Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-15 / 216. szám

1962. szeptember IS. 2 Szombat Termelési problémák, versenybrigádok szervezése a párttagok legfőbb gondja — Tapasztalatok egy küldöttválasztó taggyűlésen — Alig néhány hónapja alakul­tak meg az első brigádok a Bé­­késszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben. Üjsze­­rű munkastílus ez itt, s a szövet­kezet tagjait most leginkább a brigádok élete, munkája foglal­koztatja. Hogyarí dolgoznak, mi­lyen eredményeket hoz ez a ter­melésben — ez volt a legfőbb té­ma a pártalapszervezet küldött­­választó taggyűlésén is. Bállá Ignác párttátkár beszá­molója csak néhány mondatban foglalkozott ezzel, azonban az, hogy a szövetkezet az elmúlt évi tervét csak 98 százalékra tudta teljesíteni, s ezen belül az export­tervet 85 százalékra, nagyon is szükségessé teszi a megfelelő versenyszellem kialakítását, a szo­cialista brigádok kinevelését. Sok fiatal van a szövetkezetben — többségük 18—20 éves —, s a bri­gádok létrehozásával ezekből olyan kollektívákat lehetne kiala­kítani, melyek elérhetnék a szo­cialista brigád címet — mondotta többek között a párttitkár. — A terv az, hogy a jelenlegi négy brigád rövidesen ide fejlődjön és újakat is alakítsunk. A szőnyegszövő termékeinek 80 százalékát exportra készíti. Itt jai, milyen a szellem, mit tesznek azért, hogy kiváló minőségű sző­nyegek kerüljenek ki az üzemből, s az is fontos, hogy több ország­ból kapjanak megrendelést, öreg­bítsék a magyar szőnyegipar hír­nevét. Sok függ a szövetkezetben dolgozó párttagoktól, s ezt tudják jól e kis létszámú alapszervezet­ben. Ezt tükrözték a hozzászólá­sok is, mert kivétel nélkül a ter­melési problémákkal és a munka­verseny jelentőségével foglalko­zott. Milyen is volt korábban a mun­kaverseny ebben az üzemben? Az egyik hozzászóló így nyilatkozott: Soha nem sikerült olyan verseny­­szellemet kialakítani, melyet a dolgozók magukévá tettek. Ezt az akkori vezetőség is gátolta. Nem tette érdekeltté a résztvevőket, sőt sokszor ütközött akadályba egy-egy kezdeményezés. Ma már egészen más a helyzet. Üj légkör alakult ki, s ez megmutatkozott a termelésben is. Erről beszélt Csonki Mihály és Szító István. Elmondották, hogy a brigádok tagjai főleg a minőség javítását tűzték ki célul, de maradéktalanul teljesítik a versenypontokban szereplő egyéb vállalásokat is. Társadalmi mun­rendbe a termeket és így tették kellemesebbé, egészségesebbé a környezetet. Kevesebb a hiányzás is, amióta a brigádban dolgoznak. Megszűnt a fegyelmezetlenség, jobban kihasználják a munkaidőt. Tomanyiczka Mihályné hozzászó­lásában elmondotta, hogy az üzemrészben, ahol dolgozik, egy brigád alakult és még kettő létre­hozását tervezik. A szőnyegszövő brigádjai verse­nyeznek egymással, s ezt nagy­ban előmozdítja az is, hogy a szö­vetkezet vezetősége jutalmat tű­zött ki a legjobbaknak. Az értéke­lés rendszeres és pontos. Most nagy az izgalom, ki éri el az első helyezést. így alakult ki egy helyes ver­senyszellem, melyet tovább kell fejleszteni és segíteni, hiszen a termelés emelése, az anyagitaka­­rékosság, a minőség javítása mel­lett nem közömbös az sem, hogy a brigádok jövedelme, ezzel a szö­vetkezet jövedelme is emelkedik. Újabb gond, mellyel elsősor­ban a párttagoknak kell foglal­kozni, hogy a dolgozókkal meg­értessék, miért kell átállni toron­táli szőnyeg szövésére Szó volt a tanulásról