Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-18 / 218. szám
1962. szeptember iá. 2 KeäS Szövetségi politikánk és a békeharc Caitat szükséges még beszél** minik a kongresszusi irányelvekről ahhoz, hogy annak szelleme valóban húsává, vérévé váljon a párttagoknak, átitassa egész lényüket, gondolkodásukat, s ahogyan az irányelvek 40. pontja kimondja: „...vonzó formában, az élettel szoros kapcsolatban ismertessük pártunk politikáját, terjesszük a marxizmus-leninizmus eszméit”. Beszélnek is sokat róla pártszervezeteinkben. Egyre mélyebben megértik mondanivalóját, s győzködnek azokkal, akik a párt „féltése” ürügyén aggályoskodnak, kétségbe vonják egyik-másik tétel helyességét. Nem új dolog, hogy ez a „féltés” az osztályharc változott formáinak feladataitól, nevezetesen a kispolgári rétegekkel, s a volt osztályidegenékkel való együttműködéstől „óvja” a pártot. S az sem új dolog, hogy háttérben a szektatarianizmus húzódik, melynek képviselői egyszerűen elmaradnak az élettől, nem ismerik fel az elmúlt évek során hazánkban és a nemzetközi helyzetben is végbement nagy jelentőségű változásokat S mert nem ismerik fel, a régi módon akarnak „fenegyerekeskedni”, esetleg „átmeneti” állapotnak, „taktikának” tartják a párt szövetségi politikája új körülményeknek megfelelő gyakorlatát. Más szóval: fenntartással fogadják, hogy káros és egész előrehaladásunkat gátló dolog lenne, ha származásuk szerint különböztetnénk meg még ma is embereket, akár funkcióba állításról, akár továbbtanulási lehetőségekről van szó. Nem értik meg, hogy az élet állandóan előrehalad és ami helyes volt tegnap, az ma akadályozója lehet a fejlődének. A marxizmus-leninizmus tanításai nem dogmák. Ebből következik: ha tegnap gazdasági, társadalmi életünk viszonyainak megfelelő volt a párt szövetségi politikájában a lenini hármas jelszó alkalmazása, az ma, éppen a megváltozott körülmények eredményeképpen, túlhaladott, tehát nem alkalmazható. Éppen az irányelvek mutatják meg, hogyan kell alkotóan alkalmazni a marxizmust-leninizmust a szövetségi politikáiban is. Beszéljünk nyíltan azokkal, akik nem értik meg ezt. Vegyünk egy példát. l'lszik a csónak a nyílt tengeren. Hárman ülnek benne. A part, még ezer kilométerre van és igen fáradságos azt megközelíteni. Fáradságos azért, mert csak egyikük evez teljes erőből, a másik csupán ímmel-ámmal, mert nem tudja, mi vár rá a túlsó parton. A harmadik egyáltalán nem evez. Miért? Mert övé a csónak. Ez a harmadik folyton akadékoskodik, hátráltatja útitársait, vissza akar fordulni, mondván: az előző parton hagyta minden vagyonát. A csónakban farkasszemet néz egymással a tulajdonos és az evezős. Mikor azonban az ímmelámmal evező rádöbben arra, hogy neki nincs semmi keresnivalója azon a parton, ahonnan elindultak, mert ott a tulajdonos volt az úr, ő maga is belelendül az evezésbe. Kettő ellen most már kevesebbet tehet a tulajdonos, de azért egyre ágál, igyekszik megfordítani a csónak útját. A partról emberek figyelik őket. A jámborabbak kissé idegenkedve szemlélik a három utast: milyen náció lehet ez, hogy nem egyeznek? A félúton már jóval túl van a csónak és erősen fogy az eleség. Rendszabályokat kell bevezetni, aki nem dolgozik, nem kap enni. Most már a harmadik is belátja, hogy soha sem jut vissza a másik partra, s látja azt is, hogy ha nem dolgozik, ezek nem táplálják őt. Mit tehet? Kér ő is egy evezőt, hogy gyorsabban juthassanak a másik partra, ahol mégis biztonságosabb lesz, mint a nyílt tengeren. Jólesik neki, hogy ezután egyenlőnek tartják már őt s adnak neki is az eleségböl. A három utas együtt van, s igaz, hogy az első evezős irányítja továbbra is a csónakot, de most már mindhárman egyesült erővel igyekeznek húzni a part felé. Az embereik, akik figyelik őket, megnyugodva látják, helyreállt közöttük az egység. Megnő irántuk a bizalom, s most mór