Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-06 / 208. szám

1962. szeptember 6.

3

Szerit*

Mi a leggazdaságosabb magyar exportcikk?

Tíz év alatt négy- hatszorosára nőtt az élővad-exportunk, további nagy lehetőségek a fejlesztésre — Speciális fácán- és fogolytojás-keltető gépeket kapnak a vadásztársaságok

Méltán sorolják a magyar erdőségeket mezőket Európa legjobb vadas-területei közé, s messze földről mind nagyobb számban jönnek vendégvadászok szarvaslesre, muflon-, őz- és vaddisznóvadászatra, de szívesen kapjál puskavégre a jóízű pecsenyét adó szőrmés és szárnyas apróvadat is. Mindez a nagy múltú vadászati kultúránkat és a jól szervezett vadgazdálkodást dicséri, de egyúttal azt is mutatja, hogy a vaddal, ezzel az igen értékes élő természeti kincsünkkel az eddiginél is okosabban kell gazdálkodnunk. A nagyvadas területek további fejlesztése mellett érdemes külön gondot fordítani az úgynevezett apróvad, elsősorban a nyúl-, a fácán- és a fogolyállomány tervszerű fejlesztésére, valamint az évi „termés” betakarítására és értékesítésére. Ez utóbbi különösen nagy súllyal esik latba, egyrészt mert a vadfélékre a hazai fogyasztói igény még mindig rendkívül alacsony, ugyanakkor külföldön — főleg a nyugat-európai országokban —

szívesen vásárolják,

másrészt igen lényeges különbség van az élve exportált és a lőttvad ára között. Az adatok tanúsága szerint az élővad ma a leggazdaságosabb magyar exportcikk.

Gábor József, a Magyar Vadkereskedelmi Vállalat igazgatója tájékoztatásul elmondotta: az

utóbbi években következetesen törekedtek arra, hogy anyagilag érdekeltté tegyék a vadásztársaságokat az élővad befogásában. A múlt évben az élő nyúl átvételi árát a korábbi 75 forintról 90 fointra, az élő fácánét pedig 40 forintról 50 forintra emelték. így most az élő nyúl ára csaknem háromszorosan haladja túl a lőttnyúlét, a fácánnál két és félszeres, a fogolynál több mint négyszeres az élő állatok többletértéke. S a vállalat a közeljövőben újabb anyagi előnyökhöz kívánja juttatni az élővad befogására vállalkozó vadásztársaságokat. A MAVAD a befogáshoz szükséges felszereléseket — hálókat, ládákat, illetve kosarakat a helyszínre szállítva, ingyen bocsátja a vadásztársasá. gok rendelkezésére, ezenkívül — ahol nincs kellő gyakorlatuk a helyi vadászoknak — 'jefogómestert küldenek, aki megszervezi, irányítja a munkát.

Egyéb szakmai eligazítást,

az élővad-befogást

illetően, ugyancsak ingyenesen adnak a MAVAD Budapest, V. kerület, Arany János utca 26. szám alatti központjában.

A magyar élővad iránt külföldön mutatkozó érdeklődésre jellemző, hogy például az 1961—62- es idényben élő nyálból négyszer, élő fácánból ötször és élő fogolyból hatszor annyit exportáltunk, mint az 1951—52-es évben. A legutóbbi

Jó termést ígér a szőlőskert

— Nagyszénási bor a kiállításon —

Szép szőlőskerttel dicsekedhet a nagyszénási Dózsa Tsz. A 30 holdas telepítésből 15 hold a termő. Tizenöt holdat két éve telepítettek, így még 2 év múlva már 30 holdról szüretel a szőlősbrigád.

— Sokan irigylik ilyenkor, szőlőérés idején a kertészbrigádot? — érdeklődtünk Demcsák József brigádvezetőtől.

— Azt nem mondhatnánk. Sok baj van egész évben a szőlővel. Nem könnyebb egy cseppet sem más mezőgazdasági munkánál. Más

A pincemester és a tsz elnöke a kiállításra készített bor tisztaságát vizsgálja.

területen már a termést takarítják be, mi pedig még mindig kapálunk. Az utolsó, érés előtti kapálás ez.

— Milyen termés várható az idén?

— Nem lesz olyan jó, mint tavaly. Az elmúlt évben 58 mázsa szőlőt szüreteltünk holdjáról. Sokan nem akarták elhinni, de minek mondjunk többet, magunkat csapnánk be. Azt mondják, hogy szőlőtermő területnek is dicsőségére válna. 380 hektó jó minőségű borunk lett. A tavaly épített pincénk is megtelt. Alig győztük a hatalmas hordókat vásárolni.

