Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

Szépítés nélkül

Ma:

Egy határozat nyomában

*

Nemzetközi

szemle

*

Köröstáj

*

Sport

Harmadik szovjet ember a világűrben

— Föld körüli pályán a Vosztok—3 űrhajó —

1962. augusztus 11-én moszkvai idő szerint 11,30 órakor (magyar idő szerint 9 óra 30 perekor) a Szovjetunióban föld körüli pályára fellőtték a Vosztok—3 szputnyikűrhajót. Az űrhajót Andrija« Grigorjcvies Nyikolajev űrhajós-pilóta őrnagy, a Szovjetunió állampolgára vezeti.

A repülés célja:

— Kiegészítő adatokat nyerni arról, milyen hatással vannak az űrrepülés körülményei az embex-i szervezetre;

— Az ember súlytalanság állapotában tanúsított munkaképességének

tanulmányozása;

— Hogy az ember az űrrepülés körülményei között meghatározott tudományos megfigyeléseket végezzen;

— Végül az űrhajók berendezésének, a kapcsolattartás, a vezetés és a földreszállás rendszerének további tökéletesítése.

Vendégségben az épülő óriásnál

Küzdelem a szocialista címért — Víztároló, gyárkémények építése a kongresszusi felajánlások között

Ahhoz, hogy a kommunisták munkája, küzdelme mindig célratörő legyen, hogy a párt sohasem tévesszen lépést és hogy figyelme mindig a leglényegesebb feladatokra összpontosuljon, rendkívül gondosan kell tanulmányozni a való élet tapasztalatait. A valósá. got úgy, amint az van, mert csak így juthatunk helyes következtetésekre, csak így oldhatjuk meg az élet fonala mentén jelentkező ellentmondásokat.

Pártunk arra tanítja tagjait, hogy a tömegekkel szüntelen érintkezve dolgozzanak és tanuljanak az emberektől. Kicsiny és nagy gondjaikat egyaránt józan tárgyilagossággal vizsgálják, és ehhez szabják intézkedéseiket... A párt határozottan ellenzi és elítéli a valóság lakkozását, a tények elferdítését, a hamis lelkendezést, hisz egyetlen gond, baj nem szűnik meg attól, hogy szándékosan nem vesszük észre, ha semmit sem teszünk annak orvoslásáért. És*a valóságból semmi sem lesz szebb, jobb, tökéletesebb attól, hogy különbnek kiáltjuk ki, mint amilyen. Az eredményeket, a sikereket — megfelelő mértéktartással — persze szükséges méltányolni, de a kommunistáknak mindig szem előtt kell tartaniok azt is, hogy a sikerek a dolgozó bép alkotómunkáját "dicsérik elsősorban. A jó eredményekben a fő érdem elsősorban a tömegeké, s az emberek nem annyira a sikerek magasztalását várják a kommunistáktól, hanem inkább reális útmutatást kémek céljaik további megvalósításához.

A szépítgetés, a tárgyilagosság sutba dobása rút valami, mert elkápráztat, téves illúziókba ringat és megfoszt a valóság reális ismeretétől. Tudjuk ezt, hisz emlékezünk rá, hogy bizonyos időszakban nálunk is akadtak jócskán olyan emberek, akik csak akkor érezték jól magukat, ha csupa szé. pet, jót hallottak, s azoknak volt előttük különösképp becsületük, akik rózsaszínű képet tudtak festeni a sötét valóságról. Aki viszont az élet árnyékos oldalait is feltárta, aki jelezte a bajokat és gondokat, azt sokszor a sikerek lebecsülésével, kishitűséggel, opportunizmussal vádolták mgg. Az ilyen légkör a képmutatásnak, az oktalan és örökös hurrázásnak kedvez és bénítja, hamis vágányra tereli a párt munkáját.

A párt felvette a harcot e káros légkör ellen, s megköveteli, hogy a kommunisták szemléletében, önvizsgálatában és a pártnak adott tájékoztatásaiban egyaránt reális, tárgyilagos, mit sem szépítgető felfogás érvényesüljön. A párt nevelőmunkája, amely ezt célozta, eredményes volt. A kommunisták túlnyomó többségét ma ez a szellem hatja át. Ez egyike azoknak a tényezőiknek, amelyek

Curt-Heinz Merkel, a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi és közellátásügyi minisztere több munkatársával együtt szombaton Budapestre érkezett. A

lehetővé tették, hogy pártunk eleven munka közben összeforrjon a tömegekkel, ismerje és megértse azok gondjait, és politikáját a valóság helyes ismeretének alapján dolgozza ki.

Persze nem fenékig tejfel minden. Találkozunk még ma is olyanokkal, akik megpróbálják a valóságot szebbnek, jobbnak feltüntetni, mint amilyen. A vésztői Aranykalász Tsz-ben például hosszú időn át látszat-eredményekre támaszkodott a gazdasági vezetés, mert néhány brigádvezető, tartva a bírálattól, vetéstől betakarításig rózsaszín jelentéssel áltatta a vezetőséget, a torz kép a jövedelemelosztásnál bosszult? meg magát, mert a papíron szereplő termékek nem voltak meg a valóságban. Ezek, s a hozzájuk hasonló emberek még nem értették meg, hogy az ilyen módszerre egyetlen jó szándékú ember sem tart igényt. A párt és a kormány előtt, a tsz vezetősége vagy tagjai előtt nem lesz „jó fiú”, aki holmi hangzatos lelkendezéssel, szubjektív kitörésekkel óhajtja helyettesíteni a tényleges munkát. Tudvalevő, hogy vezetőink gyakran látogatnak üzemekbe, intézményekbe, termelőszövetkezetekbe. Hogy érkezésük hírére sok helyen lázas nagytakarítás kezdődik, még önmagában nem baj, legalább rendet csinálnak. Az viszont igen, hogy bizonyos hibák csak akkor szúrnak szemet a vendéglátó vezetőknek. S még ennél is rosszabb, ha csak a látogató elől tüntetik el hanyagságuk áruló jelét.