mint testvéreket fogadják őket... Ebben a kis példában első evezős a munkásosztály, másik a parasztság, a kispolgári rétegdk, harmadik pedig azok a rétegek, osztályok, melyek eleinte, mint tulajdonosok, szemben álltak velünk. Társadalmunk fejlődésében mi is eljutottunk addig a pontig, amikor — hogy gyorsabban haladjon a csónakunk — szükségszerűen összefogunk mindenkivel, aki egy irányba akar vélünk haladni. A csónak tulajdonosával is. Kell ez? Igen, mert közösen, minden egyes emberben felszabadítva az alkotó, kezdeményező erőt, óriási tartalékra lelünk, amely meggyorsíthatja előrehaladásunkat. Mi történne, ha az első evezős nem hagyná, hogy segítsen neki a többi? örvénybe jutna a csónak, egymaga pedig nehezen tudná onnan kierőlködni. De ha nem is jutna örvénybe, nehezen közelítené meg a túlsó partot, mert energiáját a meg nem értés kötné le. S e kis példában mit jelképeznek a parton drukkoló és nézgelődő emberek? A szimbolizálástól visszatérve való életünkre, sokan nem látják belső fejlődésünk, előrehaladásunk nemzetközi hatását, a nemzetközi helyzet hatását belső fejlődésünkre és ezért sem értik meg a párt szövetségi politikáját. Mit kell észrevennünk ilyen vonatkozásban? A szocialista tábor országai " hatalmas, a kapitalista országoknál háromszor-négyszer gyorsabb ütemben fejlődnék, s perspektiválisan viszonylag egyidőben lépnek majd át a kommunizmus küszöbén. Ennek a gyors ütemű fejlődésnek lendkereke az a kölcsönös segítség, amit önzetlenül egymásnak nyújtanak. Ez viszont a szocialista tábor országainak közös célkitűzéseiből és e célkitűzéseket elérni igyekvő egységes erőfeszítéseiből fakad. Ezt az egységet mélyíteni szükséges minden egyes szocialista ország határain belül. Miután szocialista termelési viszonyokat teremtettünk hazánkban, a'jogi formák megváltozása egyenesen követeli, hogy ideológiailag is meglegyen az egység. A szocialista tábor kollektív erősödése tehát hozzásegítette hazánkat a gyors ütemű fejlődéshez. Országunkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni körülményekből fakadó ideológiai feladat: a népi, nemzeti egység kialakítása. Ez növelheti tovább mind hazánk, mind a szocialista tábor tekintélyét nemzetközi síkon. Miként érthető ez egyszerűbben? Milyen hatással van a mi szövetségi politikánk (s a többi szocialista ország nemzeti egységet teremtő politikai vonalvezetése) a nemzetközi helyzetre? A szocialista tábor a legfejlettebb, legdemokratikusabb társadalmat építő országok összessége, egyben a béke legfőbb védelmezője. Azzal, hogy országainkon belül a legteljesebb demokratikus jogokkal élve, mindenki egyaránt kifejtheti képességeit a fejlődés szolgálatában, ez nemcsak erősíti hazánkat, s meggyorsítja a fejlődést, hanem az egész világ előtt bizonyítja, hogy a szocialista országokban a legteljesebb szabadság uralkodik. Ennek hatása a béke védelméért folyó nemzetközi harcban szinte felmérhetetlen. Miért? Mert külföldön is a szocialista országok mellé állítja azokat a hatalmas kispolgári tömegeket, sőt a nyugodt életre vágyó nagypolgárokat is, akik néhány évvel ezelőtt még azzal érveltek, hogy szavaink nem egyeznek tetteinkkel, mert amíg békéről, az emberek világméretű összefogásáról beszélünk, addig itt bent saját országunkban elnyomjuk a nagypolgári rétegeket, s a kispolgároknak sem engedünk elég teret. Más kérdés az, hogy ők most bizonyos „engedményeket” látnak a párt politikai vonalvezetésében, hiszen nem marxista módon gondolkodnak. Válójában a megváltozott körülményeknek megfelelően a marxizmus—leninizmus alkalmazása érvényesül a párt szövetségi politikájában, mely a jelenlegi nemzetközi helyzetben a békeharc további kiszélesítésére is igen kedvező hatással van. Belső életünkkel, fejlődésünkkel, a nemzetközi helyzettel, s a békeharccal is ilyen szerves kapcsolatban szükséges szemlélni szövetségi politikánk