Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

1962. szeptember 26. 4 Szerda r Almok, nemzedékek Az iskoláira újra élet költözött. Csengő szól, gyermekzsivaj szár­nyal; ae osztálykönyvekben sza­porodnak a feleletek „értékjelzői”. A pöttöm, riadt szemű kis első­sök is egyre magabiztosabban mo­zognak már a fehér falú tanter­mekben. Lépnek majd néhányat és szinte észrevétlenül kamasszá cseperednek. A csorvási általános iskola nyolcadikosainak is úgy tü­nde, a papák és a mamák tegnap vezették őket először az iskolába. Ma meg — elkezdték a nyolcadik, az utolsó évet Évtizedekkel ezelőtt szüleik is hasonló cipőben jártak. És ilyenkor ők is — mint most a fiaik, lányaik — terveket szőt­tek a jövőjükről. Mivé formálód­tak ezek a tervek? Megvalósul­tak-e a gyermekkori álmok? Mit szeretnének elérni a gyermekeik? Ezekről a kérdésekről beszélget­tem a csorvási nyolcadikosokkal. Szavaik összerakott, apró mozaik­darabjaiból kísérelek most meg riportomban két nemzedék álmá­ról, vágyáról képet alkotni. Sivár gyermekkor volt a szülők osztályrésze. A nincs telenség megállj-t parancsolt a tanulni vágyó fiataloknak. Illés helyzete azonban mást követelt: mint legidősebb gyereknek, az uradalomban kellett munkába állnia, keresni a kenyérrevalót. A gyermekkori álom csak életűnk jóra fordulásával, a felszabadulás után valósulhatott meg. Ácsvizsgát tett, és most az Orosházi Faipari Vállalatnál dol­gozik. A kis Mariskának nincs már olyan gondja, mint a szülei­nek volt. Nyugodtan tanulhat to­vább a gimnáziumban vagy tech­nikumban; nem jelent nehézsé­get taníttatása. Nagy ritkán azért a múltban is valóra vált néhány álom. Pintér Évi mamájának ügyes keze volt. Varrónő lett. Évike fodrász akar lenni, mert — szavaival élve — „... az olyan szép szakma.’’ Kri­­zsán Klári édesanyja is varrónő szeretett volna lenni. Az ő szerény terve sem valósulhatott meg. Testvéreivel együtt szolgálni ment. Édesapja elérte a célját: csak ketten voltak testvérek, így hát kitanulhatta az asztalos-mes­terséget. Kislányuk a legifjabb gyermeklelkeket akarja formálni: óvónőnek készül. Hány meg hány tehetséges munkás- és parasztgyerek elkallódott az országban azért, mert a csa­ládjuk mindig szűkiben volt a pénznek. Koter Ilonka édesapja zeneiskolába akart tovább tanul­ni. Tehetséges volt — de a szülei nem bírták iskoláztatni. Kislánya a tanári pályát választja. Berták Erzsikének a szülei az iskola kihagyása után azonnal munkába álltak. Nem terveztek semmit, mert tudták: nem tanul­hatnak tovább. Otthon — az ő keresetükre is nagy szükség volt! Erzsiké már bátran mer tervezni és álmodni a jövőjéről; tudja: megvalósul. A Békéscsabai Ruha­gyárban szeretne ipari tanuló len­ni... Két nemzedék — kétféle álom. A szülők gyermekkori álmának beteljesülése elé gátat emelt a kor kíméletlen törvénye. Tiszta, ifjonti álmaik derékba törtek, szertefoszlottak. Gyermekeik, a szőke, barna hajú Erzsik, Klárik, Jancsik hittel és nyugodtan sző­­hetik jövőjük tarka álomfonalát. Sohasem szakadhat már el, mert mindannyian vigyázunk rá. A megvalósulás meg csupán rajtuk, tehetségükön múlik! Bracsok István Az elmaradt találkozó Újdonsült tisztek rózsás tervekkel, tele bizakodással sietnek állo­máshelyükre, Grodnóba. Pjotr Marinyin izgatottan néz ki a vonat ablakából. Menyasszonyával, Lju bával Minszkben beszélték meg a randevút, sőt arról volt szó, hogy Pjotr Minszkben marad egy hónapig, és megtartják az esküvőt is. De a dolgok úgy alakultak, hogy a fiúnak sürgősen Grodnóba kell utaznia... így kezdődik ez az érdekes, jól komponált szovjet film, melyet a füzesgyarmati November 7 mozi vetít