Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-27 / 226. szám

1962. szeptember 27. 2-iSt Csütörtök &%■ Rusk és Gromiko találkozója „A marxizmus eszmei of­fenzívája egész szocialista építőmunkánk szükséglete és követelménye” — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizott­ságának kongresszusi irány­elveiből. Az élet határozott igenléssel válaszol erre a té­telre, mely kétségtelenül meg­érdemli a nagy figyelmet. 0STÖI van SIÓ, hogy mint min­den társadalomban, úgy a mi tár­sadalmunkban is érvényesül a lét és a tudat kapcsolatának alap­vető törvénye, mely szerint a« tár­sadalmi tudat a társadalmi létet tükrözi, de általában elmarad a társadalmi lét mögött. Ismerve a társadalom fejlődésének törvé­nyeit, tudjuk, hogy a lét és a tu­dat viszonyának fontos vonása az is, hogy miután a tudat létrejön, aktív erővé válik, visszahat a tár­sadalom anyagi életének fejlődé­sére és segíti- vagy hátráltatja azt Tehát, amikor a párt a mar­­-xizmus eszmei offenzívájá­­nak szükségességét hangsúlyozza, ezt tudományos megalapozottság­gal teszi abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a marxizmus el­sajátítása, a szocialista tudat lét­rejötte meggyorsítja anyagi éle­tünk fejlődését, a tudat elmara­dása pedig gátlólag hat. Ezt számtalan jelenség kézzel­foghatóan bizonyítja. Közismert példa a parasztság fejlődése. Ami­kor az pgyéni gazda egyik napról a másikra szövetkezeti gazdává válik, kistulajdonosi gondolkodás­­módja még rajta csüng, húzza őt vissza szőkébb, szegényebb, de megszokottabb világa felé. Léte már a szocialista gazdaságé, tuda­ta még a kistulajdonosé. A kistu­lajdonosi gondolkodásmód ott van még a fejében, a vérében, sűrűn készteti tétlenségre vagy közöny­re ott, ahol a szocialista gazdaság igaza emberének már természetes dolog az alkotó tett. Gondoljunk arra a bizonyos „megcsúszott cse­répre”, melyet otthon, saját por­táján' „megigazít” a gondos gazda, de „bent”, a termelőszövetkezet­ben még azon gondolkodik: egy­általán észrevegye-e, hozzányúl­jon-e? A régi tudat nemcsak ilyenformán gördít akadályt az élet elé. Közismert dolog, hogy amikor a munkásosztály hazánk­ban azt mondta: kizsákmányolás tuMmHHMHmtmwwtv: Nászajándék­gondjait megkönnyíti: zománcedény és háztartási-gép ajánlatunk, • mely nélkülözhetetlen minden háztartásban Hagy raktárkészlet — Bö választék Beszerezhető ä szaküzletekben 50887 nélküli életet akarunk, a paraszt­ság zöme mellé állt, felismerte, hogy jövője a szocializmusban van. Most elérkeztünk a fejlődés­nek ahhoz a szakaszához, amikor az egykor rétegekre szakadt pa­rasztság a szocialista gazdálkodás alapján egységes osztállyá szer­veződik. A gazdasági alap tekin­tetében ezt megtörténtnek vehet­jük. De mit látunk a" tudat terü­letén? A viszonylagos elmaradás törvénye érvényesül, a tudat nem egy helyen akadályozó tényező­ként jelentkezik, gátol, beleszól a fejlődés folyamatába. Amikor nincs többé kizsákmányoló és ki­zsákmányolt, amikor nincs többé a gr ár proletár, szegényparaszt, kö­zépparaszt, kulák, amikor az egy­séges szövetkezeti parasztság dol­gos szorgalommal építi az^ orszá­got, akkor az egykori szegényebb­­je még mindig nehezen, vagy ép­pen sehogyan sem barátkozik meg az egykori gazdagabbjával. Pedig hol van már a tavalyi hó? Nincs. De a tudatban, az érzetben még ott van a hidege. S ez a hi­deg még sokakat gátol abban, hogy teljes odaadással ingujjra vetkőzzenek. „Nem cseresznyé­­zünk egy tálból.” Ilyen és hasonló makacs vélemények, az elmaradt tudat ilyen megnyilvánulásai ne­hezítik vagy éppen meg is aka­dályozzák az alkotóerő jegyében felkínált kézfogásokat. Nem lemse tgaz a kép, ha nem szólnánk arról is, hogy ma már társadalmi életünkben egyre erősebben érezhető az új erőnek, az új tudatnak, az új gaz­dasági talajon keletkezett erkölcsi érzeteknek, félfogásoknak eréje, a marxizmus-leninizmus erejének hatása.: Ma már lépten-nyomon érezhetjük, hogy pontosan ez az új erő a