Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1962. szeptember 12. 4 Szerda Szakközépiskolai osztály Békéscsabán — Nagy az érdeklődés a kereskedelmi iskola iránt — *— A csabai Rózsa Ferenc Általa nos Gimnáziumban az idei iskola­évadban nyolc első osztály indult. Közülük sikerült ötöt öt plusz egyessé és egyet szakközépiskolai osztállyá alakítani, illetve szervez­ni, közölte lapunkkal Böőr Ferenc, a gimnázium igazgatója. — Ez a jövő útja, mondotta. Idővel a gim­náziumi osztályok egy része szak­középiskolai osztállyá válik. Ez a típus szolgál majd arra, hogy a középiskolák sokoldalúan képzett, művelt szakmunkásokat bocsa sa­­nak szárnyra a társadalom részé­re. A szakközépiskolák munkája az üzemekre épül, melyekben a tanulók hetente két napot tölte­nek, négyet pedig az iskolában Nyáron viszont 192 órát kötelesek az illető szakmában tölteni. A hamfadik és a negyedik tanévben már három napot lesznek üzemi gyakorlaton és három napot az iskolában. A szakközépiskolai képzés abban különbözik az öt plusz egyestől, hogy az előbbivel szemben az utóbbiban a tanulók még csak szakirányú előképzést, nem pedig teljes értékű szakkép­zést kapnak és majd egy minősítő bizottság dönt arról, hogy a szak­munkásvizsga letételéig még mennyi időt kell eltölteniük gya-Röviden a TIT életéből Szeptember 7-én Szeghalmon a TIT járási elnöksége társulati ülést tartott, melyen az őszi és téli ismeretterjesztés legfontosabb problémáit, tennivalóit vitatták meg. A megyei TIT ebben az évad­versenytársa, hanem előkészítője az aranykalászos tanfolyamnak, mivel nem szakképzést ad, hanem annak alapjait rakja le, mind a két járásban megalapozott formá­ban működni kezdenek a tsz-aka­­démiák is. I korlati munkában. A szakközép­­iskola előnye, hogy nem zárt. Az öt plusz egyeshez hasonlóan a szakközépiskolából is lehet főis­kolára, egyetemre pályázni. A Mű­velődésügyi Minisztérium Békés­csabán egy kereskedelmi irányú szakközépiskolát kívánt létrehoz­ni. Az osztály 44 tanulóval már lé­tezik is. A megyei tanács kereske­delmi osztályának a dolgozói nagy szeretettel munkálkodtak együtt a gimnáziummal ennek az iskola­típusnak a létrehozásában. Maguk a szülők nagy érdeklődést tanúsí­tanak a kereskedelmi középiskola iránt. Visszatérve az öt plusz egyesek­re, ezek elhelyezésében Békéscsa­ba kimeríthetetlen. Az idén már a konzervgyárban és a faipari ktsz-ben is dolgoznak növendéke­ink. Mezőgazdasági gépészeti szakirányú képzést pedig a gép­állomáson kapnak. Két osztályun­kat a csabai Kossuth Tsz és a Kulich Gyula Tsz foglalkoztatja — fejezte be tájékoztatását Böőr Fe­renc igazgató. H. R. Rádió- és televízió-műsor ban a járási székhelyeken repre­zentatív ismeretterjesztési elő­adássorozatokat tart. Ezek prog­ramjában ilyen és ehhez hasonló témák szerepelnek: Népszerű föld­rajz; Országok, városok, melyek­ről mindennap hallunk, A nevelés és a társadalom kapcsolata és így tovább. * Megyénk minden nagyobb üze­mében megkezdődött a munkás­­akadémiák szervezése, illetve leg­több helyen a szerződéskötések már meg is történtek az első vagy második évfolyamra, a