Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

196*. szeptember 26.

2

Szerda

Velük

— nem nélkülük 1

helye a párbtaggyülésen a * " páa-tonteívüiieknete — zúgolódott a minap az egyik elvtárs. Talán figyelemre sem méltatjuk,

ha beszélgető partnere asm értett volna egyet a dohogó elvtárssal. Az elhangzott megjegyzés nem általános. Az viszont igaz, hogy hasonló ferde nézetek, ilyen vagy olyan színezetben néhol még előfordulnak, mert képviselőik nem haladnak a korral, nem tanúsítanak élénk érdeklődést a kül- és belpolitikai kérdések, a párt fontos, eszmeileg megalapozott világos és egyértelmű dokumentumai iránt.

De tulajdonképpen mitől is tartanak az ilyen emberek, mi csalja sokszor ajkukra az ellentétes vélemény tiltakozó szavát? — Ha a pártonkívüli részt vesz a taggyűlésen, belebeszél a dolgainkba, akkor minek vagyunk mi, minek a pártszervezet? — mondják egyesek. Ha jobban szemügyre veszszük ezeket az embereket, kiderül, hogy ezek az elvtársak a tegnapban maradtak, s attól tartanak, hogy a pártonkívüliek talán talpraesettebben, aktívabban tehetik le a garast, mint ők a tanácskozás során egy-egy kérdésben.

1S párt munkastílusa-sokat ja** vult. A vezetés évek óta csiszolja ezt fent és lent, törekedve arra, hogy mindjobban élethez közelálló legyen. S az a baráti közelség, mely az utóbbi években egyre jobban kiterebélyesedett, elősegíti, hogy a politika, ez esetben a párt helyes politikája a népmilliók ügye legyen. Helyes munkastílust viszont csak helyes politika alapján lehet kialakítani. Ez tény. s tegyük hozzá mindjárt, hogy a legjobb politikai elgondolást is eltorzíthatják a rossz munkamódszerek. Megannyi barátot, tettre, alkotásra kész munkáskezet utasíthatunk vissza, ha torzak, mereven elzárkózóak, dogmatikus beütéseket hordozóak a munkamódszerek.

A nemzet összes alkotóerőinek mozgósítására hívják fel figyelmünket a ' kongresszusi tézisek. Azok a tézisek, amelyeket a párt az egész nép elé tárt, megvitatásra. De az alkotóerőket elzárkózva, bizalmatlanságról, holmi érthetetlen és indokolatlan gőgről árulkodó módszerekkel sohasem tudnánk kibontakoztatni teljes értékükben. S azok, akik a tömegekben rejlő hatalmas energiát még most is a tömegkapcsolat fontosságáról, szükségességéről hangoztatott frázisokkal, parancsolgatásokkal akarják helyettesíteni, nem értik meg, hogy a szó és a tett dialektikus egységben van a mi életünkben. Következésképp: a tömegkapcsolatról nem szónokolni kell, hanem helyes és jó módszerekkel nap mint nap kovácsolni azt.

JR döntsünk róluk, de nélkü““ lük jelszót fennhéjázó, néptől elszakadt, uralkodni vágyó és akaró emberek mondhatták hajdanán. De mondhatja-e ma annak a pártnak egyetlen tagja is, amely a nép ügyének szolgálatát vallja legfőbb célkitűzésének? Nem. Volt idő igaz, amikor a vezetés nem az igazi vélemény-nyilvánítást, a népi igények és követelések, a népi akarat kifejezésre juttatását akarta, kívánta, hanem csak az egyszerű, szimpla igenlést várta és tűrte el az emberektől. Nagyon „ráfizetéses” volt ez az időszak. Nem kérünk belőle. Nem, és örülünk, hogy a nép összefogásával, alkotó munkájával kihevertük. Ma a párt politikája minden tekintetben a nép politikája. Nemcsak abban az értelemben, hogy a párt politikája a nép érdekeit, a nép törekvéseit fejezi ki, - hanem abban is. hogy a néptömegek magukénak érzik, magukénak vallják ezt a politikát. Magukénak azért, mert maguk alakítják, vitatják meg ennek legfontosabb kérdéseit, és kifejezésre juttatják egyetértésüket, vagy a pártétól, a kommunistákétól esetleg eltérő nézetüket, véleményüket.

