Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-20 / 220. szám
1962. szeptember 20. 2 CsütőrtRk fi munka nehezét magukra vállalták a Mezőgyáni Gépállomás kommunistái Aki az első termelőszövetkezeti szocialista brigádot megalakította Pálinkás Jánosné, az abasári Rákóczi Tsz tagja, mint az első magyar termelőszövetkezeti szocialista brigád megalakítója. A közösség úgy is megbecsülését nyilvánította Pálinkás Jánosáénak, hogy mire e sorok megjelennek, Pálinkásáé már a Szovjetunióban lesz. Itt piheni ki az egész évi áldozatkész munkásságának fáradalmait. Fényt kapott tljszalonta RÉGEN VOLT OLYAN NAGY SZÜKSÉG a 'kommunistaÍv példamutatására, helytállására, mint ezekben a napokban a Mezőgyáni Gépállomáson. Ezt igazolta a kedden délután megtartott küldöttválasztó taggyűlés ás, ahol a vezetőség beszámolójában a VIII. pártkongresszus irányelveiről, a gépállomásra váró feladatokról] szóltak. A beszámolóból kitűnt, hogy van tennivaló bőven. A hozzászólók is erről beszéltek, s javaslatokkal egészítették ki. Nem fukarkodtak a bírálattal sem. Bírálták a pártvezetőséget azért, hogy hónapokig elmaradtak a taggyűlések és nem kérték ki a kommunisták véleményét, pedig erre most nagy szükség lett volna. Ahogyan a taggyűlésen kitűnt, bizony elszomorító képet mutat a gépállomás évi tervteljesítése. Az éves tervet ©didiig G9 százalékra teljesítették. A tavaszinyári terv le alig emelkedett 50 százalék' fölé. A megyei gépállomások sorrendjében az utolsó helyet bérelték ki. A MIÉRTEKRE ÉS A HOGYANOKRA kerestek e találtak választ a kommunisták. Mint ahogyan Aranyat ér Eltelt egynéhány nap a taggyűlés óta, de még mindig friss erővel hatnak Rajkó István KISZ-titkár szavai. Arról számolt be a pusztaottlakai művelődési házban tartott KISZ-taggy ülésen, hogy jól dolgoztak, munkájukban nemcsak nekik, de szüleiknek, ismerőseiknek, sőt az egész községnek gyönyörűsége telt. Szavai nem hatottak túlzásnak. A félévi munkát tették mérlegre. Fél éve annak, hogy a községi Egyetértés Termelőszövetkezet KlSZ-tagjai újjáválasztott vezetőséggel munkához láttak. Előbb csak 25-en voltak, hamarosan azonban újak csatlakoztak hozzájuk, s ma már több mint félszázan tevékenykednek az alapszervezetben. Részt vesznek az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban és a József Attila Olvasómozgalomfoan. A taggyűlésen több mint negyvenen kapták meg a jelvényeket. Van, aki két követelménynek is eleget tett, mint például Botás Flóra, aki ezüst és arany fokozatú jelvényt is kapott. Sokat dolgoztak a fiatalok társadalmi munkában, öszszesen mintegy kétszázharminc órát, tevékenykedtek a termelőszövetkezetben és a községi viharkárok helyreállításában. Huszonhatén szocialista munkabrigádot alakítottak és beneveztek a munkaversenybe. A brigád vállalta tíz hold paprika termesztésének teljes munkálatait, 11 hold sárgarépa megtermesztését, három és fél hold káposzta és 10 hold étkezési borsó munkáinak elvégzését. A vállalásukat túlteljesítették, noha a jégverés egyes növényekben teljes kárt okozott és ezeket újra kellett vetni és munkálni. Terven felül elvégezték két hold dohány palántálását és növényápolási munkáit, huszonöt holdon pedig a szénabegyűjtést. Huszonöt hold borsót szedtek le és elültettek két hold sárgarépát. Keresztbe raktak nyolc hold árpatermést és megkapáltak több mint száz hold kukoricát. Keményen dolgoztak. Munkájukkal hozzájárultak a termelőszövetkezeti gazdák jövedelmének biztosításához. Mondják a szövetkezetben: ha nincs a KlSZ-brigád, nehezebben lett volna, ebben az évben aranyat ért a fiatalok munkája. mondták, az csak részigazság, melylyel a gazdasági vezetés a lemaradás okát indokolja, hogy a kihúzódó tavasz és a mostoha nyári időjárás miatt nem lett teljesítve a terv. Az igazság inkább az, hogy a gazdásági vezetés jóformán semmit sem tett, amikor egy-egy dekárjelentés értékelésénél rájöttek, hogy a fele munkát sem végezték el, amely a megadott időben szükséges lett volna. Már