következő szakterületeken: általános textil­ipar, ruhaipar, vasipar, élelmiszer­­ipar. építőipar. * Tavaly megyénk két járásában, a szeghalmiban és a gyomaiban nem működött egyetlen tsz-aka­­démia sem, mert a helybeliek — tévesen — úgy vélték, hogy az ezüstkalászos tanfolyam és az aka­démia nem férnek meg egymással. Most, mióta világossá vált arrafe­lé is, hogy a tsz-akadémia nem CSÜTÖRTÖK, 1962. SZEPTEMBER 13. KOSSUTH RÁDIÓ: 8.10 Reggeli hang­verseny. 8.85 Édes anyanyelvűnk. 9.00 A csodafü. 9.50 A DeuLschlandsender Gyermekkórusa énekel. 10.10 Rádió­­szabadegyetem. 10.35 Könnyűzene. 11.18 Egy ária több arca. 11.52 Napiren­den. 12.15 Tánczene. 13.00 Mese is, meg nem is. 13.10 Egy falu — egy nóta. 13.50 Hajnaltól' — éjfélig fi. Több műszak, de hogyan? 14.00 Walter Gicscking zon­gorázik. 14.40 Sportoló ifjúság. 15.10 Ki­rályi vér. 15.35 Klasszikus operettrész­letek. 16.05 Lányok, asszonyok. 16.20 Szív küldi. 17.10 Operalkettösöik. 17.40 Horizont. 18.00 Ponyvára került szív­szerelem... 18.40 Ifjú Figyelő. 19.00 Tánczene innen-oranan. 19.54 Jó éjsza­kát, gyerekek! 20.00 Esti krónika. 20.25 Közvetítés az atlétikai Európa-bajnok­­ságról, Belgrádból. 20.40 A Magyar Rá­dió és Televízió szimfonikus zeneka­rának hangversenye a stúdióban. 21.50 Népdalcsokor. 22.15 Könnyűzene. 23.10 Az ördöngös. 23.35 Balettzene. 24.00 Hí­rek. 0.10 Cigánydalok. 0.30 Himnusz. PETŐFI RADIO: 14.20 Mai szerzők operettjeiből. 15.15 Madrigálok. 15.35 Oda az északi fényhez. 16.05 Kamara­zene. 16.45 1000 szó franciául. 16.55 Ma­gyar fúvószene. 17.20 Világvége. 17.40 Könnyűzene. 18.10 Heti hangverseny­kalauz. 19.05 A külföldi sajtó hasábjai­ról. 19.15 Emster Dezső énekel. 19.40 Business a rakétagyártásban. 19.55 Ifj. Magyart Imre népi zenekara játszik, az Orion-gyár énekkara énekel. 20.25 Előszóval — muzsikával. 23.00 Hírek. A TV MŰSORA: 15.55 Atlétikai Euró­­pa-bajnokeég. 17.45 Jelen és jövő. 18.15 Zenekedvelő Gyerekek Klubja. 19.00 A jövő hét műsora. 19.05 Telesport. 19.40 TV-hiradó. 20.00 Hanzelka és Zik­­mund utazásai III. 20.15 ötéves a Kor­társ. 20.25 Elveszett emlékek. 21.55 TV- hiradó. Hírek. SZEPTEMBER 12. Békéscsabai Brigád: Alomrevü. Bé­késcsabai Szabadság: A francia nő és a szerelem. Békéscsabai Terv: A rendőr. Gyulai Erkel: Fehérek és feketék. Orosházi Béke: A nagy mérkőzés. Szarvasi Táncsics: Leon Garros ke­resi a barátját. Fiatalok voltunk Egy fiú és egy lány halad a sötét, barátságtalan, megszállt város ut­cáin. Kezükben zseblámpát tartanak. Két világos kör fut egymás mellett az úton, néha egybeolvadnak, aztán ismét külön-kiilön folytatják útjukat... Ez a jelenet és még sok hozzá hasonló szimbó­lum, a költői képek sora varázsolja felejthetetlenné a bolgár film­gyártás új alkotását, mely azokról a fiatalokról szól, akik közül so­kan életüket áldozták a fasiszták elleni harcban. Talán úgy jelle­mezhetnénk ezt a filmet legjobban, hogy romantikus költemény az ifjúságról, amely feláldozta magát a nagy ügyért, a szabadságért és a boldogságért. (Békéscsabán a Szabadság Filmszínház mutatja be szeptember 13—14-ig.) November 8—14 