Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-17 / 243. szám

WG2. október IT.

I

4

Szerda

Már betonozzák a békéscsabai közúti felüljáró egyik hídfőjét

Az utóbbi hónapokban többször írtunk a békéscsabai közúti felüljáró lebontásáról, s az új híd építéséről. Néhány nappal ezelőtt fényképezőgéppel látogattunk el a hídépítőkhöz, akiket nemcsak bonyolult, hanem igen nehéz és veszélyes munka közben találtunk. Kevesen tudják, hogy milyen felelősségteljes és nehéz munka ilyen hosszú vasbeton híd lebontása, s egy új felüljáró építése.

Amikor ott jártunk, a régi híd 11 nyílásából 7-et lebontottak. Jelenleg négy nyílás yár szétszerelés, re. A híd betonrészeit légkal^páccsal, másfél tonnás darabokban szedik szét. A tervek szerint november 10-re az utolsó nyílás is lebontásra kerül. S még ez év végéig az új felüljárónak mintegy fele elkészül. Nem érdektelen a békéscsabai emberek számára, ha azt is tudják, hogy amíg a régi híd 8,5 méter széles volt, a helyébe épülő 12 méter szé. les lesz. Kétoldalt gyalogjárót korlát választja el a járművektől. Az új híd teherbírása is nagyobb lesz. Hiszen csak a Békéscsaba felőli hídfő építéséhez öt tonna betonacélt és 200 köbméter betont használnak fel.

A bonyolult és nehéz fizikai mun. kát megkönnyíti a képen látható 160 méter fesztávolságú kábelda-X

Miután vágópisztollyal a vakszerkezet tartórészeit is megszüntették — működésbe lép a daru. Amint

S miközben a régi felüljárót bont. jók, épül az új hídfő. Amikor ott jártunk, már készen voltak a Békéscsaba felőli hídfő zsaluzásával. A hídfő betonozása is jórészt elkészült

TUDOMÁNY— TECHNIKA

Radartechnika

a közlekedésben

A statisztika szerint Nyugat. Európában évente 40—50 ezer ember hal meg közlekedési balesetek következtében, s több százezerre tehető a súlyos balesetet szenvedettek száma. Sajnos a közlekedési balesetek száma hazánkban is magas: 1961-ben összesen 9898 baleset volt, s ezek során 668-an haltak meg, 36-tal többen, mint 1960- ban. A tapasztalatok szerint főleg a gyorshajtás, továbbá a közlekedési szabályoknak a gyorshajtás miatti figyelmen kívül hagyása okozza a szerencsétlenségeket éppen ezért a balesetek megelőzésére használt új technikai segédeszközök főleg a gyorshaj tők „megfékezésére” szolgálnak.

Ezek közé; az új segédeszközökközé tartoznak a radarberendezéses sebességellenőrző-állomások, melyeket a közelmúltban külföldön sikerrel próbáltak ki.

Az országút mentén helyezik el a radarkocsit, mely rövidhullámú adó-vevőkészülék útján kapcsolatban áll az egy-két kilométerre lévő ellenőrzőkocsival. Ilyen berendezéseket olyan helyeken állítanak fél, ahol a járművek bizonyos típuséra sebességkorlátozások érvényesek. A radarkocsin elhelyezett elektronikus készülék elektromágneses hullámokat bocsát ki. melyek hullámhossza ált. 3 cm körül van, ami másodpercenként körülbelül 10 milliárdos rezgésszámnak felel meg, A fémfelületekről visszavert hullámok által a fémfelület — például egy gépkocsi — távolsága meghatározható, de itt nem ez a fó cél, hanem a gépkocsi sebességének ellenőrzése. Megfigyelték, hogy a meghatározott sebességgel haladó gépkocsiról visszavert elektromágneses hullámok hossza és így rezgésszámuk is megváltozik, ami az úgynevezett Doppler-hatás következménye. A frekvenciaváltozás mértéke arányos a sebességgel. Korábbi, megbízható mérések alapján tehát a radarberendezés kezelői tudják, hogy egy bizonyos frekvenciaváltozás milyen gépkocsisebességnek felél meg.

Természetesen ilyen méréseknél igen lényeges, hogy azokat valóban pontosan végezzék. A vizsgálatok során észrevették: a pontos, ságot erősen befolyásolja az, hogy a hullámok visszaverődésének iránya milyen fokot zár be a gépkocsi haladási irányával. Viszonylag igen pontos volt a sebességmérés, ha az útirány és a hullámirány egymással 20 fokos szöget zárt él. Ilyenkor az eltérés jelentéktelen: pl. 40 km/óra helyett 43 km/óra sebességet mértek, 55 km/óra sebességnél pedig alig egy km hibát követett el a radarral felszerelt mérőberendezés. Amennyiben a gépkocsi az adott szakaszon a megengedettnél gyorsabban halad, a berendezés kezelői rádión közük az egy-két km-re lévő ellenőrzőkocsival a gépkocsi rendszámát. Erre annál is inkább megvan a lehetőség, mert a radarral végzett sebességmérés eredménye alig egytized másodperc alatt kiértékelhető. (Ligeti)

„Józanság-felügyelő“ a gépkocsiban

m, melyet az orosházi úti hídfő felöld részen állítottak feL A dara 19 méter magas és másfél tonna súly felemelésére, valamint vízszintes mozgatására alkalmas.

A vasbeton-hídat légkalapács segítségével bontják. Ez a munkafolyamat nemcsak nehéz, hanem nagyon veszélyes is. Éppen munka közben találtuk Bagyinka Pált, aki a már említett légkalapácscsal másfél tonnás darabokra szabdalja a vasbeton-szerkezetet.

