Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
1962. szeptember 18. 4 Redd Vésztőn is fesz tsz-akadémia Hét hónappal ezelőtt, mikor a vésztői művelődési otthonban jártunk, a szűkösség kényelmetlen rendje vett körül, most pedig a gyarapodás, a bővülés jóleső rendetlensége fogad. Frissen húzott falak mellett, homokhegyek és gerenda-halmok közt bukdácsolónk arra, amerre Kiss József kultúrotthon-igazgatót sejtjük. Meg is találjuk régi, szűk kis irodájában, ahonnan — szó szerint — két ottlévő vonul ki, hogy mi beférhessünk. Sugárzó arccal újságolja, hogy nemsokára tető alá kerül az otthon új szárnya, ahol az eddiginél nagyobb hajlékot talál az iroda, a könyvtár és nem utolsósorban a szakkörök. Előcsarnokra és ruhatárra is futja. Idővel a régi szárnyat is átalakítják megfelelőbbre, célszerűbbre. Az építkezés 130 ezer forintot „kóstált” volna, de a .vésztőiek igen-igen magukévá tették művelődési otthonuk fejlesztésének ügyét, olyannyira, hogy 55 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak a felépítéséhez. Ez bizony mind nagyon szép és ha már így, ilyen tetszetősen formálódik a külső, vajon a tartalmi rész is vele együtt? Emlékeztetjük Kiss elvtársat a hét hónappal ezelőtti kijelentéseire. Akkor került ide. Oly sok szép terve, elgondolása volt az éppen csak hogy lélegző vésztői kulturális élet nem valami bátorító légkörében, hogy ha csak a negyede is megvalósult mindabból, akkor „le a kalappal” munkálkodása előtt. Nyugodt szívvel írhatjuk, hogy ígéretét rendre túlteljesítette. Ahol, mondhatni édeskevés, vagy semmi sem volt ott most ötven tagú énekkar virul, tánccsoport tevékenykedik; s olyan színjátszó-együttes, amely már Vésztő határain túl is ismert és kedvelt. A szakköröket újabbakkal bővítette. Van már foto- és modellező szakkör, eszperantó meg zongora-tanfolyam, sakk, tv és gyermekklub, háztartási tanfolyam és még néhány más. Nem-» csak lista-kitöltő foglalkozások ezek, hanem ténylegesen működők. Virulásuk titka igen egyszerű: az otthonvezető minden hónapban összeül a szakkörök, tanfolyamok, klubok vezetőivel és finom érzékkel közösen kitapintják, hol lüktet gyengébben a munka, s oda összpontosítják tudásukat, javító, előrelendítő készségüket. Nagyon ügyelnek arra, hogy a tagság ne szakkörösdit játsszék, hanem valóban nevelődjön tudásban és a közösségi érzés tekintetében is. Például, ha egy nép táncát tanítják, akkor a tánccsoport tagjait megismertetik az illető nép történetével, jelenlegi társadalmi, politikai helyzetével, filmen bemutatják életét, hazája tájait és lemezekről tolmácsolják dalait. Jövőre, mikor a költségvetés engedi, új szakköröket nyitnak, például képzőművészetit és bábot, valamint német nyelvtanfolyamot. Most októbertől havonta pedig az otthon és a könyvtár közös híradót ad ki, melyben minden kulturális eseményről tájékoztatják a község lakóit. Igen okos kezdeményezés, melyet a megye más művelődési házai, illetve kultúrotthonai is követhetnének. Mintha Kiss elvtárs csemegének szánta volna, a végén rukkolt elő egy — bennünket igen érdeklő — újsággal: Vésztőn is lesz tszakadémia! Látták, hogy szerte a megyében egymás után szervezi a TIT a munkás-, az ifjúsági, a tsz- és egyéb akadémiákat, s úgy vélték, csak hasznos lehet ez az ismeretterjesztési, művelődési