Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

19®. augusztus 16. 4 Csütörtök Amíg egy Skoda akkumulátora feltöltődik A mezőhegyes! iskola ódon falai között csend nyújtózkodik. Végig­járom a földszintet, az emeletet, senki. Az udvaron egy kislány mondja, hogy Molnár tanár úr most ment haza, alig tíz perce. Hol lakik? — kérdem. Itt, egész közel. Tessék kimenni a kapun át a kis ligeten, aztán balra, és az a ház az övék. Idegenvezetőm jó útbaigazítást adott, és máris ko­pogtatok a kapun. Nyitva. Belé­pek. Magas, kutatótekintetű férfit találok a csirkeudvaron. Pipiket etetget, szép sárgásbarna, rántani­­vaió jércéket. Mondom, kit keresek. Elmosolyodik. — Én vagyok. Furcsa helyen fogadóin ne hara­gudjon, de tegnap jöttünk haza a Balatonról, aztán egy kicsit körül­néz ilyenkor az ember a ház táján. Még beugrik egy kis színbe is. Ak­kumulátor-töltővel motoz. — Mo­tor? — kérdem ón. — Skoda — mondja 6, amiből azonnal tudom, hogy autóról van szó. — Szinte munkaeszközöm — mondja, miközben a verandán át beinvitál a hőség után oly kelle­mesen hűvös szobába —> azt is megmondom majd, miért. Mutassuk hát be Molnár Pál tanárt, aki fontos tisztséget tölt be tíz esztendeje: a Pedagógus Szak­­szervezet járási titkára. Különben földrajz, természetrajz, orosz sza­kos. És, hogy miért munkaeszköze a Skoda? — Furcsa egy járás ez a mező­kovácsházi — helyezkedünk el a kényelmes fotelekben — az egyik fele Gyula alatt van, a másik meg itt, Mezőhegyesen. A fél megyét átszeli. Község meg annyi van, mint csillag az égen. (Nézze el nékem ezt a kis „járási titkári” túlzást!) Minden hónapban össze kell hívnom az iskolák szakszerve. zeti titkárait, és a bizalmiakat. Nem megy! Rengeteg sok az úti­költség — legtöbben autóbusszal tudnak a járási székhelyre, Me­­zőkovácsházára bejönni, és nagy az időkiesés is. Hiba, hogy így van, de az ember úgy segít magán, ahogy tud. Persze, nem direkt az­zal a célzattal vettem az autót, hogy kijárjak az iskolákba. De ar­ra is jó. Amióta megvan, minden évben négyszer-ötször is eljutok a legtávolabbi községbe is, és meg­beszélem a problémákat a bizal­mival vagy a tikárral, ha na­gyobb tantestülethez érkezem. — És mit kap mindezért? Már az autózásért? — Ötvenöt fillért kilométeren­ként. De ha azt se kapnám, akkor is... (Nem nagy szó Molnár Pál szá­jéból. Biztos megtenné.) Autóssal az autózás örömeiről is kell beszélni legalább egy negyed­órát, mire ez letelik, már az el­múlt év szakszervezeti munkáját kezdjük boncolgatni. Kész a járási titkár reális értékelése, a rögzítő eszköz pedig újságíró ceruzája. Hogyan is volt? Szeptemberben összehívták a titkárokat és a bizalmiakat. Mező. kovácsházán tartották a megbe­szélést, melyen megvitatták a po­litikai munka feladatait, a munka, körülmények megjavításának le­hetőségét, és kitűzték a szakszer­vezeti munka céljait. A megbeszé­lés hasznos volt, és tartalmas. — Reméljük, az idei is jól sike­rül, kell is, hogy jó legyen, mert sokkal több tennivalónk lesz az új iskolai évben. A miniszteri utasí­tás végrehajtása, a szocialista is­kola megteremtése... lehetne so­rolni. Megint említi) hogy hiba, hiba, de nem tudnak megoldást találni arra, hogy egy iskolai évben több. szőr is összehívják az iskolai titká­rokat, bizalmiakat, mert közösen megvitatva ezt vagy azt, többre mennének. Nem marad más hátra, mint amit az előbb írtunk: a já­rási titkár keresi fel őket, évente több esetben. Nagy fáradság, de szívesen teszi. Csak nem végső megoldás, de hogy a megoldás kulcsa kinek a kezében van, azt nem sikerült közös erővel sem ki­­fundálnunk. — Az új tanévben jobbak lesz­nek a munkakörülményeim, olyan órabeosztást kaptam, hogy heten­ként két teljes napot kiszállással tölthetek el. Van ezekben a köz­ségi látogatásokban azért sok jó is. Világosabban előtűnnek a problé­mák, a hibák, és az eredményék is, ha már itt tartunk. Ügy