meghatározó. Vegyük pél­dának ismét a mezőgazdaságot. Azok a termelőszövetkezetek fejlődnek, gazdagodnak leggyor­sabban, azok a gazdaságok tevé­kenykednek legeredményesebben, amelyekben leggyorsabban tudták kialakítani a közösségi szellemet, amelyekben a hűség és a munka alapján teremtették meg a bizal­mat és a megbecsülést, amelyek­ben tekintélyt szereztek a tanu­lásnak, a • fejlettebb gazdálkodás technikájának, amelyekben sike­resen gyűrték le a tudatban je­lentkező visszahúzó erőket, a px-o­­tekcionizmust és í^y tovább. Talán valakinek eszébe jut és megkérdezi, hogy ha a társada­lomban a tudat elmaradása a lét mögött törvény, akkor ugyan mit tehet az ember a törvény ellen, azonkívül, hogy tudomásul veszi. A társadalmi életnek sok olyan törvénye van, mely a neki meg­felelő körülmények között hat. Az ember miután felismerte1 eze­ket a törvényeket, főbbé nem te­hetetlen báb velük szemben. Azt mondottuk: a tudat fejlődése vi­szonylagosan elmarad a lét mö­gött. De ha ezt a felismerést kö­veti az embernek az a felismerése is, hogy felvilágosítással, tanulás­sal, az új eszme hirdetésével, a marxizmus-leninizmus propagálá­sával hatalmas mértékben meg­gyorsítható a társadalmi tudat fej­lődése, akkor nehézségeket gördít­hetünk el utunkból, melyekbe va­kon, az új eszme tudatának hiá­nyában belebotlanánk. fl párt Központi Bizottsága a kongresszusi irányelvekben alá­húzza, hogy le kell küzdeni a ka­pitalista múlt eszmei örökségét, mely az ellenséges erők utolsó mentsvára, fékezi a szocialista építést. Amikor a párt a marxiz­mus eszmei offenzívájának szük­ségességét hangsúlyozza, amikor az eddigieknél erősebb, hatéko­nyabb ideológiai munkára szólít fel; akkor történelmi hivatását teljesíti, és az a felismerés vezér­li, hogy a tudat fejlődésének az emberek gyakorlati tevékenysé­gében hatalmas alkotószerepe van. Boda Zoltán New York (MTI) Mint már jelentettük, Gromiko és Rusk külügyminiszterek ked­den tanácskozásra ültek össze. A háromórás megbeszélésből két órán át négyszemközt, csakis tol­mácsaik jelenlétében tárgyaltak. A megbeszélés után az ameri­kai külügyminisztérium egyik szó­vivője határozottan kijelentette, hogy kizárólag Laoszró! és a le­szerelés kérdéséről volt szó, ez utóbbi problémakörön belül is főleg az atomkísérletek megszün­tetésének kérdéseivel foglalkoz­tak. A szóvivő azt mondta, hogy sem Nyugat-Beilin, sem Kuba kérdése nem volt napirenden. A két külügyminiszter újból találkozni fog, de időpontot nem állapítottak meg. Újabb amerikai provokációk Kuba ellen Havanna (TASZSZ) A kubai forradalmi fegyveres erők minisztériuma bejelentette, hogy a parthoz közeli- vizeken amerikai repülőgép provokációs mélyrepülést hajtott végre kubai hajó fölött. Egy másik lökhajtásos amerikai gép behatolt griente tar­tomány légiterébe. Egy harmadik amerikai kétmotoros repülőgép kubai szigetek fölé repült be. Nyolcvanezer Salvador! tünte­tett a kubai forradalom mellett San Salvadorban az ország nem­zeti ünnepén. A tüntetők tiltakoz­tak azellen, hogy Salvador ame­­rikabarát katonai juntája részt vegyen az Egyesült Államok im­perialistáinak Kuba-ellenes mes­terkedéseiben. (MTI) HUMANIZMUS Amidőn az ENSZ közgyűlésén újra meg újra szóvá tették Sala­zar portugál fasiszta diktátor rém­uralmát Angolában, a fogadott és fogadatlan prókátorok kórusban kiabálták: „Salazar a jólétet, a kultúrát és a tiszta humanizmust honosította meg Angola földjén!” Fenti képünk beszédesen illuszt­rálja a Salazar-féle humanizmust. A diktátor egyik katonája éppen tarkón lő egy angolai hazafit, A kép beszél önmagáért. Az ezersze­resen kipróbált fasiszta módszer is. És ha a boldogtalan áldozat jaj­kiáltása eljutna a New York-i üveg palotába, ugyan mit szólnának hozzá Salazar jenki patrónusai? Csőmbe „humanizmusára” hivat­koznának? Vagy arra a szándé­kukra, amely tömegméretekben szeretné gyakorolni ugyanezt a „humanizmust” — Kubában? 