mély tartalmát, hogy jobban megértsük azt a szellemet, mely az irányelvek soraiból sugárzik és helyesen lássuk: a gazdasági szervező munka mellett a szocialista nemzeti egység kialakítása ma az osztályharc fő feladata és ez forradalmi, internacionalista feladat, mert a szocializmus teljes felépítését jelenti hazánkban és előrelendíti a nemzetközi békeharc ügyét. Varga Dezső Hatvanhat édesanya szomorú utazása New York-ból a napokban elindult egy repülőgép, fedélzetén hatvanhat édesanyával, akik valamennyien elveszítették fiaikat a második világháborúban. A bérelt repülőgép kilencnapos látogatási körútra viszi őket Hollandia és Belgium katonai temetőibe. Mi függ — egy hajszálon? Üj őrület szállta meg az amerikai hölgyvilágot. Jobban mondva, annak felsőbb rétegét. Az ügy voltaképpen az elmúlt nyáron kezdődött, amikor Mrs. Kennedy, az elnök felesége, dús hajára húzott más színű parókában jelent meg egy párizsi fogadáson. Azóta jobb NewYork-i társaságbeli hölgy hálószobájának szekrényében legalább három paróka rejtőzik és a Wall Streeten elkezdték jegyezni az első paróka-nagyüzemek részvényeit. Az iparág évi forgalma negyvenmillió dollárra emelkedett. Egy előkelő paróka 750 dollárba kerül, ami nem kis pénz, legalább kétszerese egy jól kereső munkás havi fizetésének. Mindez persze igazán nem tartozik a „nagy ügyek’ közé. Csak afféle kisebb „szemölcs” az amerikai életforma ábrázatán. Ami a kisebb furcsaságokban is mélyebb jelképeket kereső krónikást elgondolkoztatja — az mindössze annyi, hogy az amerikai felső tízezer hóbortjáért földhözragadt parasztasszonyok hajtják olló alá a fejüket jóformán az egész világon, Olaszországtól Dél-Kóreáig. A divat ugyanis úgy diktálja, hogy a paróka hosszú és finom szálú hajból készüljön. így hát az olasz parasztasszonyok lehulló hajfürtjei tavaly hatmillió dollárt hoztak az olasz államnak, s körülbelül ugyanennyit áldoztak a dél-koreai és japán lányok is e különös „nemzetközi munkamegosztás” oltárán. Az már azután némileg dermesztő, hogy az amerikai divat az öregasszonyok ősz haját hajtotta a legmagasabbra: az ügynökök 250 dollárt is fizetnek az ősz haj kilójáért —, ami bizony igen nagy pénz egy szicíliai faluban... Tényleg nem nagy dolog — de mégis van benne valami a lényegből. Az „amerikai életforma” megkövetel valamit — és megkopasztják érte a fél világot... (g. e.) A Szovjetunió legfiatalabb egyetemi hallgatója tizennégy éves Moszkva Jevgenyij Levies még csak tizennégy esztendős, de máris felvették a moszkvai fizikai-mérnökképző főiskola első évfolyamának hallgatói közé. A főiskola évente fizikai és mennyiségtani olimpiászt rendez a legtehetségesebb középiskolások számára, s tavaly Levies nyerte meg ezt a versenyt. Akkor VII. osztályba járt. Ezután egy év alatt letette a VIII., IX. és a X. osztály vizsgáit, az érettségit, majd — kivételes képességeire való tekintettel — felvették a főiskola első évfolyamára. (MTI) 300000000000000000000000000000000000000000000009 SOROZÁSON Sok ezer fiatalember került a sorozó bizottság elé nemrégiben megyénkben. Az orvosok és a bizottság tagjai alkalmasnak vagy alkalmatlannak találták a katonakorúakat. Ilyenkor azután vegyesek az érzések. Orosházán például azt tapasztaltuk, hogy akinek azt írták a lapjára, hogy alkalmatlan, egy kicsit lógó orral hagyta el a helyiséget. Hiába, ha néhányan nem is így gondolkoznak, a többség azonban úgy van vele: a kötelesség mindenekelőtt. Képeink az orosházi sorozáson készültek. Az orvos körültekintően vizsgálja meg a sorkötelest. Tévedni nem lehet. Csak az mehet katonának, aki valóban alkalmas. A sorozó bizottság elnöke előtt kimutatás fekszik. Ebbe van írva, hova lehet katonának küldeni. Eg bármennyire furcsa, az elnök minden esetben figyelembe vette a sorköteles kívánságát is. Ez persze a mi viszonyaink közöít már nem is annyira furcsa. K. M.