forma. Tanulmányozták és ma már ott tartanak, hogy az ezüstkalászos tanfolyamoknak mintegy „bemelegítőjeként” csinálni is fogják. Megalakult a községi TIT-előadócsoport, mint előfeltétel. Ennek vezetésére igen belevaló embert találtak Balogh Zsigmond személyében, aki az ezüstkalászos tanfolyamok szervezésének és vezetésének a lelke. A mezőgazdasági előadócsoportot hasonlóképpen hozzáértő szakember, Szöllősi Gábor, a járási mezőgazdasági osztály vezetője szervezi. Előadók dolgában remekül állnak. A község két állatorvosa, a tsz-ek agronómusai és egy pedagógus agrármérnök vállalkozott a tsz-akadémia mezőgazdasági szakelőadásainak a megtartására. Ezeket az előadásokat — eléggé nem dicsérhető módon — rövidekre, 30—35 per' cesekre, de igen tartalmasakra tervezik és melléjük szakfilmet és minden fellelhető szemléltető eszközt „szervíroznak”. Az akadémia műszaki ismeretanyagának tolmácsolására mérnök, az általános rész előadására pedig pedagógus vállalkozott. fl tematika célszerű összeállítása érdekében felmérték a vésztői termelőszövetkezetek jellegzetes termelési ágait, A Béke Tszben és az Aranykalász Tsz-ben például nem kis szerepe van a gyümölcstermesztésnek és a konyhakertészetnek, ezenkívül a vésztői lányok, asszonyok erősen érdekeltek a baromfitenyésztésben. Mi sem természetesebb, hogy az akadémiai anyag összeállítói ezt figyelembe vették, akárcsak a Kossuth, a Petőfi és a Magvető Tsz-ek növénytermelési és állattenyésztési terveit. Noha Vésztőn ez lesz az első tsz-akadémia, máris száznál több szövetkezeti dolgozó kíván benne részt venni. Az öt szövetkezet mind több emberében, asszonyában, lányában, legényében éled a kívánság: megszerezni az akadémia elvégzését tanúsító emléklapot. Már kilincsen a kezünk, mikor a művelődési otthon igazgatója megemlíti, hogy egyik idősebb tsz-gazda ezekkel a szavakkal indokolta beiratkozását: — Vannak közöttünk, akik Csabára, meg tán Pestre is eljárnak okosodás céljából, nekünk meg itt helyben kínálják. Szégyen lenne nem elfogadni. Huszár Rezső A balti égbolt (A város újra él) Nyikolaj Csukovszkij nagy sikerű regényének filmváltozatát mutatja be szeptember 20—21-én a dombegyházi Dózsa Filmszínház. Rádió- és televízió-műsor SZERDA, 1962. SZEPTEMBER 19. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Napirenden. 8.15 Operarészletek. 8.55 Lányok. 9.25 Zenés séta Mohácson. 10.10 Üttörőhíradó. 10.30 Zenekari muzsika. 11.25 A Szabó-család. 12.15 Tánczene., 13.15 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.30 Lakatos Sándor népi zenekara játszik, Kersich Anka énekel. 14.00 Szeptember. 14.20 Palló Imre és Szecsődy Irén énekel. 15.10 Kazinczy Spielbergben. 15.25 Cigányszerelem. 16.20 Túrán László zongorázik, Mrnák József dobol. 16.30 Az Al-Dunától a Keleti-tengerig. 16.40 Fúvószene. 17.15 Zenekari muzsika. 17.45 Munkásklub. 18.05 Melódia-expressz. 19.50 Jó éjszakát gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.25 Közvetítés a súlyemelő VB-ről és EB-ről. 20.30 Rózsa Sándor. 21.00 Van új a nap alatt! 21.15 Éjiéi előtt Párizsban. 22.35 SZEPTEMBER 18. Békési Bástya: Nevessünk. Békéscsabai Brigád: Két élet. I.