Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-16 / 191. szám
19®. augusztus 16. 4 Csütörtök Amíg egy Skoda akkumulátora feltöltődik A mezőhegyes! iskola ódon falai között csend nyújtózkodik. Végigjárom a földszintet, az emeletet, senki. Az udvaron egy kislány mondja, hogy Molnár tanár úr most ment haza, alig tíz perce. Hol lakik? — kérdem. Itt, egész közel. Tessék kimenni a kapun át a kis ligeten, aztán balra, és az a ház az övék. Idegenvezetőm jó útbaigazítást adott, és máris kopogtatok a kapun. Nyitva. Belépek. Magas, kutatótekintetű férfit találok a csirkeudvaron. Pipiket etetget, szép sárgásbarna, rántanivaió jércéket. Mondom, kit keresek. Elmosolyodik. — Én vagyok. Furcsa helyen fogadóin ne haragudjon, de tegnap jöttünk haza a Balatonról, aztán egy kicsit körülnéz ilyenkor az ember a ház táján. Még beugrik egy kis színbe is. Akkumulátor-töltővel motoz. — Motor? — kérdem ón. — Skoda — mondja 6, amiből azonnal tudom, hogy autóról van szó. — Szinte munkaeszközöm — mondja, miközben a verandán át beinvitál a hőség után oly kellemesen hűvös szobába —> azt is megmondom majd, miért. Mutassuk hát be Molnár Pál tanárt, aki fontos tisztséget tölt be tíz esztendeje: a Pedagógus Szakszervezet járási titkára. Különben földrajz, természetrajz, orosz szakos. És, hogy miért munkaeszköze a Skoda? — Furcsa egy járás ez a mezőkovácsházi — helyezkedünk el a kényelmes fotelekben — az egyik fele Gyula alatt van, a másik meg itt, Mezőhegyesen. A fél megyét átszeli. Község meg annyi van, mint csillag az égen. (Nézze el nékem ezt a kis „járási titkári” túlzást!) Minden hónapban össze kell hívnom az iskolák szakszerve. zeti titkárait, és a bizalmiakat. Nem megy! Rengeteg sok az útiköltség — legtöbben autóbusszal tudnak a járási székhelyre, Mezőkovácsházára bejönni, és nagy az időkiesés is. Hiba, hogy így van, de az ember úgy segít magán, ahogy tud. Persze, nem direkt azzal a célzattal vettem az autót, hogy kijárjak az iskolákba. De arra is jó. Amióta megvan, minden évben négyszer-ötször is eljutok a legtávolabbi községbe is, és megbeszélem a problémákat a bizalmival vagy a tikárral, ha nagyobb tantestülethez érkezem. — És mit kap mindezért? Már az autózásért? — Ötvenöt fillért kilométerenként. De ha azt se kapnám, akkor is... (Nem nagy szó Molnár Pál szájéból. Biztos megtenné.) Autóssal az autózás örömeiről is kell beszélni legalább egy negyedórát, mire ez letelik, már az elmúlt év szakszervezeti munkáját kezdjük boncolgatni. Kész a járási titkár reális értékelése, a rögzítő eszköz pedig újságíró ceruzája. Hogyan is volt? Szeptemberben összehívták a titkárokat és a bizalmiakat. Mező. kovácsházán tartották a megbeszélést, melyen megvitatták a politikai munka feladatait, a munka, körülmények megjavításának lehetőségét, és kitűzték a szakszervezeti munka céljait. A megbeszélés hasznos volt, és tartalmas. — Reméljük, az idei is jól sikerül, kell is, hogy jó legyen, mert sokkal több tennivalónk lesz az új iskolai évben. A miniszteri utasítás végrehajtása, a szocialista iskola megteremtése... lehetne sorolni. Megint említi) hogy hiba, hiba, de nem tudnak megoldást találni arra, hogy egy iskolai évben több. szőr is összehívják az iskolai titkárokat, bizalmiakat, mert közösen megvitatva ezt vagy azt, többre mennének. Nem marad más hátra, mint amit az előbb írtunk: a járási titkár keresi fel őket, évente több esetben. Nagy fáradság, de szívesen teszi. Csak nem végső megoldás, de hogy a megoldás kulcsa kinek a kezében van, azt nem sikerült közös erővel sem kifundálnunk. — Az új tanévben jobbak lesznek a munkakörülményeim, olyan órabeosztást kaptam, hogy hetenként két teljes napot kiszállással tölthetek el. Van ezekben a községi látogatásokban azért sok jó is. Világosabban előtűnnek a problémák, a hibák, és az