Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
Wfifc SBtepiember 19. 4 Szerda ♦ KÉT NAP BUDAPESTEN A Bétees megyei Biztosító és Önsegélyezési Csoport szervezésében 550 termelőszövetkezeti gazda kulonvonatan kétnapos jutalorn-kirándulason vett részt Budapesten. A kirándulók az eisö nap megtekintették az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A második nap hajókwánduJáson vettek részt; amely sok-sok élményt nyújtott időseknek, fiataloknak egyaránt. A résztvevők közül sokan voltak olyanok, akik életükben először láttak ilyen hatalmas kiállítást, mint az idei A sok-sok néznivaló közül azt sem tudták, hogy melyiknél kezdjék. Általában mindenki a maga munkaköréihez közel álló kiáHftási részt szemlélte. Az állattenyésztésben dolgozó tsz-gazdák legtöbbet a sertésólaknál, tehenészetben és a barornfiólaknál időztek. A növénytermesztőket főleg azokban a pavilonokban lehetett megtalálni, ahol a mezőgazdasági termékek voltak kiállítva. Bizony fel-felcsillant a szemük, amikor a legszebb állatok és növények mellett a Békés megyei termelőszövetkezetek neveit találták. A kirándulás egyben tapasztalatcsere is volt a résztvevőknek. A mezőkovácsházi járás szövetkezeti gazdái általában a szeghalmi és gyomai tsz-gazdákkal beszélgettek termelőszövetkezetük gazdálkodásáról s arról, hol mit termelnek, mennyi jut egy munkaegységre. A két nap alatt tartós barátság is született. Felírták címüket, látogatásit ígértek egymásnak. A sole séta után jólesik egy-egy tál halászlé Ä kissé hosszú séta után a bejárati oldalon a hatalmas főpavilon hívja, csalogatja nézőit. A félnapos út után jóformán senkin sem látszik a fáradtság jele. A szemekben érdeklődés tükröződik, amikor belépnek a hatalmas kiállítás kapuján. Á kiállítás egyik szenzációja volt, hogy a félmilliomodik látogató is ebből a csoportból került ki. Név szerint Magyar Erzsiké, a dévaványai Aranykalász Tsz tagja, aki egy szép rádiót kapott ajándékba. A jókedv, a vidámság csak fokozódott, amikor másnap reggel a kirándulók a 660 személyes Körös-sétahajóra szálltak. Mintha csak jelképként rendelték volna úgy, hogy a Körös-vidékről érkezett tsz-gazdákat a Körös nevű hajón vigyék kirándulni. Hogy milyen jökedvűek és vidámak voltak, arról két kislány: a gerendás! Petőfi Tsz tagjai árulkodnak. — Nótás kedvű volt az apám... Énekli a mikrofonba Lukács Nagy Pál, a- békéssámsoni Vörös Csillag Tsz tagja. a Halászcsárdában, no meg egy pohár frissen csapolt sör is. Jó étvággyal fogyasztják a dombegyházi Petőfi Tsz tagjai: Varga Antal, Szabados Mátyás, Szántó István és a többiek. A beszélgetők a régi életről sem feledkeznek meg. Móricz György és Milyó János gerendási Petőfi Tsz-gazdák között éppen arról folyik a szó, hogy életükben most van lehetőség arra, hogy hajókiránduláson vegyenek részt, pedig már megértek néhány évtizedet. Csepkó Eta (Foto: Kocziszky László) K« « « »mi »»»>«♦♦♦ •* * ♦ *■ ^Dominó Fiaim kedvenc játékai közé tartoznak ezek a fekete, pontokkal számozott kis téglácskák. Esténként, ha hazaérkezem, gyakran ny aggat: dumimózzunlk, apu! Ha ráérek, s túlságosan fáradt sem vagyok, szívesen leülök a fiammal néhány partira. Amikor azonban munkám akad', egymaga vonul vissza a szoba sarkába — dominózni. Persze, ilyenkor nem kirakóst játszik, amit velem szokott, hanem a dominókat építőkövekké lépteti elő, s vagy várat varázsol belőlük vagy pedig döntögetőst játszik. Ez utóbbit olyanféleképpen, hogy élére állítva S-alakban egymás mögé állítja a dominókat, aztán valamelyik végét meglöki, s nagyokat sikongatva nyugtázza, ha az egyetlen meglökött dominó sorra ledönti a többit. Ez a döntöget ős. Hogy miiért jutott mindez az eszembe? Mondták. Az egyik régi kenyerespajtásom, akivel a minap akadtam Ö6sze, s akivel már évek óta nem találkoztam. Kitörő örömmel üdvözöltük egymást, s nyomban ott az utcán megindult a kérdések áradata: hogy vagy, mit csinálsz, merre jártál az elmúlt évek alatt — mint az már ilyenkor szokás. S folytatódott a kéndezősköd'és a közeli presszóban, egy csésze fekete mellett. Talán fél órája faggattuk már egymást, amikor barátom különös kérdéssel rukkolt elő: — Játszottál már diöntögetőst dominóval? Nagyon furcsán nézhettem rá, mert akaratlanul elnevette magát. — Persze, most azt gondolod', bolond vágyót