— Csemege- vagy borszőlőt termelnek?

— A telepítés többsége borszőlő. De akad azért csemegeszőlő is. Az étkezési szőlő szedését már megkezdtük. Az idén úgy számol tunk, hogy 150 mázsát adunk el tagjainknak, és a község lakosainak. A többit bornak dolgozzuk fel.

Míg a szőlőskertet jártuk a brigádvezetővel, a szokatlan zajra felfigyelt a szőlőskert éber őre, Bagoly István bácsi, a csősz.

— Akad-e munka, Bagoly bácsi?

— Ilyenkor szüret előtt nagyon csábít a szőlőskert. A pajkosabbja meg-megviccel néha. De azért rendesek a mi tagjaink. Tudják, hogy ez a közösségé, és mindenkinek jut elegendő, ha fürtben nem, de cseppfolyós állapotban. Tavaly is több, mint 100 hektót mértünk szét.

— Sikerült a boruk? — érdeklődünk. A választ a pincemesterkét esztendőben az élőnyúl-export 22 000-ről 51 000-re, a fácáné

5000-ről 20 000-re, a fogolyé pedig 8500-ról 40 000-re nőtt. S a

mennyiségi „felfutás” mellett az árak is emelkedtek. Legjobb vásárlónk Franciaország és Olaszország, de mind többet igényéi Svájc, Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság is. A kitűnően honosodó, szilárd alkatú magyar apróvadat az ottani állomány feljavítására, megerősítésére használják fel. Élő fogolyból szinte korlátlan mennyiséget vennének át a nyugati országok vadásztársaságai, rezervátumai, de élő fácánból és nyúlból is az eddiginél lényegesen többet exportálhatnánk. Kézenfekvő tehát: a kedvező exportlehetőségeket teljesebben ki kell használnunk, s a népgazdaság, valamint a vadásztársaságok és az egyének érdeke azonos abban, hogy az apróvad mindenkori tényleges feleslegének nagyobb hányadát élve értékesítsék. Nem helyes például az az arány, hogy nyúlból évente kereken félmilliót lőnek ki, élve pedig ennek alig tizedrészét adják át a felvásárló szerveknek.

Az élőfácán- és fogolyexport további fejlesztését célozza a MA VAD azzal, hogy Franciaországból 15—20 speciális fácán-, illetve fogolytojás-keltető gépet vásárol és hamarosan át is adja a jó apróvadas területtel rendelkező vadásztársaságoknak. (MTI)

A BRIGÁD

Bagoly bácsi,

a szőlöskert őre.

éber

tői, Demcsák Jánostól kaptuk meg.

— A szakemberek is nagy elismeréssel nyilatkoztak mind a két fajta borunkról. Az olasz rizling minőségileg nagyon jó lett, de nem panaszkodhatunk a kövidinkára sem. A megyétől és a járástól itt járt elvtársak kértek, hogy nevezzünk be a borkiállításra. Nem nagyon örültünk ennek a biztatásnak, de ha már ennyire dicsérik, két kisebb hordóval fejtettünk le, és küldtünk fel. Nem várunk díjakat, az is elismerés nekünk, hogy eddig jutottunk, bort vihetünk a kiállításra. Ez a terület nem szőlőtermő vidék, ezért újdonság innen kiállításra bort vinni.

Csepkó Eta

Serceg a toll, s tudná önteni a szavakat. De milyeneket? „Nagyszerű emberek. Akik az elsőségért komoly küzdelmet vívtak, s most ugyanilyen harcok árán ’ meg is tátják.” De nem. Ügy hiszem, meg. sérteném a brigádot, ha én most így írnám meg, ilyen szavakkal ezt a riportot, túlon-túl egyszerű emberek. A hétköznapok kovácsolták őket azzá.

A szépen mívelt szavak nem valók Ambrus Vencelhez meg a bigádjához. Inkább talán ennyit: a Békési Kútfúró Vállalat régen elsőséget szerzett brigádja. Jó eredményeket értek el és inkább most ezek titkát kutassuk.

De hát mit kell itt kutatni. Emberek eredményéről van szó, akiket már évek óta ismerek, néhányan közülük a barátaim is, nem lenne ildomos a riportázs tudományát most okfejtésekbe kergetni. De minek is?

