A meghívottak között helyet foglaltak pártonkívüíiek is. Az ülésen jelen volt és felszólalt Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei bi­zottságának első titkára és a járást patronáló XIX. kerületi párt­­bizottság titkára, Jánki Kálmán .elvtárs. A párt Járási bizottságá­nak beszámolóját Cseszkó Sándor elvtárs, a pártbizottság titkára ismertette. Sikerrel végződön a belga fémipari munkások sztrájkja A Charleroi-i belga villamoskonszern egyik üzemében 8008 munkás, sztrájkba lépett, mert hat szakszervezeti funkcionáriust elbocsátot­tak. Sztrájkjuk sikerrel végződött, mert a vállalat kénytelen volt az elbocsátottakat visszavenni. A képen: A sztrájkolok nagygyűlése Cbarleroiban. (MTI Külföldi Képszolgálat) i■■■■ am■■■■II»M im■■■••MaaaaiMWi { Vándorzászlóval jutalmazták a KISZ mezőkovácsházi járási bizottságát A pártértekezlet résztvevői al­kotómunkájukban a járás egész­séges fejlődésének tényeire tá­maszkodtak. A beszámoló adatai­ból világosan kitűnt, hogy a be­számolási időszák három éve alatt a járás ipara egyenletesen fejlő­dött, nőtt az egy munkásra eső termelési érték, és csökkent az ön­költség. A mezőgazdáság jelen­tős fejlődésen ment keresztül. A járás össz-területét. tekintve, a szocialista szektor aránya 50 szá­zalékról 99 százalékra emelkedett. A szövetkezeti gazdag megküzd­­ve a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével járó nehézségekkel, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel egy időben növelték a termésátlagot, és fejlesztették az állatállományt, teljesítették áru­­termelési terveiket. A járásban nincs egyetlen mérleghiányos ter­melőszövetkezet sem. Ebben' az évben a kenyérgabona kivételével minden lehetőség megvan arra, hogy teljesítsék, sőt túlteljesítsék az erre az évre kitűzött áruter­melési tervüket, azaz száz hold közös szántóra 43 hízósertést,' 356 darab árubaromfit, 50 hektoliter tejet, 2396 darab tojást vagy en­nél többet adnak el az államnak. Figyelemre méltó,’ 'hogji a icrvsz^­­mok 78val magasabbak az előző’ évj teljesítéseknél és terveknél is. Ilyen és hasonló eredmények tudata adta az erőt att hull el. Augusztusban négy kilogramm vegyesdara feletetésé­vel egy kilogramm sertéshús-gya­rapodást értek el, ami jónak mondható, de volt időszak, ami­kor hét vagy tizenegy kilogramm darát etettek fel, s ugyanezt az eredményt kapták. Az elmara­dottságra figyelmeztetett, amikor a külföldi eredményekre utalt. Ausztriában 3,70—3,80 kilogramm takarmánnyal állítanak elő egy kilogramm csibehúst, nem pedig öt és fél kiló takarmánnyal, mint ahogyan ezt a helyi adatok szem­léltetik. Elgondolásához sokan csatlakoztak a felszólalók közül és egészséges türelmetlenséggel több­ször került szoba a battonyai helyzet, ahol 6000 holdon hat ter­melőszövetkezetnek nincs megfe­lelő szakembere, vészesen vérsze­gények ezek a gazdaságok szak­emberekben. A járási pártbizottság beszámo­lójában önbírálólag vetette fel munkájának fogyatékosságát, mely szerint nem voltak mindig körültekintőek a káderek kivá­lasztásában. Ezt bizonyítja, hogy a kihelyezett káderekből hat ter­melőszövetkezeti elnököt a ter­­mriősfelVétkeztetek gazdái jogosan leváltottak azért, mert nem vol­tak megelégedve a vezetésükkel, magatartásukkal. A helyenkénti gyenge vezetés és a hiányos szak­értelem következtében a fejlődés során jelentős különbségek alakul­tak ki az egyes termelőszövetke­zetek gazdasági eredményei ko­ra. Szemléltető példaként emlí­tette, hogy a jól gazdálkodó ter­melőszövetkezet közgyűlése legin­kább úgy zajlik le, hogy a vezető­ség megelégedéssel nyilatkozik a tagság munkájáról, a gazdák di­csérik a vezetőséget, a pártonkí­­vüliek meg vannak elégedve a pártvezetéssel, s a párttagok elis­meréssel nyilatkoznak a pártonkí­­vüliek munkájáról. Vagyis