is, A párttagok felvilágosító mun­kája nyomán az 1962—83-as évre 18-an jelentkeztek az általános iskola és 9-en a gimnázium leve­lező oktatására, valamint techni­kumba. (Tavaly mindössze ketten jártak középiskolába.) Ilyen és ehhez hasonló gondok foglalkoztatták a taggyűlés részt­vevőit, s ebből érződött, hogy ha­bár kis létszámú az alapszervezet, tagjai sokat tettek és tesznek azért, hogy jobban menjen a mun­ka, nagyobb eredményeket érje­nek el a termelésben, többet ad­jon a Békésszentandrási Sző­nyegszövő is a nemzeti jövede­lemhez. Kasnyik Judit különösen lényeges tehát az, ho­gyan dolgoznak a szövetkezet tag­kában meszelték ki és hozták A főszerkesztői elbocsátották.. K émrep ülések — térképen Mint a sajtóból ismeretes, a szocialista tábor országainak áüam­­haíárait az utóbbi időben kétszer is megsértették U—2 típusú felde­rítőgépek. Augusztus 30-án a Szovjetunió távol-keleti részén, Szahaiin szige­tének legnagyobb városától, a mintegy 90 000 lakosú Juzsno-Szaha­­linszktői körülbelül 65 km-re keletre, egy határsértő amerikai U—2-es mintájú felderítőgép behatolt a Szovjetunió légiterébe és 9 percen át repült szovjet terület és felségvíz felett. A szovjet államhatár e durva megsértése után nem egészen két héttel később, szeptember 9-én a Kínai Népköztársaság határait is megsértette egy U—2-es repülőgép, melyet a kelet-kínai partvidék fe­lett lelőttek. Ez utóbbi gép a Csang Kaj-sek-klikk által bitorolt Tajvan szigetéről szállt fel. Térképünk a határsértések helyét ábrázolja. (— Terra —) Az új bornii sajtófőnök, Kari Günther von Hase verítékező homlokát törölgette és nyilván azon fohászkodott, hogy túl le­gyen végre az interjún. A tele­víziós nyilatkozatot nem 5 adta, hanem az „öreg”, a kancellár vi­szont iS®11 harapós hangulatban volt. Kigyulladtak: a piros lámpák a kamerában, az interjú megkez­dődött. S már az első percek iga­zolhatták a sajtófőnök balsejtel­meit Amikor Rolf Menzel, az SFB, a Szabad Berlin Rádió fő­­szerkesztője, Angliának a Közös Piacba történő belépéséről tett fel kérdést, Adenauer nem ma­radt az eredetileg elhatározott, szűkszavú válasznál, hanem va­lóságos monológba kezdett, ötper ces feleletének lényege az volt, hogy hűtlenséggel és kétszínű­séggel vádolta Nagy-Britanniát Idézte Macmillan július 17-i al­sóházi beszédét, amelyben a brit kormányfő kifejtette volna, hogy Anglia a Közös Piacba be kíván lépni, de az európai politikai unióhoz történő csatlakozása mái korántsem ilyen biztos. Négy nappal később, július 21-én — folytatta a kancellár — egy bi­zalmas levélben ennek éppen el­lenkezőjét írta. Adenauer rög­tönzéséből az csendült ki, ho­gyan higgyen Bonn Angliának? Az interjú után a sajtófőnök arra akarta rávenni Menzait, hogy módosítsa az adást, hagyja ki a kényes részleteket a filmből. A televíziós interjú azonban ere­deti formájában került sugárzás­ra, mert a főszerkesztő szerint a kihagyások megmásították volna a kancellár mondanivalójának lényegét. London természetesen felháborodva reagált, egyenesen Macmillan szavainak kiforgatá­sával vádolta szövetségesét, s von Hase háromnegyed órán át magyarázta a kancellária 117-es termében az angol újságíróknak, hogy Adenauer nem úgy gondol­ta... Persze mindenki tudta, hogy úgy gondolta, de annyira és oly nyíltan mondta, hogy a hatást legalábbis enyhíteni kel­lett. A Daily Expressz tudósítója gúnyosan jegyezte meg a