gondo­lom, ezek közül is az a legszebb, hogy a titkárok, bizalmiak mind önállóbbak, 'bele mernek vágni a feladatok sűrűjébe, nem szorulnak állandó vezetgetésre. Példát? Tes. sék: Magyarbánhegyesen Tass! Já. nos kollégám a titkár. Kitűnő vi­tákat rendeztek a nemzetközi helyzet dolgaiból. Medgyesegyhá­­zán is, ott Keresztényi Tibor a szakszervezett titkár. És Kisdomb­­egyháza! Mind között ott legaktí­vabb a szakszervezeti élet. Kovács Mihályné bizalmi egyik előadását én is hallottam. Remek volt. Hol gyengébb? Dombegyházán. Tit­kárváltozás is történt, az új — re­mélem — kiköszörüli a régi hi­báit. A tervekről is szót értünk. Ér. dekesek, fontosak. — A pedagógusok munkakörül­mény einék javulásával felszaba­duló energiák nagy részét helyes, ha kartársaink községük kulturá­lis életének gazdagítására fordít­ják — ezt nagyon hangsúlyozzuk majd minden megbeszélésen. Per­sze nem úgy, hogy mindez z régi túlterhelés helyett egy újabb le­gyen. Tervezünk egy megbeszélést, ahol a szakszervezeti titkárokon, bizalrnikon kívül az iskolák igaz­gatói is megjelennek, és együtt dolgozzuk ki az iskolai munkát az új tanévre. A járási vezetőség szeptember első napjaiban ül ösz­­sze. A Békés megyei Jókai Színház gondnokot felvesz# lakást biztosít, cserével — színház dolgozói számára üres és bútorozott szobákat keres Békéscsabán, lehetőleg a vá­ros központjában —, felajánl selejtezett díszleteket és dísz­letfalakat kultúrotthonoknak, kultúrcsoportoknak — térítés ellenében. 50459 A sokoldalú politikai feladat mellett a szakszervezet munkájá­ban a tagok segítése, a szociális munka sem apróság. — Hálás munka — mondja, de nem mindig. Különös, és elégedet­lenkedő emberek közöttünk is akadnak ezekkel gyűlik meg a baj legtöbb esetben. De aztán szé­pen kiigazítjuk a vitát, egyenesbe visszük és — megegyezünk. Sok mindent vásárolt már a Pe­dagógus Szakszervezet kovácsházi járási szervezete. — Tizennégy gyermekkocsit tudunk kikölcsö­nözni, és hét marógépet (ezeket ki­adtuk hét iskolába.) Kilenc rádió, kilenc lemezjátszó, több ping­pong- és röplabda-felszerelés, számtalan sakk, dominó van az is­koláknál. Az új anyagi költségve­tés előkészítését megkezdtük. Vár. juk az iskolák igényeit. Nem könnyű munka Molnár Pálé. Nagy járás, sok iskola, és most kezd jobban pezsdülni a szakszervezeti élet. — Képzelje, még egy pici kis helyiségünk sincs! Csak egy árva íróasztal a kovácsházi központi is­kola egyik termének sarkában. Az a járási szakszervezet „hivatalos irodája”. Siet, megnézni az akkumulátort, nehogy túltöltődjön. Precíz ember — gondolom, s közben búcsúzunk. Sass Ervin Mai lányok A szibériai tajgára visz el ennek az új szovjet filmnek a története, és egy fakitermelő-telep életébe nyújt bepillantást. A telepen a kemény munkát a szórakozás váltogatja, baráti kapcsolatok alakul­nak ki a messzi tájakról érkezett idegenek közt, s a fagy ellenére a szerelem is hevíti a leány- és legény szíveket, mint például a szó­kimondó, bátor kis Toszja és a minden lány bálványát jelentő Ilja szívét is. Ilja a legjobb brigádvezető a telepen, kezdetben csak ugratásból foglalkozik Toszjával, míg egyszer meg nem tanulja, hogy női büszkeség és önérzet is van a világon... Ez a film az if­júság erkölcsi felfogásáról szól. Bemutatja a szerelmet, mely sokfé­leképpen virágozhat ki, és másképpen hat különböző emberekre. A kitűnő szovjet vígjátékot Jurij Csuljukin rendezte, főszereplői Nagyezsda Rumjancexm és Nyikoláj Ribnyikov. (Orosházán, a Parti­zán mozi mutatja be augusztus 16—18-ig.) Törvény a gyakorlatban 500 panasz fél év alatt — Kérelmek a Rádióhoz — 5 hónapi huzavona „Olvastam a Kincses Kalendá­riumban, hogy a termelőszövetke­zeti tag feleségének is jár anya­sági segély, akkor is ha nem tag. A termelőszövetkezet vezetői mé­gis elutasítottak. Hát akkor miért írja elő a törvény ..Még ez év első hónapjában írta ezeket