A dolgozó milliók ma tudják, érzik és tapasztalják is, hogy a párt kikéri véleményüket, vagy igényli és felhasználja észrevételeiket, megjegyzéseiket, hogy számításba veszi kívánságukat, vágyaikat. S hogy kívánságaik, vágyaik teljesüljenek, javaslataikkal, munkájukkal is segítenek. Tudják, hogy felemelkedésük ügye, jobblétü'k megteremtése a saját kezükbe van letéve. Tudják nagy többségükben, hogy nem kérni és várni kell, hanem dolgozni, s az ország felemelkedésén serényen munkálkodni.

^^ohogó .elvtársunknak abban iga2a van, hogy a párttaggyűlés a pártalapszervezet legfőbb fóruma, és a kommunisták fontos tanácskozó testületé. De nem szabad elfelednie, hogy a pártszervezet nem egy óceánnal körülzárt sziget, nem egy misztikus valami, hanem olyan szerv, olyan fórum, amely eleven kapcsolatban van az élettel, a termeléssel, az emberek mindennapi tetteivel. S ha a párttagság úgy látja, hogy munkáját elősegítik az említett módszerek — a pártonkívüliek időnkénti meghívása a taggyűlés bizonyos pontjainak megvitatására —, vajon miféle elvi vagy gyakorlati akadályai lehetnek ennek? Semmilyen. Sőt, o munkásosztály élcsapata a szocializmus felépítésével, a marxizmus-leninizmus térhódításával nálunk is egyre inkább az egész nép pártjává válik. S egyre több olyan pártonkívüli lesz, akiket a párt tagjaiként is becsülnének, tisztelnének — vallják a tézisek.

„A párt és a tömegek jó kapcsolatainak alapja a kölcsönös bizalom...” Vajon olvasták-e, s ha olvasták, elfogadták-e ezt az igazságot tükröző, és soha el nem felejthető mondatot a ,.féltékeny kedő” elvtársak? Pedig ott van kiemelt betűkkel a tézisek soraiban éppen a párt fejlődéséről szóló sorok között. Csak el kell olvasni, megszívlelni és megérteni: a politika és munkastílus dialektikus kapcsolatban tmnnak egymással.

3S párt politikája bizalmat

** áraszt magából, s ezt talán az említett elvtársak is sűrűn ismételgetik. De akkor micsoda dolog az, hogy szavakban elismerik, a gyakorlatban pedig fittyet hánynak e fontos elvnek.

* Deák Gyula

Megjelent az Ókori kínai filozófia első kötete

A Magyar Tudományos Akadémia kiadói tevékenységének egyik fejezetét jelzi az a három kötetre tervezett Ökori kínai filozófia című gyűjtemény, amelynek első kötete most jelent meg a filozófiai írók tárában. A most megjelent kötet — Tőkei Ferenc ismert

sinológusunk munkája — kínai eredetiből készült fordításokkal adja a szakemberek és a szélesebb olvasóközönség kezébe Konfucius, a nagy kínai bölcselő és annak filozófiai irányával szemben fellépő első filozófusok műveit. (MTI)

n „magyar beavatkozás

kérdés” napirendre tűzése a Magyar Népköztársaság belügyeibe

New York (MTI) .

Az ENSZ-közgyűlés teljes ülése hétfőn döntött az ügyrendi bizottság javaslatairól hogy milyen kérdések kerüljenek az ülésszak napirendjére. Az ülés nagy feltűnést. keltett eseménye az volt, hogy az úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzéséhez az amerikaiaknak mindössze nyolc szavazatnyi többséget sikerült szerezniök. 43 küldöttség szavazott a napirendre tűzés mellett, 35 ellene, 19 delegáció tartózkodott a szavazástól, 11 ország pedig nem vett részt a szavazásban.

Hatalmas változás ez a tavalyihoz képest. A múlt évben 51 küldöttség szavazott a „magyar kérdés” napirendre tűzése mellett, mindössze 15 ellene. 30 delegáció tartózkodott a szavazástól, három pedig nem vett részt a szavazásban. Az ügyrendi szabályzat értelmében a javaslat mellett három és ellene is három szónok szólalhat fel a közgyűlésben.