4 Vagy harminc esztendővel ez­előtt volt egy kis kereskedése. Aztán intézősködött a dúsgazdag Tagiev egyik olajtelepén. Ké­sőbb tagja lett az ellenforradal­mi Musavat-pártnak, s a törö­kökkel cimboráit, amikor azok megszállták Bakut. A forradalom után elcsende­sedett, meghúzta magát. így élte volna a névtelen kis­tisztviselő életét, ha nem adja kártyának a fejét. •Minden a kártyán kezdődött. Eleinte még' igyekezett uralkod­ni magán, óvakodott a hazardí­­rozástól. De a játék heve csak­hamar magával ragadta. Két hó­nap alatt elvesztette minden megtakarított pénzét, amelyet hosszú esztendőkön apránként rakosgatott össze. A pénzt kö­vette az ingóság, amelyet az ócskásnak kótyavetyélt el fillé­rekért. Aztán, amikor már sem­mi eladnivaló nem maradt, hoz­zányúlt a gyári'kasszához, ame­lyet mint, pénztáros kezelt. Ab­ban reménykedett, hogy mellé­szegődik majd a szerencse. De állandóan vesztett: nem vette 'szre, hogy partnerei hamiskár­­yások. Egyébként régóta figyelték már. S egyszer (egy revízió előtti napon), éppen amikor a lebukás rémétől gyötörtem a tengerparti sétány padján ült magábaros­­kadva, s közben hasztalanul próbálkozott, hogy kitaláljon va­lamit, ami megmentheti — egy férfi ült le mellé. Beszélgetni kezdtek. ,A pénztáros elmondta, mi bántja. Az ismeretlen férfi igen nagy érdeklődéssel hallgat­ta szavait. Két óra múlva a boldogságtól szinte eszelőssé váltan rohant a gyár felé, görcsösen magához szorítva egy degeszre tömött ak­tatáskát. Ezután már minden egyszerű­en ment. A német hírszerző­szolgálat beszervező ügynöke, aki bizonyos információkat ka-, pott tőle a gyárról, könnyedén lecsillapította a végén már tel­jesen talajt vesztett, demoralizá­lódott kártyás gyengécske ellen­állását. Magabiztosan végezte a dolgát, hiszen tudott egyet-mást a pénztáros múltjáról is. Így kezdődött az öreg új élete — hazaáruló provokátor, kém­ügynök pályafutása., Sok piszkos ügy nyomta a lel­kiismeretét. S minden új megbí­zatással nőtt benne a gyötrő fé­lelem. Gyakran rémlett neki, hogy követik, a nyomában vannak, s azonnal elfogják... Nappal még csak tartotta ma­gát. Megőrizte a nyugalmát, ’ amikor az utcán járt. Mélytenor, kissé vibráló hangja semmit sem árult el. Még mosolyogni is tudott. De éjjelente verejtékez­ve, kínzó fejfájással, a lidércál­­moktól félhölttá válva forgoló­dott ágyában. A háború kitörésének híre az utcán érte. Az emberek megkö­vültén álltak a hangosbeszélő körül. Egy asszony zokogott. Ö pedig félt emberek közé menni, nehogy elárulja lelke legigazabb örömét. — Kész! — suttogta magában, amikor esténként odahaza üldö­gélt, s a fronthíreket hallgatva azt számolgatta, mennyit kell még a németeknek Bakuig meg­tenniük. — Most már nem ál­líthatja meg őket maga a sátán sem! Ilyenkor súlyos teherrel meg­rakott tevekaravánt látott ma­ga előtt mindig. Nyakukban csengővel, fejüket magasba tart­va bandukoltak a tevék a grízes homoktengerben... Apja és nagyapja gyakran hajtottak te­vekaravánt Perzsiába. Jó ha­szonnal kereskedtek. S ő meny­nyivel rosszabb náluk? Dehát ostobaság, hiábavaló ábránd most a karavánokra gondolni. A tevekaraván már a múlté! Ha­jók, megrakott fedélzettel — ez az igazi vállalkozás manapság. És az olajtelep. Ha még oly ki­csiny lesz is az az olajtelep, de szerez magának! így álmodozott. S amikor már bizonyos volt, hogy a németek elvesztik a háborút, ismét a li­­dércálmok uralták az öreg éj­szakáit. A kémügynöki munka hozzá­szoktatta, hogy ne csodálkozzék semmin se. Az utolsó megbíza­tás azonban mégis meglepte. Amikor kisifrírozta a rádió­grammot, több mint egy óra • hosszáig ült, s töprengett az asz­talnál, de semmi elfogadható in­dokot nem talált legújabb fel­adatára. Valójában kinek és mi­ért szükséges, hogy kiadjanak a szovjet hatóságoknak egy ugyan­olyan ügynököt, mint ő. Kétségek kínozták. Végül úgy döntött: elhalasztja a feladat végrehajtását, amíg nem erősítik meg még egyszer rádión a köz­leményt. De addig is cselekednie

Next

/
Thumbnails
Contents