—EL rész. Békéscsabai Szabadság: Rákóczi hadnagya. Békéscsabai Terv: Két szoba, összkomfort. Gyomai Szabadság: Egy asszony meg a lánya. Gyulai Petőfi: Carmen Jones. Gyulai Erkel: Eltűnt egy asszony. Mezőkovácsházi Vörös Október: Húsz évre egymástól. Orosházi Béke: Áprilisi riadó. Orosházi Partizán: Ma éjjel meghal egy város. Sarkadi Petőfi: Zendülő fiatalok. Szarvasi Táncsics: Az ügyefogyott Romeó. Szeghalmi Ady: A szép amerikai; 1951. májusában történi, a hónap vége felé jártunk. Egy bolgár csoport tartózkodott Ausztria fővárosában az „50 000 ifjú harcosnak a békéért és a szabadságért tartott találkozóján.” Bécsben hideg tavaszi zápor zuhogott és az első napon csak unatkoztunk az öreg „Trieste” szállóban lévő szobáinkban. — Tőlem ugyan zuhoghat! — jelentette ki a második napon csoportunk fiatal énekesnője. — Ebéd után elmegyek sétálni a kék Duna partjára! Dús szőke haját vastag fonatban hordta, nagy kék szeme mély volt, akár a tengerszem és szakadatlanul» Strauss Kék Duna keringőjét énekelte. Fogadkoztunk, hogy mi sem félünk az esőtől és megígértük, hogy elkísérjük. De ebéd után az eső is elállt. — Istenem! — kiáltott fel az énekesnő. — A folyó vize zavaros és sárga, a bécsiek meg azt mondják, hogy a Duna kék. Miért csapják be ezek az emberek önmagukat? Egy magas, szélesvállú csónakos evezett a parthoz és udvariasan vette le fejéről kopott tengerészsapkáját. — Parancsoljanak — mondta előzékenyen. — Szánjanak be romantikus hajómba! Beültünk és a folyó elringatott bennünket csörgedezésével. Elfelejtettem megemlíteni, hogy csoportunkkal jött Jacob Rosner, régi osztrák kommunista is. — Szép város Bécs — dicsérgettük neki a várost. — Bár a Duna nem kék... — De kék. A mi Dunánknak kék a színe — mosolygott Rosner magabiztosan, mint aki meg van győződve szavainak igazáról. A csónak legyezőszerű, sugaras nyomot húzott maga után a vízben. Már vagy egy órája csónakáztunk a folyón. Bogdán Gloginszki: ICék-B a UéUDuna ? — Nemsokára vissza kell térnünk — szólalt meg az énekesnő. — Hiszen öt órakor a szállóban lesz a megbeszélés... Ekkor közbeszólt az öreg Jacob Rosner: — És mi lenne, ha itt tartanák meg a megbeszélést, a csónakban? Megtapsoltuk. Valóban. Miért kell minden gyűlést feltétlenül a négy fal között, szobákban tartanunk? Döntöttünk. A folyó fölött ugyanolyan kecsesen keringtek a fecskék, és a fehér bárányfelhők szétszórt nyája ugyanolyan hallgatagon és ünnepélyesen vonult át az égen, a szellő most is gyengéden borzolta fel a víz selyemsíma tükrét. — Rosner elvtárs, szívből köszönjük a pompás ötletet! — fordultunk az öreg osztrák kommumunistához. — Gyűlés a csónakban! Micsoda kitűnő gondolat! A bécsi jó barát csak legyintett, aztán elmosolyodott és megszólalt, mély, meleg hangon: — Azt, hogy a kék Duna habjain is lehet gyűlést tartani, Georgi Dimitrov indítványozta először. — Érdekes... Nem mondaná el nekünk? — kérleltük. Az öreg Jacob Rosner rágyújtott, figyelmesen hajította be a vízbe a gyufaszálat és hosszan követte tekintetével. Majd elkezdte a történetet... ... Az 1923-as szeptemberi felkelés utáni években Georgi Dimitrov Bécs városában élt. Akkortájt Dimitrov hollandnak adta ki magát. Egy napon Dimitrov gyűlésre hívta össze a Bolgár Kommunista Párt emigrációban lévő funkcionáriusait. Ki Ausztria legtávolabbi sarkából, ki meg a szomszéd országokból érkezett meg a gyűlésre. A bécsi rendőrség megneszelte, hogy mi készül és be akart hatolni abba a lakásba, amelyet