kedvező feltétel teremtődik a politikai felvilágosító munká­hoz, másrészt az ideológiai mun­ka hatékonyabbá válik, visszahat a gazdaság fejlődésére, azáltal, hogy hitelessége nyilvánvaló. Klaukó elvtárs utalt a pártbizott­ság előtt álló elvi ideológiai fel­adatokra, ezen belül a párt szö­vetségi politikájáról, a falusi osz­tályharc megváltozott formáiról, tartalmáról és módszereiről be­szélt. Az ülésen felszólalt Jánki Kál­mán elvtárs, a budapesti XIX. kerületi pártbizottság titkára is, majd a pártértekezleten számos hozzászólás hangzott el. A hatá­rozatban többek között feladatul adták e tanácskozáson újjáválasz­tott pártbizottságnak, hogy a pártszervezeteik mozgósításával érjék el, az erősebb termelőszö­vetkezetek segítsék a járás vi­szonylag gyenge szövetkezeteit. Határozatot hoztak a vezetés szín­vonalának megjavítására, vala­mint a szakember-képzésre. A tanácskozás résztvevői > az eredményeket és az értekezlet ta­nulságait sommázva egyöntetűen egyetértettek abban, hogy a járás fejlődése egészséges, egyenletes, azonban elbizakodottságra nincs ok, mert az igények állandóan nö­vekednek és ezzel párhuzamosan egyre nagyobbak a feladatok. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom szervezésének módsze­reit és eredményeit tájértekezlete, ken vitatják meg megyénkben. Az első Ilyen értekezletre tegnap, pén_ teken délelőtt Mezőkovácsházán került sor. Ezen a Kommunista If­júsági Szövetség megyei bizottsá­ga a KISZ mezőkovácsházi járási bizottságát vándorzászlóval tün­tette ki, mert megyénk járásai és városai közül a szervezet^ ifjúság közösségi munkára neveléséért itt tettek legtöbbet. A járás fiataljai­ból 2900-an kapcsolódtak be az immár országos méreteket öltött mozgalomba, s közülük 800-an ter­melőszövetkezetekben dolgoznak. a pártértekezletnek, hogy nyíltan és bátran bírálják a még meglévő hibáikat, fogyatékosságokat, jelöl­jék meg a további fontos felada­­! okát; A beszámoló és a hozzászó­lók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a továbbhaladás^ a járás fej­lődésének legfontosabb feltétele, a vezetés színvonalának javítása, a szakemberképzés, a gazdaság, a tudat és a kultúra fejlesztése. Ami a szakképzettséget illeti, hiányától a mezőgazdaság szen­ved legtöbbet. Igaz, e téren van­nak jelentős eredmények. 1959- ben még 37 termelőszövetkezeti elnök közül 24-nek nem volt sem­miféle szakképzettsége, ma mór csak nyolc elnök van ilyen hely­zetben. Három évvel ezelőtt csak 21 agronómus dolgozott a szövet­kezetekben, jelenleg 70 és ezenkí­vül 68 olyan brigádvezető van, akik mái- rendelkeznek szakkép­zettséggel. Ez az állapot azonban a követelményekhez mérten nem kielégítő — állapították, meg a pártérteikezleten. — Nem mindegy, hogy hét vagy pedig tíz-tizenkét malacot válasz­tunk le és az sem mindegy, hogy milyen súlyúak lesznek ezek a ma­lacok és mibe került egy kilo­gramm sertéshús előállítása — mondotta a szakértelem szenvedélyes hangján Mracsko Sándor elvtárs, a mező­­kovácsházi Vörös Október Tsz el­nöke. Bizonyította, hogy a ter­melőszövetkezetben a megszüle­tett malac, borjú vagy csibe 25 százaléka a szakképze tlenség mi­­zött. A pártértekezlet szenvedélyes vitájában belekapcsolódva a ta­nácskozáson felszólalt Klaukó Mátyás elvtárs, a párt megyei bizottságának első titkára. Örömmel és elismeréssel szólt a helyi pártbizottság és az egész járás eredményéről. Helye selte. hogy a pártértekezlet a fő figyelmet a termelés gazdaságos­ságára fordítja és ennek érdeké­ben elsősorban a szakember-kép­zést kívánják megoldani. Ezzel kapcsolatban mondotta: helyes az, hogy a termelőszövetkezeti elnö­kök képezik magukat. De vannak középkáderek, üzemegységvezetők, brigádvezetők, akiknek képzésével komolyobban szükséges foglalkoz­ni. Utalt arra, hogy vagy