között szovjet filmhetet rendeznek hazánkban Az eseménysorozatra művészküldöttség érkezik a Szovjetunióból Immár hagyománynak számít hazánkban, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évforduló­ja alkalmából megrendezik a szovjet filmek ünnepi bemutató­sorozatát. Az idén november 8 és 14 között tartják Budapesten és vidéken a szovjet filmhetet. A szovjet filmhéten megjelenik a budapesti és a vidéki filmszín­házak vásznán a nálunk is jól is­mert, kitűnő szovjet rendező, Jurij Rajzman filmdrámája, amelynek címe: Hátha mégis szerelem? Be­mutatják majd az Iván gyermek­kora című szovjet filmet is, amely, nek drámaisága és őszinte lírája nagy sikert aratott az idei velencei filmfesztiválon. A filmhét har­madik újdonsága az Elmentem a nap után című szovjet film. A szovjet filmhét eseményeire művűszküldöttség érkezik ha­zánkba. A küldöttség tagjai részt vesznek több budapesti és vidéki bemutatón. (MTI) Hazudtam neked, Feri! A láthatatlan piktorok már festik az utcák, terek és a ker­tek fáit. ősz lesz. Még néhány hét, és a haza elszólítja húszéves fiait. Az előttük álló két év nemcsak az emberré válás pró­bája lesz. A hűségé is. És ezt a próbát jó néhányan nem állják ki. Sok, fiatal fejjel megkötött házasság bomlik fel, jegygyűrűk kerülnek le az ujjakról... Tiszttársam mondta el az alábbi történetet. — A lány Kelenföldön szállt fel a vonatra. Mikor benyitott és helyet kért a fülkében, mintegy varázsszóra elröpült a már-már szemünkre telepedő álom. Ked­ves volt. Barátságos. És nagyon szép. öregek és fiatalok egyaránt bókoltunk neki. Látszott rajta, nem vette tolakodásnak szava­inkat. Büszke volt, hogy megigé­­zett bennünket. Mind közvetlenebbé vált kö­zötünk a társalgás. Már kacér­kodott is velünk. Keresztbe tett lábait váltogatva, néha elővillan­totta vakítóan fehér combjait. Ilyenkor a férfiszemek komiszán összenéztek... A jegygyűrűt később vettük észre az ujján. Dunaújvároshoz érve már tudtuk: Ildi a neve, és tizenki­lenc éves. Az évei számára is büszke volt. Nem titkolta. Gyors, és gépírónő az egyik budapesti üzemben. Most B. városba, a vő­legényéhez, az ő „kiskato. nájához” utazott látogatóba. Fényképeik kerültek elő. Sorra jártak, kézből-kézbe. — Ez a vőlegényem — muta­tott az egyik képre. — Ugye jó­pofa srác? Mikor hozzám ért a kép — hirtelenjében a sors különös já­tékán —, elcsodálkoztam. Bog­­már Ferenc őrvezető, a máso­dik rajparancsnokom nézett rám,.. Ezért volt hát Ildi annyira is­merős! Bognár sokszor mesélt róla. A fényképét — amelynek hátlapján egy Juhász-versszak volt olvasható — is megmutatta. Milyen rajongással, milyen sze­retettel emlegette a búzaszín ha­jú menyasszonya nevét! Hogy várta a fehér borítékban érkező üzeneteket! És hogy örült az örök hűségről hitet tevő sorok­nak! Mert az Ilditől érkező so­rok mindig erről beszéltek... Magamban örültem ennek a találkozásnak. No lesz majd hol­nap meglepetés* amikor a vőle­gény parancsnokában az egyik civil úti társát ismeri fel! Azt elhatároztam: felkeresem őket a látogatószobában. A mozdony mohón fogyasztot­ta a kilométereket. Egyre keve­sebben, végül kettesben marad­tunk a fülkében. Az elhasználódott, cigaretta­füstös levegő megérett a kicseré­lésre, lehúztam az ablakot. Csil­­lagtalan éjszaka volt. Kölyök­­szellők fogócskázás közben réti illatot tereltek felénk... Tovább szőttük a beszéd fona­lát. Az első szálakban elmondtam: én is B.