Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
1962. augusztus 12. 6 Vasárnap Új csúcsok, új karútok a román—magyar középiskolás atlétikai versenyen Bár magyar győzelemmel kezdődött a verseny, a következő számot, a 80 méteres gátfutást Vászi Elenka, romá n középiskolás nyerte Székely Zsófia és Kiss Mária előtt. Az egyik csúcsdöntő, Simionescu, a románok kiváló rúdugrója 4 méteres teljesítményével biztosan szerezte meg az első helyet. Itt pedig a szurkolók. Román és magyar versenyzők egymás mellett szurkoltak. Természetesen ki-ki a maga csapatának. Csupa vidám és fiatal fiúktól, lányoktól volt hangos a múlt vasárnapa gyulai városi sporttelep. Megyénk középiskolásainak atlétiká-Szép eredményeket vittek magukkal a román versenyzők. Középiskolás csúcsok dőltek meg ezen a versenyen. A romám varseiíyzök bam elért eredményei elismeréséül Itt rendezték meg a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság 1962. évi nemezetek közötti középiskolás atlétikai versenyét. közül Simionescu a rúdugrásban 4 méteres magasságiig vitte.. Ugrott már jobbat is, de ezen a versenyen ez is elegendő volt a csúcshoz, s az első hely megszerzéséhez. A magyarok közül Bertók Gyula volt a nap hőse. Bár a verseny esélyesének tartották, de, hogy egyéni és középiskolás csúcsot dobjon, azt nem gondolta ő maga sem. Az öröm tetőfokára ért, amikor eldőlt a verseny sonsa: 112:109 a románok jaEs íme itt a másik. Bertók Gyula egyéni és középiskolás csúccsal lett első. A 16,31 méteres dobása felnőtt versenyző számára is nagyszerű eredmény. sek. — Egy év múlva viszonozzuk ezt a meleg, szeretettel telített vendéglátást — búcsúztak a kedves vendégeik. vára. A gyulaiak jó vendégjáték voltak, versenyzőink „udvariasak”, vedégeink pedig végtelenül kedve-Kökény, a sportfelelős keresett fel a napokban. A bátrak sportja — Sápadt vagy, és fáradtnak látszol — mondta —, az a bajod, hogy nem sportolsz. Egy kis mozgás kellene neked, egy kis kikapcsolódás. — Lehet, hogy igazad van — feleltem —, de tudod, hogy én nem vagyok sportember. — Majd leszel, azért jöttem. Üj sportszakosztály alakul a vállalatnál. — Milyen szakosztály? — Új sportág van kibontakozóban nálunk, a bátrak sportja. — Az micsoda? — kérdeztem. — Az ulti, vagy ha úgy tetszik a talon máriás. — Az ulti? Hisz az egy kártyajáték! — Játék, de sport is. A bátrak sportja. Az új magyar nemzeti sport. Ha idén Chilében az ulti-világbajnokságot rendezték volna meg, azt csak mi, magyarok nyertük volna meg. Képzeld, micsoda válogatott kerete lehetne a szövetségi kapitánynak! Ötmillió ember vonulhatna le a tatai edzőtáborba. ötmillió, mert mi ulti-milliomosok vagyunk! — Ugyan, hagyj békében — kértem, de hiába, mert Kökény folytatta: — Ne ellenkezz, az ultinak hagyománya van. Őseink nyereg alatt puhították a piros hetest és csak azért jöttek be a Vereczkei szoroson, mert csak itt lehetett magyar kártyát kapni. Pusztaszeren kaptak is egy paklit és rögtön le is ültek játszani, de aztán végleg itt maradtak, mert eleinte jól ment a lap és ha jól megy a lap, minden kártyás marad a helyén. Eleinte csak rablóultit játszottak, de amikor egyszer Augsburgban sokat vesztettek, István betiltotta a rablást. Azóta itt tízfilléres alapon átkártyáztunk több mint ezer évet. Volt amikor nyertünk, de később általában vesztettünk. Most végre, pár éve, megint kezd menni a lap, hála a Piatniknak és te erre nem akarsz belépni a szakosztályba? Ma van az alakuló közgyűlésünk, gyere el. — Nem tudok elmenni. — Ez jellemző rád — mondta. — Én még a feleségemet is elhozom. — A feleséged is tud ultizni? — kérdeztem. — Mi az, hogy tud. Megtanítottam. Nekem a feleségem nemcsak a rántást keveri jól, hanem a kártyát is. Mert ha egy nő már a kedvemet elrontotta, legalább a lapomat ne rontsa. Nos, eljössz? — Mondtam már, hogy nem megyek. Hagyj ki engem ebből a komolytalan játékból. — Ez neked komolytalan? Én csak ezért élek. Most jöttem haza Mátrafüredről, ahol átultiztam a kéthetes üdülésemet. Éjjel-nappal