csak legyintettek, amikor a brigádveeetök jelentették, hogy itt is, ott is áll a gép, nem dolgoznak az emberek gépromlás miatt. Hónapokig nem volt taggyűlés, nem hívták össze a párttagokat akkor sem, amikor legjobban szorított a cipő, s ma már ott tartanak, hogy a legnagyobb erőfeszítések mellett is talán 60 százalékra teljesítik éves tervüket. A szégyenpír futott át az arcokon, amikor a nem éppen dicsekvésre való számot meghallották. Nem ehhez voltak szokva a gyantái kommunisták. Eddig szinte kivétel nélkül minden évben becsülettel helytálltak a rájuk bízott feladatok teljesítésében. Ha a kommunistákra támaszkoa munkájuk Ök is sok segítséget kaptak a termelőszövetkezet vezetőségétől és a brigádban dolgozó idősebb gazdáktól. A tsz vezetőségének határozata értelmében, aki 50 munkaegységet brigádmunkában teljesít, 100 forint célprémiumot kap. Ezenkívül szegedi kirándulásra küldtek két brigádtagot. Ugyanakkor ötezer forintos költséggel 31 lemezzel együtt lemezjátszós, világvevő rádiót vett a termelőszövetkezet a fiataloknak. A kiszesek munkája és a tsz gondoskodása jó eredményeket hozott — állapították meg a gyűlésen. A tanácskozáson szóvá tették a hibákat is. Utaltak arra, hogy vannak még, akik nem teljesítették vállalásaikat. Gyenge a bizalmiak munkája. Gondok vannak a tagdíj rendszeres fizetésében. Mindezek mellett azonban az alapszervezet munkájára a jó eredmények jellemzők. Hangsúlyozták, hogy a munkasikerekben benne van a párt és a tanács jó irányító-segítő munkája. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyűlésen megjelent a községi párttitkár, a tanácselnök, a termelőszövetkezet elnöke is, és mindhárman felszólaltak. Békéscsabai Lakatos és Gépjavftú Ktsz Központi iroda: Petőfi u. 4. Telefon: 20—77 és 21—87. Alant felsorolt részlegeink a lakosság részére mindennemű új és javítási munkát vállalnak Részlegek: hűtőgép, nikkelező, géplakatos, II. Petőfi utca 4. Autó és motorkerékpár jav. II. Álmos u. 2. Telefon: 13—17. Autokarosszéria jav. II. Lázár u. 32. Telefon: 27—71. Bádogos, II. Kinizsi utca 6. Telefon: 12—66. Háztartásigépjavító és villanyszerelő, II. Tanácsköztársaság út 15. Telefon: 26—88. Lakatos-részleg, Szemere n. 1/1. Telefon: 14—67. Mérlegjav. Jókai u. 40. Bizalommal keresse fel részlegeinket! 517 dott volna a párt- és gazdasági vezetés, akkor Halles Pál elvtárshoz hasonlóan, biztosan vállalták volna a többi párttagok Is. hogy éves tervüket 100 százalékra teljesítik. S őket követték volna a pártonkívüliek is. Halles elvtárs ezen a taggyűlésen vállalta, hogy a reá jutó 3 ezer normálholdnyi munkát december 20-ig minden körülmények között elvégzi. Ha minden dolgozó 3—4 hónappal ezelőtt e»t tette volna, akkor mast nem főne a gazdaság-vezetőség feje amiatt, hogy ilyen nagyfokú a lemaradás. Ehhez nem kellett volna más, mint időben összehívni a-kommunistákat és kérni segítségüket. Ahogyan most nyújtották segítő kezüket, azt ezelőtt le megtették volna. Nem kellett volna várniuk, hogy eddig jussanak, ahol jeleníleg tartanak. Nap nap után hagyják el a legjobb — 8—10 éves gyakorlattal rendelkező — traktorosok a gépállomást. Nincs tervteljesítés, nincs kereset. Az elmtílt év hasonló időszakához képest az idén a traktorosok átlagban 4200 forinttal kevesebbet vittek haza családjuknak. S ez az egy tény is igazolja: ha a vezérkar elszakad a közkatonáktól. akkor hiba van a vezetésben, irányításban. NINCS MÉG MINDEN VESZVE, lehet még javítani az eredményen. Ebhez valóban kommunista helytállás szükséges. Eiz pedig nem hiányzik a Mezőgyáni Gépállomás kommunistáiból. Felajánlották, hogy minden gépre, amely két műszakra beállítható, traktorosokat keresnek és dolgoznak éjjel-nappal, a munka nehezebbik felét magukra vállalva azért, hagy minél jobban megközelítsék a kitűzött feladatokat. Csepkó Eta Furcsa folyamata a foglalkozásváltozásnak: kovácssegéd volt, majd kocsmáros lett az állami gazdaságban, most pedig a falu tanácselnöke. Mosolyog ő maga