-be utazom. Egy sor szabvány-mondat után ismét a vőlegényéről kezdett beszélni. — Ferit alig egy éve ismerem. Szabadságon volt otthon. Jól né. zett ki az egyenruhában, nem utasítottam vissza, mikor fel­kért táncolni. A tüzes rumba közben gondolni se mertem, hogy valaha a menyasszonya le­szek. Belémesett. Jöttek a levelek. Hozták a „kiskatonám” álmait, vágyait. Én is írtam neki. Játékból. És játékból lettem a menyassz.o­­nya. Sohasem szerettem. De ő — hitt nekem. Sajnálom szegény srácot. Meg akartam már ezt többször mondani, de nincs merszem elkezdeni. Még valami kárt tenne magában... A langyos, tavasz-esti levegő­vel telt fülkében hidegen kop­­pantak a szavak. Bognár őrveze­tő arcát láttam felvillanni. Talán éppen most álmodik az ő hűt­len Ildijéről, aki rútul becsapta, játékként bánt az egyik legszebb emberi érzéssel. Szerettem volna Ildit pofon ütni. Jóval kakasszó előtt érkez­tünk B-be. Észrevettem, Ildi vár tőlem valamit. Nem „jöttem” elő vele. Ö mondta ki: — Ferivel csak reggel találko­zom. Nincs kedve addig velem sétálni? — Nincs, Ildi — válaszoltam. Engem vár a feleségem. ...A látogatószobában találkoz­tam újra velük. Olya boldognak látszottak, hogy gondolkodtam: odamenjek-e vagy sem? Oda­mentem. Bognár nem vette ész­re, mi játszódott le Ildiben, amikor felismert. Tereferéltünk. Erről, arról. Az­tán a hűségről beszélgettünk. Meg a távolságról, ami közöt­tük áll. Bognár őrvezető gyengé­den magához vonta Ildit, és úgy mondta: — A távolság nagy úr, főhad­nagy elvtárs. De akik igazán szeretik egymást, azok közé so­hasem ver szétszakító éket... És mi, Ildivel nagyon, igazán szeretjük egymást. Ezek után nem volt könnyű egy vonati-történetet elmonda­nom. Elmondtam. El kellett mondanom! Ildi egykedvűen, unott arccal hallgatott. Majd ennyit mondott: — Az a lány, akiről a főhad­nagy elvtárs beszélt, én voltam. Nem szeretem a jeleneteket, nem is akarok hosszú lenni: min­den hazugság volt! A csókok, az ölelések. Hazudtam neked, Feri! Szervusz. Ezzel fogta a táskáját és ott­hagyott bennünket. Bognár, mint akit fejbeütöt­tek, ült előttem. A szemei mesz­­sze révedtek. Emlékezett. A hűtlen, a hazug Ildire. Csöndes percek múltán a jegygyűrűhöz nyúlt. Lehúzta. Vékonyka, fe­hér csík maradt utána, amit egy hét múltán már feledtet a bar­nító napsugár. Ám Ildit nem tudja ilyen könnyen elfelejteni. Az a kedves, de oly üres kis­lány még sokáig fogja kísérte­ni ... ... Mártivál a Duna-parton sétálva, vitatkoztunk. Azt állí­totta: nem volt jogom Bognár őrvezető „szívügyébe” beavat­koznom. Nem adtam neki iga­zat. Hiszem, hogy helyesen cse­lekedtem, és tudom: Bognár is kiheveri majd a csalódást, és megtalálja azt a leányt, aki — nemcsak játékból — egy életen át szeretni fogja. Bracsok István

Next

/
Thumbnails
Contents