Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-27 / 226. szám
1962. szeptember 27. 2-iSt Csütörtök &%■ Rusk és Gromiko találkozója „A marxizmus eszmei offenzívája egész szocialista építőmunkánk szükséglete és követelménye” — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből. Az élet határozott igenléssel válaszol erre a tételre, mely kétségtelenül megérdemli a nagy figyelmet. 0STÖI van SIÓ, hogy mint minden társadalomban, úgy a mi társadalmunkban is érvényesül a lét és a tudat kapcsolatának alapvető törvénye, mely szerint a« társadalmi tudat a társadalmi létet tükrözi, de általában elmarad a társadalmi lét mögött. Ismerve a társadalom fejlődésének törvényeit, tudjuk, hogy a lét és a tudat viszonyának fontos vonása az is, hogy miután a tudat létrejön, aktív erővé válik, visszahat a társadalom anyagi életének fejlődésére és segíti- vagy hátráltatja azt Tehát, amikor a párt a mar-xizmus eszmei offenzívájának szükségességét hangsúlyozza, ezt tudományos megalapozottsággal teszi abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a marxizmus elsajátítása, a szocialista tudat létrejötte meggyorsítja anyagi életünk fejlődését, a tudat elmaradása pedig gátlólag hat. Ezt számtalan jelenség kézzelfoghatóan bizonyítja. Közismert példa a parasztság fejlődése. Amikor az pgyéni gazda egyik napról a másikra szövetkezeti gazdává válik, kistulajdonosi gondolkodásmódja még rajta csüng, húzza őt vissza szőkébb, szegényebb, de megszokottabb világa felé. Léte már a szocialista gazdaságé, tudata még a kistulajdonosé. A kistulajdonosi gondolkodásmód ott van még a fejében, a vérében, sűrűn készteti tétlenségre vagy közönyre ott, ahol a szocialista gazdaság igaza emberének már természetes dolog az alkotó tett. Gondoljunk arra a bizonyos „megcsúszott cserépre”, melyet otthon, saját portáján' „megigazít” a gondos gazda, de „bent”, a termelőszövetkezetben még azon gondolkodik: egyáltalán észrevegye-e, hozzányúljon-e? A régi tudat nemcsak ilyenformán gördít akadályt az élet elé. Közismert dolog, hogy amikor a munkásosztály hazánkban azt mondta: kizsákmányolás tuMmHHMHmtmwwtv: Nászajándékgondjait megkönnyíti: zománcedény és háztartási-gép ajánlatunk, • mely nélkülözhetetlen minden háztartásban Hagy raktárkészlet — Bö választék Beszerezhető ä szaküzletekben 50887 nélküli életet akarunk, a parasztság zöme mellé állt, felismerte, hogy jövője a szocializmusban van. Most elérkeztünk a fejlődésnek ahhoz a szakaszához, amikor az egykor rétegekre szakadt parasztság a szocialista gazdálkodás alapján egységes osztállyá szerveződik. A gazdasági alap tekintetében ezt megtörténtnek vehetjük. De mit látunk a" tudat területén? A viszonylagos elmaradás törvénye érvényesül, a tudat nem egy helyen akadályozó tényezőként jelentkezik, gátol, beleszól a fejlődés folyamatába. Amikor nincs többé kizsákmányoló és kizsákmányolt, amikor nincs többé a gr ár proletár, szegényparaszt, középparaszt, kulák, amikor az egységes szövetkezeti parasztság dolgos szorgalommal építi az^ országot, akkor az egykori szegényebbje még mindig nehezen, vagy éppen sehogyan sem barátkozik meg az egykori gazdagabbjával. Pedig hol van már a tavalyi hó? Nincs. De a tudatban, az érzetben még ott van a hidege. S ez a hideg még sokakat gátol abban, hogy teljes odaadással ingujjra vetkőzzenek. „Nem cseresznyézünk egy tálból.” Ilyen és hasonló makacs vélemények, az elmaradt tudat ilyen megnyilvánulásai nehezítik vagy éppen meg is akadályozzák az alkotóerő jegyében felkínált kézfogásokat. Nem lemse tgaz a kép, ha nem szólnánk arról is, hogy ma már társadalmi életünkben egyre erősebben érezhető az új erőnek, az új tudatnak, az új gazdasági talajon keletkezett erkölcsi érzeteknek, félfogásoknak eréje, a marxizmus-leninizmus erejének hatása.: Ma már lépten-nyomon érezhetjük, hogy pontosan ez az új erő a meghatározó. Vegyük