Minek Ambrus Vencel titkát kutatom, amikor ismerem. Sokat beszélgettünk már. Néhány korsó sörrel is koccintottunk, a viccek között, élcelődések közben, vagy megismer valakit az ember, vagy nem. Emlékszem, egyszer Békésen a Babály kocsmában — ahogy mi nevezzünk magunk között — fürdés után, sörözgetés közben eltraccsoltunk. Kevés szó esett akkor a. munkájáról. Jól emlékszem vissza, a munkát legfeljebb csak a kereset illette. Azt mondta, jól keres, meg veszettül bolondul a fúrásért. Azért-e, mert szép dolog vagy jól keres, akkor nem tudtam, Most már lehetne rá válaszolni: mindkettőért.

Vencel meg a barátai vándorló emberek. Most Nagyszénáson találkoztam velük, s tudtam, riport lesz a vége, hiszen megérdemlik, meg érdekes emberek is.

Érdekesek? — Hiába, az ember nehezen szabadul a megszokott ballasztoktól. — Csudát érdekesek. Kezet szorítottam Szikora Tónival, akivel annak idején együtt kezdtük tanulni a betűvetést. Iskolatársak, barátok voltunk. Most is, hogy itt látom a brigádban, piros arcával, kamaszos nagy kezével, sörte-hajával, mintha nem is múltak volna el az évek. De ő sem érdekes ember. Nem. Nem vagyunk azok, mint ahogy Eszenyi János vagy S3oós Gábor, a brigád többi tagja sem az.

Miért is? Azért, mert végtelenül egyszerű hétköznapi munkákból tevődik össze mindaz, amit magukénak tudnak. Kutat fúrnak. S közben büszkélkednek azzal, hogy a vállalat legjobb brigádja az övék.

— Tartjuk is a szintet komám, hidd él — így Vencel. Nem engedünk belőle, a nemjóját. Hanem, ha már írsz rólunk, akkor várj

csak, megmondom én, mit írjál.

Nézi a jegyzetemet, s aztán mu. tatóujjával kíséri a ceruzát. A szájával csücsöríti, az ujjával levegőbe írja a betűket.

— Azt írd meg, hogy ezzel a berendezéssel, amit itt látsz, már négy munkahelyen dolgoztunk és ezer folyómétert fúrtunk vele. Pontosan olyan, mint új korában, nem látsz rajta egy karcolást sem.

S valóban a gépek, mintha éppen újjá lennének festve, szépen, ütemesen dohognak, mint az óra. Kívülről is jól néznek ki. De aki egy kicsit ért a motorhoz, a hangjukról is megállapíthatja a karbantartás tökéletességét.

— Mondd Vencel, hogy csináljátok, mit tesztek azért, hogy elsők legyetek?

Válla közé húzza a nyakát, szét. tárja kifordított tenyérrel a kezét. s aztán nevet. Azzal a megszokott, bugyborékoló, bőséges ne. vetéssel.

— Mit tudom én. Melózunk őre. gém. Ha szükség van rá, meg sem állunk. Aztán meg a szervezés. Itt, Szénáson rövidesen befejezzük a munkát, Gyulán lesz az új munkahelyünk. De már két emberünk, Varga András meg Fodor István az ott van. Megszerveznek mindent, hogy mire odaérkezik a cucc, ne legyen baj. Hát így.

Akadozva, meg-megállva egyegy viccnél vagy régi emléknél, azért mégis több kerekedik ki ennél. Ám ez is érdekes. Tudniillik, amikor megtudtam, hogy esténként közösen járnak moziba, utána megbeszélik a filmet. Járnak az újságok, nemcsak olvasni, vitatkozni is kell, ez íratlan törvény náluk. Aztán rossz szó ritkán esik köztük. Meg hogy soros szakácsok vannak, mindig az főz, aki következik. A csirkék a kis öltözőbódéban csipognak most *s- Mondom, hogy ezeket megtudtam, hát magyarázni kellett, hogy ez is lényeges. Végeredményben ez jelenti a pluszt, amiért a mi szocialista brigádjaink harcolnak.

És milyen jó, hogy én nem az emberek érdekességéről, különlegességéről írtam eddig, mert Vencel megint nevet.

— Hát ha így van, neked legyen igazad.

Jókora szalonnával és veszettül erős paprikával kínáltak meg. Ügy ettünk, mint az éhes farkasok. Pe. dig jóllakottan mentem oda. De volt valami érdekesség abban, ahogy ott, a hatalmas állvány alatt az alkonyatban majszoltuk a szalonnát meg a paprikát. Nevettek rajtam.

— Erős?

Könnyes köhögés volt a válasz.

Kiss Máté