A „magyar kérdés” napirendre tűzése ellen elsőnek Csatorday Károly nagykövet stóláit fel a ma. gyár delegáció nevében. Azt várta

— mondta egyebek között —, hogy az Egyesült Államok hozzájárul a békés együttélés elvének érvényesítéséhez, s új szemléletet alkalmaz politikájában. Az Egyesült Államok által javasolt napirendi pont csak arra jó, hogy megmérgezze a nemzetközi kapcsolatokat. Maga az Egyesült Államok is voltaképpen meg van győződve a napirendi pont hasztalanságáról

— mondta Csatorday Károly.

Utána Szemjonov szovjet külügyminiszterhelyettes szólalt fel. Kijelentette, ezt a napirendi pontot azért terjesztették elő, hogy felélessze a hidegháborút. A „magyar kérdés” napirendre tűzése beavatkozás a Magyar Népkőztái’saság belügyeibe — mondta.

Yost az Egyesült Államok küldöttsége nevében hangoztatta,

hogy az országa nem hidegháborús célokból tűzte napirendre a kérdést.

Az amerikai küldött után szót kért Indonézia delegátusa és azt mondta, hogy az ő küldöttségének

véleménye szerint a kérdés igenis hidegháborús kérdés és ezért országa mint el nem kötelezett ország, ellene fog szavazni.

Még ketten szólalhattak volna fel a napirendre tűzés mellett. A pakisztáni elnök kétszer is megkérdezte, van-e hozzászóló, senki sem akadt azonban, aki a napirendre tűzés mellett foglalt volna állást.

Ezután került sor a szavazásra.

A „magyar kérdés” napirendre tűzése mellett a következő 43 ország szavazott: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Kanada, Chile, Csang Kaj-sek; klikk, Kolumbia, Costa Rica, Dánia, Dominikai Köztársaság, Equador, San Salvador, Malájföld, Franciaország, Guatemala, Haiti, Honduras, Izland, Írország, Olaszország. Japán, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Űj-Zéland, Norvégia, Pakisztán, Panama. Paraguay, Peru, Fülöp-szigetek, Sierra Leone, Dél-Afrikai Köztársaság, Spanyolország, Svédország, Thaiföld, Törökország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Uruguay és Venezuela.

ELLENE SZAVAZOTT A KÖVETKEZŐ 35 KÜLDÖTTSÉG: Albánia. Bulgária. Belorusszia. Kambodzsa, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Ceylon, Kuba. Csehszlovákia, Dahomey, Etiópia, Ghana, Guinea, Magyarország, Indonézia, Irak, Elefántcsontpart. Laosz, Madagaszkár, Mali, Mauritánia, Mongólia, Niger, Lengyelország, Románia. Szaud-Arábia, Szenegál, Szomáli, Szíria, Tanganyika, Ukrajna, Szovjetunió, Egyesült Arab Köztársaság, Felső-Volta és Jugoszlávia.

Tartózkodott a szavazástól 19 ország: Afganisztán, Burma, Kongó (Brazzaville), Ciprus, Finnország, Görögország, Irán, Izrael, Jordánia, Libanon, Libéria, Líbia, Marokkó, Nepál, Nigéria, Szudán, Togo, Tunézia és Jemen.

Nem vett részt a szavazásban: Bolívia, Burundi, Csad, Kongó (Leopoldville), Gabon, India, Jamaica, Nicaragua, Portugália, Ruanda és Trinidad-Tobago.

Az eredmény kihirdetésénél egyetlen küldöttség, az Egyesült Államok delegációja tapsolt. A szavazás után Jugoszlávia küldötte szavazat-magyarázat címén szót kért. Hangoztatta, hogy országa Magyarországgal szomszédos, ezért jól ismeri a magyarországi viszonyokat. Ennek alapján állíthatja, hogy a kérdés napirendre tűzése jogtalan, s ezért csakis nemmel szavazhatott.

A szavazás eredményéből látható, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságot leszámítva, egyetlen afrikai ország, Sierra Leone delegációja szavazott a „magyar kérdés” napirendre tűzése mellett. Sierra Leone külügyminisztere azonban a szavazás után kijelentette: kormányának az a véleménye, hogy minden napirendre javasolt kérdést fél kell venni a napirendre, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt — fűzte hozzá —. hogy delegációja a kérdés érdemi tárgyalásánál az amerikai javaslat mellett fog szavazni.