példának ismét a mezőgazdaságot. Azok a termelőszövetkezetek fejlődnek, gazdagodnak leggyorsabban, azok a gazdaságok tevékenykednek legeredményesebben, amelyekben leggyorsabban tudták kialakítani a közösségi szellemet, amelyekben a hűség és a munka alapján teremtették meg a bizalmat és a megbecsülést, amelyekben tekintélyt szereztek a tanulásnak, a • fejlettebb gazdálkodás technikájának, amelyekben sikeresen gyűrték le a tudatban jelentkező visszahúzó erőket, a px-otekcionizmust és í^y tovább. Talán valakinek eszébe jut és megkérdezi, hogy ha a társadalomban a tudat elmaradása a lét mögött törvény, akkor ugyan mit tehet az ember a törvény ellen, azonkívül, hogy tudomásul veszi. A társadalmi életnek sok olyan törvénye van, mely a neki megfelelő körülmények között hat. Az ember miután felismerte1 ezeket a törvényeket, főbbé nem tehetetlen báb velük szemben. Azt mondottuk: a tudat fejlődése viszonylagosan elmarad a lét mögött. De ha ezt a felismerést követi az embernek az a felismerése is, hogy felvilágosítással, tanulással, az új eszme hirdetésével, a marxizmus-leninizmus propagálásával hatalmas mértékben meggyorsítható a társadalmi tudat fejlődése, akkor nehézségeket gördíthetünk el utunkból, melyekbe vakon, az új eszme tudatának hiányában belebotlanánk. fl párt Központi Bizottsága a kongresszusi irányelvekben aláhúzza, hogy le kell küzdeni a kapitalista múlt eszmei örökségét, mely az ellenséges erők utolsó mentsvára, fékezi a szocialista építést. Amikor a párt a marxizmus eszmei offenzívájának szükségességét hangsúlyozza, amikor az eddigieknél erősebb, hatékonyabb ideológiai munkára szólít fel; akkor történelmi hivatását teljesíti, és az a felismerés vezérli, hogy a tudat fejlődésének az emberek gyakorlati tevékenységében hatalmas alkotószerepe van. Boda Zoltán New York (MTI) Mint már jelentettük, Gromiko és Rusk külügyminiszterek kedden tanácskozásra ültek össze. A háromórás megbeszélésből két órán át négyszemközt, csakis tolmácsaik jelenlétében tárgyaltak. A megbeszélés után az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivője határozottan kijelentette, hogy kizárólag Laoszró! és a leszerelés kérdéséről volt szó, ez utóbbi problémakörön belül is főleg az atomkísérletek megszüntetésének kérdéseivel foglalkoztak. A szóvivő azt mondta, hogy sem Nyugat-Beilin, sem Kuba kérdése nem volt napirenden. A két külügyminiszter újból találkozni fog, de időpontot nem állapítottak meg. Újabb amerikai provokációk Kuba ellen Havanna (TASZSZ) A kubai forradalmi fegyveres erők minisztériuma bejelentette, hogy a parthoz közeli- vizeken amerikai repülőgép provokációs mélyrepülést hajtott végre kubai hajó fölött. Egy másik lökhajtásos amerikai gép behatolt griente tartomány légiterébe. Egy harmadik amerikai kétmotoros repülőgép kubai szigetek fölé repült be. Nyolcvanezer Salvador! tüntetett a kubai forradalom mellett San Salvadorban az ország nemzeti ünnepén. A tüntetők tiltakoztak azellen, hogy Salvador amerikabarát katonai juntája részt vegyen az Egyesült Államok imperialistáinak Kuba-ellenes mesterkedéseiben. (MTI) HUMANIZMUS Amidőn az ENSZ közgyűlésén újra meg újra szóvá tették Salazar portugál fasiszta diktátor rémuralmát Angolában, a fogadott és fogadatlan prókátorok kórusban kiabálták: „Salazar a jólétet, a kultúrát és a tiszta humanizmust honosította meg Angola földjén!” Fenti képünk beszédesen illusztrálja a Salazar-féle humanizmust. A diktátor egyik katonája éppen tarkón lő egy angolai hazafit, A kép beszél önmagáért. Az ezerszeresen kipróbált fasiszta módszer is. És ha a boldogtalan áldozat jajkiáltása eljutna a New York-i üveg palotába, ugyan mit szólnának hozzá Salazar jenki patrónusai? Csőmbe „humanizmusára” hivatkoznának? Vagy arra a szándékukra, amely tömegméretekben szeretné gyakorolni ugyanezt a „humanizmust” — Kubában? 4 Vagy harminc esztendővel ezelőtt volt egy kis kereskedése. Aztán intézősködött a dúsgazdag Tagiev egyik olajtelepén. Később tagja lett az ellenforradalmi Musavat-pártnak, s a törökökkel cimboráit, amikor azok megszállták Bakut. A forradalom után elcsendesedett, meghúzta magát. így élte volna a névtelen kistisztviselő életét, ha nem adja kártyának a fejét. •Minden a kártyán kezdődött. Eleinte még' igyekezett uralkodni magán, óvakodott a hazardírozástól. De a játék heve csakhamar magával ragadta. Két hónap alatt elvesztette minden megtakarított pénzét, amelyet hosszú esztendőkön apránként rakosgatott össze. A pénzt követte az ingóság, amelyet az ócskásnak kótyavetyélt el fillérekért. Aztán, amikor már semmi eladnivaló nem maradt, hozzányúlt a gyári'kasszához, amelyet mint, pénztáros kezelt. Abban reménykedett, hogy mellészegődik majd a szerencse. De állandóan vesztett: nem vette 'szre, hogy partnerei hamiskáryások. Egyébként régóta figyelték már. S egyszer (egy revízió előtti napon), éppen amikor a lebukás rémétől gyötörtem a tengerparti sétány padján ült magábaroskadva, s közben hasztalanul próbálkozott, hogy kitaláljon valamit, ami megmentheti — egy férfi ült le mellé. Beszélgetni kezdtek. ,A pénztáros elmondta, mi bántja. Az ismeretlen férfi igen nagy érdeklődéssel hallgatta szavait. Két óra múlva a boldogságtól szinte eszelőssé váltan rohant a gyár felé, görcsösen magához szorítva egy degeszre tömött aktatáskát. Ezután már minden egyszerűen ment. A német hírszerzőszolgálat beszervező ügynöke, aki bizonyos információkat ka-, pott tőle a gyárról, könnyedén lecsillapította a végén már teljesen talajt vesztett, demoralizálódott kártyás gyengécske ellenállását. Magabiztosan végezte a dolgát, hiszen tudott egyet-mást a pénztáros múltjáról is. Így kezdődött az öreg új élete — hazaáruló provokátor, kémügynök pályafutása., Sok piszkos ügy nyomta a lelkiismeretét. S minden új megbízatással nőtt benne a gyötrő félelem. Gyakran rémlett neki, hogy követik, a nyomában vannak, s azonnal elfogják... Nappal még csak tartotta magát. Megőrizte a nyugalmát, ’ amikor az utcán járt. Mélytenor, kissé vibráló hangja semmit sem árult el. Még mosolyogni is tudott. De éjjelente verejtékezve, kínzó fejfájással, a lidércálmoktól félhölttá válva forgolódott ágyában. A háború kitörésének híre az utcán érte. Az emberek megkövültén álltak a hangosbeszélő körül. Egy asszony zokogott. Ö pedig félt emberek közé menni, nehogy elárulja lelke legigazabb örömét. — Kész! — suttogta magában, amikor esténként odahaza üldögélt, s a fronthíreket hallgatva azt számolgatta, mennyit kell még a németeknek Bakuig megtenniük. — Most már nem állíthatja meg őket maga a sátán sem! Ilyenkor súlyos teherrel megrakott tevekaravánt látott maga előtt mindig. Nyakukban csengővel, fejüket magasba tartva bandukoltak a tevék a grízes homoktengerben... Apja és nagyapja gyakran hajtottak tevekaravánt Perzsiába. Jó haszonnal kereskedtek. S ő menynyivel rosszabb náluk? Dehát ostobaság, hiábavaló ábránd most a karavánokra gondolni. A tevekaraván már a múlté! Hajók, megrakott fedélzettel — ez az igazi vállalkozás manapság. És az olajtelep. Ha még oly kicsiny lesz is az az olajtelep, de szerez magának! így álmodozott. S amikor már bizonyos volt, hogy a németek elvesztik a háborút, ismét a lidércálmok uralták az öreg éjszakáit. A kémügynöki munka hozzászoktatta, hogy ne csodálkozzék semmin se. Az utolsó megbízatás azonban mégis meglepte. Amikor kisifrírozta a rádiógrammot, több mint egy óra • hosszáig ült, s töprengett az asztalnál, de semmi elfogadható indokot nem talált legújabb feladatára. Valójában kinek és miért szükséges, hogy kiadjanak a szovjet hatóságoknak egy ugyanolyan ügynököt, mint ő. Kétségek kínozták. Végül úgy döntött: elhalasztja a feladat végrehajtását, amíg nem erősítik meg még egyszer rádión a közleményt. De addig is cselekednie