szeptember 27—29-ig. Szerencsejáték—Gengszterek — Rendőrség írta: Max Scheer, fordította: Szentirmai László János édesanyja — óvó- vagy vé­dőnőként — nagyon szeretett vol­na gyerekekkel foglalkozni. Hét­éves korára árván maradt. Terve sohgsem valósult meg. Terv ma­radt. Édesapja kitűnő tanuló volt — és mégsem tanulhatott tovább. Az ötgyermekes családban nem jutott pengő a jófejű gyerek tanít­tatására. Szolgálni ment. Fiuk magabiztosan mondja: — A nyol­cadik elvégzése után élelmiszer­­ipari technikumban tanulok to­vább! Kocsis Lajos nagy fába vágta a fejszéjét. A végtelen felhőóceánt akarja birtokba venni. Pilótának készül. Szaporán gyűjti a jó osz­tályzatokat: ötös tanuló akar len­ni. Jól tudja: jó bizonyítvány szükséges tervének megvalósítá­sához. Édesapjának nem volt ilyen nagy terve. Ö ipari pályán akart dolgozni. Ez sem sikerült neki. 1945 után kereskedő lett. Ma a munkahelyén megbecsült ember: okleveles, kiváló dolgozó. Murvai Mária édesapja az isko­la befejezésével az ácsszakmát szerette volna kitanulni. A család SZEPTEMBER 36. Békéscsabai Brigád: Randevú Kop­penhágában. Békéscsabai Szabadság: Hófehérke és a 7 törpe. Békéscsabai Tervi A szép amerikai. Gyulai Erkel: Nem nősülök. Orosházi Béke: Egy év kilenc napja. Szarvasi Táncsics: A spessarfci fogadö.­Értesítjük kedves vevőinket, hogy 1962. október 1-től 6-ig az árukiadás leltározás miatt szünetel Délmagyarországi Papír és Irodaszer Értékesítő Vállalat békéscsabai lerakata. 50886 kért Mi történik a sok milliárd elját­szott dollárral, kinek a zselébe jut a haszon? De főleg, hogyan jutnak pénzhez a szerencsejáték őrültjei ? A szerencsejáték megbolondítja, aki egyszer játszani kezdett. A Long Island-i kerület rendőrfőnö­ke, Thom kijelentette: „Az egyébként igen tisztességes háziasszonyok megdöbbentő ma­gatartást árulnak él, ha egyszer játszani kezdenek.” A megdöbbentő magatartás az un. „délutáni prostitúcióban” nyíl. vánul meg, mert a szerencsétlen asszonyok „combjukig” el vannak adósodva a játékbarlangok tulaj­donosainál. Különben rendkívül tisztességesen viselkednek ezek a háziasszonyok. Együtt élnek fér­jükkel, aki ilyen esetekben min­dig délután dolgozik, gyerekük van, akit a nagymamához elvisz­nek és utána elmennek egy másik városrészbe, ahol senki sem ismeri őket, £s ott felkínálják magukat. Eladják testüket, lealacsonyítják magukat, hogy a szerencsejáté­kon továbbra is részt vehessenek. A férjek ritkán tudnak róla, de ha tudnak, akkor csendben tűrik mindezt. Az ember reméli, hogy ezek csak szélsőséges példák, de miért lenne másként San Fran­ciskában, mint New York elővá­rosában9 Gyilkolnak, ha vesztenek És ki kapja a hasznot, amelyet saját életük szétromtoolásával fi­zetnek meg? A törvényenkívüliek! A törvény megszegői! A gengek vezetői! Az alvilág! „A szerencsejáték a szervezett bűnözés ütőere, nemcsak helyi vi­szonylatban, hanem az egész or­szágban” — állapította meg nem­régen egy New York államba ki­küldött szenátusi vizsgálóbizott­ság. Kategorikusan kijelentjük az előttünk fekvő bizonyítékok alap­ján, hogy a szerencsejáték a leg­­visszataszítóbb bűnözéssel áll szo­ros kapcsolatban. A lakosok a sarki fűszerest, aki mellékesen fo­gadásokat is felvesz, a legártatla­nabb bookmakemek tartják, aki teljesen törvényesen vezeti üzle­tét. De mi bizonyítékokkal ren­delkezünk! Ha a „törvényes” fo­gadó-iroda vezetőjének személyét egy kicsit megkaparjuk, akkor rögtön előtűnik a kábítószerre! há­zaló, az uzsorás, a kockajáték barlang vezetője, a leónykereske­­dő vagy éppen a gyilkos. Brooklyn az utóbbi hónapokban valóságos talány volt az amerikai rendőrség