Az úgynevezett magyar kérdés a különleges politikai bizottság elé kerül. Amennyiben a bizottság valamiféle határozatot hoz, azt a közgyűlés elé kell terjeszteni, ahol azonban érvényes határozat elfogadásához kétharmados többség szükséges. (MTI)

3

. — És'nem mentem oda hozzá. Aztán meg már jött is a villamos. Én természetesen az első ajtónál szálltam fel, a gyerek miatt. Végre elindultunk. Két megállóig csendben mentünk, de ahogy a harmadikhoz közeledtünk, elkezdett lármázni, veszekedni.

i— Ugyanaz az. öreg?

— Ugyanaz. Ellopták a tárcámat, kiabálta. Nem is figyeltem volna oda, hiszen megesik az ilyesmi. De amikor tudom, hogy hazudik!

— Honnan tudta, hogy hazudik? Magyarázza ezt meg kérem, részletesebben. Ez nagyon fontos.

— Azt kiabálta: „Ellopták a tárcámat, benne voltak az élelmiszerjegyek is”. Én pedig nagyon jól tudom,' hogy semmiféle jegy nem volt abban.

— Részletesebben, legyen szives.

— Az üzlet előtt teljesen kiforgatta az öreg a levéltárcáját. A jegyeket kereste. Akkor nem voltak ott. Most meg hirtelen előkerültek ... Hát ki hiszi ezt el? Igazam van?

— Folytassa, kérem — mondta Azizov, akit egyre jobban érdekelt az asszony minden egyes mondata.

— Hát, ami utána történt, azt már ismerik... Ja igen! Amikor a tolvajt a háztetőn elfogták, én is bementem oda a ház udvarára. Sok nép összeverődött ott. Szétnézek, hát látom, hogj! az öreg áll mellettem. „Ej, te ilyen, olyan — mondom neki. — Miért feketítesz be egy embert ártatlanul? Hiszen a jegyek nem voltak nálad?” Ekkor mindenki felzúdult, mert a rendőr és a katonák előhozták, akit elfogtak. Én is kíváncsi voltam, hát elbámészkodtam. Aztán, amikor szétnéztem, már csak hűlt helyét találtam az öregnek. A rendőr is kereste, de nem akadt rá. Én meg arra gondoltam, szólni kell a rendőrségen. Hiszen nem lehet egy embert ártatlanul... Különben miért tűnt volna el, igaz, parancsnok elvtárs?

— Mindent elmondott? — kérdezte Azizov.

— Amit tudtam, mindent elmondtam.

— Még nem mindent. — Szemin egy tiszta lapot vett a kezébe. — Hogyan nézett ki ez az

öreg? Írja le az arcát, a ruháját, a sapkáját. Milyen magas, hány éves lehet körülbelül?

Az asszony gondolkozott egy darabig, aztán viszonylag pontosan leírta az öreg külsejét.

Azizov Szeminhez hajolt, s halkan mondott neki egy-két szót. Utána Szemin kiment. Amikor visszajött, Orudzseva elé tett néhány fényképet.

— Mondja, nincs véletlenül ezek között annak az öregnek a fényképe is? — Azizov kíváncsian, várakozással nézett az asszonyra.

Orudzseva végignézte valamennyi képet.

— Nincs közte — mondta határozottan. — Ezek mások. Egészen más emberek, parancsnok elvtárs.

— Köszönöm, Orudzseva elvtársnő. — Azizov felállt. — Segített nekünk. Ha eszébe jut még valami, csak telefonáljon. Ide írom, erre a papírra a telefonszámot.

Az asszony gondosan eltette a papírszeletet, karjára vette a gyereket, s kiment.

Miután meggyőződött, hogy a kertes házból kijött férfit letartóztatták, az öreg kiment az utcára és sietős léptekkel elindult abba az irányba, amerről jött. Néhány perc múlva ismét a kertes ház előtt állt. Egy keveset időzött az ajtó előtt, aztán erőteljesen kopogott. A kopogtatásra senki sem felelt.

«