eredményék is, ha már itt tartunk. Ügy gondolom, ezek közül is az a legszebb, hogy a titkárok, bizalmiak mind önállóbbak, 'bele mernek vágni a feladatok sűrűjébe, nem szorulnak állandó vezetgetésre. Példát? Tes. sék: Magyarbánhegyesen Tass! Já. nos kollégám a titkár. Kitűnő vitákat rendeztek a nemzetközi helyzet dolgaiból. Medgyesegyházán is, ott Keresztényi Tibor a szakszervezett titkár. És Kisdombegyháza! Mind között ott legaktívabb a szakszervezeti élet. Kovács Mihályné bizalmi egyik előadását én is hallottam. Remek volt. Hol gyengébb? Dombegyházán. Titkárváltozás is történt, az új — remélem — kiköszörüli a régi hibáit. A tervekről is szót értünk. Ér. dekesek, fontosak. — A pedagógusok munkakörülmény einék javulásával felszabaduló energiák nagy részét helyes, ha kartársaink községük kulturális életének gazdagítására fordítják — ezt nagyon hangsúlyozzuk majd minden megbeszélésen. Persze nem úgy, hogy mindez z régi túlterhelés helyett egy újabb legyen. Tervezünk egy megbeszélést, ahol a szakszervezeti titkárokon, bizalrnikon kívül az iskolák igazgatói is megjelennek, és együtt dolgozzuk ki az iskolai munkát az új tanévre. A járási vezetőség szeptember első napjaiban ül öszsze. A Békés megyei Jókai Színház gondnokot felvesz# lakást biztosít, cserével — színház dolgozói számára üres és bútorozott szobákat keres Békéscsabán, lehetőleg a város központjában —, felajánl selejtezett díszleteket és díszletfalakat kultúrotthonoknak, kultúrcsoportoknak — térítés ellenében. 50459 A sokoldalú politikai feladat mellett a szakszervezet munkájában a tagok segítése, a szociális munka sem apróság. — Hálás munka — mondja, de nem mindig. Különös, és elégedetlenkedő emberek közöttünk is akadnak ezekkel gyűlik meg a baj legtöbb esetben. De aztán szépen kiigazítjuk a vitát, egyenesbe visszük és — megegyezünk. Sok mindent vásárolt már a Pedagógus Szakszervezet kovácsházi járási szervezete. — Tizennégy gyermekkocsit tudunk kikölcsönözni, és hét marógépet (ezeket kiadtuk hét iskolába.) Kilenc rádió, kilenc lemezjátszó, több pingpong- és röplabda-felszerelés, számtalan sakk, dominó van az iskoláknál. Az új anyagi költségvetés előkészítését megkezdtük. Vár. juk az iskolák igényeit. Nem könnyű munka Molnár Pálé. Nagy járás, sok iskola, és most kezd jobban pezsdülni a szakszervezeti élet. — Képzelje, még egy pici kis helyiségünk sincs! Csak egy árva íróasztal a kovácsházi központi iskola egyik termének sarkában. Az a járási szakszervezet „hivatalos irodája”. Siet, megnézni az akkumulátort, nehogy túltöltődjön. Precíz ember — gondolom, s közben búcsúzunk. Sass Ervin Mai lányok A szibériai tajgára visz el ennek az új szovjet filmnek a története, és egy fakitermelő-telep életébe nyújt bepillantást. A telepen a kemény munkát a szórakozás váltogatja, baráti kapcsolatok alakulnak ki a messzi tájakról érkezett idegenek közt, s a fagy ellenére a szerelem is hevíti a leány- és legény szíveket, mint például a szókimondó, bátor kis Toszja és a minden lány bálványát jelentő Ilja szívét is. Ilja a legjobb brigádvezető a telepen, kezdetben csak ugratásból foglalkozik Toszjával, míg egyszer meg nem tanulja, hogy női büszkeség és önérzet is van a világon... Ez a film az ifjúság erkölcsi felfogásáról szól. Bemutatja a szerelmet, mely sokféleképpen virágozhat ki, és másképpen hat különböző emberekre. A kitűnő szovjet vígjátékot Jurij Csuljukin rendezte, főszereplői Nagyezsda Rumjancexm és Nyikoláj Ribnyikov. (Orosházán, a Partizán mozi mutatja be augusztus 16—18-ig.) Törvény a gyakorlatban 500 panasz fél év alatt — Kérelmek a Rádióhoz — 5 hónapi huzavona „Olvastam a Kincses Kalendáriumban, hogy a termelőszövetkezeti tag feleségének is jár anyasági segély, akkor is ha nem tag. A termelőszövetkezet vezetői mégis elutasítottak. Hát akkor miért