sikerül megértetni, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság lehetetlen szakem­berek, a tudomány emberei nél­kül vagy ha ezt egyes helyeken nem értik meg, ott súlyos nehéz­ségek keletkezhetnek. A tanács­kozás által feltárt eredményekre utalva hangsúlyozta, amellett, hogy a járásban országos hírű, kiváló termelési tettek születtek, a gyakorlati munkában bizonyos gyengeségek tapasztalhatók. A pártbizottság munkájában nem mindig érvényesül egyszerre és egységesen az egymáshoz szoro­san kapcsolódó feladat, a gazda­sági munka, a politikai-ideológiai és a kulturális nevelőmunka. E munkák elválaszthatatlanul ösz­­szefüggnek, visszahatnak egymás­„Megnyerjük a — elvessítjük a népeket99 — Hova lett százmilliárd dollár? -Százmilliárd dollár nem kis ösz­­szeg, nagyobb, mint például Nyu­­gat-Németország vagy Anglia egy évi egész termelésének értéke. 1862-ig az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormánya körülbelül ennyi kölcsönt vagy segélyt nyújtott a külföldi országoknak a máisodik világháború óta. Mivel az Egyesült -Államókban széles politikai körök­ben évek óta jelentős ellenállás mutatkozik a segélyek további nö­velésével kapcsolatban, a kong­resszus vizsgáló bizottságot kül­dött ki annak megállapítására, hogy mi történt az adófizetők pén­zéből folyósított 100 miliórd dol­lárral, hogyan mozdította elő en­nek elköltése az amerikai külpoli­tika céljainak megvalósulását. A vizsgáló bizottság jelentése amel­lett, hogy bizonyos országokban bizonyos eredményekről is beszá­mol, még amerikai méreteikben is hihetetlen méretű csalásokról, visszaélésekről rántotta le a lep­let Kiderült, hogy az amerikai se­gélyszervezet a tőkés világ 60 kü­lönböző országban működött és csupán Washingtonban több mint 500 irodája volt, de egyetlen olyan ember sem akadt, aki a külföldi irodákat vagy a washingtoni „víz­fejet” ismerte volna, teljes egészé­ben át tudta volna tekintem. E szervek tevékenységét igen jól jel­lemezte az elfogultsággal egyálta­lán nem vádolható Spruille Bra­den volt amerikai nagykövet és külügyminiszter-helyettes, akj a következőket mondotta el a kép­viselőház vizsgáló bizottsága előtt: „Kötetekre rúgna annak leírása, milyen problémákat okozott se­gélypolitikánk ..amelynek gya­korlati megvalósítása ellentmond vallásunknak, alkotmányunknak, világméretekben erősíti a kom­munizmust s nemcsak a segélyben részesülőket, saját álampolgárain­kat is demoralizálja.” I jordániai kudarc-sorozat A vizsgáló bizottság anyagában szereplő’ példák közül egyik leg­jellemzőbb az amerikai segélyek jordániai felhasználása. A doku­mentum részletesen leírja azokat a létesítményeket, amelyeket Jor­dániában amerikai segélyből fi­nanszíroztak. Ezek közül egyik, a helyi közvélemény előtt leginkább visszatetszést keltő az a 2,1 méter mély és 1 méter széles, magas fal­lal védett betonárok, arrielyet csaknem 50 km hosszan építettek meg a sivatagban azzal a céllal, hogy összegyűjtsék az esővizet s legyen miből itatni száraz időben a nyájakat. A tervet óriási propa­gandahadjárat előzte meg, a sajtó­ban példákén^ hozták fel az ame­rikaiak nagylelkűségére és lelemé­nyességére, amellyel megoldják a sivatag évezredes problémáját. A gyakorlatban azonban némi komp­likáció mutatkozott. Az árok meg­építése után derült ki, hogy az adott területen gyakorlatilag soha­sem esik az eső, s nincs mit össze­gyűjteni. Azok a karavánok, ame­lyek át akarnak kelni a területen, kénytelenek 30—40 km-t kerülni. Ma a jordániaiak az amerikaiak butaságának elsődleges példája­ként tekintik a létesítményt. Rz eltűnt százmilliók Az Egyesült Álalmok csaknem 500 millió dollárt adott segélyek formájában az utóbbi években Iránnak. Ez az összeg óriási mé­retű korrupció forrása lett. Né-

Next

/
Thumbnails
Contents