számára. Még a New York-i viszo­nyokhoz képest is túl sok felderí­tetlen gyilkosság történt. És mind­ezek a gyilkosságok valamilyen kapcsolatban álltak a szerencsejá­ték rohamos elterjedésével. Csalási receptek Az egyik házkutatás alkalmával az egyik bookmakernél egy 80 ol­dalas katalógust találtak tele taná­csokkal. Hogyan kell csalni a fo­gadásoknál és a szerencsejáték­ban. A katalógus hirdetései egyol­dalúan kiképzett kockákat, cin­kelt kártyákat és speciális szem­üveget ajánlottak az olvasóknak. A „szerencsekockák” ára 10 és 30 dollár között mozgott. „Figyeljenek ide, uraim! Ezt a szerkezetet kabátjuk aljára erősí­tik, amely néhány hamis kockát tartalmaz. A döntő pillanatban leengedik karjukat és hoplá, már­is a kezükben van a kívánt koc­ka. Csupán néhány perc gyakor­latra van szükség és szakértőkké válnak a hamis kockázásban! Min­den összeget megnyernefc!” A megjelölt kártyák hasonló­képpen igen ajánlott „gyógysze­rek” az amerikai fogadó-irodák or­vosainak receptkönyvében. „Vegye meg ezt a kárty acsomagot a hoz­zá tartozó szemüveggel! A szem­üveg a legélesebb szem számára sem veszélyes, mégis a rejtett jel­zéseket épp oly jól olvassa hátul­ról, mint ellenfele lapjait elölről. Vegyen az íjonnan tökéletesített szemüvegből, párja 160 dollárt Sportfogadás — előre lefu­tott mérkőzések Az előbb említettek ellenére a szerencsejáték és a tooxra való fo­gadás annyira lejái-atta magát az tJSA-ban, hogy a legnaívabb foga­dók is vonakodva tették tétjeiket valamilyen profi ökölvívó-mérkő­zésre. Ezzel szemben a fogadási irodákban végrehajtott házkutatá­soknál kiderült, hogy a baseball és egyéb sportfogadások még ma is nagyon népszerűek és óriási hasznot hajtanak. A rendőrségi vizsgálat kiderítet­te, hogy New York állam északi részében az egyik fogadási-iroda néhány héten belül több mint 500 0<00 dollárt keresett a baseball­­fogadásokon. „Ez nem vaktában történt becslés, hanem a bizonyí­tékok alapján derítettük ki ezt az összeget’ — közölte a bizottság vezetője. Az amerikai viszonyokkal isme­rősök számára is az első pillanat­ban fantasztikusan nagynak tűnik a félmillió dollár. De ezt az össze­get ugyanezen bizottság egy má­sik nyomozásával kell összehason­lítani. New Yorktól néhány óra autóútnyira fekszik egy kis város, Watervliet. James és Frank Góccá fogadóíroda-vezetőket olyan hir­telen lepte meg a bizottság és a titkosrendőrség házkutatása, hogy nem volt idejük az üzleti könyve­ket elrejtem. A vizsgálat itt is ki­derítette, hogy különböző fogadá­sokon 32 nap alatt 512 271, azaz naponta 16 000 dollárt keresték. Pedig mindez egy kis városiban történt. Fogadási iroda saját telex­rendszerrel Minneapolisban és Cthicagóban olyan fogadási-irodák vannak, amelyek kapcsolata az egész or­szágra kiterjed. A fogadók tízez­reinek szállítják hetente a tippe­ket, és szerény számítás szerint évi 5,5 millió dollárt keresnek. Kentucky állam, Newport-Coving­­ton városában olyan cégek '’an­nak, amelyeknél olyan magas fo­gadásokat szoktak eszközölni, hogy az iroda nem vállalja egye­dül a tétet, hanem más állambeli irodákkal, sőt kanadai, európai irodákkal is lefedezi magát. Egy harmadik iroda, A1 Capone öröksége, a fogadó-irodák kon­szernjének vezetője, saját telex­hálózattal rendelkezik. Az iroda központja Wilmingtonban székéi és a versenyek, valamint a mér­kőzések eredményeit „villám­tempóban” közli a legalább 8000 illegális fogadó-irodával, szigo­rúan titkos szöveggel, amelyet csak a szindikátus engedélyével lehet megváltoztatni. Mit tesz a törvény ezek ellen? (Következik: A rendőrség csen­destárs).

Next

/
Thumbnails
Contents