vertük a blattot és közben alulról tápláltak bennünket, mert alattunk volt a konyha meg a szakácsnő. ígérd meg, hogy ott leszel délután. — Nem leszek. Hagyjatok ki engem ebből a primitív vetélkedésből. Különben is mondtam már, hogy nem érek rá. Dolgom van. — Mi dolgod van? — kérdezte. — Izé... a sógoromhoz megyek... ultipartira. Miklósi Ottó Háztartási faáru gazdasági kosár, kötél, zsák, zsineg, fahordó nagy választékban a Faáruboltban Békéscsaba, Szent István tér 20 titok marad... Huszonnégyéves volt. Hirte• len, tragikusan halt meg. A köz! ség temetőjében régen voltak • ilyen sokan, mint most, a sze■ rencsétlenül járt fiú elhantolásá• nál. Búcsúztatta a család, a ro! konság, a barátok, s aztán min; denki a maga fájdalmával hagy: ta el a temetőt. • Mi ketten, a barátommal, be■ szélgétve sétáltunk a szomorú • sétányon, mikor elfojtott zoko; gásra lettünk figyelmesek. A ; koszorúktól borított sírnál feke\ teruhás, szőke kislány állt, s i egész testét rázta a feltörni nem ■ akaró, magába forduló sírás. ■ Vártam sokáig, s aztán oda• mentem hozzá. Szép nagy sze• meivel úgy nézett rám, mint a j barátjára, nem félt tőlem, csak • később tudtam meg, hogy azért, \ mert látta: idegen vagyok a fa- I luban. Fel-felcsuklott a sírás, , amíg beszélgettünk. I Egyébként egyszerű történet : lenne, de így a fiú halálával : végtelenül szomorú. A kislány szerette a fiút. A ■ fiú is szerette őt. Korban egy; máshoz illettek, társadalmi ■ rang sem számít már, mégis ti; tokban találkoztak évekig. Az • utcán elmentek egymás mellett, ; mint jó barátok és csak ők tud; ták, hogy nagy szerelem ég kö: zöttük, s este titokban, kéz a : kézben sétáltak az elhagyott ut: cákon. A titok azért kellett, • mert a lány szülei ellenezték a ■ kapcsolatot. • — Nem hozzád való, mert ala■ csony fiú. Mit szólnak az embel rek, ha téglára kell állnia az es\ küvői fényképész előtt, minden; ki bennünket fog nevetni. ! És nem volt vita. A szülők ki■ mondták a határozatot és a • halk szavú kislány nem ellenke. • zett. Nem mert ellenkezni. De ■ találkozni tovább is találkoztak. el a fiú, akkor már halott volt. A kislány egyedül maradt, még mutatni sem merte, hogy fáj a fiú elvesztése. Félt a szülőktől. A fiú halála szörnyű véletlen volt, tragikus hirtelenség, s ha a kislány akkor mondta volna, amikor még élt, az ember tanácsokat adna, vagy karcolatot írna az emberü butaságról. No de így, a titok végtelenségében mit mondhat az ember. Egy támpont maradt továbbra is: az emberi butaság. Milyen szörnyű dolgokra képes. Kielégületlen szerelem, halálig titoktartó, s mindez valami érthetetlen, torz felfogás miatt. Titok marad, hogy mi lett volna ebből a szerelemből, ha a fiú életben marad. Boldogság övezte volna-e az életüket? Titok marad, senki sem tud róla, hogy egy fiatal kislány anynyi elégtételt sem vehetett, hogy a szerelme koporsójánál szakítsa fel a fájdalmait. Emberek vagyunk — a fájdalom másokkal együtt oldódik. Formáljuk az embereket — egyre nagyobb sikerrel. így van ez, de néha nagyoljuk a munkát, elhagyunk jelentéktelennek vélt dolgokat. Itt csak arról van szó: „Megszólnának bennünket, mert alacsonyabb nálad”. De amiért mondják, már többet jelent, ennek társadalmi következményei vannalc. Nemcsak a lány szülei a hibásak, hanem akiktől félnek, azok is. könnyű ítéletet mondani, de nehezebb magunkra nézni és tudni, hogy hányszor ítélünk a külcsínből, ha fiatal párt látunk és mennyiszer rosszindulatúan. Pedig vannak dolgok, amit nem tudhat a látó, mint az ő esetükben is. Nem tudott senki róluk, az ö szerelmük most már mindörökre titok marad... S aztán egy randevúra nem jött Kiss Máté típusú szintetikus mosóport, olcsój gazdaságos, fél kg-os és 1 kg-os csomagolásban. 5736 R A P I D HASZNÁLJA ÖN IS VADÁSZTÁRSASÁGOK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK! Az élővad-export népgazdasági érdek. Minden élve befogott nyulat, fácánt és foglyot felemelt áron átvesz a MIIVnD, Budapest, V., Arany János u. 26. 5758 50346