is a pályafutásán: — Mit tegyen az ember? Megválasztottak az újszalontaiak ötvenkilencben, s azóta elnökösködöm... Végeredményben „rokonszakma”, nem igaz? Valami rokonság valóban van a kovács- és a tanácselnöki munka között. Csak most nem a meleg vasat hajlítja Gyenge Mihály, hanem a meleg falut, amely egy kissé még lágy is. Kicsi, fiatal, hajlékony község még Üjszalonta. De ha hozzáértő kezek intézik ügyeit, erőssé válik. ... Egyszerre érkezett a faluba két fény: a villany, amely rövidesen felgyújtja lámpáit Üjszalonta utcáin; meg a párt irányelvei, amely világosságot áraszt az em— Nagyon jót tenne velünk az állam — reménykedik az elnök —, s akkor dobhatjuk az agregátort, anélkül is lesz mozi meg világos utcánk. Kell a fény Űjszalontára is. Nem titkolják: nem olyan világos még mindenkinek a feje, hogy pontosan értsen mindent az életben. Meg mindennel nem is ért egyet mindenki. Mondják — s így —, hogy „az ősproletárok” között ki-kibuggyant, hogy hát „hogyan is leszünk akkor most a kulákokkal?” Mert igaz: különbözőképpen magyarázzák még az irányelveket. Sokan azt gondolják, hogy most már nem is a proletárok vezetik a dolgokat, hanem mások. S aki megijedt, az azt kérdezi: „Hát jó lesz ez így?” A kommunisták pedig magyaberek gondolkodásában. Nincs is talán más most itt a faluban, amiről többet beszélnének az újszalontaiak. Egyikről sem ünnepélyesen, hangzatosán, sőt sokszor meg sem nevezik, hanem csak úgy mondják, hogy ezt most már így kell csinálni, amazt úgy. A villany bevezetése természetesen pénzbe kerül. Nem nagy a falu (554 lakos), de a vezetékek, oszlopok, szerelési munkák mégiscsak pénzt emésztenek. — Ha úgy adja a dolog, akkor örülhetünk: talán nekünk nem is kell semmit hozzáadni a községfejlesztésből, az állam vállalja a költséget — örömködik Gyenge elvtárs, amikor néhány percet kérek tőle. És akkor rendbe hozzák a parkot, s egy kilométeren járdát húznak az utcájukba. Ebben az évben 155 ezer forint körüli összegük van, amiből rázzák: nem ez van az irányelvekben emberek! Az van abban, hogy most már dolgozzon ott mellettünk a kulák is, s ne bántsuk a múltjáért. Ahogy dolgozik, aszerint mondjuk oda neki a szót. Ha becsületesen, akkor a jó szót, ha nem, akkor a rossz szót. Mert így nagyobb lesz a haszna az országnak. A szalontai példa mutatja is, hogy többnyire a kulák-családok, a Cseték, Baloghok, Nagyok, Kenézek megbecsülik magukat. Rendesen dolgoznak. Mondom, magyarázzák az irányelveket a szalontai kommunisták. Ügyannyira, hogy nemrég a küldöttválasztó taggyűlésre pártonkívüli vendégeket is meghívtak: lássátok emberek, mi a dolog lényege meg lássátok azt is, hogy mit akarunk mi csinálni, hogy gazdagabb legyen a termelőszövetkezetünk meg a falunk. De aztán csináljátok velünk együtt ti is! Okos választ adott az elnök, amikor a falu hangulatáról faggattam: — Azért elégedettek az emberek, mert megmondják, hogy mit nem tartanak jónak... A gondolat visszakarikáztat bennünket az 51—52-es évekre. Volt hiba, baj az országban. Az emberek mégse nagyon szóltak. Vagy nem mertek vagy közömbösek voltak. Mondták is akkor sokszor a szót: „nem politizálok”. Most meg senki nem mondja, hogy politizál, mégis mindenki ezt teszi. Divat ma a politizálás, még akarat ellenére is, mert mindenki részese a fejlődő életnek. Köteles Péter volt az egyik pártonkívüli, aki részt vett a küldöttválasztó taggyűlésen. Megkérdezték utána a véleményét. Ezt mondta: — Ami azt illeti, úgy látom, jól csináljuk a dolgunkat... Benne van Köteles Péter mondatában a résztvállalás is, meg az egyetértés is. Mert jól megy az élet az országban. Ezért meglátják, meg akarták látni az emberek a bajokat is, hogy utána műtőasztalra tegyék s meggyógyítsák. Kicsi, hajlékony falu Üjszalonta. De a kommunisták meg a „kovács-elnök” irányításával, dolgosságával erősödik, gazdagodik, okosodik a község és egyre több, egyre hangosabb szava lesz a mindennapi életben. Varga Tibor ügyesen akarják egyengetni a falut