Igaz, a trehányságért, a hibákért senkinek sem veregetnek vállat, senki nem kap érte elismerő nyilatkozatot, de félni sincs oka senkinek, ha azt őszintén elismeri és kész kijavítani. Hisz adódhat és adódik is úgy, hogy valamely területen öszszesűrűsodnek a problémák és előre nem látott gondokat termel ki az élet, de ezekkel csak úgy tudunk megbirkózni, ha a kommunisták szigorú tárgyilagossággal feltárják a helyzetet, és ennek nyomán még több figyelmet fordítanak a megoldásra. A rendes és tartalmas ellenőrzés megtanítja az embereket arra, hogy mindig a valóságról adjanak számot és ne túlozzák el sem a hibákat, sem a gondokat.

Rózsaszín „valóságra”, „csodás” teljesítményekről szóló beszámolókra, hízelgő hangú jelentésekre tehát nincs szükség. Nincs, mert pártunk gyakorlati munkája mindenkit meggyőzhet arról, hogy valamilyen hibáért, ha azt kész kijavítani, senkinek sem veszik a fejét. Viszont a tömjénezést, az oktalan kérkedést és szépítgetést — mely egy időben nagyon „megégette a szánkat” — helyteleníti és elítéli.

Deák Gyula

vendégeket a ferihegyi repülőtéren Tausz János bd'keresk«lélmi miniszter és a minisztérium vezető munkatársai fogadták.

Megbűvölten csodáljuk az első percekben elénk táruló impozáns, mozgalmas látványt.

A víztároló tetején szinte apró bábuknak tűnnek a kőművesek. Az állványok, kő- és betonrakások, pillérek dzsungelének ágazóbogazó útlabirintusában dömperek döngicsélnek, teherautók berregnek. A német daruk, mint acélgólyák, lassú méltósággal emelik, úsztatják a levegőben súlyos terheiket.

A munka zenéje, a kalapácsok kopogása, betonkeverők surrogása tölti be a forró levegőt. Mindenütt emberek, fiatalok, idősebbek, ácsok, kőművesek, betonozok, mindenfelé mozgás. Épül a gyár, a viharsarki óriás, a megkötődő beton napról napra több téglát köt össze az emelkedő falakon, formálódik a második ötéves tervünk nagyszerű alkotása, az Orosházi Üveggyár.

A jövendő, gyors tempóban készülő gyárban szeretettel fogadtak bennünket, a magasabb katonai egység KISZ-vezetőképző táborának tagjait. Azzal a praktikus céllal kerestük fel és jöttünk el, hogy közelebbről ismerkedhessünk meg politikai tanulmányunk

első példájával és — ha szerényen is — segítsünk az építkezésben.

Körsétát tettünk, s a fiatalság szomjas kíváncsiságával figyeltük a munkát. Beszélgettünk a szocialista címért küzdő Karasz-, Antali-, Sebján-brigád tagjaival, akik kongresszusi felajánlásul többek között a víztároló és a két 60 méteres gyárkémény elkészítését vállalták augusztus 20-ra. Devosa Sándor elvtárs, kis küldöttségünk „műszáki kalauza” sétánk közben elmondotta, hogy a félmilliárd forintos beruházással épülő óriás, mely naponta 30 mázsa vasat és 3—i vagon cementet nyel el, hazánk legkorszerűbb, automatizált üvegkombinátja lesz, ahol az emberi tüdő nem kap szerepet az üvegfúvásnál, mert mindent az elektromos berendezések végeznek. A nyersanyag, a kvarc, a homok, a szóda, s a modern gépek zöme a baráti szocialista országokból érkezik majd, így hát ez a gyár a nemzetközi összefogás egyik szép példájaként emelkedik és dolgozik majd. S ha elkészül, a környékben feltárt gáz segítségével a síküvegek végtelen szalagját, az öblösüvegek tíz- és százezreit ontja a népgazdaság számára.

Jóleső érzés volt hallgatni a szavakat arról, hogy milyen nagy gondot fordítanak majd itt a dolgozók művelődésére, szórakozására, a kellemes és hasznos kikapcsolódásra. Klubhelyiségek,

könyvtárak, sportpályák állnak majd a munkások rendelkezésére.

Kőrútunk befejeztével a kedves fogadtatásért és a kincset érő tapasztalatokért egy kis kétkezi munkát kértünk cserébe az építkezés vezetőitől. Nagy kedvvel és lendülettel láttunk munkához, a már félig kész csomagolóban. Biztos, hogy néhány órás munkánkra néhány év múlva, ha arról hallunk, hogy „megkezdte termelését az Orosházi Üveggyár” — örömmel és büszkén gondolunk majd vissza az ország minden szegletében.

Kedves vendéglátóinktól, a viharsarki óriás derekas építőitől sok szép munkasikert kívánva búcsúztunk el a délutáni órákban.

Budapestre érkezett az NDK kereskedelmi és közellátásügyi minisztere

(MTI)

Pallag Róbert