kima­gyarázkodás után: „A sajtófőnök ezért a negyvenöt percért meg­érdemli az ezüst sebesülési ér­met .. Az Adenauer-interjú viharos hullámai ezzel a felszínen lecsil­lapodtak. Már csak egy formai lépés volt hátra: Menzel főszer­kesztőt elbocsátották. Elvégre a megcsalt férjről szóló anekdota is azzal fejeződik be, hogy kidob­ják a kanapét. R. E. A Führer köszöntésre lendítette karját és távo­zott. Civilben állt a bíró­ság előtt, és főleg emiatt bánkódott. Mennyivel más lett volna a levonu­lása, ha egyenruhájában feszítene! Vállszíjas, szürke ingben, fekete nyakkendővel, lovagló­­nadrágban, csizmában. Hát még ha a jelvények­kel is teleaggatta volna magát!... De sebaj! A következő tárgyalásig kiagyal ő még •valamit. Hadd em­legessék majd hívei, hogy a száz font óvadék lefizetése után miként távozott a Bow Street-i törvényszék épületéből. A Führer kilépett a bíróság kapuján. Rend­őrkordon... Fotóriporte­rek hada... Fények vil­lannak, kattogtak a gé­pek. De 6 egyre az egyenruhán bosszanko­dott. Vezérkarának három tagja kocsival várta. A hirtelenében össze­­sereglett londoniak pe­dig szitkokkal. Egy fiatalember ezt ki­áltotta: A Führer és társai — Az ilyen söpredék miatt haltak meg szülé­ink a háborúban! Egy felháborodott em­ber átverekedte magát a kordonon, és közvetlen közelből a képébe rikol­totta: — Te fasiszta! A rendőrség menten letartóztatta. Mármint a felháborodott embert. A Führer elhelyezke­dett a kocsi puha ülésén és jelt adott az indulás­ra. A székházba hajta­tott. Mielőbb szabadulni akart a kényelmetlen ci­vilruhától. • A Führer, Colin Jor­dan, ez a Cowentry-i is­kolákból kiebrudalt ta­nár 1962. februárjában rakta le „nemzeti szoci­alista mozgalmának” alapjait. Azaz ekkor rúg­ta össze a patkót más angliai fasiszta csopor­tosulások korifeusaival és határozta el, hogy ki­kiáltja önmagát a leg­főbb Vezérnek... Cottn Jordan esz­ményképe — Hitler Adolf! Bár híve kevés van, de anyagi eszköze annál több, és szája annál na­gyobb. Pénze némely gazdag pártfogók sege­delméből, működési te­re a tőkés rendszer jó­voltából. — Hitlernek minden­ben igaza volt — nyilat­koztatta ki egyik beszé­dében. Majd így folytat­ta: — Az én mozgal­mamnak az a célja, hogy egy tiszta faji álla­mot hozzunk létre. Olyant, aminőt Hitler Adolf képzelt el, és amelynek megvalósítá­sához annak idején oly csodálatra méltóan hoz­zá is látott. Ezt hirdette Colin Jor­dan! Napjainkban! De nemcsak hirdette... A Princedale Roadon lévő székházba összecsö­­dített huligánokból SA- mintára rohamosztagot szervezett. Lőfegyvere­ket, robbanószereket tá­roltatott az épületben. Gondoskodott követői­nek „eszmei’ kiképzésé­ről is. Beszerezte a ná­ci vezérek lemezre, mag­netofonszalagra vett be­szédeit, egykori fasiszta újságokat, képeslapokat, könyveket, hitlerista tá­bornokok emlékiratait: „Northen European” címmel folyóiratot adott ki... \ Végre aztán— az an­gol közvélemény követe­lésére — augusztus kö­zepén Jordan és három cimborája bíróság elé került. De augusztus 28-án egyelőre szabadlábra he­lyezték őket... * A Führer megérkezett a székházba. Leereszke­­dően üdvözölte a foga­dására felsorakozott su­­hancokat. Majd sietve egyenruhát öltött és idegnyugtatóként ráil­lesztett a lemezjátszóra -h egy náci-indulót. Tehette. Elvégre a száz font óvadékot hiánytalanul leguberálta. Mégpedig nyugta elle­nében! U A.

Next

/
Thumbnails
Contents