a so­rokat Uhrin Pálné, medgyesegyhá­­zi lakos a Rádiónak. A választ az­óta már megkapta. De nem is ez a lényeges. Furcsa, hogy a Rádió­nak írt. Miért? A válasz még fur­csább: nem törődnek itt az embe­rek panaszával, kérelmével. Ilyen előzmények után indul­tunk el, hogy megnézzük, hogyan intézik az emberek ügyes-bajos dolgait, hogyan válaszolnak a be­adott panaszokra, kérelmekre, ho­gyan érvényesül a törvény a gya­korlatban. A levél nyomán a mezőkovács­házi járásba mentünk. Az igazga­tási osztályon a panaszokat, ké­relmeket, beadványokat nézeget­tük, iktatókönyvben lapozgattunk. Csaknem 500 panasz és kérelem ebben az évben. Tárgyuk, tartal­muk különbözőek. Lakásügy, ál­lásprobléma, segélykérelem. Talá­lomra kivesszük a 201-es aktát. A panaszos Dombóvári István budapesti lakos. Kaszaperen tago­­sították földjét, s kéri a tanácsot, hogy értesítse, hol jelölték ki 6,5 hold földjét. Adóbevallás miatt volt erre szüksége. Panaszát Bu­dapesten, a Földművelésügyi Mi­nisztérium bejelentések irodájá. ban tette meg január 26-án. Né hány nap múlva a levél már Me­­zőkovácsházán volt, s ezután a kaszaperi tanácshoz került. Ezek­­után azt gondolná az ember, — a törvényesség is azt követeli —, hogy legalább egy hónap múlva, akár nemleges választ is, küldtek a panaszosnak vagy a bejelen­tések irodájának. De nem ez tör­tént. Május 10-én Budapestről is­mételten kérték a választ, amely­re egy hét múlva levelet küldtek. E levéllel még nem fejeződött be a már négy hónapja tartó ügy, mert a végleges és elutasító vég­zést június 23-án keltezték. öt hónapos huza-vona után tet­tek pontot olyan ügyre, amelyre ha két hét alatt nem is, de egy hó­nap alatt meg lehetett volna hozni a határozatot. Mert ahhoz, hogy a betagosított földet másutt nem ad­ják ki, s a termelőszövetkezet — mivel a tulajdonost erről nem ér­tesítették — földjáradékot fizet —, nem volt szükség öt hónapom át tartó levélváltásra. Ilyen lassú intézkedés után természetes, hogy a panaszo­sok 60 százaléka előbb a Rádió­hoz vagy felsőbb fórumhoz for­dul, arra gondolva, hogy ügyüket így gyorsabban intézik él. A pana­szok, kérelmek és beadványok ilyen hosszú útja azonban késlel­teti az elintézést, s nem is hatáso­sabb. Mégis igazuk van a panaszosok­nak. Mert Uhrin Pálnét elutasí­tották, amikor anyasági segélyt kért, azt azonban nem magyaráz­ták meg, hogy miért nem kaphat. Nem került volna fáradságba, vi­szont az emberség megkívánta volna — melyet egyébként a tör­vény is előír —, hogy megmond­ják: csak annak jár anyasági se­gély, akinek előző évben legalább 80 munkaegységre volt vagy lega­lább három tízéven aluli gyerme­ke van. Uhrinné a törvényre hi­vatkozott, részleteiben nem ismer­te, s csak azt látta, hogy a tör­vény a gyakorlatban nem való­sul meg. Bár ebben az esetben a szövetkezet vezetői jogosan jártak el, a törvényességet mégis megsér­tették azzal, hogy a hozzájuk for­dult anyát úgy bocsátották el, hogy az jogos követelésének nem­teljesítését látta, s kénytelen volt — szerinte magasabb fórumhoz — a Rádióhoz fordulni segítségért Súlyosbítja a szövetkezet vezetői­nek felelősségét az is, hogy a ké­relemmel együtt beadott hivatalos igazolások eltűntek, ami azt jelen­ti, legalábbis azt a látszatot kelti, hogy nem is akartak komolyan foglalkozni Uhrinné kérelmével. A törvények szocialista fejlődé­sünket szolgálják. Jogokat bizto­sítanak és kötelességeket rónak ki. E jogok és kötelességek közösen alkotják építőmunkánk egészét. Márpedig ha a törvény a gyakor­latban nem érvényesül, csorbát szenved fejlődésünk üteme, bizal­matlanságot szül a jövővel szem­ben. A törvény jogot biztosít a pa­nasztételre, de egyben kötelessé­get is azok orvoslására. Csak a kettő együttes gyakorlatban! ér­vényesülése szolgálhatja a célt. Több gonddal, felelősséggel kezel­jük hát őket. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents