Békés Megyei Népújság, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-09 / 185. szám
1982. augusztus 9. 3 Csütörtök Irány a Német Demokratikus Köztársaság Az orosházi vasútállomáson cs aknem naponta telnek meg a vagonok a szövetkezetek kertészetéből szállított és exportra szánt zöldségfélékkel, gyümölcsökkel. Képünkön az orosházi Béke Tsz paradicsomszállítmányát rakják be az NDK lakosai számára. Fények és Tikkasztó a hőség. Nagyszénástól nyolc 'kilométerre lehetünk, amikor gépkocsivezetőnk lassít, s balra egy dűlöútra befordul. A nyárfákkal szegélyezett széles kocsi út on majdnem lépésben haladunk az átforrósodott porban. Pár száz méter után baloldalt feltűnnek előttünk a felszabadulást követő években állama kölcsönnel épített családi házikók, amilyeneket már régen nem építenek az országban. Akkor is csak szüköógm-egoldásként létesítették, meg hogy a tánácsháza, ami már évek óta a postahivatal szerepét tölti be, ne álljon egymagában a Kiscsákó néven ismert pusztaságban. önálló község, ahogyan akkor több helyen elképzelték a „fenti” meg „lenti” hivatalok emberei, nem lehetett. Nem voltak meg ehhez a legszükségesebb feltételek sem. Így aztán az utóbbi néhány évben ismét az orosházi városi tanácshoz tartozik ez a ikäs. település, amit nagy kiterjedésű tanyavilág övez. A kis települést magunk' mögött hagyva azonban minid jobban kírajzolódlnak előttünk nagy ablakaival egy palával fedett, tornyos kastély körvonalai. Miközben a vaskos épülethez érünk, § a lépcsőn felfelé lépkedünk, azon töprengek, hol vannak itt a megváltozott társadalmi és emberi élet új vonásai? A klscsáikói parasztság életében végbement forradalmi átalakulás kézzelfogható, szemmel látható bizonyítékai? A tornyos kastély egyik szobájában hallgatom Sülé Józsefnek, az orosházi Törekvés Termelőszövetkezet elnökének és Tóth Antal párttitkárnak szavait. S az egykori földiblrtdkos-rezlctencia vasikos falai között új történelmet látok magam előtt megelevenedni, melynek közvetlen részesei és aktív formálói: a kiscsákói tanyavilág szorgalmas parasztsága. Azok, akik közül 17 évvel ezelőtt még sokan a kastélyt körülövező háromezer holdas GoLszt-féle birtokon hajnaltól késő estig verejtékeztek. S a szövetkezet vezetőinek szavai nyomán magam előtt látom az új paraszti élet útjára lépett, a közös gazdaság 2200 holdján lépkedő és serénykedő idősebbeket, fiatalokat, akik már túljutottak a töprengésen, azon, hogy helyesen cselekedtek-e amikor a közös gazdálkodást választották. S az új embert formáló nagy kohóban a legtöbben gondolkodásukban is óriásit léptek előbbre. Az 1949-ben termelőszövetkezetet ala kított néhány kis- és szegényparaszt mögött az évek során mind többen sorakoztak fel. Jelenleg 270-en menetelnek egymás mellett kart karba öltve, akik közül mind többen vallják őszintén sajátjuknak közös gazdaságukat, a kiscsákói határ aranyat érő‘ nagytábláit. Legtöbbjük meg is edzqdött az évek során. árnyak — Mert 1953-ban és 1956-ban vihar tépázta itt is a sokat ígérő újat, A termelőszövetkezet központjában barangolva furcsa kép tárul elém. Ott látom a múltat és a jelent, a régit és az újat egymással viaskodni. A kastélytól nem messze egy-két évvel ezelőtt épített piroscserepes csapott végű házaik hirdetik a megváltozott világot. Kissé távolabb palatetős modem magtárpadlás os istálló, mellette traktorok, korszerű munkagépek, melyek már nem Geiszt földbirtokos javát szolgálják. De akadnak még egykori cselódházak Is, melyeikben jelenleg is laknak. De már nem úgy, nem annyian, s nem olyan körülmények között, mint 17 évvel ezelőtt. S amint telnek, múlnak az évek, Kiscsákón iis úgy mór fokozatosan halálos csapást a fejlődő, az igazi emberi életet jelentő új a régire, az elavultra. A kastély nagytermébe s az ócsákói olvasókörbe hetenként egyszer filmelőadásra igyekezik a tanyavilág apraja-nagyja. Más napokon a termelőszövetkezet központjában két televízióskészülék előtt gyűlnek össze a szövetkezetiek, hogy a képernyő segítségével megismerjék a világot, s mindazt, amiről néhány évvel ezelőtt még nem is hallottak, ami az emberért, így a kiscsákóiakért is történik. S a tő' hidege, az őszi és a tavaszi feneketlennek vélt sár sem tudja már visszatartani a tudatot formáló ős finomító kultúrától, művelődéstől a tanyák lakóit, az új módon gazdálkodó és élő embereket. A téli estéken jól öltözött, viharlámpás emberek’ indulnak a szövetkezet központja felé. Szívják magukba azt, amitől a múlt maradié ága, a földiért való hajsza edzárta őket. Mások szatyraikban neves magyar és külföldi írók könyveivel térnek haza. S miközben a film, a televízió és a könyv elindult hódító útjára Kiscsákón is, jóval ritkábban nyílik a kastély szomszédságában lévő kiskápolna ajtaja. A párttitkár újságolta azt is, hogy már csak az idősebbek közül tőrnek be vasárnaponként néhányan a kiskápolna ajtaján, s hogy az utóbbi három évben egyetlen’iskolába járó gyermek sem vállalkozik a hittan tanulására. A kastély egykori parkjától nem messze sportpálya várja a fiatalokat. S a szövetkezet gazdáinak lányai kézilabdá-csatákat vívnak vasárnaponként. Este pedig az egykori kastély tágas termőben táncot ropnak a kiscsákói fiatalok, melyhez a termelőszövetkezet kulturális alapjából vásárolt lemezjátszó szolgáltatja a zenét. Tavaly 25 ezer forintnál többet költött a tsz kulturális célokra. Amint mondták, erre Inkább tenni, mint várni — Néhány megjegyzés a Békési Cipész Ktsz bajairól — Nemrégiben a békési kisipari szövetkezeteik pártszervezetének taggyűlésén jártam, s ott érdekes módon, de talán szükségszerűen is, elsősorban a cipész ktsz problémáját vitatták. Azért is, mert ennek a ktsz-nek tagjaiból áll a pártszervezet nagy része, meg azért is, mert a sok problémával, bajjal küszködő cipészek valóban a pártszervezet nyilvánossága elé illő bajokkal hozakodtak elő. Fábi elvtárs, a pártszervezet titkára, aki maga is cipész, a vezetőség beszámolójában részletesen taglalta a szövetkezet gondjait, így kell érteni pontosan: gondokról beszélt, súlyos, nagy gondokról, s bizony a kivezető út kérdő-Kiscsákón az évre is ennyit hagytak jóvá a közös gazdái. Jó érzés ezekről szólni annál is Inkább, mert 8—10 évvel ezelőtt még csodálkozás számba ment, ha egy táncmulatság, s egy kocsmai italozás verekedés nélkül ért véget ebben a tanyavilágban. S hogy ez ma már így Igaz, abban nagy része van a pártszervezetnek, a kommunistáknak, akik nemcsak együtt menetelnek a pártarukívüliekkel, hanem helyesen mutatják a célt ís, ahová él akarnak jutni. Óriási változással találkozik itt az, aki nyitott szemmel indul el a kiscsákói határba barangolni, s ez a nagy változás azzal is magyarázható, hogy a Törekvés Termelőszövetkezet, mely egyesíti a kfecsákóiakat, évről évre jobban gazdálkodik. S ez azt is jelenti, hogy az épülő új házak mellett évről évre több jut motorkerékpárra, rádióra, ruhára. A kulturális s a gazdasági élet kibontakozása mögött azonban van még tennivaló is bőven. A termelőszövetkezet központjába, s az ócsákói olvasókör épületébe ha az ember belép, 'legszívesebben azonnal távozna. A régi kocsmák igazi képe tárul a látogató elé, ahol csak leittasödni lehet, dte szórakozni nem. A nagyszénásí földlművesszövetkezet vezetőinek úgy látszik, ez nem Is fontos. De van itt más is. amit aligha lenne helyes szó nélkül hagyni. A szövetkezet elnöke és párttitkáma panaszolta, hogy a fiatalok nősűlés, férjhiezmenés után búcsút mondanak Kiscsákónak, mert nincs meg a feltété' a lakásépítkezéshez. Pedig ez csak annyiból áll, hogy az orosházi városi tanács jelöljön kli a tsz központjában településre alkalmas helyet. Nem nagy kérés ez, és teljesíthető is, hiszen a házhelyeket a termelőszövetkezet ingyen adná a nősülő, 6 férjhez menő fialnak, lányainak. Dél múlt néhány perccel, amikor búcsúzom a szövetkezet elnökétől, párttitkárától, akik kézfogás közben csaknem egyszerre mondják: „Higygye el. nem volt könnyű Idáig eljutni Kiscsákón, ebben a tanyavilágban. Meg aztán még sok mindent kell tennünk, hogy elmondhassuk: valóbein megváltozott Itt az emberek élete..." A dűlőúton a köves út felé menet, kerékpárokon hazafelé siető lányokkal, fiúkkal találkozunk. Fütyülnek, dalolnak. Valamennyien egészségesek és vidámak. Napbarnította arcukon a boldog, biztos jövőt látjuk felcsillanni, melyből érezni lehet, hogy itt érzik otthon magukat. S tekintetükből sugárzik az elhatározás: amit nem tudtak, vagy nem tudnak valóra váltani munkában elfáradt szüleik, megvalósítják ők, akik már nem a fötldesúr hasznára, javára fordítják erejük legjavát. Balkus Imre jelként maradt a pártvezetőség beszámolójában, a szövetkezetben dolgozó párttagok pedig még nagyobb kérdőjelet tettek a vezetőség elé. Kevés a kereset. Néhányan az építőiparba mentek dolgozni, mert a szövetkezet nem tud biztosítani munkát „Tizenhét év után utcára kerülünk” — mondták a hozzászólók, s a vezetőség, a ktsz elnöke is próbálta a dolgokat úgy intézni, hogy mindenki ijól járjon — szavakban. No de a tények mást mutatnak. Nem kell szó szerint venni az utcára kerülést, de a megélhetést féltve, mégis néhány régi cipésznek el kellett hagynia a szakmát. Furcsa volt hallani, hogy a pártszervezet vezetősége nem tudott a szövetkezet bajaira kielégítő választ adni, s ez annál is furcsább, mert a magyarázat kézenfekvő, csakhogy egy kicsit önkritikusnak kellett volna lenniük. A békési cipészek is, mint hozzájuk hasonlóan még sokan, azzal a gazdasági konjunktúrával számoltak, ami 1953-ban és 1956- ban fellendítette a szövetkezeti ipart. Amikor a KISZÖV, az országos szervek, sőt a párt Politikai Bizottságának 1957. decemberi határozata hangsúlyozottan hívta fel a kisipari szövetkezetek figyelmét, hogy az árutermelésről fokozatosan térjenek át a méretes, javító-szolgáltató munkára, akkor a szövetkezetek nem megalapozott, elhamarkodott javaslatnak tartották ezt. A dolgok népgazdasági jelentőségét itt most nem szükséges részletesen magyarázni. Tízmillió pár cipő fekszik raktárainkban, s ma már az állami ipar is többet termel, mint az ország szükséglete, a szövetkezetek pedig nyilvánvalóan drágábban tudják előállítani termékeiket. Azok a szövetkezetek, amelyek időben gondoltak a méretes javító-szolgáltató munka fontosságára, vagy az olcsó, a kereskedelem által keresett termékek után kutattak, és Az egyre növekvő közúti forgalom lebonyolítására teherbíró, stabil hidakra van szükség. Megyénkben a Körösök, valamint jó néhány csatorna miatt akad szépszámmal híd. Ezek kijavítása és felújítása folyamatosan történik. Az idén négy híd újjáépítését tervezték, azonban eddig csupán háazokat gyártották, mint például a mezőberényiek, ott most nincs baj. Hanem ehhez bátorság kell, a jól értelmezett üzleti szellem hiánya súlyos problémákat hozott Békésen is. Lássunk egy példát. A KISZÖV javaslatára gondolkodtak a gyermekcipő gyártásán. Ez akikor a szövetkezetnék hasznos lett volna, de húzták-halasztották a gépek bevásárlását, mások megelőzték őket, azután a könnyűipari miniszter utasítására egy országgyűlési interpellációra válaszolva az állami ipar gyorsan pótolta a gyermekcipőhiányt, így a békésiek lemaradtak. Most megvan a gépük, és a szövetkezet dolgozói úgy tudják, hogy a KISZÖV mulasztásából adódott ez a veszteség. Pedig otthon kellene keresni a bajt. Van kivezető űt, még most is, és nem helyes a 17 év utáni állapotot emlegetni tragikusnak, hanem éppen a 17 éves tapasztalatokat felhasználva gyorsan tenni kell. Mégpedig úgy, hogy a tagság is, a népgazdaság is jól járjon. A KISZÖV által tervezett szakosítások már segíteni fognak ezen. Ügy tudom, a párttaggyűlés óta felmerült egy, a Mezőberényi Cipész Ktsz-szel való fúzió kérdése is. Lesz-e ennek eredménye? Feltétlenül, de csak akkor, ha a szövetkezet vezetői is, a tagság is alaposan rákészül erre a „házasságra”, és meri átvenni a mezőberényiek leleményességét, és nem fél a nem létező kockázatoktól. Hát ez lenne a szövetkezet problémája dióhéjban. A szövetkezet bajait a pártszervezet nem így ismeri, hanem az említett módon, kilátástalannak. Segíteniük kell a kommunistáknak. Ezt várják tőlük a szövetkezet pártonkívüli dolgozói is. Csakhogy ehhez a járási pártbizottság is adjon több segítséget. Más alkalomra tartozik a pártszervezet munkájának taglalása, de úgy gondoljuk, a vezetőség megerősítése sokat segítene a megoldásban. Kiss Máté rom híd javításához fogtak hozzá. Az elmaradt zsadányi községi hidat átmenő építkezéssel javítják majd ki. A három híd között szerepel a békéscsabai Kórház utcai híd és Geszt községben a Korhány-csatorna hídja. Valamennyit már átadták a forgalomnak. Július 30-án délelőtt, az orosházi gimnázium előtti útkereszteződésnél a gépkocsivezető és a motorkerékpáros egyaránt megsértette a közlekedés szabályait, s így, mint azt képünkön is láthatjuk, elkerülhetetlen volt a baleset. A motorkerékpáros könnyebb sérülést szenvedett, de a vigyázat lanságból származó baleset végződhetett volna szerencsétlenebbül is. Három új hidat adtak át az Idén megyénkben