Mágneses kulcslyuk

Egy chicagói mérnök nagyszerű újítást jelentett be a találmányi hivatalnál. Az újítás a mágneses kulcslyuk, amely 25 cm körzetben minden kulcsot magához vonz és behúz, úgyhogy az illuminált állapotban hazatérő férj gyorsan és simán kinyithatja ae ajtót.

képünkön megfigyelhető, Marik János darus két munkatársának segítségével útnak indítja a másfél tonna súlyú vasbeton-darabot.

Tolvajt fogott a televízió

Egy detroiti sportrendezvény szünetében a televíziós kamerát a zsúfolt nézőtérre irányították. A televízió-nézők észrevették, hogy a/kamera hosszasan elidőzik egy férfi alakján, akj éppen az egyik néző zsebébe nyúlt. Mint kiderült, a kamera irányítói rájöttek, hogy a kamera tolvajt fogott és azonnal értesítették a rendőrséget. A sebtében filmre rögzített kép alapján sikerült a bűnöst leleplezni,

A híd építői munka közben igen bonyolult és veszélyes feladatokat kell, hogy megoldjanak. A határidőt is betartva, mindent elkövetnek, hogy a vonatok zavartalanul közlekedhessenek. Nem könnyű e kettőt összeegyeztetni.

Balkus Imre

I 21 b

— „TeuféF’-divízió, motoroslövész ezred, harmadik zászlóalj, első század, első szakasz.

Aszker figyelmes lett: Georg Homann is az első századnál volt.

— Igen — mondta rá. — Most a pártállásról kérdezem. Tagja a nemzeti szocialista pártnak?

— Nem — rázta a fejét Lange. — És soha nem is voltam.

— Akkor talán bizony kommunista? — kérdezte Aszker nem minden éle nélkül.

A német mélyet lélegzett és ismét a fejét rázta.

— Kommunista sem vagyok. — Leeresztette a hangját, s érezhető sajnálkozással ismételte: — Igen, tiszt úr, nem vagyok kommunista. Pártonkívüli vagyok. De a pártonkívüliek is különbözők lehetnek. Vannak meggyő-Egy dán feltaláló sajátságos készüléket konstruált,, amely minden gépjárműbe beépíthető. Mihelyt a kocsi belsejében tartózkodók leheletében akár a legcsekélyebb mennyiségű alkohol mutatható ki, a készülék működésbe lép és lehetetlenné teszi a motor beindítását. A szerkezet nem képes különbséget tenni a gépkocsivezető és az utasok

ződéses, szilárd elvekhez ragaszkodó emberek. És vannak, akik örökké meditálnak mindenen, határozatlanok, nehézfejűek. Én az utóbbiak közé tartozom.

— Nocsak! — nevette el magát Aszker. — Meglehetősen szigorú szemmel nézi saját magát.

— Vegye úgy, ahogy önnek tetszik — húzta fel a vállát a német. — Azért mondtam azt, amit mondtam, mert a szociáldemokratákkal szimpatizáltam, s bármennyire is szomorú bevallani, a tulajdon hátamon segítettem a hatalomra Adolf Hitlert és a nácikat.

— Ezt hogyan értelmezzem? — kérdezte Aszker, aki kezdte élvezni ezt a szokatlan kihallgatást.

— Én természetesen nem egyedül voltam ilyen. Kiderült, idióta volt mindenki, aki bedőlt a nácik maszlagjának, hogy a német népnek nagy küldetése van ezen a földön. Ilyenek pedig nem kevesen akadtak ...

— Ez igaz — hagyta helyben Aszker. — Na és most milyen nézeteket vall? Másokat, mint azelőtt?

— Igen.

— Annak hatása alatt, hogy foglyul esett?

A kérdésben irónia volt. Lange elvörösödött, fejét lehorgasztotta.

— Nem — mormogta alig hallhatóan. — A fogságnak ehhez semmi köze. Más ennek az oka. Egészen más.

— Mégis, mi?

között. Olyan szigorúan gyakorolja a „felügyeletet’', hogy a kocsiba kizárólag színjózan emberek ülhetnek be. Éppen ezért egye'őre egyetlen autógyár sem hajlandó a gyakorlatban alkalmazni, mert félnek a gazdasági következményektől: az újszerű berendezés vagy az autóipart, vagy a szeszipart tenné tönkre.

— Más — ismételte Lange — Az egészről azok a különben igeh rendes emberek tehetnek, akikkel az életem során sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnöm.

— Kik ezek pontosabban?

— Hárman voltak, tiszt úr. Rendkívül különböző természetű, de nagyon rendes emberek. Egy ott maradt Németországban. Megmondanám a nevét, de ön úgysem veszi semmi hasznát.

— Nem biztos.

— Lothar Fischnek hívják, sírcsősz.

— Temetőcsősz — nem azt akarta mondani?

— De igen, igen, temetőcsősz. Bocsásson meg. — Lange egész zavarba jött. — De lám csak, jobban ismerj a német nyelvet, mint én magam .,.

— Szóval mi a nevezetessége ennek a Fisch temetőcsősznek?

— Semmi, tiszt úr. Csak egyszerűen ő az az ember, aki felnyitotta a szememet és hozzásegített, hogy két dolgot meglássak. Valamikor, még gyerekkoromban csónakos volt Hamburgban. Jól ismerte az apámat. Igen szeretett engem, sokszor az ölében cipelt... Aztán eltűnt. Elutazott. És aztán nemrég, sok év után Ostburgban láttam meg ismét. Véletlenül találkoztunk. Egyik barátunkat temettük, amikor egyszer csak az öreg Lothar Fischt pillantottam- meg. Pont abban a temetőben csőszködik. Van ott egy kis csőszháza. Nincs senkije, magányosan él. Ott ma-