írja elő a törvény ..Még ez év első hónapjában írta ezeket a sorokat Uhrin Pálné, medgyesegyházi lakos a Rádiónak. A választ azóta már megkapta. De nem is ez a lényeges. Furcsa, hogy a Rádiónak írt. Miért? A válasz még furcsább: nem törődnek itt az emberek panaszával, kérelmével. Ilyen előzmények után indultunk el, hogy megnézzük, hogyan intézik az emberek ügyes-bajos dolgait, hogyan válaszolnak a beadott panaszokra, kérelmekre, hogyan érvényesül a törvény a gyakorlatban. A levél nyomán a mezőkovácsházi járásba mentünk. Az igazgatási osztályon a panaszokat, kérelmeket, beadványokat nézegettük, iktatókönyvben lapozgattunk. Csaknem 500 panasz és kérelem ebben az évben. Tárgyuk, tartalmuk különbözőek. Lakásügy, állásprobléma, segélykérelem. Találomra kivesszük a 201-es aktát. A panaszos Dombóvári István budapesti lakos. Kaszaperen tagosították földjét, s kéri a tanácsot, hogy értesítse, hol jelölték ki 6,5 hold földjét. Adóbevallás miatt volt erre szüksége. Panaszát Budapesten, a Földművelésügyi Minisztérium bejelentések irodájá. ban tette meg január 26-án. Né hány nap múlva a levél már Mezőkovácsházán volt, s ezután a kaszaperi tanácshoz került. Ezekután azt gondolná az ember, — a törvényesség is azt követeli —, hogy legalább egy hónap múlva, akár nemleges választ is, küldtek a panaszosnak vagy a bejelentések irodájának. De nem ez történt. Május 10-én Budapestről ismételten kérték a választ, amelyre egy hét múlva levelet küldtek. E levéllel még nem fejeződött be a már négy hónapja tartó ügy, mert a végleges és elutasító végzést június 23-án keltezték. öt hónapos huza-vona után tettek pontot olyan ügyre, amelyre ha két hét alatt nem is, de egy hónap alatt meg lehetett volna hozni a határozatot. Mert ahhoz, hogy a betagosított földet másutt nem adják ki, s a termelőszövetkezet — mivel a tulajdonost erről nem értesítették — földjáradékot fizet —, nem volt szükség öt hónapom át tartó levélváltásra. Ilyen lassú intézkedés után természetes, hogy a panaszosok 60 százaléka előbb a Rádióhoz vagy felsőbb fórumhoz fordul, arra gondolva, hogy ügyüket így gyorsabban intézik él. A panaszok, kérelmek és beadványok ilyen hosszú útja azonban késlelteti az elintézést, s nem is hatásosabb. Mégis igazuk van a panaszosoknak. Mert Uhrin Pálnét elutasították, amikor anyasági segélyt kért, azt azonban nem magyarázták meg, hogy miért nem kaphat. Nem került volna fáradságba, viszont az emberség megkívánta volna — melyet egyébként a törvény is előír —, hogy megmondják: csak annak jár anyasági segély, akinek előző évben legalább 80 munkaegységre volt vagy legalább három tízéven aluli gyermeke van. Uhrinné a törvényre hivatkozott, részleteiben nem ismerte, s csak azt látta, hogy a törvény a gyakorlatban nem valósul meg. Bár ebben az esetben a szövetkezet vezetői jogosan jártak el, a törvényességet mégis megsértették azzal, hogy a hozzájuk fordult anyát úgy bocsátották el, hogy az jogos követelésének nemteljesítését látta, s kénytelen volt — szerinte magasabb fórumhoz — a Rádióhoz fordulni segítségért Súlyosbítja a szövetkezet vezetőinek felelősségét az is, hogy a kérelemmel együtt beadott hivatalos igazolások eltűntek, ami azt jelenti, legalábbis azt a látszatot kelti, hogy nem is akartak komolyan foglalkozni Uhrinné kérelmével. A törvények szocialista fejlődésünket szolgálják. Jogokat biztosítanak és kötelességeket rónak ki. E jogok és kötelességek közösen alkotják építőmunkánk egészét. Márpedig ha a törvény a gyakorlatban nem érvényesül, csorbát szenved fejlődésünk üteme, bizalmatlanságot szül a jövővel szemben. A törvény jogot biztosít a panasztételre, de egyben kötelességet is azok orvoslására. Csak a kettő együttes gyakorlatban! érvényesülése szolgálhatja a célt. Több gonddal, felelősséggel kezeljük hát őket. M. J.