a találkozás színhelyéül kijelöltek. Szerencsére időben megtudták a rendőrség szándékát. — Meghiúsult a tervünk — fordult néhány küldött Georgi Dimitrovhoz. — Legjobb lenne elhalasztani a gyűlést. — Semmi esetre! — rázta fejét Georgi Dimitrov határozottan. — A gyűlést megtartjuk. Ha mindig számolnánk a rendőrség szándékával, ez azt jelentené, hogy időtlen időkig elhalaszthatnánk a szocializmus és a kommunizmus győzelmét. Nem ilyen példát mutatott nekünk Lenin elvtárs! Elvezette őket a Duna-partra. Ott csónakost kerestek és beszálltak egy nagy csónakba. — A gyűlést megnyitom! — jelentette ki Georgi Dimitrov. — Ne aggódjatok. Mindenki a vízisportok szenvedélyes rajongóinak tart majd bennünket... Amikor a gyűlés befejeződött, a csónak a lármás kikötő felé tartott, Georgi Dimitrov rázendített a Kék Duna dallamára. Együtt énekeltek vele a többiek is. A parton sétált a szolgálatos rendőr. Tisztelgett az éneklőknek és odaszólt a csónakosnak: — Nem osztrákok. Jó hamisan éneklik a mi dalunkat... — Külföldi turisták! — felelte a csónakos. — A Duna Bécsnél a legkékebb — állapította meg, ellent-Szőnyi Erzsébet: Firenzei tragédia. 23.20 Tiszta hittel. 23.35 Verbunkosok, népdalok. 0.10 Éji zene. PETŐFI RÁDIÓ: 14.20 Operettmuzsíka. 14.40 Orosz nyelvlecke a VI. osztályosoknak. 15.00 Bácsa András: Könynyűzene hegedűre és zenekarra. 15.23 Chopin-zongoraművek. 16.40 Afrika koronája. 16.55 Kórusok. 17.15 Színházi élet Békéscsabán. 17.30 Könnyűzene. 18.05. Orvosi tanácsok. 18.10 Manón. 18.40 Kulturális krónika. 19.05 Híres prímások lemezeiből. 19.30 Rádiószabadegyetem. 19.55 Zene és előadóművészet, 20.25 Angot asszony lánya. 21.05 Hangszerszólók. 21.15 A test élete. 21.30 Sztravinszkij-művek, 22.00 Tánczene. 23.00 Hírek. TV: 18.00 A kisfilmek kedvelőinek. 18.30 Súlyemelő VB és EB. 19.00 Doktorkisasszony. Utána TV-világhíradó. mondást nem tűrő hangon a rendőr. — Azért jön hozzánk külföldről annyi turista. Jacob Rosner befejezte történetét. Csónakunk szép csöndesen szelte a hullámokat. Mozdulatlanul ültünk. Sokáig hallgattunk. — Mi volt Dimitrov csónakjának útiránya? — kérdeztük. — Nem emlékszem — felelte sajnálkozva a fehér hajú osztrák elvtárs és újra rágyújtott. Megint elhallgattunk. — Nézzétek! Nézzétek! — rezzentünk fel a kék szemű énekesnő hangjára. A vízre mutatott: Ott a Kahlenberg tükörképe, nem látjátok? Milyen kék ott a víz! — Igen! Kék! — suttogtuk lelkes áhítattal. Bár alig két órával azelőtt csalódottan meredtünk ugyanerre á folyóra. Akkor zavarosnak, sárgásnak láttuk. Csodálkozva, figyelmesen fürkésztem a csöndes, nagy vízfelületet. Meg akartam érteni titkát. Hogyan varázsolt el bennünket, hogy most már valóban kéknek láttuk? Talán a nap sugarainak visszaverődése teremtette meg ezt az illúziót? Vagy talán a tiszta kék ég végtelen, elérhetetlen kékjéből hullott alá láthatatlan esőként az élő kék zománc? Felemeltem a tekintetem. Nem. Odafent még egyre vonultak a fehér bárányfelhő-nyájak... Titok maradt a titok. Csak jóval később fejtettem meg. Minden titok mélyén ott dobog az emberi szív. A bécsieknek azért kék a Duna, mert szerelmesek habjaiba. Számunkra akkor fénylett fel égi kék színben, amikor Georgi Dimitrov szemén keresztül láttuk és megszerettük. Milyen csodásak a szív törvényei! Karig Sára fordítása »
